Ezek a könyvek messze a leghitelesebbek az indiánok sorsáról, valódi történelmi háttérrel rendelkeznek, annak ellenére, hogy a főszereplő kitalált személy, mégis felbukkannak benne valódi történelmi szereplők. Én nagyon fiatalon olvastam mindkettőt, és messze a legjobbak között volt. Ami még hiteles és jó indiános regény, az a Sós sziklák völgye, első kézből, Sath-Okh tollából :)
Most olvasom a Nagy medve fiait. Végig is olvasom mert nem ismerős. A Medveölő fiát abbahagytam mert azt biztos olvastam már. Túl sok könyv van még elolvasásra várva. :-)
Egy kedves ismerősöm szerint, (irodalomtörténettel foglalkozik) amit ifjúkorunkban olvastunk, az gránitba van vésve, amit már idősebb korban, azt homokra írták. Talán kicsit túlzó a megfogalmazás, de egyáltalán nem alaptalan.
Elkezdtem a Medveölő fiát. Érdekes hogy semmire se emlékeztem belőle, de ahogy olvasom, minden eszembe jut, hogy ja erre is emlékszem, meg arra is, például az egyik fickó köpönyege ami esőben összemegy. Nagyon fiatalon olvashattam, akkor még olyan az ember agya mint a szivacs, mindent magába szív :-D
Én is valahogyígy jártm egy ismert márkanévvel, éspedig Alexandre Dumas-sal, a Szavoyai herceg című könyvével. Enyhén kalandregényesített történelemkönyvnek tűnik számomra. Még a legjobb ötletnek a kezdeti dátuma tűnik: 1555 május 5, ezt legalább könnyű megjegyezni.Na és van egy csomó ismert név. például Navarrai Margit, Stuart Mária, Diane de Poitiers, Coligny admirális, II. Fülöp,Véres Mária, de valahogy csak illusztrációk. Igaz, úgy gondolom, még jó náhány kötet lesz utána. de az biztos, hogy azokat nem olvasom el! Ezúttal rossz társszerzőkkel dolgozott az idősebb Dumas!
Karl May: A haramia (Winnetou folytatása), A bosszú
Feladtam 300 oldal után. Pedig a sztori a szokásos May. Kár hogy nem tudok németül, elolvasnám az eredeti Winnetou-t is, vajon az is ilyen bő lére eresztett, szószátyár? Hegedűs fordítása is elég "furcsa", de azt nem hiszem hogy saját kútfőből hozzáírt volna párszáz oldal párbeszédet a fordítás során. Az ember lelkesen olvasná, de szó szerint át kell rágnia magát a rengeteg dumán. Könyvmolyok előnyben :-)
Szinnai alaposan átdolgozta (nagyon jól) az ő fordítását.
Úgy veszem észre, kezdenek elterjedtté válni a könyvtárban játszódó regények, amit igazán csak helyeselni tudok! Csak a legutóbbi három: A könyvtündérek klubja, A Windsori kastély könyvtárosa, A márvány könyvtár rejtélye, és ez csak az utóbbi három hónap termése. Akadt még néhány, de hamarjában nem jut eszembe.
A szép nagy, kékkötésű Winnettou-t olvastam, meg is van, de vagy ötven évvel ezelőtt ovlastam. A Medveölő fiát még ennél is régebben, de erre alig-aéig emlékszem.
500 oldal, és a nagy részében Old Shatterhand és Old Wabble vitatkozik egymással. Old Shatterhand mindig hibátlan terveket talál ki, Old Wabble meg értetlenkedik, aztán nagy nehezen megérti Shatterhand zsenialitását, aki ugye nem tud hibázni. Legalább humoros, ha már iszonyú dagályos és terjengős az egész. Ráadásul Old Wabble megátalkodott rasszista, csak nigger-nek hajlandó hívni az afro-amerikaiakat. Old Shatterhand meg mindig kijavítja hogy néger. Nem tudja hogy már az is tilos.
Érdekes hogy Hegedűs fordításai is hogy eltérnek. A félvér, Hajsza az aranyért, Winnetou aranya egész olvasható volt.
Most elkezdtem A haramiát, ami nagyon nehezen olvasható. Az is érdekes hogy westman helyett westmann van benne. Így németesebb :-)
Vannak benne jópofa dolgok, főszereplőt kérdezik hogy mivel foglalkozik. Nem akarja elárulni, ezért azt mondja hogy sírokat kutat. Csak bele ne essen az egyikbe és ott maradjon, amilyen zöldfülű - mondják neki.
Mint kiderült Szinnai teljesen átírta az eredeti Winnetou-t, a 4 kötetes regényt. Az ifjúság számára :-)
Ami egyébként 6 kötetes eredetileg. Van még Sans-ear és Sam Hawkins rész is belőle.
Én is utánanéztem, miket is írt, Elég sokat, ezek java része ifjúsági kalandregény. A Kartal-könyvekből az első kettőt olvastam. Aztán rájöttem, hogy az Ördögi liquor, illetve a Rovarok lázadása itt áll a könyvespolcomon. Némi jóindulattal sci-finek tekinthető.
Nem ebből írták a rajzfilmet, ez a történet egy legenda, az Amerikai gyarmat megalapításának egyik híres, romantikus története, de nagyon kevés igaz belőle. Sokféleképpen feldolgozták, de már az igazi John Smith is hazudott a naplójában a történtekről :)
Rónaszegi ifjúsági írónak számít, most utánanéztem, azt hittem, milyen sok könyvét olvastam, de nem is.
A könyv felénél megérkezik az expedíció Amerikába, sajnos megváltozik az írói színvonal. Átmegy ifjúsági mesébe. Főhős gyerekünk találkozik Pokahontasz-szal, az indián lánnyal. Drasztikus a különbség, mintha más írta volna.
Ebből a könyvből csinálták a Pocahontas filmet? Volt egy ilyen rajzfilm. :-)
Egy darabig nyűglődött a gépem, ezért aztán elmaradtam az olvasott könyvekkel.
Kezdem Thomas Montasser: A könyvtündérek klubja című regényével Örömömre egy 75 éves nő az egyik főhőse. ŐŰ annak idején lektor volt, de miután nyugdíjba vonult, elhatározta, hogy már csakis olyan könyveket olvas, ami komolyan érdekli! Végre egy nagymama korú nő, aki nem nagymamálkodik folyton. Persze lehet, hogy azért, mert nincsenek unokái! Vagy ha igen (gyereke van, ezt említik) akkor elég messze lakik tőle. Van viszont egy olyan ismeretlen ismerőse, aki futárszolgálatnál dolgozik, és időnként könyveket hagy az ajtaja előtt. Van egy könyvesbolti eladónő, egy kisfiú, aki a futár mellé csapódik, egy kutya, aki szintúgy. ebből kialakul egy olyan könyvtár, ami egy autóval járja a kerületet, és tanácsokat ad, mit is olvassanak, no meg lehet ott beszélgetni is. Szimpatikus elhatározás, bár nem vagyok biztos abban, hogy jövedelmező is.
Következett Tan Twang Eng: Esőcsináló című könyve. Ahogy au Esti ködök kertje, ez is Malájföldön játszódik a japán megszállás alatt, illetve annak előkészítésén. Itt is el lehetett és kell is azon gondolkodni, milyen mértékben bűnös a félkínai-félfehér főhős. Igen, beáll a japánokhoz, méghozzá eléggé elkötelezetten. Ezzel viszont megmenti az apja ónbányáig és gumiültvényeit, hiszen ezekre a japánoknak is szüksége van. Na meg a háború utáni embereknek is. Ráadásul megmenti az ott dolgozókat is, nem hurcolják el őket. Aztán rájön, hogy közvetett úton ugyan, de információkat adhat a partizánoknak. Érzelmileg erősen befolyásolja, hogy a japán mestere a legjobb és legkedvesebb tanítványának tartja. Szóval ez sem könnyű helyzet.
A szerzőtől találtam egy másik ilyen témájút is, remélem, ez kissé békebelibb, mert az ismertetés szerint Somerset Maugham látogatásáról ír egy malájföldi szállodában.
Meglepően jó. Még az elején tartok. Eleve a téma nagyon érdekes, Angliának egy amerikai gyarmat megalapítása. 1606.
Thomas Mayne Reid: A fej nélküli lovas
Nagyon jól ír Reid, nagyon jól kezdődik, de aztán ellaposodik a sztori, így abbahagytam. Ebből készült film volt életem egyik legkorábbi filmje amit moziban láttam.
Ki mit szokott meg, én mindig vadnyugat-ot olvastam. Itt meg úgy van írva hogy vad Nyugat. Ezen mindig mosolygok. Mert ugye angolul Wild West vagy wild west, akár még jobb is lehetne.
Ja most látom hogy ez a kérdés már felmerült egyszer. Nagy kérdés hogy megvan-e más fordításban ez a könyv meg a folytatása, a Winnetou aranya. Uff! én beszéltem.
Olvasom Karl May Hajsza az aranyért könyvét. Hát elég furcsa, zöldcsőrű meg westman. Ezeket a kifejezéseket még sose hallottam. May Szenteste írásával kezdődik, barangolás a német vidéken gyerekkorában.
Igen, előfordult! Bohó gyerekkoromban a paplan alatt, zseblámpával való olvasás is. No meg felnőttként unalmas vállalati értekezletek alatt is, bár akkor nem volt ajánlatos nagyon belefeledkezni. Továbbá buszon-villamoson-trolin-vonaton.
Gondolod, hogy ő még fórumozik (Taira)? Utoljára 2010-ben szólt hozzá....
Volt már valakinek olyanja, hogy egy ültő helyében elolvasott egy könyvet?
Persze, hogy volt, nem is egy. Főleg nyaraláskor fordul ilyesmi elő. Agatha Christie, Raymond Chandler sokszor "együltősök" :) De pl. a Virágot Algernonnak is annyira elragadott, hogy addig aludni sem tudtam, amíg be nem fejeztem.
