Bárki is legyen az antikrisztus, szerintem az államnak fel kellene készülni a jövetelére. Akit az egyházi személyiségek annak nyilvánítanak, kapjon különleges jogokat, pl. adókedvezményt, stb.
Nyilvánvaló, hogy keresztényietlen cselekedet szembeszállni az antikrisztussal, hiszen ez a visszatérő Jézus iránti bizalmatlanságot fejezné ki. Inkább ki kell szolgálni, mert végül úgyis le lesz győzve!
Örülök, hogy így megijedtél a Megyótól, de hidd el azért ő nem akkora kaliber. :-)
"Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra;"
János jelenései a komcsik feléledéséről szólnának? :)
"3,11 Azután láték más fenevadat feljőni a földből, a kinek két szarva vala, a Bárányéhoz hasonló, de úgy szól vala, mint a sárkány;
13,12 És az előbbi fenevadnak minden hatalmasságát cselekszi ő előtte; és azt is cselekszi, hogy a föld és annak lakosai imádják az első fenevadat, a melynek halálos sebe meggyógyult vala;"
:))
...
"3,18 Itt van a bölcseség. A kinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát; mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat. "
"Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég. "
Nem, mert nincs ilyen díj, de egy sörre a vendégem vagy!
(Létezik annál nagyobb elismerés, mint ha valakit Douglas Adams-hez hasonlítanak? Mondjuk, létezne: ha Kurt Vonneguthoz vagy Joseph Heller-hez, a két másik mesterien őrült cinikushoz hasonlítanák...)
Kár lenne ennyire túlértékelni M.P.-t.
Ő egy pitiáner kis bolsevik spicli aki ráadásul nem is okos, nem is szép, nem is tud beszélni(olvasni gondolom tud, mert többnyire papírból mondja amit megírnak neki), viszont a mögötte álló pénzkörök odatették ahol most van. (Kell egy bábu! )
Egy ideig ott van, ott lesz. De nem ő az antikrisztus.
Sokáig nem tudtam megfejteni, miért kerül elő minden rendszerváltás utáni választás előtt a Rózsadombi Paktum címet viselő, figyelemelterelő városi gerilla népmese. Fénymásolatban és faxon terjesztik, lakossági fórumon rákérdeznek, megerősítést várva. Egynémely nemzeti irányú lapok, helyi kiadványok felfedezésként újraközlik. A Rózsadombi Paktum vagy Tizenhármak makacsul tartja magát. Majdnem ugyanúgy, mint testvérkiadványa, a Cion bölcseinek jegyzőkönyve. Mindkettőnek az a lényege, hogy egy titkos összejövetel jóslatait, határozatait, fenyegetéseit közzétegye, illetve egy bölcs kör előrelátását igazolja, mégpedig évek, évtizedek múlva valóban bekövetkezett eseményekkel, amelyekhez azonban a bölcseknek nem mindig volt közük. A Cion bölcseinek jegyzőkönyve című iromány eredetét vitatják. Egyes állítások szerint a cári titkosrendőrség készítette, csapást akarván mérni az oroszországi zsidókra. A berni zsidó-összejövetel azonban, amire a jegyzőkönyv hivatkozik, megtörtént, tény. Ez azonban magát a jegyzőkönyvet nem hitelesíti. A Rózsadombi Paktum résztvevői a terjesztett irat szerint Antall József, Boross Péter, Göncz Árpád, Horn Gyula, Paskai László, Pető Iván és Zoltai Gusztáv voltak, magyar részről. Az ellenoldalt a szovjet hadsereg egy tábornoka, a szovjet titkosrendőrség egy ezredese, az amerikai követség első titkára, a CIA egyik tisztje, az izraeli titkosszolgálat egyik képviselője alkotta. A rózsadombi összejövetel megtörténtére semmi sem utal. Az összeállítás nyilvánvalóan és szembeötlően célzatos. Gyanút akar kelteni, nem is elsősorban a nevekkel szemben, hanem a nevek együttesével szemben. Egy összeesküvés látszatát akarja felkelteni, amelyben a politikai vezetőség mindkét oldala részt vett. Paskai-Zoltai, Antall-Horn, CIA-KGB és a MOSZAD. Egy ilyen, akár naivnak is látszó összeállítás esetében egyszerre kell vizsgálni, hogy mit akar üzenni és mit elfedni.
Az első egyszerűbb, a másik nehezebb. Az üzenet: a magyar vezető réteg, elsősorban a nemzeti, a kormányra került erők gyanúba keverése. Arra, hogy mit akar elfedni, nem válaszolhatok elhamarkodottan. Erről szól tulajdonképpen ez az írás.
A Rózsadombi Paktum terjesztői semmivel sem törekszenek alátámasztani az esemény megtörténtét. Nincs egy árulkodó nyom, egy portás, egy felszolgáló, egy rózsadombi járókelő, aki legalább mondana valamit. Lehet tehát, hogy a ködben tartás szándékos. Így tovább él a gyanú. Az időpont ugyanakkor sokatmondó. 1989. március idusán. Amikor a nemzet lázban ég, ünnepel és biztat, reménykedik. Éppen akkor történik mindez.
A Rózsadombi Paktumban benne volt minden, csak egy kicsit nyersebben, mint ami a későbbi, s valóban létrejött Antall-Tölgyessy-paktumban benne volt, illetve mindaz, ami ennek a megállapodásnak a következtében lefékezte, leállította, kifacsarta a rendszerváltást. Az is tény, hogy a rendszerváltás elmaradt. Ezt talán a mai történések minden képzeletet felülmúlóan igazolják. A Rózsadombi szövegét a választások előtt is terjesztették. Több fórumon rákérdeztek. A nemzeti oldal egyes elemeit izgatja a kérdés elsősorban - ezért maradt hát el a rendszerváltás?
A választások eredménye erre nézve újabb bizonyítékkal szolgál ezeknek a képzelődő embereknek a szemében. Medgyessyvel visszaköltözött a pártállam a kormányba, mégpedig annak legrosszabb formájában. A Rózsadombit éppen ezért költötték. Ki ezért a felelős?
Nyilvánvalóan a paktumkötők. Mivel azonban a felelősséget az ismeretlen KGB-sre, a CIA-ezredesre vagy éppenséggel a MOSZAD-emberre nem lehet ráterhelni, hiszen ők csak azt tették, ami elvárható tőlük, maradnak a magyarok. Együtt, egyetemlegesen, ilyenkor a jól értesültebbje megállapítja, hogy valamennyien szabadkőművesek. Ami egyébként nem lehetetlen. Csak azt nem lehet tudni és megérteni, hogy ki terjeszti az iratokat, ki írta le. Melyik szabadkőműves akarja lejáratni magát?
Ez a rejtély. Ki és miért terjeszti ezt a koholmányt? Még ne válaszoljunk. Csak állapítsuk meg, hogy a kormányba visszaköltözött pártállamiak kampányát egy izraeli titkosszolgálati tiszt, Ron Werber irányította.
Nekem először a Rózsadombi makacs, búvópatakszerű feltűnései váltak gyanússá. Miért kapok egyszerre és hirtelenül sok jó szándékú embertől, az ország és a magyar nyelvterület különféle tájairól nem is mindig grafomániás leveleket, amelyek a felfedezés, a szenzáció erejével akarják figyelmembe ajánlani az írást. Közöljem, hitelesítsem, fejtsem meg, döbbenjek rá, csapjak vissza. Amikor pedig fórumokon a nézőtérről lőtték rám a kérdést, s én észérvekkel próbáltam meg az írás hitelességét, értelmetlenségét aláásni, éreznem kellett, hogy nem aratok sikert, sőt gyakran nemcsak a kérdést feltevő, hanem a nézők egy része is kielégítetlen maradt, engem gyávának, mellébeszélőnek minősített. Jártam ugyanígy a Cion bölcseivel is. A közönség egyik része mindenkor elvárta tőlem, hogy mint fő antiszemitának minősített egyén, ismerjem el a jegyzőkönyv hitelességét, és írjam a zsidók rovására, hogy ennyire előrelátók.
A rejtély azonban, különösen a Rózsadombié, megfejtetlen maradt. Hogyan képes egy bizonytalan eredetű, gyenge kritikai képességekre épülő dokumentum négy, nyolc és tizenkét év múlva is előkerülni és erősen hatni? Ki terjeszti és miért? Mi a kitartó hatás titka?
Most végre rájöttem. Már amikor a múlt héten a heti Magyar Fórumban elemeztem Demszky Gábor tekervényes életútját, a zsarolhatóságtól a 12 éve tartó főpolgármesterségig, s ezzel együtt pártjának, az SZDSZ-nek egyre zsugorodó népszerűsége ellenére egyre növekvő hatalmi befolyását, már akkor is csak egy lépésre voltam a felismeréstől.
Demszkyt illető súlyos állításaim visszhang nélkül maradtak. Valakik megint a teljes elhallgatás módszerét választották. Ugyanígy történt ez az SZDSZ kemény magjának - amely most bomlik - eredetmeghatározásával is. Véletlenül senki sem találta abszurdnak, megbomlott agyúnak állításomat, amely szerint az SZDSZ a Kádár-korszak titkosrendőrségébe, illetve a pártközpont e fölött a titkosszolgálat fölött rendelkező Aczél-szárnyába, s ezen keresztül a MOSZAD-ba és a CIA-ba volt és van bekötve. Két héttel ezelőtti írásom hosszú évek óta folytatott megfigyeléseimre, elraktározott dokumentumokra és egy aktuális eseményre építettem fel. Ez a bizonyító erejű esemény a kiemelés ténye volt. Kuncze Gábor belügyminisztersége idején, 1995-ben egy fontos elvtárs vagy több fontos elvtárs anyagát, köztük a ,,togói emberünk", azaz Szalay Gábor jelenlegi gazdasági államtitkár anyagát kiemelték a többi közül. Ezzel legalább az, hogy a kiemelés, mint olyan, nem idegen az SZDSZ-től, bebizonyosodott. Kuncze ugyan a makacs tagadás álláspontjára helyezkedett, de hát mást nem is tehetett. Nem ismerhette be, hogy '95-ben kiemelt vagy kiemeltetett, mert azzal benne foglalva beismerte volna, hogy '89-ben, a Dunagate idején, amikor az egész iratanyag a kemény mag kezébe került, ők, a fiúk - Kuncze akkor még kisfiú az SZDSZ-ben, ha benne van egyáltalán - hozzányúlhattak a dossziékhoz. Átpörgették, és aki kellett nekik, annak az anyagát kivették. Ha a '95-ös kiemelést Kuncze elismeri, felnyílik a zsilip. Az a zsilip, amelyik eddig tökéletesen védte őket, s amely mögött rendszerváltó, hősi legendákat szőhettek. Megdől tehát az az állítás, amely az egész rendszerváltáson átfutott, hogy ezen mocskos bűnöket és beszervezettségeket, mások életét tönkretevő jelentéseket tartalmazó dokumentumokat a magyar titkosszolgálat mind megsemmisítette. Lehet. A lényeges elemeit, a Rózsadombi elemeit azonban átadta egy fölötte állónak. A CIA-nak, a MOSZAD-nak, az akkor még létező, de az előbbi kettőbe már részben beolvadt KGB-nek. Ezek pedig, egyelőre ne állapítsuk meg, hogy melyik, pontosan tudják, hogy ezzel az anyaggal az egész rendszerváltást a szájuk íze szerint bonyolíthatják le. Csak meg kell találni hozzá az úgynevezett ,,rendszerváltó elit"-ben a sakkban tartottakat és a feloldozottakat. A kiemelt elvtársakat és az agyoncsapandókat.
Feltételezések helyett most is bizonyítanom kell. Mi történt most az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottságának ülésén? Kuncze tudathasadásosnak nevezte Kövér Lászlót, a bizottság elnökét, sértéssel Kövér sem maradt adósa, s a sajtó így el lett látva személyeskedés cirkuszának anyagával, holott ugyanezen az ülésen más is történt. A Történeti Hivatal Országgyűlés által választott felelős vezetője kérdésre válaszolva elmondta, hogy az SZDSZ körébe tartozó kutatók évek óta szabadon kutatnak az anyagokban, s ha valami SZDSZ-anyag eltűnt, akkor ezt a tényt feltétlenül meg kell említeni. Kuncze erre féktelen gyűlölettel rontott neki Markó Györgynek. Másnap a liberális sajtó megírta, hogy a T. H. elnöke túlterjeszkedett a jogkörén. Aztán csend. A csendben nyilván eljuttattak Markó úrhoz néhány kemény fenyegetést. De ez mellékes, mert Kuncze ott mindjárt majdnem agyonverte. Veszélyes vizekre evezett.
Az SZDSZ-kutatókat, akik valamennyien az SZDSZ kemény magjához tartoznak, akik a ,,demokratikus ellenzék" fő alakjai, összefüggésbe merte állítani az irateltűnésekkel. Aztán jön egy merész elemző, aki kikiáltja, hogy akkor ilyen kutatómunka '89-'90-ben is folyhatott, amikor a teljes anyag a kezükben volt.
Markóra kemény napok várnak.
Kiderült, hogy a rendszerváltás legfontosabb dokumentumait egészen eddig elsősorban vagy kizárólagosan SZDSZ-es és Soros-ösztöndíjas kutatók kutatták és kutatják. Kenedi Jánosnak a Soros Alapítvány ösztöndíjat adott, hogy Amerikában folytasson kutatásokat Lovas István újságíró élettörténetéről, családi viszonyairól. Kenedi ezt meg is írta az Élet és Irodalomban. Ilyen jellegű ízléstelen vájkálás másik ember magánéletében magyar nyelven még nem jelent meg. Ez volt az értelmiségi felvilágban történő bevezetése a Big Brothernek...?
Egy másik, szorgalmas kutatócsoport a B' nai B'rith azaz magyarul a Szövetség Fiai nevű zsidó szervezet keretében dolgozik, a ,,nácibeszédről" kiadott könyveit angolul is terjeszti, s ez a munkálkodás a holokauszttiltás és más szólás- és gondolatszabadság elleni törvények előkészületeinek is tekinthető. Ezt egy Karsai nevű kutató végzi, irányítja. Természetesen ez a csoport is végez III/I-II-III stb. körébe tartozó kutatásokat. Valamint zsidókat illető vagyonok utáni levéltári böngészéseket. Karsai úr már 1989-'90-ben birtokában volt egyik egyetemi tanártársa III/III-as jellegű, idevonatkozó adatainak, kötődéseinek, és ezt annak kinevezésekor már el is küldte az MDF-nek, s ezért az illetőt már az ügynöktörvény meghozatala előtt meghurcolták. Tehát bizonyos kezekben, mint amilyen a Szövetség Fiai körébe tartozó kutatók keze, vagy mint a Soros-emberek már a rendszerváltás idején, sőt akár előtte is összpontosulhattak adatok, anyagok, s történhettek kiemelések.
Természetesen nem Szalayról, sőt még csak nem is a teljesen elhallgatott Horn-kedvenc marcali privatizációs miniszterről van szó, hanem a rendszerváltás kulcskérdéséről. Kik és hogyan vezényelték le ezt a rendszerváltást Magyarországon?
Ugorjunk vissza a rendszerváltás nagyjelenetére. Végvári háromperhármas őrnagy hirtelen ellenállhatatlan késztetést érez, hogy leleplezze kenyéradó szervezetét, és bátor újságírókkal és ellenállókkal behatol a Belügy páncéltermébe, és kihoz egy csomó dokumentumot. Ezt átadja a még pártállami Országgyűlés frissen megválasztott képviselőjének, az akkor gödöllői Roszik evangélikus lelkésznek, aki nem a saját pártjának, hanem előbb a Fidesznek, illetve az SZDSZ-nek adja át, és a sajtótájékoztatót már ez a társaság tartja. Rövidesen lemond a belügyminiszter, az SZDSZ pedig megkapja a rendszerváltás glóriáját a feje fölé.
Akkor, a rendszerváltás lendületében és zűrzavarában legfeljebb a gyanú fogalmazódhatott meg az emberben, hogy ezt az ügyet az SZDSZ nem egyedül csinálta, pontosabban lehetnek a dologban háttérerők. Akkor a szálak az Aczél-társulathoz vezettek. De bizonyíték semmire nem volt. Ma már a felhalmozódott rengeteg tapasztalat segítségével megállapítható, hogy az SZDSZ-nél és az akkor már elgyengült pártközpontnál sokkal nagyobb erőnek kellett itt megnyilvánulnia, szerveznie.
Ezeket az SZDSZ-es kutatókat a rendszerváltás előtt valakinek helyzetbe kellett hozni. Tájékoztatni kellett őket bel- és külpolitikai fejleményekről, belső adatokhoz kellett őket hozzájuttatni.
Kimondani azt, hogy ,,Kádárnak mennie kell", csak védett állapotban lehet. Maga a kapcsolatrendszer, az apák kapcsolatai nem elégségesek. Valakiknek a Belügyet kényszerítenie kellett, hogy ne csapjon le rájuk. Valamilyen nagyon erős szervezet-
nek, profinak meg kellett szerveznie az egész Dunagate-et, és el kellett terjesztenie a legendát.
Végváriban felébredt a lelkiismeret. Rendben. Roszik jobbnak látja nem a saját pártjának adni, hanem az első arra járó Fidesz-SZDSZ-esnek. Rendben. Senki nem leltározza, mi került ki, mi maradt bent, lemond a belügyminiszter, rendben. De miért adta elő egyöntetű hőssé nyilvánítással az ügyet az egész sajtó, miért nem tett fel senki keresztkérdéseket? Ki szervezte meg egyidejűleg a sajtót, a Belügyminisztérium egy részét?
S ki miatt mondott le a belügyminiszter, ki rendelkezett az iratokról, ki mert ezek után iratmegsemmisítésbe fogni, és egyáltalán ki és mi állt a háttérben?
Ma már, New York, szeptember 11-e után jobban látjuk ezeket a történéseket. Ez a mi rendszerváltásunk egységes egészként, egyetlen szervezet által irányítva működött.
Ma, 2001. szeptember 11-e tanulságai, borzalmai és óriási szervezettsége után, valamint az itthoni kicsi, piszkos kiemelések után bátrabban nyilatkozhatunk.
A Dunagate-botrányt nem az SZDSZ csinálta, szervezte, hanem egy nagy titkosszolgálat, amelyik előtte már alapos, évek óta folyó kutatómunkát végzett az országban, s amelyik valamiért éppen az SZDSZ-ben találta meg a maga fedőszervét. Ez a titkosszolgálat építette fel az álrendszerváltásra az SZDSZ-t, annak kemény magját, a demokratikus ellenzéket, abból is a neki tetsző részt, ez tette rá a kezét pénzügyi hatalomra, a bankokra, a bankárokra, és a politikai sakkban tartáshoz szükséges terhelő anyagra, illetve a terheltségből való kiemelésre. Ha az SZDSZ most, a választások előtt néhány nappal nem értesült volna arról, hogy megmenekült, bejut, majd hogy öt és fél százalékával négy minisztériumot egyenesben, másik hármat áttételesen kap meg, és ezek a legfontosabbak, akkor mindezt nem vethetném papírra.
Ki és mi tartja és tolja a tenyerén az SZDSZ-t? Ugyanaz az erő, amelyik négyévenként makacsul belelöki a választók agyába a ,,Rózsadombi Paktumot". Ez a legendaképző irat arra kell, hogy elfödje azt a tényt, hogy rendszerváltásunkat a fejünk felett megegyezett titkosszolgálatok vezényelték le. A három közül az egyik mindenképpen fővállalkozó volt, ez az első időkben az SZDSZ-t választotta ügyintézőjének, majd fokozatosan engedte át a főszerepet az MSZP-nek, amelyben időközben megalakult az Izraelhez kötődő szárny, vezérkar, és ugyanakkor a népi vonal eljelentéktelenedett. Majd ki is múlhatott.
Ma pedig azt látjuk, hogy idejön újra kampányfőnöknek Ron Werber, az MSZP fizeti, de ő a korábban általa miniszterelnökké emelt Medgyessyvel és a pártfőnök Kovács Lászlóval együtt nem az MSZP kampányát csinálja, hanem éppenséggel le akarja mondatni az MSZP jelöltjét - Gy. Németh Erzsébetet - a főpolgármesteri jelöltségről.
A Rózsadombi Paktumra és a terjesztésére tehát ugyanennek az erőnek van szüksége, amelyik most is vezényli a dolgokat. A Rózsadombi a felelősségmegosztás, az -elhárítás és a ködösítés dokumentuma.
A nemzeti érzésű és a rendszerváltás elmaradása miatt kesergő ember Antallékra, Hornékra és szegény Paskaira hárítja a felelősséget.
Képesek voltak leülni a KGB és a MOSZAD ügynökeivel. Akik olyanok, amilyenek.
A ködösítés magasiskolája ez, és ez folyik ma is. Pontosan ezzel van elhárítva a magyar felismerés lehetősége, hogy össze van keverve minden: a Rózsadombra felszokott a KGB, a CIA, Antall és mások, s megegyeztek. Ha ez az irat nem terjengene, valaki még rájöhetne vagy legalább rákérdezhetne: ki rendezte az előadást? Ki és mi választotta ki az SZDSZ-t, aztán az MSZP liberális szárnyát, ki nyomult be ide már a Németh-kormány idején, és ki irányította a privatizációt úgy, hogy minden ezekbe a kezekbe kerüljön, amelyekbe került.
A Végvári-történetet az SZDSZ maga, a kemény mag sem tudta, nem tudhatta megszervezni. Ők csak az előretolt szereplők lehettek, a kedvezményezettek, akiket színpadra állítottak. Behatolás a Belügyminisztériumba, a Végvári által előadott, jámborabban elsírt történet, az egész sajtó csendes szolgálattétele, a roppant zavar, ami a belügyminiszter lemondását eredményezi, mind egy nagyon szervezett, nagyon nagy hatalommal bíró szervezet kezdeményező jelenlétére utal.
A Cion bölcseinek jegyzőkönyve ma azt su-
gallja, hogy a világot az ortodox zsidók irányítják, minden az ő több mint zsivány terveik szerint alakul. De ez nem tény, hanem legenda. Elködösíti viszont azt a tényt, hogy most ki irányítja a világot. Az, hogy milyen okosak voltak a zsidó bölcsek Bernben, a XIX. században: érdekesség. Az azonban, hogy ma miért és kinek az érdekében történik: létkérdés.
Amerika elnöke most háborút akar indítani. Ez a háború az amerikai népnek nem érdeke. Izraelnek igen.
A Rózsadombi Paktum pedig azt a tényt födi el, hogy a rendszerváltást három nagy titkosszolgálat szervezte, és közülük talán a MOSZAD lehetett a fővállalkozó. Mi pedig most azt látjuk, hogy az SZDSZ, noha rajtakapták, hatalmon van, sőt egyes vezérei keményen rátámadnak még az őket feltápláló MSZP-re is, és a hatalmat szilárdan tartják a kezükben.
A dolgok összefüggenek: a volt szovjet gyarmatokból, a szenvedő és forradalmas közép-európai államokból ezért nem válhatott valódi rendszerváltással szabad, független államok szövetsége, társadalmaik ezért nem alakulhattak szabad, nemzeti társadalmakká, mert ezek az irányító háttérerők ezt nem akarták. Az ellenfél mindig, mindenütt a nemzeti volt, a keresztény.
Magyarország helyzete a legsúlyosabb. A D-209-es nem csak miniszterelnök, hanem immár a legnépszerűbb is.
A tökéletes bűntény azonban most mégis felfeslett."
"...És eljöve az antikrisztus az ö borzalmasságában, és kiirtá az életet: a föld állatait és az égnek madarait és a csúszómászókat, mert rettenetes az ö haragja, és könyörtelen az ö bosszúja, és akkor sötétség vala a kontinensek felett, és a gonosz így szóla:
Akkor hát nem volt hiábavaló , hogy a telihold fényénél fekete csirkét és kecskét áldoztam a sátán oltárán. Mert végre eljöve az Antikrisztus.
(Bár lehet, hogy kecskét inkább nem kellett volna, mert egy kicsit zavar az 'ööööö'-zés...)
:o)
