Ezt a Bálintot-mikor megtalálták- hátára fordították, és akkor vették észre, hogy valami lepke egészen a testére szikkadt. Mikor az öreg Pepita edzette őt, akkor volt, asszem, egy ilyen jelenet, hogy lepkét kergetett. De ez az egész számomra arról szólt, hogy mindannyian pillangóálmokat kergetünk.
(és különben is kevés volt benne a pikáns jelenet:)
Magyarországon születtem, itt is halok meg, Engem nem érdekelnek a gazdag külföldiek, Kik kilóra megveszik drága Országunkat, S Ők eszik meg majd minden jószágunkat.
Miből gondolod, hogy később jobb lesz, A Válság az, mi Őt még gazdagabbá tesz, Míg Te nélkülözöl honi gyermekeidért, A külföldi lassan felfal saját értékeidért.
Ez természetes, mert minket kiforgattak, Kik nem e nemes, szent földön fogantak. Ez nem devianizmus, vagy rasszizmus, Ez pusztán maga a csupasz realizmus.
Mit tudsz felmutatni, ez magyar termék ! Ne strapáld magad, ez már csak emlék. Nézz nagyon körül, mi az mi téged élted, A munkád, családod, egyre fogy a pénzed.
Dolgozhatsz ezerrel látástól mikulásig, Nem Te leszel menő, hanem az a másik, Mert neki több a pénze, hatalma, s bére, Hát nekem ilyen létforma tuti nem kéne.
Minek? Hogy azt mondják, burzsoá vagyok? Hogy mindent jó áron az Államtól kapok? Idehozom cégem, az adóm megmarad nekem? Közben Országunkban éheznek százan, ezren?
Nem vagyok büszke sznob, inkább úricsöves, Ezért gondold meg, hogy mikor, hova lövess, Békés tüntetőket nem kell szanaszét szabdalni, Inkább próbáljunk meg csak embernek maradni.
Mire való emberséged, ha szerető feleséged, Hatalomért pedálozva józanul megcsal téged, Te szereted Őt, Ő mégis mindig hütlen hozzád, A férjek e hozzáállást örökkön-örökké átkozzák.
Dolgozol, van kereseted, a munkában elfáradsz, A pénztelenségtől idegileg hamar kiszáradsz, Nem leszel más, mint az állam egyik csecsemője, Kit az Állam gondoz, míg van pénz a bölcsőre.
Politikusok mennek egymásnak, a Te pénzeden, Közben családodnak biztosítsd, hogy ki mit egyen, A csekkeket fizesd be időben, különben kamatozik, A kuporgatott pénzed lassan számládról eltávozik.
Mit tehetsz? Utcára mehetsz ! Úricsöves lehetsz ! Országodért látom, Te mostmár nem sokat tehetsz. Reménykedsz, hogy az ügyek jobbra fordulnak, Közben emberek a szegénységtől felfordulnak. Ez itt Acsarország, hol az ember nem etalon, Csak olyan, mint egy szélfútta romos malom. Mely addig őrli a finom, nemes kenyérre valót, Míg az ember-malom megfizeti a drága adót.
Ha úgy gondolod, akár duplán fizess adózó, Fizesd, nem Isten vagy, csak egy halandó. Ha kibuksz, születik egy másik rabszolga, Ki a rendszert szintén elküldi a pokolba.
Miért érdemes mégis harács módon élni? Miért érdemes a kihalás szélén remélni? Miért menjünk mégis nap, mint nap dolgozni? Miért kell nekünk a realitás talajába fogódzni?
Elmondom, mert őszintén hiszek Én abban, Mire rájöttem, mi benne van az agyamban, Mi szerintem az érző ember alapigazsága, Miért Te minden nap bemész abba a gyárba.
Ez nem más, mint a szeretet családod iránt, Mit az egyedülálló Anya magának kívánt, Mikor férje hülyére verte a gyerekkel együtt, Mert részegségében pénisze egyre petyhüdt.
Csak ütötte az asszonyt, Ő meg csak sikított, Álmai összetörtek, élete már rég kisiklott, Félelme nőttön nőtt, alázatossága fokozódott, Részeges férjének szeretetet és otthont adott.
Rájött, hogy késő, csak vérző arcát fogja, Két ütés között kihullik drágán vett foga, Nem érti, miért bántják, csak fájdalmat érez, A férj csak üti, gondolja, asszony, vérezz !
Az ütlegelés abbamarad, a gyermek látja, Talán, ha van négyéves az egyetlen drága, Ki látja, hogy Anyját az Apja nagyon megveri, Zavarában az ételt szép tiszta ruhájába keni.
Félelem ! Ez az, mi most a gyermeket áthatja, Mikor Anyja arcát sűrű könny és vér áztatja, A következő érzelem a harag, a bosszú ideje, A gyermeket megmérgezi az elégtétel deleje.
Lassan cseperedik, a kilátások nagyon rosszak, Életében néha jók történnek, de inkább rosszak, Látja Apját meghalni egy erős családi per során, Hol az Anya késsel tesz igazságot a vacsorán.
Acsarország, hol az Apa ádozat, szegény legény, Ki megpróbált mindent megadni e földi féltekén, De ereje fogyott, italba mártotta lelkét és agyát, S ez megmérgezte a családot, gyermeket és Anyát.
a multködébe elvesző kis csoport, akiket szerettem
ha így hívják
őket keresem a párnám alatt laknak ha alszom , az én vagyok aki látja őket, pedig ha felébredek mind itt vannak ebben a világban állítólag, csak én nem látom már úgy, ahogy kéne lennie a dolgoknak
a dolgok megvannak ,csak én nem vagyok elég jó hozzá, hogy elérjem ,hogy lássam ,amit látni kell , hogy jó legyek, akihez jónak kéne lennem, akihez jó lehetnék , akivel együtt lehetnénk jók ,
amit magamra húzok,a párnám , hogy ott legyek , ahol én vagyok, ámítás , csak álmomban van ott bárki más
aztán majd felkelek, délkörül, ebédelek
cigit szívok,monitort bámulok, a hajnalt várom, mert megment az ébrenléttől
szemeztem a búzát , a gondolatot rákötöttem megkötöttem, elkötöttem, aztán szemeztem a búzát, bármitis jelentsen
aztán szemenként szerettem amit rákötöttem, bárhova is köttöttem , amit megkötöttem , bármitis jelentdem ez
a szemek a régiek már messze vannak, az újak pontugyanolyanok közelebbek , aztán szemezem, hogy távolodjanak a közelebbek, és fogom a szemeket és nézem ,ahogy zajlik az egész,és ez az élet
régen, mint egy kis kutya úgy kapkodtam a fejem, a sok szemet mind egyszerre, lógó nyelvel köszöntöttem , nagy lihegve , vidám arccal,hogy folyott is a nyálam mindenfelé, erre arra kapkodtam a mancsom,hogy merre nézzek asse tudtam, mer minden a csoda volt, ami volt ,a sok szem meg csak ott lakott egy kupacba, fel se fűzve ,, szegények, azt se tudták mi lesz velük , egy bolond kutya a gazdájuk
Az ember dolgozik, inkább családjával lenne, Mást sem csinálna nappal, csak inna és enne, Az éj bájos leple alatt pedig ölelve szeretne, Ronda sárga csekkekért dolgozni nem menne.
Hisz mit teszel Te, mikor munkádat végzed? Kattog az agyad, vagy dagad az izmod, érzed? Rakod a súlyokat, papírok közt mazsolázol? Bőrfotelban tespedsz, tán építkezésen ázol?
Másoknak mondod, hogy mit hogy tegyenek? Hogy mikor beszéljenek, igyanak és egyenek? Hogy hova menjenek, mit adjanak, vegyenek? Hogy színed előtt, a munkahelyen legyenek?
Mindegy, hogy főnök, vagy beosztott vagy, Akkor is van (remélem) egészséges agyad, Mellyel tudod, hogy amit ma megkeresel, Annak nagy részétől hamarosan el is esel.
Fizetés van, papírod mutatja száz a pénzed, De amikor ötvenet kapsz, csak hülyén nézed, Mert van az a rész amit a közösbe kell tenni, Abból bizony sehogyan sem lehet visszavenni.
Nézed a papírt, meg a pénzt, már ami maradt, S arra gondolsz, hogy a többi hova szaladt, Ha mindenkitől ennyit vonnak, hol a pénzed, Magad bizony kis hazádban nyomorultul érzed.
Aztán megtudod, megy a sok lóvé az államnak, Ahol azok a politikusok, vagy kicsodák laknak, Ők is emberek, esznek, meg néha szavaznak, Követ soha nem törnek nekik azt mi a f*sznak.
Megtudod még azt, hogy ők a Te forintjaidból Egyetemet végeztek, doktoráltak, tán latinból, De hogy ettől miért lesz jobb Neked, kérded, A politikusok csak érted élnek, Te ezt ÉRTED?
Reggel, ha kedvük tartja, bemennek dolgozni, Ha nincs kedvük, akkor elmennek golfozni, A híradóba mondják milliárdok elröppennek, Most látom mit írtam, ezen én is eltöprengek.
De így van ahogy mondom és még nincs vége, Képzeld, ezeknek bot formára két oldal a vége, Vannak a balosok, meg a jobbosok és szélsők, S hogy normális ez? Kérdezd meg a középsőt !
Don Quijote harcot vívnak, nevetséges tettük, Nem csodálkozom, hogy agyunkat elvetettük, Hisz józanul kibírni nem lehet, ez tiszta őrület, Mint mikor ama lovag a szélmalomnak üget.
Miért csak mondják, hogy segíteni akarnak, Közben meg rengetek pénzt összevakarnak, Nézik a népet, ki senyved, majd porba hull, A por a szájba-orrba megy, hamar megfúl.
A temetés drága, pór népnek pénze nincsen, 'Há gavallér az Állam, ide figyelj kincsem ! Há' jó megy nekünk 'ecsém, az Állam állja, Állam segít szülni, temetni ki jól szolgálja.
Mert az Állam 'bának pénze honnan lenne, Ha a saját csüngő csöcséből le nem fejne, Más őt nem táplálja, ezért saját magát issza, És a kölcsönkapott tejet sosem adja vissza.
Hiszen nincs felesleg, de mégis ki kell sajtolni, Kölcsön visszaadás előtt gyorsan kell rajtolni, Hogy a pórnép ne érjen, csak a hátad lássa, Messze futsz a pénzzel, b*ssználak szájba.
Megőrülni nem fogok, derekam nem adom, Abból egyetek sokat, ami az én adóm, Ha egy kiló kenyér se lesz, akkor haltok éhen, Senki nem mondja, hogy nyugodjék békében.
A nép még bírja, most megáll, leül egy padra, Nagyon nehezen tűri, ha nyakkendős sz*patja, Így is nehéz a sorsa, kinek kell még egy púp, Ki nem bírja most ugorjon, ott van a dögkút.
Bal oldal a jobb ellen, megértés még nincsen, Veszekednek-marakodnak nem létező kincsen, Nem látjátok, de a nép feszeng a szűk ruhába, Lesznek még politikusok holtan, sok gúlába.
Birkák vagytok ti mind
ki otthon tévét nézve
fejedet búval béleled
sutba dobod bátorságod
féltve koszos becsületed
s megélhetésedet szemlesütve elveszted
de lassan rádöbbensz
nincs már mit vesztened
csak nehogy későn essen le ez neked
mikor tévét sem nézhetel
hiteled egeket verdesve
fejed felől lakásod elveszted
meddig vársz még ,míg tévédet nézheted?
ölbetett kézben csücsülve nézheted
,hogy adják el házadat fejed fölül
külföldieknek kik olcsón megveszik
s bérelheted majd tőlük de rendesen
mert lakást többet te nem vehetsz
te ki hazájában üldözött leszel
fogj hát össze te magyar míg csak lehet
ezért kérlek ki magyarnak érzed
márciusban míg lehet tüntess
családodat óvd meg míg lehet
s ha nem teszed
gyereked majd lakókocsiban lakik
majd mint minden átlag ember
ezt akarod te magyar?
Vagy fejed s hangod
felemelve előveszed hangodat
s 15-én együtt-egymásért
hangoztatva összefogsz míg lehet!!!
mint régen a nagy magyarok tették
kik vérüket adták s most lenéznek
mit csinálnak hazánkat s sírukban forognak!
