Szövevényes háló ez. Ez az élet. Sűrű pókhálófonalak érzelmekből: szerelemből, szeretetből, barátságból, önzésből, vágyból, hogy elismerjenek, féltékenységből, gonoszságból, igazságvágyból, bosszúvágyból, tündökölni akarásból, szeretetéhségből, feltűnni vágyásból. És akárhová lépsz - mint az igazi, valós pókhálóban - moccantod a szálakat. Nem kell sok hozzá, csak egy pillekönnyű lépés, alig-érintés. És a pókháló egész távoli pontján megmoccan valami. Valami nem fog klappolni. A te moccanásod moccanást szül, akció-reakció. Így természetes. Csak milyen fura, mert nem feltétlen oda fut vissza a szálban a reakció, ahonnan kiindult. Mert nem is feltétlen annak szól. Hanem egy harmadiknak. Figyelj, érezz! Akarom. Kerülőutakon járnak a gondolatok, vágyak. Hogy lehet kilépni belőle? Hátat fordítani az egésznek. Hmm... Milyen egésznek? Kivonulni az életből? Nevetség. Nincs kivonulás, csak másfajta hálók. De mégis csak jobb, ha az ember olyan hálóban ül, amely ringatja. Ahol nem kell minduntalan támadástól tartania váratlan helyzetekből. Félreeső zugokból. És ahol nem használnak ki mindent, amit valaha kiadott magáról. Ahol nem bűnhődik más vétkéért. Ahol nem büntet más vétkéért. Van-e olyan hely? Ki tudja... Elengeded az egyik kezet, megfogod a másikat.
El lehet-e engedni olyan kezet, amely sosem fogott? El lehet-e engedni olyan kezet, amely folyton markol? El lehet-e engedni büntetésből? El lehet-e engedni, hadd szárnyaljon? Van-e szabad akarat? Vagy csak lavírozás mindenféle sziklák és sodrások között? Le lehet-e vetkőzni csupaszra? Nem jobb-e hallgatni? El lehet-e mondani, milyen szövevényes hálókba gubancolódott az ember? Le lehet-e írni a hálók természetét? Szabad-e egyáltalán tudomást venni a hálókról? Lehet-e kívül maradni rajtuk? Lehet-e nem a részükké válni? Szabad-e? Lehet-e úgy kezet megfogni, hogy közben nem markolod a kezet? Lehet-e olyan kapcsolatban állni, amely csak félig kapcsolat? Létezik-e egyáltalán ilyesmi? Létezik-e egyáltalán olyan gumikötél, amelyiknek csak az egyik fele rugalmas? Akarhat-e az ember mindent és semmit egyszerre? Akarhatja-e a kötelet és a szabadságot is? Mi a korrekt és mi nem? Mi a rugalmasság és mi a ridegség?
Rába György
Végül
Engedj el oldd meg köteled
a vadonba megyek
estétől reggelig
próbáltam vak ösvényedet
Ahonnan jöttem odatartok
lakatnéma sötét
nincs ki elmondaná
a zárnyitó igét
Egy szerzetes valami bűnt követett el, s egy ember elfogja. Éjszakára
egy fogadóban szállnak meg, és a barát töltögeti a bort, biztatgatva emberét,
hogy igyék, és mikor az lerészegedik, levágja annak haját és elmenekül.
Amikor embere kijózanodik, a házban mindenütt keresi a barátot, de nem
találja. Végül is a fejéhez ér a keze és rádöbben, hogy nincsen haja.
- A barát itt van! - kiáltja el magát. - Csak én mentem el valahová!
"Embereket kutatni, meghurcolni, úgymond, nyomozásokat folytatni, mivégre értelmes foglalatosság, hacsak itteni nick-létezésednek nem az lenne a lényege: a hatalom akarása?"
Egyanez a virtuális identitás egy szomszédos topicban:
"Megnéztem, ojh, a topicjaidat, meg a hozzászólásaidat, itt. (Ozagen, 2003-11-08 23:54:07)
Most akkor magához beszél? Valószínűleg ez lehet a helyzet, ha már "hatalom akarásá"-t emleget. Ugyanő: "... kérjed meg az itten fungáló moderátort, hogy küldje a levesbe ezt a ... topicot." (Ozagen, 2003-11-08 23:28:30) "Ha nem veszed személyeskedésnek, akkor javaslom, húzzál el a topicoddal minimum az Állati-ba..." (Ozagen, 2003-11-09 00:03:35)
Ez az ember súlyosan beteg, saját hagymázait vetíti ki másokra.
Nyilván azért, mert elborzasztja őt ama tükörben látva a lelki hányadékodat. Embereket kutatni, meghurcolni, úgymond, nyomozásokat folytatni, mivégre értelmes foglalatosság, hacsak itteni nick-létezésednek nem az lenne a lényege: a hatalom akarása?
Mondom mégegyszer: szándékod, az merőben hájas. Éjjel írom ezt, mert nyilván pihegsz a lelki párnáidom, így és most azonban olvashatja, aki még ezt olvashatni képes.
Másként van itt elmentve minden. Hogy úgy mondjam, ez egy irattár.
Apropó kiállítás. Nem tudom még, de igyekszem. A melóból mindenképpen lelépek előbb, de eddíg úgy terveztem, hogy végre a práterbe ugrok be egy kicsit. Majd összehozom a dolgokat, szvsz ott leszek keszin.
Ennyi időt elbaszni ilyen ortopéd marhaságokra... Oz, legalább ne írnál ilyen terjengősen. Az amúgy is felesleges marhaságokat tökéletesen hiábavaló dolog terjengve írni. Ha valakit el akarsz küldeni a picsába, akkor mondd neki azt, hogy "mennyapicsába".
zsoltu, ezért utálnak téged errefelé sokan: kissé befolyásolható vagy, kissé, emiatt, elfogult, kissé selyemszürke vagy, kissé trend-orientált.
Nézd, nekem hálásnak nem kell lenned azért, amiért beszélgetek veled. De legyél már azzal tisztában: egy mondatot kétszázszor kopipasztázni nem valaminő trendeket megelőző cselekvés. Mondtam már ezerszer neked: dolgozz, dolgozz, és olvass, olvass. Ha nem teszed, nem vagy komolyan létezhető. Most éppen abban a fázisban leledzel, hogy nem veszlek komolyan.
Nem lehetsz, szvsz, megelégedve a valóságoddal, te zsoltu! Ha megszólítasz, alkalmazz vesszőket. Ezért kellene olvasnod mindig is azt, amit leírsz. Dicsekedel azzal, nem olvasod el azt, amit leírsz, újra, küldés előtt. Ez így léhaság, öntelt figyelmetlenség, kedves zsé. Egyébként meg ki nem szarja le, hány százalékban vagy itt? Fontosnak tartod leírni nekem, nekem, hogy mi a Technicolor? Be vagy rúgva, kedves zsoltu?
zsoltu válasz erre | adatok | e-mail 2003-11-09 14:43:28 (45)
persze, hogy értem ozagen, perszehogy. van mit adni? volna mit?
nézem a magam valóságát, meg vagyok vele elégedve ozagen, képzeld, meg. a magam valósága 100%-os, színes, szagos, szélesvásznú, mint írtam. ide morzsák jutnak belôle ozagen, picike morzsák. neked elég a morzsa, kapd föl, míg meleg.
hazugnak neveztél? de jó, végre egy jelzô ozagentôl. kalapom mellé tűzöm: egy nick hazugnak nevezett. :-D
[előzmény : (44) Ozagen, 2003.11.09 14:25]
Erre itten válaszolok. Nem csavarja orrodat a bűz?
