Kedves Elar!
Most vettem észre, hogy feléledt az elsüllyedtnek vélt témám. Az élményed egyrészt érdekes, másrészt szerintem természettudományosan megmagyarázhatatlanul gyakori is. Nem csak én magam éltem már át hasonló helyzeteket, de az ismerőseim közül is többen számoltak be hasonló élményeikről.
Persze a természettudományokban jártasaknak akad néhány magyarázatuk a jelenségre, mint például:
a véletlenszerű egybeesés
az önbeteljesítő jóslat
stb.
Ezeket az elméleteket én is ismerem, de ezek egyike sem ad kielégítő magyarázatot a jelenség gyakoriságára; ami viszont feltétele lenne annak, hogy ezt a képességünket fejlesszük.
Üdv: Path
Elég érdekes és különös lehetett ez a tudattalan állapotod. VAjon hogyan és miért volt igy? Orvosok mit mondtak? Nem igen halottam még ehhez hasonlot...
A tudattalan nem csak a tudat kiegészitése, egész ösztönvilágunk, személységünk nagyobbik része is a tudaton kivül esik. VAloban, mint egy jéghegy, ami alol csak a tudat log ki, de naponta változik a kép. A tudat fényébe valami bekerül, mozgat irányit, és irányul, egy darabig uralkodhat is rajtunk, majd müködése halványul és végül a tudattalan ködébe vész..
Nem biztos viszont, hogy többször nem kerül akár még erösebb hatással a felszinre...
A tudat és a tudattalan közötti kommunikácio az álmokban történik. Jung nagyon sokat irt erröl, de mások is foglalkoztak a kérdéssel..
És akkor még ott van a kollektiv tudattalan, az ösi archetipusok, és idöleges hatásaik...
Nehéz rola beszélni...
Ha erdekel a tudatallatid ma is elmehetsz pszichoanalizsre, vagy akar analitikus iranyultsagu terapiara. Persze maganpraxisban nem olcso. Valoszinu mas ezt konyvbol olvasni, es mas tapasztalni.
A tudatos, meg tudatalatti kapcsolatarol csak annyit, hogy igazan a tudatallatid hatarozza meg az eleted fontos donteseidet. A tudatositassal a problema az, hogy a tudatos gondolkodasod is a tudatallatti altal van nagyreszt meghatarozva, legfeljebb azt racionalizalhatja. Ezert nagyon nehez 'objektivnek' lenni, a jeghegy te magad vagy. Kulos hatasra azert nehez valtozni, mert a tudatod vedekezo mechanizmusa mindet megtesz, hogy kizarja azt. Pl. ha megmondom neked, hogy ez meg ez a rosz tulajdonsagod nem fogsz megvaltozni, inkabb elfelejted, felremagyarazod stb. Csak ravezetni lehet, meg konfrontalni az illetot sajat magaval, de akkor is a pacienstol fugg, hogy mit kezd vele.
Az meg, hogy ki az ur a hazban, egy peldat hozok fel. Par hete agyrazkodast es amneziat kaptam es kb. 4 orat at ontudatlan allapotban voltam. Ez azt jelenti, hogy kb. olyan volt, mint ha almodtam volna. Ekozben objektiv szinten teljesn normalis emberkent viselkedtem, utolagos beszamolok szerint, mozgasom teljesen normalis volt, kognitiv funkciok rendben, ugyanugy beszelgettem, mint normalis esetben. Az egyetlen kulonbseg az volt, hogy a rovid tavu memoram kikapcsolt, es nem tudtam pl. milyen nap van, hol lakom. Kozben en belul ontudatlan voltam es csak a korhazban tertem magamhoz. Meglepoen sok mindenre vagyunk kepesek a hogy ugy mondjam 'reflex' szinten.
Biztos veletek is sokszor előfordul, h gondoltok valakire és másnap találkoztok vele. felhív.
Gondoltok egy filmre "de régen láttam", pár nap múlva olvasod az újságban h leadja a TV.
Ilyen velem elég gyakran előfordul -bár nem tudom, mi a ritka és gyakran?-
Tegnap éjjel volt az eddigi legmegdöbbentőbb élményem. Álmodtam és eközben felmerült bennem egy cég neve. (Üzletkötő vagyok és egyszer vásárolt tőlem -DE azóta sem gondoltam rá!)
Már az álmomban sem tudtam hová tenni, még reggel is ezen filóztam, h "ezt most miért álmodtam, mi volt ez?"
Erre föl délelőtt kerestek ettől a cégtől.
Azóta sem térek magamhoz. Ez azért több már mint véletlen, de MI?????
Intuició? A természetgyógyászom azt mondta, h ezt lehet képezni, tudatossá tenni. Hogyan?
Egyesek szerint (pl.: Freud szerint) az agyi folyamatoknak csak 10 százaléka tudatosítható; míg mások (pl.: a 11-es hozzászólásban PsichoTheRapist) úgy tartják, hogy az összes agyi folyamat tudatosítható. Tekintettel a pontos számarány mérési nehézségeire, úgy gondolom, hogy ezen felesleges vitatkozni. Ezzel szemben viszont a tudatalatti folyamatok felismerése sokkal izgalmasabb és érdekesebb kaland. Erről írtad azt, hogy erre leginkább a szélsőséges élethelyzetekben van lehetőség. Azt hiszem, hogy ebben egyetértünk, és ha ez valóban így van, akkor ez némileg arra is magyarázatot ad, hogy miért nem ismerjük jobban ezeket a folyamatokat. Azért mert ösztönösen kerüljük a szélsőséges élethelyzeteket.
Azt gondolom, a tudattalan = tudatalattival, legalábbis sehol nem találtam különbségtételt köztük. Ha jol emlékszem, Freud még nem beszélt egyéni és kollektiv tudattalanrol, mert az C.G.Jung találmánya. A hasonlat szerintem is nagyszerü, ahogy irod is, legföképp az arányok miatt.
Milyen érdekes, osztjuk az észt itt a forumokon, vitatkozunk és véleményünkbe beleszol énünk egy általunk nem ismert része. Mégis, ahogy leirom ezt a mondatot az enyémnek tünik. Nagyon ritka, és jelentös dolognak kell történni ahhoz, hogy "megpillanthassuk" a tudattalannak akár az árnyékát. Szerinzem ez az "észlelés" leginkább szélsöséges esetekben lehetséges hétköznapi szinten. Ez lehet nagy öröm, vagy nagy bánat is... És, véleményem szerint van egy szelid és lassu ut is: az önmagunk egyre jobb megismerése...
Freud rendkívül probléma érzékeny és kiváló képességű előadó; aki nagyon jól látja, hogy miről és hogyan kell beszélni. A jéghegy hasonlat is (amelynek 90 százaléka a víz alatt van) nagyon jó, de nem különbözteti meg eléggé a tudatalattit és a tudattalant (a személyes és a kollektív tudatalattiról nem is beszélve).
A hasonlatnak egyébként pont az a legnagyobb erénye, ahogy a tudatot összekapcsolja a figyelemmel. A tengeren járó hajósok ugyanis a jéghegyből csak az éppen kiálló részét láthatják, és abból kell következtetniük a vízfelszín alatti részre; amihez hasonlóan az agyi folyamatoknak mi is csak egy kis részét tudatosíthatjuk, és csak ebből következtethetünk a többi folyamatra.
Egy pszichologiára fel nem vett sugotol a következö deffiniciot kaptam: Freud szerint: ha énünk egy jéghegy, a tudat, tudatos a viz tetején uszik, a tudattalan (tudat alatti, mert szerinte az ua.9 a viz alatt. a tudatos és a tudattalan viz közeli sávja (mindkettöböl egy hasonlo méretü sáv) a tudatelöttes, ez az ösztönös cselekedetek sávja, mint neve mutatja, elöbb cselekszünk, utána tudatosodik, mit tettünk. Szwerintem ide tartozik minden, ami az életösztönnel összefügg, vagy az anyai ösztönnel akár..
Ugye tudjátok, hogy a jéghegy 80 szléka a viz alatt van??? Csak, hogy miröl beszélünk..
Én úgy tanultam annó, hogy az életben maradásunkhoz szükséges, de általunk tudatosan nem irányított folyamatok levezérlése tartozik a tudattalan énünkhöz. Pl. a szerveink működtetése.
"A tudatalatti tartalmával többnyire egyetértünk; a tudattalannal viszont nem feltétlenül értünk egyet." - megvilágítanád, mi is a különbség a tudalatti és a tudattalan között?
Egy agyi folyamatot az akaratlagos figyelem tesz tudatossá. Ezért egy mozdulat csak akkor tekinthető reflex-szerűnek, ha már akaratlagos figyelem nélkül is előidézhető.
Most, hogy már sokadszor olvasom a hozzászólásodat eszembe jutott, hogy a mind a harcművészetekben, mind a küzdősportokban nagy hangsúlyt fektetnek a helyes reflexek kialakítására. Erre azért van szükség, mert a küzdelem hevében már nincs idő a tetteink megfontolására; mindent azonnal és jól kell cselekedni.
A reflex-szerű cselekedetek viszont tudatalattiak.
Egy példa: a gyerekem egyszer lenyelt egy (régi) huszfillérest, de nem ment le a torkán és féluton megált a nyelöcsövében, és elkezdett kékülni és fuldokolni, én pedig könyékig lenyultam a torkán és a két ujjammal kiszedtem... Az elsö ijedelmem után el nem birtam képzelni, hogy voltam erre képes.. Hihetetlen volt! Majdnem leláttam a gyomrába!!
Az hogy felemeljük tudattalan "nagyobb részét", nem a felszámolás?
Nem felszámolás! Szerintem ez a tudat gazdagitása...
A tudatttalan pedig úgy keletkezik, hogy ide-oda tologatom a megélt, tapasztalt érzéseket, gondolatokat, és ami nem tetszik azt elnyomom és ettől válik tudattalanná.
Ez igy van. Szerintem az életfunkciok része, ahogy müködik a tudattalan.. DE nem csak ennyiböl áll a tudattalan. Ez csak a számunkra felfoghato része. De ott van a kollektiv tudattalan, ami eleve nagyon nehezen érthetö. Nem akaratlagos, és nem modosithato. Max, mint a leendö Buddháknak megadatik, megismerhetö..
Szerintem, aki elérte a Buddhaság állapotát, az nem törölte a tudattalanokat, hanem megismerte azokat..
"Nos ebben a topic-ban pont az ilyen kényelmetlen helyzeteket teremtő tudatalatti folyamatokról, és a megoldásaikról szerettem volna veletek beszélni." - miért épp a kényelmetlen helyzetekről? Nem érdemesebb lenne inkább az olyan helyzetekről, amikor nyilvánvalóan a tudatalatti segíti át könnyedén az embert rettegett helyzeteken, olyanokon is, amiken a tudatos énje esetleg már jó ideje rágódik, és semmi megoldást nem talál rá?
Ha jól értelek, akkor szerinted azok az agyi folyamatok töltik meg a tudatalattit, amelyekkel a tudat nem akar foglalkozni.
Ha így fogalmazzuk meg a tudatalattit, akkor az tényleg felszámolható, és a helyes önismerethez fel is kell számolni.
A tudatalatti általam használt meghatározása viszont nem korlátozza a tudatalatti folyamatokat az önbecsapással oda taszított folyamatokra; ami már a topicnyitó példájából is látszik.
Mondok még egy példát a saját életemből:
A közelmúltban jelentkeztem egy állásra, és az a személy, akivel az először találkoztam, felhívta a figyelmemet arra, hogy a személyzetisnek ne említsem meg, hogy a hivatalos munkaidőn túl heti néhány órát óraadó tanárkén tanítok. Ezt követően, amikor a személyzetishez kerültem, kaptam tőle egy halom adatlapot, amit ki kellett töltenem. Amíg az adatlapok kitöltésével foglalkoztam a személyzetis váratlanul megkérdezte, hogy legutóbb mivel foglalkoztam, és én spontán azt válaszoltam, hogy óraadó tanár vagyok. (Így folyamatos jelenben.) Amint elhagyta a válasz a számat, rögtön tudtam, hogy elszóltam magam, és nagyon kényelmetlenül kezdtem érezni magam.
Nos ebben a topic-ban pont az ilyen kényelmetlen helyzeteket teremtő tudatalatti folyamatokról, és a megoldásaikról szerettem volna veletek beszélni.
Pathmaster!
Ez csupán a meghatározások kérdése.
Nem gondolom úgy, hogy a genetikai entitásunk kontrollálása a tudatalattink dolga lenne. Ha már hatással van rá akkor régen rossz: kezd kialakulni a betegség.A testnek megvan a saját mechanizmusa ami elvégzi a feladatot, és ebbe kétféleképpen szólhat bele a tudat:
1 Tudattalan folyamatokkal pszichoszomatikus betegségek kialakítával. (Ezek gyógyításával foglalkozom.)
2 Tudtos kontroll, pl. a jógiknál,akik, mindenféle csodát tesznek általa. (élve eltemetés, stb)
Ezekhez nem kell nagyon messze menni, Magyarországon is vannak tüzönjárók, pránatáplálkozást folytatók és más hasonló furcsák.
16. Karmapa Buddhista tanító például egy Chicagoi kórházban úgy halt meg, hogy az utolsó héten mindenféle rák típust diagnosztizáltak rajta (mindennap mást), kísérleteztek rajta, végig röhögte az egészet, körülötte mindenki meggyógyult.A gyógyszereket amiket rajta vizsgáltak máig nagyon jól használják. Amikor meghalt a szíve meleg volt még napokig, a teste pedig picire összezsugorodott.Természetesen lótuszülésben. :)))
Mondjuk az is tény, hogy akik az un. szivárványtest megvalósításával halnak meg, azok után meg marad a köröm és a haj, úgyhogy nem tökéletes a kontroll. :))))
A teljes tudatosság nem adatok tudásáról szól, hanem arról, hogy bármikor észreveszem, hogy mi a történés, ha az számora fontos. Egy Buddha pl. nincs elválasztva semmitől és ha figyel rá tudhatja, hogy mit csinálnak az ufók a 7. galaktikában milliárd fényévre. Az más kérdés hogy valszeg nem érdekli, mert itt a dolga és miért figyeljen másra? :)))
Atyavilág! Már megint túlcsordult a tudatalatimm és okoskodok! Bocsánat! :)))))
Kicsit késve foglaltam össze a gondolataimat:
Az hogy felemeljük a "nagyobb részét", nem a felszámolás?
Mellesleg pont a történeti Buddha szerint nincs köztünk elválasztás, mi is Buddhák vagyunk, tehát nem kéne úgy tekinteni rá, mint utolérhetetlen misztikus személyre. (Ezzel nyüglődjenek csak a keresztények Jézus kapcsán)
A meditáció folyamata, legalább is a buddhizmus szerint, és az advaita vedanta szerint egyszerűen nyugvás abban ami éppen van.
A tudatttalan pedig úgy keletkezik, hogy ide-oda tologatom a megélt, tapasztalt érzéseket, gondolatokat, és ami nem tetszik azt elnyomom és ettől válik tudattalanná. A meditáció során, amikor abbahagyom a piszkálását a tapasztalt dolgoknak, a tudat spontán önfelszabadító képessége nyilatkozik meg és abban a pillanatban minden zavaró érzelem valamilyen bölcsességgé alakul. Pl. a haragból tükörszerű bölcsesség, a zavardodottságból intuitív bölcsesség stb.
Tehát ami eddig akadályként jelentkezett (látszólag) az a bölcsességeink forrása, és általa a tudat folyamatosan felszabadítja önmagát.
Ezt a tanítást kaptam számomra hiteles személyektől és ezt tapasztaltam meg én is.
A 11-es hozzászólásodban az tűnik különösnek számomra, hogy szerinted a nyugati kultúrában alaptalanul tartják lehetetlennek vagy veszélyesnek a tudatalatti folyamatok teljes tudatosítását. Szerintem az embernek a tudatalatti folyamatait is el kell tudni fogadnia, mert azok tudatalatti jellegének megvan az ésszerű oka.
Vegyük például a lélegzetvételt, aminek indokolatlan tudatos irányítása jelentős szellemi kapacitást köt le különösebb haszon nélkül. Hasonlóan a többi élettani folyamatunk is olyan, hogy az esetek döntő többségében nyugodtan hagyhatjuk, hogy tudatalatti folyamatok irányítsák; ellenkező esetben ugyanis az összes szellemi kapacitásunkat ezeknek a folyamatoknak az irányítása kötné le, teljes haszontalanságba taszítva a tudatot. (Mindehhez képest lényegtelennek tartom azt, hogy lehetséges-e az összes tudatalatti folyamatot tudatosítani.)
Végül szeretném idézni azt a keleti bölcsességet, mely szerint:
„Meg kell tanulni azt, hogy mikor kell valamit megtartani és mikor kell elengedni. „
Ez a bölcsesség a topic témájánál maradva a következőképpen fogalmazható meg:
„Meg kell tanulni, hogy mikor kell valamit a tudatunkban tartani és mikor kell átengedni a tudatalattinak.”
Ennek helyes eldöntése művészet, és nem valamilyen sablonos technika.
Az egymásra épülő elvonatkoztatási szintek között, amíg a felső szint irányítja az alatta lévő működését, addig az alsóbb szint szolgáltatásokat nyújt a felette lévőnek.
A mi esetünkben a tudat (szükség esetén) módosíthatja a tudatalatti működését, ami viszont tehermentesítő szolgáltatásokat nyújt a tudatnak.
A tudat működését viszont a szabad akarat módosíthatja olyan irányba, hogy az számára megfelelő szolgáltatásokat nyújtson. Tehát a szabad akarat felette áll a tudatnak.
Az biztos, hogy a különböző tudati funkciók végrehajtásában általában a két agyfélteke eltérően vesz részt; a tudatalatti funkciók végrehajtása viszont inkább az agytörzsben vagy annak közelében zajlik, ahol a féltekék eltérő működésének jelentősége lecsökken.
