koszonjuk az erdeklodest. az unnepek nyugalomban, szeretetben teltek. logisztikai szempontbol ez mar csoppet sem volt igy, de erzesem szerint megerte.
igazsag szerint sok olyan tunete van a gyereknek, amit kismillio hasonlo koru srac is elmondhatna magarol: bizonytalansag a jovo kapcsan, fobiak, felelem az emberek kozott/ emberektol, semmire sem vagyok jo, engem mindenki elhagy, nem lesz gyerekem, kesobb is abuzalhatnak, esetleg megeroszakolhatnak. az a szomoru az egeszben, hogy teljesen belegubozik ebbe az allapotba es nem hajlando onnan kimozdulni. raadasul, csak a szakembereknek hisz, a mi szavunk semmi sem er.
hamarosan vege a terapianak, de nem erzem azt, hogy vedve lenne es megfelelo erovel es onvedelmi mechanizmusokkal lenne felvertezve, es mi szulok sem lennek tok kiszolgaltatottak a kozeli jovoben. lesz 2-3 ev amit majd tul kell elnunk.
Én kíváncsi lennék azokra, akik itt egyszer-többször jeleztek, segítséget kértek, hogy mi lett, mi van velük.
Ha jártok errefelé, kérlek benneteket, adjatok hírt magatokról!
Csak pár név, mióta én itt olvasgatok : Zsófi3456, asdfgjkl, Vandor0116, Alexisz33, chris0612, John McClain. Persze mindenkire kíváncsi vagyok. Például a topiknyitó Nagynullára. Az ő történetét sokáig olvastam, igaz nem valós időben, hanem miután rátaláltam a topikra. Jó régi sztori az övé, 2002-es.
Az a ti problémátok, hogy mi jogos meg mi nem, ez az Index fórum is azt bizonyítja, hogy ha sok nem elégé okos összedugja a buksiját, akkor olyan végtelen spagettik keletkeznek, mit a : Teremtés kontra evolúció topik 300667 db hozzászólása is .
Hiába vagytok diplomásak, nem ér semmit a régi diplomátok .
szerintem teljesen jogoson, hiszen az elso szamu celjuk a kockazat kizarasa. Ameddig egy gyerek nem nyeri vissza a magabiztossagat, ameddig ugy latjak, hogy nem tudja egyedul feldolgozni a kisebb-nagyobb traumakat, es nem tud mekuzdeni a problemakkal, addig jobbnak latjak nem kiengedni.
A suli kimaradas miatt szinten aggounk, ebbol szerintem evismetles lesz, bar azt gondolom, ez a legkevesebb
ha beszélgetés alapján csak úgy berendelnek embereket Magyarországon a pszichiátriára, akkor ők nagyon nagyon szeretnék azt, hogy én Magyarországra költözzek, mert hamar helyre raknám azt a közösségi bolond fejüket, nem köszönnék meg
semmi sem kotelezo. a lanyom az iskola pszichologusanal jelentkezett, aki olyan komolyna itelte meg a helyzetet az elso gyors felmeres alapjan (sotet gondolatok/ konkret gondolat / gondolat es eszkoz/ konkret vegrehajtott tett) es kuldte el surgossegi ellatast kerve a korhaztol.
javulgat a kapcsolat, aminek az az ara, hogy mi szulok hatalmas kompromisszumokat teszunk es megendgedok vagyunk az utolso lehetseges szintig. aztan 4-5 het mulva a karacsonyi szunetnel eldol, mennyi idore johet haza velunk. addigra tudjuk, hogy gyogyszeres kezeles szukseges-e, vagy a mostani terapian alkalmazott rendszeres foglalkozasok - zeneles, joga, sport, stb elegendok lesznek-e (ez utobbira keves az esely)
Ó, szívből sajnálom! Az is igaz, hogy ilyenkor nem lehet azonnali vagy gyors gyógyulásra számítani. Türelmesnek kell, hogy legyetek. Nem akarok részleteket kérdezni, azért ez mégis kényes téma. Ami érdekelne, hogy ilyen esetben kötelező a szakember és/vagy kórházi kezelés, vagy a ti döntésetek volt? Na és milyen most a viszonyotok?
hogy hogyan illeszkedjen ujra vissza abba a banto iskolai kornyezetbe, ahol tengernyi serelem erte
Nem vagyok szakember, de jó ötlet ez? Mi változott, mi változna, ha visszamenne oda? Gondolod, kíméletesebbek lennének? Kibírná mégegyszer? De mondom, én nem értek hozzá, csak próbálok józan paraszti ésszel gondolkodni.
Örülnék, ha néha hírt adnál, hogy haladtok, mit sikerült elérni. Minden jót nektek!
koszonjuk szepen, abszolut optimista vagyok annak ellenere, hogy az ut elejen vagyunk es nem tudjuk, minek kell elebe neznunk. meg kb 10 nap, amire megkapjuk a diagnozist. Volt agyhullam vizsgalat, tobb orvosi beszelgetes, verkep, minden.
tegnap 9 nap utan kerult el a mostani csoportbol a doki javaslata, mivel a csoporttarsak, es az ujonnan erkezo paciensek viselkedesi zavarai tul komoly anomaliakat mutattak. volt ott transznemu, autista, eroszak aldoazat, az egvilagon minden, ami abszolut nem volt jo hatassal az "enyhebb" tunetekkel kezelt sracokra. a lanyom sem volt elragadtatva eddig a szakmai munkatol, rengeteg volt a holtido.
Most hogy atkerult egy sokkal homogenebb csoportba, jott az vegre, amit hianyoltam, a szemelyre szabott, celzott beszelgetesek.
Egyelore nem latom azt, hogy mi lesz az utja annak, hogy visszakeruljon a kis elete a regi kerekvagasba. hogy hogyan illeszkedjen ujra vissza abba a banto iskolai kornyezetbe, ahol tengernyi serelem erte, ill. hogyan bocsat majd meg nekunk nehany olyan dologert, amit elszurtunk. amire nem figyeltunk oda elegge. az onreflexio egy dolog, csak remelni tudom, hogy nincs tul keso egy teljes resetet nyomni. barmire halandok vagyunk, csak kapjuk vissza ot a par evvel ezelotti allapotaban
Igen, az ember naivan azt hiszi, hogy a gyereknevelés pofonegyszerű dolog. Pedig nagyon könnyű elrontani. Sokszor az odafigyelés és szeretet sem biztos, hogy elég. Arról nem is beszélve, hogy ez a mostani világ baromi kegyetlen tud lenni. Magam sem vagyok híve annak, hogy régen minden jobb volt, de a mi gyerek és fiatal felnőtt korunk sokkal emberibb és élhetőbb időszak volt. Nem biztos, hogy szeretnék ma kisiskolás lenni. A kortársak, a média... Szörnyű dolgokat lehet hallani, mire képesek. Sokszor, mintha semmi kontrolljuk nem lenne.
Az iskolába annak idején mi is bementünk a tanárokhoz, kétszer iskolaváltásra is volt szükség. Szerencsére a harmadikban megtaláltuk a megfelelő tanítókat és kortársakat. Középiskolába már eleve olyant kerestünk, aminek olyan volt a légköre. Ezzel együtt azok sérelmek ott maradtak a gyerekben, a mai napig is cipeli ezeket a terheket. Úgy érzem olyan családban nőtt fel, amiben mindenről nyíltan beszélhettünk, nyíltságra próbáltuk nevelni. Mégis, ezekről a negatív dolgokat jó ideig magában tartotta. De titkolni nem tudta, mert elég érzékeny lélek, és azért mindig odafigyeltünk rá. Azt gondolom, de legfőképpen remélem, hogy nincsenek olyan tervei, hogy eldobja a fiatal életét, de gondolom ti sem számítottatok ilyesmire. Az ördög nem alszik.
Semmi gond, mindent termeszetesen nem tudok elmondani.
Ertelmisegi szulopar vagyunk, viszonylag tajekozottnak tartottuk magunkat a gyermek neveles teren, sok apro es nehany komoly hibaval amit utolag belattunk. Eros csaladnak gondoltam magunkat egeszen idaig. azert a mult ido, mert valamit nyilvan nagyon elronthattunk valamit, ill. nem eszleltunk jeleket, ami a segtseg kerest, vagy a cselekedet iranti szandekot megelozi.
kutatjuk. Nem volt olyan tema, amirol ne beszelhettunk volna, inkabb a lanyom volt az, aki elzarkozott attol, hogy elmondjon reszleteket a maganeletevel kapcsolatban.
Volt egy abuzus is, amit sokkal komolyabban kellett volna vennunk, persze ott is utolag derult ki egy csomo reszlet, amit nem lett volna szabad elhallgatni.
Mivel gyakran megyek szellel szemben es ilyen alkalmakkor bemegyunk a suliba szamon kerni tanarokat, ezert a lanyom titkolt reszleteket. Szegyellte es meg akarta elozni, hogy "balhet csinalunk" egy olyan kornyezetben, ahova o napi szinten jar.
Volt egy kornyezetvaltas is, orszagot valtottunk par eve, ez sem segitett, sot, igen eros stressznek lett kiteve ezaltal. Ahogy a doki mondta, sok-sok osszetevobol tornyosultak ossze az okok, aztan meg van maga az adolesszencia folyamata, a fiuk nyomasa, a social media, a manga es az anime, es ez igy azt hiszem egy eros felnottnek is sok.
Jézusom, sajnálom, őszintén. Ez most nagyon nagyon nehéz lehet. Ááá, el se lehet innen nézve képzelni, mennyire nehéz... hogy min mentek keresztül... Ha gondolod, majd írd meg, hogy vagytok, mik történtek. A lehető legjobbakat kívánom nektek!
Igen. Azt mondják mindig a szakemberek, hogy a közhiedelemmel ellentétben, ha őszintén és megértően beszélnek vele róla, az nem arrafelé tereli, hanem épp ellenkezőleg, elterel(het)i attól. Hiszen elmondhatja, mi a baja, már egy meghallgatás is mágikus erővel bírhat, mázsás súlyokat tehet le.
Vezetők voltunk, mindig is, igen. Nem is értem, fel nem foghatom, most 1800 per év a halott, régebben 3600 volt. Az akkor napi 10-et és most 5-öt jelent!! Napi 5 embertársunk, ma is, holnap is, köti fel magát, lép vonat elé, veti mélybe magát...?! :-( A hírekből ez nem jön le egyáltalán. Hihetetlen mennyiség...
Itt az Indexes sorozat második része, érdemes elolvasni: