Nem, nem vettem magamra! (ennyire ego nem vagyok:)
Csak lelked parányi kőburkára simítottam a nevem: "Vannak még hallgatag kolibrik...kik csak legyeznek önmaguk szellemével s nem birtokolni vágynak."
:)
Hát pl. egy korábbi egyéjszakás partnert (a szereplök között normál esetben országhatár) felhívni, amikor abba az országba vet a munka, majd a kérdésre:
"A barátnöm szerint csak azért akartál talalkozni velem, hogy meg...-ál, így van?" mély meggyözödéssel azt mondani
"Ugyan, dehogy!"
Hat ha olyan, amit irsz, akkor nem tudom mire mondod hogy "o is ilyen".
En egyertelmuen es vilagosan beszelek, es a nyelvet arra hasznalom amire kitalaltak: minel precizebb kozlesre. Nem pedig kodositesre vagy masok bosszantasara vagy oncelu jatszadozasra. Es engem kifejezetten zavar, ha felreertenek.
speciel az én férjem is ilyen. Ő sosem hazudik, de ugy tdja forgatni a szavakat, hogy az nagyon könnyen férólreérthető és rendszeresen félre is értik. ezt ő persze tudatosan csinálja és élvezi mior beugrik neki valaki. És különélvezi, mikor azt mondhataj: dehát mondtam, hogy nem hazudok...
azt hiszem nála ez egy játék.
Megértelek, hogy ha vki ilyet hazudik, és alhagy.
Sőt, ha vki elhagyott, megértelek, és együttérzek Veled függetlenül attól, ki volt a hibás.
Mindamellett meg kell jegyeznem,hogy szvsz
1. minden igaziszerelemben úgy érzi az ember, hogy örökké fog tartani, és hgy soha nem hagyja el a másikat.
2. nagyon sok igaz szerelemnek egyszer vége szakad, sőt szinte mindnek
következésképp előfordulhat, hogy tényleg őszintén mondom a másiknak, hogy örökké vele akarok lenni, mrt rényleg így érzem, aztán ez elmúlik...
énszerintem nem is érdemes úgy együtt lenni vkivel, hogy nem azt érezzük, hogy MINDIG ÖRÖKKé és CSAK VELED (ez különbözteti meg a szerelmet a barátságtól, szoros barátságtól, testi vonzalomtól, és az összes többi egyéb emberi kapcsolattól), és akkor meg muszáj elmondani. Ez persze nem csökkenti a fájdalmat, de nem biztos h csak hazugság lehet, ha vki ilyet mond...
A be nem tartott ígéretekre és "örökké szeretni foglak"-szerű dolgokra létezik egy univerzális kifogás szakításkor. Íme: "Akkor úgy gondoltam, de most már másképp gondolom."
He-he-he. Nagyon cseles.
Anno a földről szedtem fel az államat utána.
Jó gyűjtés.
Persze nem teljes és nem korlátoznám nős férfiakra sőt nem nőseknél még kirívóbbak. De mi nők sem vagyunk hülyék és ismerjük szinte mindet, ahogy anus1 írja.
Legfeljebb csak jó néha egy kis önbecsapás, amit akkor hitnek vagy bizalomnak nevezünk csak később jövünk rá, hogy magunkat vertük át a palánkon.
Dehát ilyen az élet lehet belőle tanulni:-)
Ha hetfon azt mondod, sose hagysz el, es szerdan elhagysz, akkor hetfon hazudtal.
Ha hetfon azt erzed, hogy orokke velem maradsz, es szerdan elhagysz, akkor nekem nem hazudtal. Ennyi, legalabbis szamomra, ennyire egyszeru.
Csak pont ez a baj, ez az egyertelmuen?
ha en hetfon komolyan gondolom, amit mondok, teljes hittel es oszinten, de szerdara ugy alakulnak a dolgok, hogy meggondolom magam, akkor most hetfon hazudtam?
A masik elhitte, en is elhittem, szamoltunk vele.
Es ez lehet egy orokke, egy veled maradok, egy sosem. Akarmi...
Én azt hiszem, hogy a férfiak rutinosabbja nagyonis magával hordja azokat a hazugságokat amiket nagypatkány irt a topik inditásakor.
Szerintem kész válaszok ezek, előre megirt forgatókönyv szerint, igy az "alfahim" nem jön zavarba, ha a célbavett hölgyemény esetleg visszakérdez, sőt, szinte látom magam előtt a beetetést amiről szintén mintha emlitést tett volna a topiknyitó, hogy tudnak úgy nyilatkozni és sejttetni dolgokat amivel MEGELŐZHETIK a kellemetlen kérdéseket. Pl.:
- De jó lenne minden nap veled ébredni! Majd tiz percen belül véletlenül beszúrva a beszélgetésbe:
- Ha nem lennének ilyen kicsik még a gyerekek, sokkal könnyebb lenne....És már kombinál is a nő: Engem akar, szeret,csak a gyerekei miatt várnunk kell TÜRELMESEN!! IGy aztán nem zargatja az embert és annak tudatában él, hogy Ő kell neki. Tapasztalataim szerint a férfiak (talán)többsége (NEM MIND!!)eközben nyugtázza, hogy a muff ezekkel a szövegekkel jó ideig megtartható, odaadó szerető lesz.
Én egy ideje próbálom kivülről szemlélni a vadászó férfit és időnként szórakoztató, hogy hasonló sablonokat fedezek fel, mintha felmondanák a jólmegtanult leckét. :-)
De ha az ember épp szerelmes, és viszontszeretik, akkor igenis vegye komolyan az "örökké"-t! Ha úgy megyünk neki egy kapcsolatnak, hogy tökjó, jól megvagyunk, de úgyis vége lesz, akkor az esélyt sem adjuk meg az "örökké"-nek. Akkor nem köttetne sok házasság, és nem születne sok gyerek. A dolog a lényegét vesztené.
Igazad van.
"szerelmben es haboruban minden megengedett"-vagy hogy is van ez?
Pedig micsoda marhasag. Kellene lenni valamifele felelossegerzetnek mindenkiben, akarmennyire hottszerelmes is, hogy... hogy ne mondjon ki olyan dolgokat, amik kesobb egyertelmuen be fognak mocskolodni.
A "szeretlek" mas teszta, az jelenidoben ervenyes... bar bevallom, elgondolkoztam azon, hogy ha lesz meg kapcsolatom, ezt a szot is szamuzom a szotarbol:) Mutassuk ki egymasnak gesztusokkal, az egesz eletunkkel - ne csepeljuk el, ne alacsonyitsuk le. Persze ez meg a lo tulso fele:).
teljesen egyetertek! bar a "joindulatu" szot kicserelnem egy masikra, amit ide inkabb nem irok be!
Persze tenyleg vannak pillanatok amikor az ember azt erzi, hogy orokke, vagy soha, csak nem kellene ezeket a pillanatokat tul komolyan venni, hiszen ugyis tudjuk a multbeli tapasztalataink alapjan, hogy egyszer csak maga az erzes "megszunik letezni"
Es ezt most itt csak szerelmi kapcsolatokra ertem.
