Szerintem számtalan mód létezik arra, hogy egy kicsit normálisabbá varázsoljuk az államigazgatás működését, ám egy sem hatékony, ha nincsenek emberek, akik odafigyelnek erre.
Hiába szavazunk akár listáról, akár egyéniben, ha a képviselőnek nincsen kontrollja az elkövetkezendő négy évben.
Sokat segítene, ha az emberek a választások után is odafigyelnének képviselőjükre. Ha nem úgy intézi a dolgait, ahogy az a képviseltjeinek tetszik, hívják vissza, küldjenek helyette mást. (Mondom én, aki sosem figyelt eddig oda ilyesmire :-)
Amíg a hívők szajkózzák a szájukba adott szavakat, addig nem változik semmi. Majd ha az emberek kritikus szemmel figyelik az országszolgák munkáját, és beleszólnak képviselőik munkájába, majd akkor.
Szerintem még hosszú idő, amíg ez így fog működni. Ehhez ki kell nevelni egy olyan generációt, akik már nem egóból, izomból gondolkodnak, akik nem csak jelmondatokban "keresztyének". Ehhez pedig rendes szülők kellenek, akik így nevelik kölyküket, meg hős beállítottságú pedagógusok.
Na akkor szigoritsuk a másik oldalt. Legyen maximálva a hirdetési felület. Min hol mennyit reklámozhatja magát valaki. Engem felháborit mikor az önkormányzati választásoknál egy jelölt hetente új szines sokoldalas ömlengésekkel támad. Költse rám, de ne a kampányára azt a pénzt ami amúgy az enyém.
Szóval választásonként és jelöltenként 2db A4 1+1-ben nyomva. Azt szevasz. A lényeg igy is elmondható. Ragacs a kijelölt táblákon lehesen csak az utcákon. Legyenek meghallgatások, és igenis számonkérhetőek az igéretek. Pl ha nem tartja be, egy életre legyen kitiltva a közéletből. Vagy 20 évre vagy ilyesmi. Valamivel rá kéne nyomni őket, hogy ne csak a szájuk járjon.
No én mondjuk éppen az egyéni képviselőktől félek. Egyikről se lehet semmit tudni, amit a szórólapokon meg ilyen helyeken megjelentetnek az lófütty. (És mivel jómagam 4 évig voltam önk. képviselő, hát bizton állíthatom, hogy komplett elmebetegek is bekerülnek...) Én inkább a tiszta pártlistás szavazás híve vagyok olyan kitétellel, hogy a pártlistánál ugyanúgy mint a kisebbségi listánál a válaszók bejelölhessék az első 10-et (vagy 20-at mittudomén, mindegy). Ezzel elejét lehetne venni annak, hogy egyes pártpolitikusok ha a fejünk tetejére állunk is, akkor is bejussanak listáról minden erölködés nélkül. Nagyon b@ssza a csőröm, hogy vannak listán bejutott képviselők, akiket akkor se lehet kivakarni a parlamentből, ha mondjuk mindenki éppen az ő utálatuk folytán nem szavaz arra a pártra. Nem szabadna megengedni, hogy egyesek hitbizományként kezelhessék a listás helyeket.
És mi lenne ha hanyagolnánk a pártos bejutást? Mindenki csak egyéniben indulhat. Lehet ugyan párt tagja, de azt nem lehet feltüntetni a kampányolásnál. ÉS (!!!) bent a házban ne lehessen pártpolitizálni.
Teljesen igazad van!
Meg Alice-nek is, amikor futballdrukkerekhez hasonlítja a különböző pártok híveit.
(Szerénységem dacára megjegyzem, hasonló alapon nyitottam én pl. a Fradi-MTK:-(((((((((((((((( c. örökbecsű topikot.)
Egyszerűen arról van szó, hogy kell valakihez tartozni, csoportokat alakítani. Ez benne van az emberi természetben.
És valóban teljesen értelmetlen "hívő" pártfanatikusokkal vitázni: Már a nyelvük is más.
Vitázni szvsz csak akkor érdemes, ha mindkét félben van szándék arra, hogy járassa az agyát és megtudjon új dolgokat.
Hacsak az a cél (valamelyik oldalról), hogy meggyőzzék a másikat, akkor a vita értelmetlen.
Ilyenkor olyasmit kell mondani: Ne politizáljunk! vagy: Lapozzunk!
Felmerükl viszont a kérdés, mit csináljunk akkor, ha egy ilyen pártfanatikus valamilyen agyament baromságot hirdet? Ezen már sokszor gondolkoztam. Tökéletes megoldás nincsen, mert ha belemész a vitába valószínűleg veszekedés lesz belőle (őt ugyanis meggyőzni nem lehet), ha meg azt mondod: lapozzunk, olyan, mintha ráhagytad volna a baromságát.
Mégis az utóbbi javaslom.
Mondjuk én nem a valláshoz, hanem inkább egy sporteseményhez hasonlítanám a választást, de mindegy. Egyetértek azokkal akik azt állítják, hogy a politikusok úgy általában - néhányuktól eltekintve - szemét strici népség. De talán nem lenne ennyire az, ha mondjuk a parlamentben felállítanának bizonyos házszabályokat. Nevezetesen arra gondolok, hogy a vitáknál szigorúan mellőzni kellene a személyeskedést és a ripacskodást - a patkó mindkét oldalán. Bizony ha rajtam múlna, meglehetősen sok protokolláris szabályt építenék be, a szigorúan kötelező tiszteletteljes megszólítást, a kizárólag az érvekre alapozott hozzászólást. Még a tetszésnyilvánítást is betiltatnám. Valahogy olyan szabályoknak kéne működniük, mint az Alkotmánybíróságon, ahol még akkor is magázzák egymást, mikor évtizedek óta amúgy jóismerősök a bírák. Ha a parlament - és a többi nyilvános közgyűlés - nem a közönségnek szóló szinészkedés lenne, talán jobban közelítenének egymáshoz az észérvek.
Teszem ezt meggyőződéses liberális létemre, mivel nem vagyok hajlandó azonosulni azzal a felfogással, hogy a szabadság egyenló a szabadossággal.
Nos, szerintem nem nagyon éri meg azon gondolkodni, hogy zavarjuk el az összes politikust a búsba, mert jön helyttük másik. A politikus is csak ember, nem csinál semmi különöset. Ugyanazt csinálja nagyban amit bárki más kicsiben. Valaki egy bizottság elnökét fúrja, valaki meg a közös képviselőt. Valaki elsikkaszt pár gurigát az államkasszából, más meg egy kicsit fiktívszámlázik a bt.-jében.
Semmi biztosíték nincs arra, hogy bárki átlagember (akár én is) ne kurvulna el, ha közel kerülne a fazékhoz.
Inkább az államigazgatást kellene úgy átalakítani, hogy szakemberek üljenek fontos pozícióban, ne pedig a klientúra tagjai (pl. Józsinak van valami pénzügyis diplomája, biztos ért majd hozzá :-).
Beszélgettem egy brit kollegámmal, azt mondta, hogy náluk vannak a "civil servant"-ok, akik teljesen pártsemlegesek. Ők végzik az érdemi munkát, ami szaktudást kíván, ők dolgoznak az éppen aktuális slepp keze alá. És mivel nem csrélődnek ciklusról ciklusra, az állam működése sem sínyli meg a váltást. No meg rászólhatnak Józsira, ha hülyeséget akarna csinálni.
Ugye jön a postaládámba a sok kéretlen reklámlevél, meg szívhez szóló Országjáró. Helyettük elviselnék olyan kiadványokat, amik tájékoztatnak a dolgok éppen aktuális folyásáról. "Kezicsókolom, Józsi vagyok, a blablaminiszter, ebben a félévben ennyiből gazdálkodtunk, X-et költöttünk politikusaink utaztatására, Z-ból vettünk A6-os Audikat, Z-ből pedig lélegeztetőgépeket.
És akkor szegény hívők is jobban lennének tájékoztatva.
Termeszetesen nem komolyan gondoltam, hogy huzzanak el. Csak egy lehetseges alternativat vazoltam fel a jobb es baloldal tusakodasainak kibekkelesere. Ha nincscsenek politikusok, nincs kinek az oldalan vagy ellen beszelni. Mert lassuk be....nem ideologiak es ideologiak csapnak ossze, hanem a politikusok babjai, az allampolgarok ontjak virtualis veruket sok virtualis oltaron.
>az osszes politikus huzzon el a verbe, mert mind1ik rablo, gyilkos es haramia
alljunk mar meg egy szora! vannak azert a parlamentben 25-30 eves fiatalok is!
ok meg komolyan gondoljak az eskujuket!
Akkor az osszes politikus huzzon el a verbe, mert mind1ik rablo, gyilkos es haramia. Aztan majd ha mind1gyik elhuzott, akkor majd 10 millio ember osszeverekedik a Hosok teren, hogy kinek a szajaize szerint kellene vezetni ezt a tetves orszagot. Ez is egy megoldas. Mondjuk az teny es valo, hogy jobbos koszorukat kevesebb ballib szaggatott az elmult 12 evben.
Egyetértek. Az észérvek és a racionalitás ritka vendég itt. A politikusi szólamok ész nélküli szajkózása annál gyakoribb...
Na, megyek is, olvasom inkább a téridőaxiómákat. Azokat se értem, de legalább nem idegesítem föl magam... :)
Szerintem nem lehet eleget beszelni errol a temarol. Amig egy magat politikusnak nevezo emberarcu allat kepes nepvezernek es vallasi vezetonek eladni magat es van erre a szeles neptomegek kozt igeny, addig ez a tema igenis friss es ropogos lesz.
Amit ma az átlagember politizálás címén csinál, az vallásgyakorlás. Olyan eszmékben hisz, melyeket nem ért, nem az övéi, hiszen semmi köze hozzájuk. Mások találták ki, adták a szájába, vallásának papjai, a politikusok. Olyan fanatizmussal képes kiállni a szívének kedves irányzat mellet, hogy sem érvek, sem bizonyítékok nem képesek kizökkenteni abból. Nem tiszteli mások gondolatait, álláspontját, problémázás nélkül gyalázza le embertársait, ha azok más felekezetbe tartoznak, mást gondolnak, mondanak.
Nem tűnik fel neki, hogy bár a politika sokszínü vallásnak tűnik, külünböző ágai különböző címerek, zászlók, jelszavak mögé bújnak, közös pontjuk az, hogy övék az egyigaz üdvözítő út. Azok a tagozatok, akik ezt nem így gondolják, általában jelentéktelenek mind befolyás terén, mind követők számában.
A választás a vallási élet csúcspontja. Ilyenkor dől el, hogy melyik egyház kerül a vajasbödön mellé, kinek a hívei élvezhetik az osztogatás, fosztogatás örömeit.
A kisembert is örömmel/bánattal tölti el kedvenc pártjának győzelme/bukása, pedig sem előnyiből, sem hátrányaiból közvetlenül nem részesül. Mindenesetre elégtétel neki, ha a győztes oldalon tudhatja magát. Ha a vesztes oldalon áll, különböző lelki gyakorlatokkal tarthatja magában hitét, készülhet a következő megmérettetésre. Igen fontos szolgálat a térítés, amit két választás között kell folyamatosan végezni.
A térítés fontos, hiszen minnél több hívőt tudnak az egyházak megnyerni ügyüknek, annál erősebbek, befolyásosabbak. Egyes tagozatok kifejezetten szorgalmazzák a térítő munkát, buzdítják híveiket erre. Vannak hívek, akik felszólítás nélkül is feladatuknak érzik ezt a munkát.
Ha ilyen buzgó emberek találkoznak, akkor ott jó eséllyel kialakul ki egy sehová sem vezető, parttalan vallási vita. Ez valószínüleg a legértelmetlenebb dolgok egyike, hiszen nem nagyon tudunk olyanról, hogy egy hívő a másik aktív, sok esetben agresszív nyomulásának hatására megtért volna egy másik párt kebelére.
A hívő emberek előszerettel vetik be magukat ezekbe a vitába, mely egy idő után csatává válik. Sokféle fegyver előkerül: hírek, álhírek emlegetése, hírek cáfolása, hazugság, hazugsággal és elfogultsággal vádolás, személyeskedés, sértegetés, szélsőséges esetben akár a testi sértés is.
Mindezek ellenére létezik egy mód, amivel könnyedén átállítható az egyed egy másik csoport zászlaja alá. (Ez az, ami a hétköznapi hívőkkel nem szokott előfordulni, így kifejezetten érthetetlen buzgalmuk.) Amennyiben egy párt anyagi, világi előnyökhöz juttatja a delikvenst, annak hite többnyire azonnal és őszintén megváltozik, háborúját ezentúl az új csoportja oldalán folytatja.
Ezt a nagy vallási háborút nézik szomorúan az ateisták. Ők nem értik, hogy miért kell egymás torkának menni hangzatos lózungok miatt, és miért kell elbaltázni egy egész ország működését pusztán egoizmusból. Ők inkább szakembereket szeretnének az ország élére, akik nem vallási vezetők, nem akarnak azok lenni, többé-kevésbé önzetlenek, mentesek a nagyratörő ambícióktól.
Ellenszenvesnek találják érzések, érzelmek, gyermekek, hétköznapi értelemben vett egyházak bevonását a politikába.
Azt szeretnék, hogy a politika hétvégi klubfoci szinten folyna, nem pedig vérremenő csataként, ami lassan mindenhova beszivárog az hétköznapi életben.
***
Ennek fényében mennyire látjátok úgy, hogy az indexen is soxor vallási viták folynak?
Szerintem sok olyan nick van itt, akik egy fikarcnyi "lelki fejlődés" nélkül képesek hozzászólások tömkelegét borítani asztaltársaikra, néha igen rossz modorban...
