Kedden lesz az első tréning.
Az ifink úgy néz ki marad NBII-es, a felnőtt csapat a megye II-ben tud indulni... Három osztállyal lejjebb, mint tavaly, de már buzigyerekek nélkül, olyan játékosokkal, akiknek még jelent valamit a Vörösvár.
Amit hallottam,h a Szabó Feri(jobboldali középpályás volt legtöbbször)valszeg elmegy,mert elég rossz a viszonya az edzővel,de egyelőre másról nem tudok,igaz már csak papíron vagyok a Pénzügyőr játékosa(és már csak 12 mapig,mert 30-án lejár a szerződésem),mert másfél éve már a BLASZII-ben játszom kölcsönben.
Gix már csak kispályázni jár velünk... :-)
Nem tudom, jövőre mi lesz, szerintem indítunk egy csapatot a megyében is, és akkor valsz zömében helyiek játszanak majd, talán Gigót is tudjuk reaktiválni ;-)
A Monyó februárban elment Budaörsre, a megye I-be, ahol bajnokok is lettek... Tényleg ügyes srác, én tulképp kedveltem a játékát, de -ahogy mondtad is- kicsit zűrös pali :-)
Nem tudod mi van a Molnár Monyóval?A Pénzügyőrből ment a Vörösvárba,és egy jó ideig stabil kezdő volt,de mostanában nem láttam a nevét az összeállításban.Jó kis ballábas középpályás,fizikailag is rendben van,igaz kicsit heves vérmérsékletű,de az NBII-ben a jobbak közé tartozott.
Kicsit felfrissíteném a topicot néhány eredménnyel az alsóházi rájátszásból...
Fordított időrendi sorrendben:
Budakalász–Pilisvörösvár 3–1 (1–1)
Budakalász, 300 néző. Vezette: Böröczi (Horváth, Ágocs)
BUDAKALÁSZ: Szendrei (Veres, a szünetben) – Boruzs, Kult, Rakita, Koszlovszky (Princz, 70. p.) – Matok (Nikmann, 62. p.), Kiss, Tomasek, Völgyi – Huszár, Lestár. Edző: Tóth József
PILISVÖRÖSVÁR: Jeszenszky – Minárik, Pálvölgyi, Cseri, László (Lavicza, 82. p.) – Lovas (Balogh Z., 65. p.) – Balogh B., Marosi, Várkonyi – Sági, Lu-kács (Balázs, 82. p.). Edző: Schróth Lajos
GÓLSZERZÔ: Lukács a 8. percben tíz méteről a jobb alsó sarokba lőtt (0–1). Lestár a 25. percben közelről a kapu fejelt (1–1). Huszár beadását az 50. percben Lestár öt méterről lőtte a kapuba (2–1). Lestár a 80. percben beadja a labdát és Huszár öt méterről a kapu közepébe rúgja (3–1)
Pilisvörösvár–Soroksár 2–0 (1–0)
Pilisvörösvár, 100 néző. Vezette: Kepe (Vámos, Száraz)
PILISVÖRÖSVÁR: Jeszenszki – Balázs G. (Balázs Zs., 15. p.), Pálvölgyi, Minárik, Marosi – Lovas, Balogh, Várkonyi, Cseri – Sági, László (Lavicza, 86. p.). Edző: Schróth Lajos
SOROKSÁR: Szalontai – Elekes Zs., Elekes I., Bacsó, Nagy – Tóth, Kormos, Babó (Páczi, 70. p.), Mihályi (Bene, 62. p.) – Kozarek, Újhegyi (Herczeg, 62. p.). Edző: Elekes József
GÓLSZERZÔ: Sági a 45. percben hat méterről ollózott a kapu jobb oldalába (1–0). Sági az 52. percben, egy jobb oldali szabadrúgás után hét méterről fejelt a kapu bal oldalába (2–0)
JÓ: Marosi, Balogh, Várkonyi, Sági, ill. Tóth
Pilisvörösvár–Pénzügyőr SE 2–1 (1–1) Pilisvörösvár, 150 néző. Vezette: Berger (Tóth S., Száva)
PILISVÖRÖSVÁR: Jeszenszky – László, Pálvölgyi, Cseri, Marosi – Balogh B., Lovas, Sági, Várkonyi – Balogh Z., Lavicza (Balázs G., 88. p.). Edző: Schróth Lajos
PÉNZÜGYÔR: Stefán – Mihalik, Sólyom, Vainer, Zátrok – Szalai, Bacsó, Zsolnai (Balázs, 55. p.), Pavkó – Megyeri (Rákos, 75. p.), Mohai (Zovkó, 80. p.). Edző: Eipel Ferenc
GÓLSZERZÔ: Szalai a 10. percben nyolc méterről fejelte a kapuba a labdát (0–1). Balogh Z. a 20. percben öt méterről pöckölte a kapuba a labdát (1–1). Marosi a 80. percben 16 méterről bődületes erővel bombázott a bal felső sarokba (2–1)
JÓ: Balogh B., Marosi, Sági, Várkonyi, ill. Sólyom, Mihalik
Kiskunhalasi FC–Pilisvörösvár 4–0 (2–0) Kiskunhalas, 100 néző. Vezette: Török (Herbály, Zámbó)
KISKUNHALAS: Lengyel – Turi, Duzmath, Szabadi – Horváth, Gál, Ádám, Márton (Sztaniszlav, 40. p.) – Collins, Kovács J. (Potásy, 79. p.), Schlachtovszky (Váradi, 62. p.). Edző: Michna István
PILISVÖRÖSVÁR: Balázs – Pálvölgyi, Wohl, Cseri – Marosi (Lazicza, 62. p.), Balogh B., Lovas, László, Várkonyi, Balogh Z. – Sági. Edző: Schróth Lajos
GÓLSZERZÔ: Gál a 31. percben Ádám beadását fejelte a hálóba (1–0). Collins a 44. percben 16 méterről lőtt a kapuba (2–0). Kovács J. a 48. percben tíz méterről lőtt a kapu közepébe (3–0). Kovács J. a 76. percben négy méterről gurított a jobb alsó sarokba (4–0)
JÓ: Duzmath, Collins, Kovács J., ill. Cseri
Kistarcsa–Pilisvörösvár 3–2 (0–2) Pesti út, 200 néző. Vezette: Ábrahám (Puskás, Kerékgyártó)
KISTARCSA: Varró – Milovanovics – Gricajuk, Szőke (Vizi, 78. p.), Tóth – Szabados, Jenei, Bernáth, Tábori – Jávor, Burillák. Edző: Bücs Zsolt
PILISVÖRÖSVÁR: Balázs Zs. – Minarik, Balázs G., Cseri – Lavicza (Pálvölgyi, a szünetben), Balogh B., Lovas (Marosi, 69. p.), László, Várkonyi – Sági (Balogh Z., 80. p.), Lukács. Edző: Schróth Lajos
GÓLSZERZÔ: Balázs G. a 11. percben nyolc méterről a jobb felső sarokba fejelt (0–1). Sági a 18. percben hét méterről a kapu közepébe gurította a labdát (0–2). Burillák a 67. percben tíz méterről a kapu közepébe fejelte a labdát (1–2). Burillák a 71. percben egy méterről a kapu közepébe lőtte a labdát (2–2). Vizi a 90. percben öt méterről a jobb alsó sarokba lőtte a labdát (3–2)
KIÁLLÍTVA: Jávor (reklamálásért) a 22., Balázs G. (második sárga lap után) a 37., Minarik (reklamálásért) az 56., Lukács (reklamálásért) a 75. percben
JÓ: Milovanovics, Jenei, Bernáth, Burillák, ill. Balogh B., Lukács
Pilisvörösvár–Budakalász 0–2 (0–1) Pilisvörösvár, 100 néző. Vezette: Kóródi, (Máté, Raff)
PILISVÖRÖSVÁR: Balázs Zs. – Balázs G., Wohl, Minárik, Balogh, Marosi, Pálvögyi (Lavicza, 76. p.), Lovas (Szabó, 60. p.), László, Sági, Lukács. Edző: Schróth Lajos
BUDAKALÁSZ: Szendrei – Boruzs, Kult, Kosznovszky, Rakita, Matók (Németh, 77. p.), Kiss, Völgyi, Lestár, Huszár, Kane (Tomasek, 62. p.). Edző: Tóth József
GÓLSZERZÔ: Huszár a 23. percben 12 méterről lőtt a jobb sarokba (0–1). Huszár a 70. percben büntetőből lőtt a kapuba (11-esből, 0–2)
JÓ: Minárik, ill. Huszár, Szendrei
Soroksár–Pilisvörösvár 2–0 (1–0) Soroksár, 200 néző. Vezette: Varga L. (Kelemen A., Szigetvári)
SOROKSÁR: Szalontai – Bacsó (Helgert, 21. p.), Elekes Zs., Szigeti – Nagy, Tóth, Kormos, Mihályi (Ujhegyi, 58. p.), Babó – Bene, Kozarek. Edző: Elekes József
PILISVÖRÖSVÁR: Jeszenszky (Balázs, 69. p.) – Minarik, Pálvölgyi, Cseri – Balogh B., Sági, Marosi, Várkonyi, László (Lavicza, 86. p.), – Lukács Á., Balogh Z. Edző: Schróth Lajos
GÓLSZERZÔ: Kozarek a 14. percben tíz méterről, középről fejjel csúsztatta a bal alsó sarokba a labdát (1–0). Elekes Zs. a 86. percben büntetőből lőtt a kapuba (2–0)
JÓ: Elekes Zs., Tóth, ill. Pálvölgyi
Pénzügyőr–Pilisvörösvár 2–3 (0–1) Pasarét, 100 néző. Vezette: Kovács G. (Vigh T., Agócs)
PÉNZÜGYÔR: Stefán – Bocsó, Vainer, Zsolnai (Mihalik, 78. p.), Kiszely – Zátnok, Szalai, Miklósvári (Balázs, 45. p.), Pavkó – Mohai, Rajkó (Bősze, 60. p.). Edző: Eipel Ferenc
PILISVÖRÖSVÁR: Jeszenszky – Balázs G., Wohl, Minárik, Balogh B. – Lovass (Pálvölgyi, 70. p.), Várkonyi, Cseri, Lukács (Balogh Z., 85. p.), László (Lavicza, 88. p.), Marosi. Edző: Schróth Lajos
GÓLSZERZÔ: Balogh Balázs az 1. percben (0–1). Marosi az 55. percben (0–2). Balázs a 60. percben (1–2). Mohai a 62. percben (2–2). László a 75. percben (2–3)
Pénzügyőr–Pilisvörösvár 2–3 (0–1) Pasarét, 100 néző. Vezette: Kovács G. (Vigh T., Agócs)
PÉNZÜGYÔR: Stefán – Bocsó, Vainer, Zsolnai (Mihalik, 78. p.), Kiszely – Zátnok, Szalai, Miklósvári (Balázs, 45. p.), Pavkó – Mohai, Rajkó (Bősze, 60. p.). Edző: Eipel Ferenc
PILISVÖRÖSVÁR: Jeszenszky – Balázs G., Wohl, Minárik, Balogh B. – Lovass (Pálvölgyi, 70. p.), Várkonyi, Cseri, Lukács (Balogh Z., 85. p.), László (Lavicza, 88. p.), Marosi. Edző: Schróth Lajos
GÓLSZERZÔ: Balogh Balázs az 1. percben (0–1). Marosi az 55. percben (0–2). Balázs a 60. percben (1–2). Mohai a 62. percben (2–2). László a 75. percben (2–3)
Aki rendszeres látogatója az élvonalbeli klubok tréningjeinek, pontosan tudja, hogy szerelmes tinédzserlányok tucatjai helyett idős törzsszurkolók és néhány szakmabeli figyeli a foglalkozásokat. Nincs ez másként a Hidegkuti-stadionban sem, ahol az aktuális ellenfelek megfigyelőjén kívül a klub korosztályos csapatainak trénerei jegyzetelnek bőszen. Az utóbbi hónapokban azonban egy új, a Hungária körúton eddig nem látott szakember bukkant fel, s minden egyes MTK-edzésen feljegyzéseket készít magának.
A kíváncsiság nagy úr, így megkérdeztem az arcra nagyon ismerősnek tűnő férfit, mi az oka, hogy egyetlen Egervári Sándor-féle tréninget sem mulaszt el.
És akkor, amikor bemutatkozott, egyből összeállt a kép.
Kicsit ugyan öregedett, de magabiztos fellépéséből, dinamizmusából néhány szó után rögvest ráismerni Pintér Sándorra, a hetvenes, nyolcvanas évek Budapesti Honvédjának és a válogatottnak korszakos egyéniségére.
Névjegy
PINTÉR SÁNDOR Született: 1950. 07. 18., Pomáz
Klubjai játékosként: Kossuth KFSE, Pomázi SK, Budapesti Honvéd, Antwerp (belga)
A magyar válogatottban: 39 mérkôzés/2 gól
Az NB I-ben: 247 m./30 gól
Legnagyobb sikerei: Utánpótlás Európa-bajnoki 2. helyezett (1973), az Év Labdarúgója (1977), meghívó a világválogatottba (1978), magyar bajnok (1979-80, Budapesti Honvéd)
Nem lett sértődött ember
– Mi célból tölt heti hét napot az MTK-pályán, legyen szó tréningről, barátságos avagy tétmérkőzésről?
– Három hónapja járok ki a Hungária körútra – felelte Pintér Sándor. – Egyrészt azért, mert rengeteg szabadidőm van, és megtehetem, másrészt azért, mert imádom a labdarúgást, és egy edzésből legalább annyit tanulhatok, mint egy éles mérkőzésből.
– Remélem, nem bántom meg a kérdéssel, de miért akar tanulni még, hiszen ha jól tudom, mostanában már nem edzősködik?
– Pillanatnyilag valóban nem, de vannak még terveim a labdarúgásban, és ehhez állandóan képeznem kell magam. Kevesen tudják, de megszereztem az UEFA A-licencet is, és állandóan képzem, fejlesztem magam, mert csak így tudok majd elvállalni teljes nyugalommal egy komoly felkérést. Amúgy terveim között szerepel, hogy elkezdem a Pro-licences tanfolyamot is, ezeken az UEFA-rendszerű tanfolyamokon ugyanis rengeteget lehet tanulni.
– Ha jól emlékszem, utoljára Pomázon és Pilisvörösváron edzősködött, sőt utóbbi csapatot ön juttatta fel az NB II-be. Generációjának kiemelkedő játékosa volt, 1977-ben az Év Labdarúgójának választották, meghívót kapott a világválogatottba, látszik, hogy komolyan veszi a szakmát, mégis miért nem kapott még soha felkérést komolyabb csapattól? Furcsa, hogy a válságban lévő Kispestnél fel sem merül az ön neve, miközben egymást váltják a trénerek a kispadon…
– Két-három évvel ezelőtt hívtak a Honvédhoz, ahol egykori játékostársammal, Pál Józseffel dolgoztunk volna együtt, de nem lett semmi az ügyből. Gondolom, nem bíztak eléggé az új emberben, és inkább egy kipróbált edzőt szerződtettek. Annak tudatában, hogy az életemet adnám egykori klubomért, különösen fájó látni, ahogy azóta vergődik a csapat.
– Nem bántja, hogy eddig még soha nem kapta meg a lehetőséget arra, hogy bizonyítsa: edzőként legalább annyira a kisujjában van a szakma, mint egykor a futballpályán?
– Egyáltalán nem bánt ez, mert hiszek magamban, s tudom, hogy előbb-utóbb megkapom a lehetőséget. Márpedig onnantól kezdve nem lehet gond, ugyanis biztos vagyok benne: nincs az a játékoskeret, amiből ne tudnám kihozni a maximumot.
– Nem lehet az a baj, hogy pályafutása után hosszú évekre eltűnt a labdarúgásból? Mindig is érdekelt, hogy mi lehetett ennek az oka…
– Súlyos sérüléseim miatt tört ketté idejekorán a karrierem. Mindez nagyon komolyan megviselt, és bizony a csalódást nagyon nehezen hevertem ki. Amikor már sokat voltam sérült, tudtam, hogy előbb-utóbb fel kell készülnöm a civil életre, és ezért nyitottam egy autófényező műhelyt. Nem tagadom, hogy abban az időben nagyon fájt, ha futballt láttam, mert semmi másra nem vágytam jobban, mint hogy újra játszhassak. Szép lassan azonban beforrtak a lelki sebek és rájöttem, hogy az én életem a labdarúgásról szól, ami nélkül nem tudok meglenni. Újra vannak terveim, céljaim, és ezért ülök itt a Hidegkuti-stadion lelátóján immár három hónapja.
Keménység és humor
– Miért éppen az MTK edzéseire jár? Ehhez van valami köze annak, hogy a Honvédban egykor együtt futballoztak Egervári Sándorral?
– Még ha csak együtt futballoztunk volna… Az óvodából ismerjük egymást, aztán egy iskolába is jártunk, majd együtt futballoztunk a korosztályos csapatokban, sőt egy helyen voltunk katonák is, a hadseregtől pedig egyszerre kerültünk a Budapesti Honvédhoz. Idehaza a legtöbbet Egervári Sándortól lehet ellesni, nem véletlen, hogy bárhol is edzősködött eddig, ott a jó kollektíva és a bajnoki cím garantált volt.
– És milyen edző szeretne Pintér Sándor lenni?
– Játékos-pályafutásom alatt igen szerencsés voltam, hiszen kiváló edzőkkel dolgozhattam együtt. Lakat Károly és Tichy Lajos nagy hatással voltak rám, mindkettőjüktől rengeteget tanultam. És hogy milyen tréner szeretnék lenni? Céltudatos, a győzelemért fanatikusan dolgozó edző, aki a pályán és a foglalkozásokon keményen követel, ám ha arról van szó, humorral képes feloldani a feszültségeket. Szerintem a mai magyar labdarúgókat igenis lehet motiválni, és téves az az elképzelés, hogy a mi futballistáink nem szeretnek dolgozni, edzeni. Csak a kulcsot kell megtalálni hozzájuk, és hiszem, hogy lehet eredményt elérni egy hazai klubbal is.
– Az ön idejében azért más volt a helyzet, hiszen a Honvéddal és a válogatottal is voltak kiemelkedő eredményei a nemzetközi porondon. Manapság azonban már megváltoztak a realitások, mi több, megváltoztak a motivációk.
– Való igaz, 1978-ban még szerepeltem a világbajnokságon, a Honvéddal legyőztük négy nullra az akkor fénykorát élő Ajaxot, százezer néző előtt vertük a San Siróban az Intert, és folytathatnám a felsorolást. Szerintem a magyar futball nem olyan rossz, mint amilyennek sokan beállítják, és az sem igaz, hogy a játékosok lusták. Akarnak ők, csak éppen a jobb szemléletet kell velük elsajátíttatni. A mi időnkben a legnagyobb cimborák voltunk a csapattársakkal, ám amint kifutottunk a pályára, számunkra megszűnt a külvilág. Tizenegy Honvéd-mezbe bújt fanatikus játszott extázisban kilencven percen keresztül. Ez csak így működik, csak így lehettünk partiban például a Bayern Münchennel, amelyben már akkor is nemzetközi sztárok szerepeltek. A futball sport, márpedig jól sportolni csak fanatikusan lehet.
– A pályafutása irigylésre méltó: ön szerint mennyit számít egy edző kvalitásaiban, hogy korábban harminckilencszeres válogatott labdarúgó volt?
– Nagyon-nagyon sokat. Nyilván lehet példának állítani olyan szakembert, aki különösebben nagy játékosmúlt nélkül vitte sokra, de a legnagyobb edzők az egykori labdarúgókból lesznek. Egy szakvezető ugyanis a játékosok fejével is gondolkozhat, és nagyon fontos, hogy mindig úgy bánjon a futballistáival, hogy tisztában legyen azzal, annak idején ő miként élte volna meg az adott szituációt.
Nem szeret feltűnősködni
– Mikor járt utoljára Kispesten?
– Alkalmanként kimegyek a csapat hazai meccseire, de ez nem mindig okoz felhőtlen szórakozást. Nemrégiben például nem akartak beengedni a kapunál, hiába mondtam, hogy a portán le van adva Pintér Sándor névre egy belépő. Mondtam azt is, hogy régen a Honvédban futballoztam, és bár nem vagyok hiú ember, igen rosszul esett, hogy az úriember közölte velem, soha sem hallotta ezt a nevet.
– Hát… Azok után, hogy a Bozsik-stadion hangosbemondója Puskás Lajosként köszöntötte Öcsi bácsit a stadionban…
– Na látja ez az, amit meg kell változtatni a magyar futballban. Nézze meg, külföldön a nagy kluboknál is két kézzel ragaszkodnak az értékeikhez, az egykori legendás játékosokhoz. Ha egy klub elveszti a gyökereit, az arculatát, akkor menthetetlen. Jó lenne, ha nálunk is ilyen lenne a helyzet, és nyugodtan kimehetnék egy Honvéd-edzésre szakmai kíváncsiságból, vagy csupán némi nosztalgiától vezérelve, anélkül, hogy összesúgnának a hátam mögött, hogy most biztos valakinek a helyére pályázok.
– Hogyan tovább? Mit hozhat a jövő az ön számára?
– Nem vagyok egy nyomulós típus, ha kijövök egy edzésre, akkor nem mobiltelefonálgatok eszelősen, és nem játszom meg magam, hogy mindenki engem nézzen. Egyáltalán nem menedzselem magam és nem kilincselek kispad után. Tisztában vagyok a képességeimmel, tudom, hogy előbb-utóbb bizonyíthatok. Mint ahogy azt is tudom, hogy bizonyítani is fogok…
PILISVÖRÖSVÁR: Jeszenszky – Minárik, Balázs G. (Bakti a szünetben), Cseri – Balogh B., Marosi, László, Molnár (Sagát, 85. p.) – Várkonyi, Lukács, Brandhuber (Balogh Z., 75. p.). Edző: Schróth Lajos
GÓLSZERZÔ: Molnár a 7. percben, húsz méterről a bal sarokba lőtt (0–1). Brandhuber a 14. percben, 11-esből, a bal sarokba lőtt (0–2). Lestár a 25. percben, négy méterről a jobb sarokba lőtt (1–2). Lestár a 30. percben, hét méterről a bal felső sarokba fejelt (2–2). Brandhuber a 70. percben, öt méterről a kapu közepébe helyezett (2–3). Balogh B. a 80. percben, hat méterről a jobb sarokba helyezett (2–4). Balogh Z. a 85. percben, nyolc méterről a bal alsó sarokba lőtt (2–5)
JÓ: Kult, Kosznovszky, Lestár, ill. Brandhuber, Minárik, Balogh B., Marosi
Szilveszter lévén valami vidám dologgal illenék felhozni kisvárosunk csapatának lecsúszott kis topicját, ehhelyet szomorú hírről kell beszámolnom:
Ma reggel, 52 éves korában tragikus hirtelenséggel elhúnyt Steckl János, a vörösvári foci mindenese. Nagyon nyers ez így, tudom, de ilyen-olyan smiley-kkal lehetetlen leírni azt a fájdalmat, amit Zuzu bácsi halála okozott. Mindenki szerette őt, élete volt a foci, a neve egyet jelentett a PLSE-vel, és fordítva.
Úgy gondoltam megosztom ezt a szörnyű hírt a topic szerény olvasóságával.
Zuzu bácsi, nagyon fog hiányozni! Nyugodjék békében.
Nah jóvan, örülök, hogy sikerült beazonosítani a társaságot (-:
Amúgy én fociberkekben a Titkár néven ismertebb vagyok, szal lehet, hogy így még emléxel szerénységemre. Gix télleg kis gólt vágott az ifin, de nem is tudom, ki mentett a gólvonalról a hosszabbítás perceiben... :-))
Seszi amúgy él még, bár már egyre kevésbé virul. Vajh miért?? :-DD
Az más.
Most a Gáznál is komolyan veszik ám a dolgokat, nemde? Profi tréner stb...
Egyébként a felnőttünk ma 2-1-re verte az ESMTK-t. A vendégeket szokás szerint elkísérték lelkes szurkolóik(?), akik a meccs folyamán -ismét csak szokás szerint- gyakorlatilag az egész vörösvári védelemet összeköpködték :-//
Nem, békásmegyeri. Amióta a III. Kerület megszűnt (átalakult), azóta nekem a Gázművek a "hazai" csapat. Ezen kívül Budakalászra és Vörösvárra járok néha meccsre.
A Dabas elleni meccset az 55. percben az igen alacsony színvonalra és az egyre erősödő esőre való tekintettel otthagytam. Mázlim volt, mert így a felhőszakadás már az autóban ért.
