Most találtam csak rá erre a topikra. 2004-es írás a cégről nem semmi Tomcat tollából anno nála jelent meg, most egy terminál fórumon találtam meg a Google-vel
"Mesélek nektek egy cégrõl, a világ legkomolytalanabb munkahelyérõl, ahol tavaly nyáron dolgoztam. Azaz nem is írok róla, mert beperelnének a hülye droidjai. Inkább írok nektek egy légbõl kapott történetet, amibõl egyetlen szó sem igaz. Mindennemû hasonlóság létezõ cégekkel és személyekkel csak a véletlen mûve. Az egész nem igaz, nem is ott történt, nem is velem, és nem is történt meg, sõt, a cég se létezik. Nem is írtam meg, ez a szöveg is csak érzéki csalódás. Viszont jó hosszú, olvasgassatok.
Volt egyszer egy cég, legyen a neve KamuMûvészet Kft, ahol valaha webdesignerként dolgoztam, de kicsit befuccsoltak, ezért el kellett hajtani az embereket. Köztük engem is. A cég azonban mégis túlélte a válságot, és egy évvel késõbb egy szó nélkül visszavettek. A hirdetésben, amire (ismét) jelentkeztem, 3D karaktermodellezéshez és animációhoz kerestek embert, én meg ugye pont ezzel foglalkozom. Kiderült, hogy egy másik cég, a Lófasz Rt. megbízásából kerestek 3D grafikusokat, egy újfajta internetes szolgáltatás létrehozásához. A KamuMûvészet alvállalkozóként dolgozott ezen a projecten (tanuljunk szép magyar szót: outsourcing.) Mi, grafikusok a Lófasz Rt. irodájában dolgoztunk volna, de a KamuMûvészet vezetõitõl kaptuk volna az utasításokat.
A szolgáltatás ötlete nem volt hülyeség, sõt, nagyon is jó ötletnek tûnt. A feladatunk az lett volna, hogy létrehozzunk egy virtuális várost, amiben 3D-ben mászkálhatnak a júzerek, hasonlóképp, mint egy FPS játékban. Mindez nem is az Interneten mûködött volna, hanem egy zárt hálózatban. Minden elõfizetõ kapott volna egy televízióra köthetõ set-top boxot (hogy írják ezt helyesen?), ami lényegében egy lebutított PC volt, egy formatervezett házban, és a júzer a TV képernyõjén járhatta volna be a várost. Figuráját, azaz avatárját maga hozhatta létre egy, erre a célra szolgáló programmal, de igény (és sok pénz kifizetése) esetén egyedi avatárt is kaphatott. A városban beszélgethetett volna más avatárokkal, bemehetett ide meg oda, üzletekbe, ahol vásárolhatott is, mint egy webáruházban, csak éppen 3D-ben. A moziba betérve filmeket nézhetett meg, stb. Technikailag ez úgy mûködött volna, hogy minden set-top box GPRS-en kommunikált volna a Luxemburgban elhelyezett szerverrel, ott nyomta volna ki saját adatforgalmát, hogy éppen mit csinál a júzer avatárja, míg a város pillanatnyi állapotát, a többi avatár adatait, vagyis az összes fontos adatot az Astra mûholdról, data broadcast rendszerben kapta volna. Nos, ez valóban nem hülyeség, rá is kattantunk mi, grafikusok. A cég mindent ígért, profi várostervezõt és építészeket, akik a látványterveket készítik majd, meg ezer megrendelõt, akiknek folyamatosan csinálni kell majd az épületeket, tyúkot-kalácsot, mindent. Akkor még azt hittük, ez tényleg így lesz...
A gondok ott kezdõdtek, hogy ez a cég Csillebércen mûködött, amit minden budapesti tud, hogy hol van: a halál redves ****, fent a ******, a budai hegyekben, a Normafán túl. Oda BKV-val feljutni egy-másfél órás mûsor. Ráadásul én akkor Tatabányán laktam, ami további egy óra vonatozást jelentett. Napi négy-öt óra utazgatás! Arról már nem is beszélek, hogy az iroda a KFKI telepének a leghátsó zugában volt, ami kb. 20 perces gyalogút a kaputól, szóval naponta még 40 perc gyaloglás. Anyáztam is rendesen, de egyrészt nem volt semmi munkám, másrészt érdekelt is a feladat. A második probléma a fizetéssel volt. Nettó 120 ezer. 2003 nyarán. Néztem csúnyán erre az ajánlatra, ennél még egy évvel korábban is többet kaptam a KamuMûvészetnél. De hát vagy ennyi, vagy semmi és húzás haza. Szóval maradtam, és velem még négy másik srác, de hamarosan öten lettünk. A kollektíva nagyon jó volt, jó fej arcok voltak, a 3D-hez is jól értettek, most is tartom velük a kapcsolatot.
Elkezdõdött hát a munka. Az elsõ nap feladata: cipeljük ki a raktárból az ott rohadó, használt (!) IKEA bútorokat, és építsünk belõlük irodát. Hát mit mondjak... Aki rakott már össze IKEA ****, az tudja, hogy micsoda tróger meló, na de használtat, amit már egyszer szétbontottak, még trógerebb! Az eredmény egy fél tucat irdatlan nagy asztal lett, de legalább lett asztal. A számítógépeket másnapra ígérték. Hazamentünk...
... és másnapra már nem voltak ott az asztalok. Lecserélték õket másikra. Kérdeztem, hogy most akkor mi a **** pakoltatták ki velünk a raktárat, ha végül mégis rendeltek újakat, meg össze is szereltették õket. Kiderült azonban, hogy nem valami hórukkos melósok pakolták össze az új bútort! Az egészet egyetlen srác, a marketinges elõadó cûgölte fel az emeletre egyedül, és hegesztette össze, miközben õ is kábé annyit anyázott, mint mi az elõzõ nap, ráadásul emiatt volt bent majdnem éjfélig. Egy pár melós biztos sokba került volna. Na mindegy, nyalom a szíveteket. Jöhetnek a számítógépek.
A gépek rendben meg is jöttek. Idõközben elõkerült a cég vezérigazgatója. Leírom nektek, hogy nézett ki, mert õ a történetben a fõdroid. Kb. 160 centis ****, vasággyal 40 kiló, szõke Bundesliga-séró, amolyan késõ-NDK-s stílusban, mûszálas pólóing, amilyet oviban hordtunk, és igen rossz magyarság, ugyanis Svájcban született, és kb. úgy beszélte a nyelvünket, mint egy kínai piaci árus. Legyen a neve Gnóm, mert az igazi neve a kutyát se érdekli. Szóval jött Gnóm, és nagy büszkén odavezetett minket egy halom beládázott PC-hez, hogy ezek lesznek a gépeink. A kommentár a következõ volt:
- Nna, hát ézék itt á számitógépék, ezt fogjátok hásználni. Ezek á legdrágább gépek, amit káptunk, szóvál áki ezen nem tud dolgozni, az elméhét á picsábá.
Igen, ilyen kultúráltan adta tudtunkra, hogy a beszerzés úgy nézett ki, hogy bement az elsõ boltba, és közölte, hogy "mindenbõl a legdrágábbat" kéri. Hogy ez megfelel-e majd nekünk a munkához, azt már nem kérdezte. Ha meg nem tudunk vele dolgozni, elmehetünk "á picsábá." Összeraktuk õket, végül is nem volt velük baj, mûködtek, 3 GHz-es Intelek voltak, valami 1 GB RAM-mal, meg ilyesmi. A hálózatot egyelõre nem tudtuk belõni, mert nem volt se kábel, se switch, de mondták, hogy majd lesz. Addig is nekikezdtünk a project tervezéséhez.
Az elsõ körben megnéztük a vázlatokat, amiket a két építész rajzolt nekünk, akikrõl kiderült, hogy nem is építészek, csak építészhallgatók a BME-n. Két csaj. Nem kell valami jó bigékre gondolni, iszonyrondák voltak. No, ez a két csaj rajzolt nekünk mindenféle futurisztikus épületet, és ezeket nyomták a kezünkbe. Nézegettük, **** bonyolultak voltak, ezt így évek alatt se modellezzük le. Ráadásul jórészt mûszaki rajzokat kaptunk, amin sehogy se tudtunk eligazodni, nekünk látványrajzok, skiccek kellettek volna, nem milliméterre kimért nézeti rajzok. Mivel a csapatból egyedül nekem volt játékfejlesztõi tapasztalatom, magamhoz vettem az irányítást, és megpróbáltam egyeztetni az álláspontokat a csajok és a csapat közt, mert, mint kiderült, a lányoknak büdös fogalmuk sem volt arról, hogy hogy mûködik a számítógépes grafika, hogy mi az a textúra, stb. A rosszabb, hogy nem is érdekelte õket. Ismered azt az embertípust, akivel együtt kellene dolgoznod, el kellene neki magyaráznod valamit, de az csak néz rád bután és rémülten, mintha kínaiul beszélnél? Na, ezek ilyenek voltak. Végül abban maradtunk, hogy másnapra hozok néhány játékot, amin megmutatom, hogy mégis hogy néz ki egy épület egy játékban. Másnap hoztam is Operation Flashpoint-ot, a többiek meg Half-Life-ot, Counterstrike-ot, Soldier of Fortune-t és ilyesmiket. Felraktuk, vártuk a csajokat, hogy jöjjenek, vártuk, vártuk... na de ekkor még nem tudtuk, hogy az elõzõ napon láttuk õket elõször és utoljára. Egyszerûen elpárologtak, senki sem tudja, hová. Vártunk egy darabig, de nem jött senki, munkát se kaptunk, végül lekapcsoltuk a gépeket és hazamentünk.
Jövünk be másnap, hát már ott vár minket Gnóm, és azonnal elkezd minket ****, hogy hogy képzeljük, hogy játékot raktunk a gépre, hát ezért õ börtönbe kerülhet, mert olvasta az újságban, hogy egy másik cégnél is játékok voltak egy gépen, és lecsukták érte az igazgatót! Mondtam neki, hogy ne sírjon, jogtiszta, legális játékot raktam fel (tényleg!), de ez nem nyugtatta meg Gnómot. Kiderült, hogy a hülye droidja azt hitte, hogy MAGÁÉRT A JÁTÉKÉRT jár börtön, azért, mert JÁTÉK van az irodai gépen!!! AAAUUÁÁÁÁ baromállatfaszseggfej ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!
Na mindegy, végül a kezünkbe nyomta a 3DS Max-et, hogy tegyük fel és kezdjünk dolgozni. A gépeket idõközben hálózatba kötötte a rendszergazda. Bebootolok, írom a loginnevemet... installálnék... és kiderül, hogy Guest vagyok a saját gépemen. He?? Akkor most hogy a ****** dolgozzak? A többiek is le vannak korlátozva, még egy ikont se tudunk elrakni a desktopról. Mondom Gnómnak, hogy ez így nem fog menni, tessék visszaadni az admin jogunkat, mert így nem tudunk dolgozni. Erre Gnóm:
- Déhógy ádok én néked jogot! Hát nem is ismerlek. Májd ha megismérlek, megbízom bénned, ákkor majd kápsz jogot.
Nézek rá, hogy most ***** szájba, vagy kúrjam hozzá a monitort, vagy mi... de végül nem. Inkább lementem a rendszergazdához, és mondtam neki, hogy mi van, hogy ez a balfasz a saját teamje munkáját akadályozza a paranoiájával, adjon már rendes jogot, mert így nem tudunk dolgozni. A gyerek végigmért, majd így szólt:
- Te ugye még sose dolgoztál teamben?
Nézek rá, mondom magamban b**meg, itt mindenki droid? Igen, mindenki droid. A csávó nekiállt elmagyarázni, hogy egy teamben szükségszerûen hierarchia van, és ez azért van, mert így hatékonyabb, és ezért van az, hogy a hierarchia alján állóknak kevesebb az userjoga, és... satöbbi. Jó, akkor nem rakunk fel semmit, merthogy az installáláshoz is Administrator jogkör kell. Végül egy teljes hét után (!) leesett Gnómnak, hogy így nem jutunk ötrõl a hatra, és utasította a rendszergazdát, hogy rakja fel nekünk a 3DS Max-et. Persze a szerencsétlennek fingja nem volt, hogy az összetevõkbõl nekünk mi kell és mi nem, és egyáltalán mi micsoda, ezért felhányta úgy, ahogy sikerült. Még szerencse, hogy egy exploittal már réges-rég Administratort csináltunk magunkból (éljen a Windows és a biztonság), és korrigálni tudtuk a ****. (Itt jegyzem meg, hogy a jelszót feltörõ kolléga kb. annyit értett a hálózatokhoz, hogy a Kazaa-ról azt hitte, hogy az egy FTP site. Nem vicc! Szóval tényleg ennyit a Windows biztonságáról.)
A másik nagy meglepetés csak ezután következett. Gnóm kitalálta, hogy az összes gépet elrakja az asztalokról, el a falhoz, vagy tíz méterre, hogy ne legyen útban, és a monitort, a billentyûzetet meg az egeret hosszabbítóval vezeti el az asztalhoz. Hogy ennek mi értelme volt? Hát hogy ne legyen útban! Kérdeztem, hogy ezt ugye nem gondolja komolyan, mi van, ha egy CD-t akarunk betenni, szaladozzunk a géphez meg vissza? A válasz: "Nem kell ánnyi CD-t hásználni, tessék reggel bétenni, ami kéll, és ákkor bént van!" Szóval a gépek így maradtak. Egy idõ után már nem számoltuk, hányszor kapcsoltuk ki egymás gépét munka közben, mikor a sajátunkat próbáltuk bekapcsolni... A végsõ terv egyébként az volt, hogy felhúznak egy gipszkarton falat, és ez mögé teszik el a gépeket, és csak a rendszergazda tud majd bemenni hozzájuk, kulccsal!!
Ezzel a balfaszkodással el is ment egy hónap. Na de ideje volt elkezdeni a projektet. Az építészek eltûntek, sebaj, de ott volt nekünk egy várostervezõ, egy negyvenes francia pasas. Õt már korábban is láttuk, mindig nagy elmélyülten rajzolgatott egy nagy rajzasztalon, gondoltuk, biztos valami szépet alkot. Meg is kaptuk az elsõ feladatot: a virtuális város építése a fõtérrel kezdõdik, és ott lesz a cég székháza, az lesz az elsõ épület. No, hát hajrá. Nekem jutott a tér kidolgozása, az egyik kollégáé lett a Lófasz Rt. épülete, a többiek meg lógatták a töküket. Egy hét alatt el is készült a fõtér, textúrákkal, utcákkal, padokkal, fákkal, meg mindennel. Ez csütörtökön történt. Jelentettem, hogy kész. Gnóm megnézte, megköszönte. Öt perc múlva jött a francia ürge, és a kezembe nyomott egy sajtpapírt, rajta a következõ ábrával:
Mondom mi ez? Aszongya, ez a fõtér lesz. (Ezen dolgozott egy hónapig!!) De mondom ember, a fõtér már készen van, egy hétig készült, már el is fogadtátok. Hát arról õ nem tud, de tõle meg ezt kérték, és ezt is most fogadta el a Gnóm. Hát, mondom, nekem mindegy... Leültem és elkezdtem csinálni elölrõl. Járdaszegélyeket modellezni, textúrázgatni, belõni a pontos méreteket. Kissé furcsán nézett ki, hogy az utakat harminc méter szélesre, a fõteret pedig hetven méteresre álmodta a várostervezõ úr. Úgy nézett ki, mint egy repülõtér. Na de a parancs az parancs. Csináltam. Másnap reggel hívatott Gnóm, hogy miért nincs még kész a fõtér.
- Ember - mondom - tegnap befejeztem a fõteret, de ti újat akartatok, most azon dolgozom! - Áz éngém nem érdékél! Én ázt mondtám, mára légyén kész! Te még nem lettél kész! - Mondom még egyszer: kész lettem, de újat kértél. - De nékém ne hozál kifogásokát! Nékém te ne táláljál ki ilyénékét! Á követkézõ ilyénért kirúglák! - Jól van, rúgjál - mondtam, és otthagytam a ****. Szórakozzon az anyjával.
A következõ hét elejére kész lett a repülõtér, akarom mondani a fõtér. Gnóm megnézte, majd megszólalt.
- Hát de mi éz a nágy betonplácc! Hát éz szár! - Ne nekem mondd, nem én terveztem. - Hát de nékém ne mondjád! Hát éz micsodá! - Mondom, reklamálj a francia barátodnál, itt a rajz, amit adott nekem - mondtam, és a kezébe nyomtam a cetlit. Erre elment, de természetesen öt perc múlva feltalálta a spanyolviaszt: tegyem valahogy "élõvé" a nagy betonplaccot! Hát, mondom, jó. Betettem a közepébe egy szökõkutat. Úgy nézett ki, mint egy repülõtér, aminek a közepére egy irdatlan nagy szökõkutat állítottak. De a lényeg, hogy Gnóm megnézte, és elégedett volt vele. Egyelõre!
Közben a többiek is befejezték az épületek modellezését, a Lófasz Rt. székházát is, meg még két irodaépületet, valami megrendelõknek, akik már akartak boltot nyitni a virtuális városban. Nem kell valami szépen kidolgozott épületekre gondolni: lényegében kockák, szürke beton textúrával, az az igazi, jóféle cyber-szocreál! Jól van, mondom, akkor most tegyük bele õket a "játékba", azaz rakjuk össze a fõteret. Itt jött a meglepetés. A Blaxxun névre hallgató engine ugyanis, amivel nekünk egy több ezer házból álló várost kellett volna megcsinálnunk, nem tudott megbirkózni ezzel az óriási feladattal! Három kockaforma ház, kb. húszezer poligonból, és ez elég volt ahhoz, hogy egy 3 GHz-es gépen, GeForce4 videókártyával úgy lemerevedjen, hogy ne is moccanjon többé. Napokig próbáltuk életre lehelni, végül az egyik srác gányolt valami scriptet Maxben, ami összerakta az épületeket VRML-be, és úgy már sikerült belelapátolni. Az eredmény? Képzeljetek el egy még fejlesztés alatt álló FPS játékot 1996 környékén. Vagy Pistike elsõ 3D programját. Borzalom! Mûanyag falak, matek csillanások, villogó poligonok... Röhej!! Csak néhány az engine hibáiból. Egyetlen fényforrás mindent bevilágít a városban, nincsenek árnyékok. A z-buffer hibás, összevissza villognak a poligonok, ha mozgunk. A textúrák szanaszét csúszkálnak. Az avatárok átmennek a falakon. A hálózatkezelés hat-hét júzer esetén már lemerevedik, elszáll. Ahogy azt ilyenkor szokás, írtunk egy buglistát, és átadtuk az illetékesnek. Azaz adtuk volna, ha tudtuk volna, ki az. Végigpróbáltunk mindenkit, és itt hadd mutassam be mindazokat a ****, akik a cégnél "dolgoztak."
Elõször megpróbáltuk a KamuMûvészet részérõl minket irányító csávónak odaadni a listát. Õt hetente egyszer láttuk. Én már korábban is ismertem õt, együtt dolgoztunk a cégnél. Az a fajta ember, aki k***a nagyra van azzal, hogy õ mûvészeti iskolát végzett, ezen kívül persze síkhülye a munkához, de mûvészeti iskolát végzett, tehát most õ lett a mi koordinátorunk is. Roppantmód élvezte ezt a beosztást, az elsõ nap azzal indított, hogy amikor a kollégám le akart menni a büfébe reggeliért, közölte vele, hogy nem mehet sehová, reggelizni otthon kell, mert ez munkahely. Erre mindannyian felálltunk, és egy emberként lementünk a büfébe. Elmehet az anyjába. A csávót szerencsére sohasem láttuk, mert legfeljebb hetente egyszer jött be, fontoskodva ránézett arra, amin dolgoztunk, de mivel fingja sem volt róla, hogy mit csinálunk, a fontoskodáson túl nem csinált semmit. Elõször neki akartuk odaadni a buglistát, de közölte, hogy ez nem az õ dolga.
Ekkor megpróbáltuk odaadni Gnómnak. Letettünk egy másolatot az asztalára, de sose mondta, hogy átnézte. Igy már nem maradt más, odaadtuk a titkárnõknek, hogy majd alkalmasint adják oda neki. Gnómnak ugyanis két titkárnõje volt. Az egyik aránylag jó fej, de a másik az a tipikus felfuvalkodott, öntelt picsa. Egyszer mondtam a jelenlétében, hogy "titkárnõ", mire visítva rám támadt, hogy õ nem titkárnõ, hanem menedzserasszisztens, és ezt jegyezzem meg!! Amúgy ritka rosszindulatú, szemét kis picsa volt, utáltuk, mint a ****. Egyszer például a kollégám behozott egy kis aktív hangfalat, azt az 500 forintos, eldobható fajtát, hogy ne kelljen síri csendben dolgoznunk. (Magától értetõdõen fejhallgatóról szó sem lehetett, mert nem volt 15 méteres hosszabbítónk, ami elért volna a gépekig.) Bekapcsoltuk ezt a kis hangszórócskát, épp hogy ricegett, erre a titkárnõ azonnal bõgve rohant Gnómhoz, hogy mi itt lármázunk, és hogy így nem lehet dolgozni, és mi akadályozzuk õt, szóval Gnóm személyesen jött oda **** minket, hogy ezt hogy képzeljük. Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy a picsa íróasztalán 150 wattos aktív hangfalak álltak, és éjjel-nappal a Juventus rádiót ordíttatta rajta, de ez ellen nekünk egy szavunk se lehetett. Egy másik kedvenc szokása az volt, hogy ha vendégek érkeztek a céghez, a kávéscsészéket és a süteményes tányérokat beledumpolta a mosogatóba, aztán odajött hozzánk, és utasított minket, hogy mosogassunk el magunk után, mert már megint disznóól van a konyhában. Ilyenkor rendszerint elhajtottuk a ****, és megmutattuk neki azt a fejenként 1 db poharat, amit mindenki a gépe mellett tartott, továbbá felhívtuk rá a figyelmét, hogy egyikünk se iszik naponta nyolc-tíz csésze kávét. Végül, néhány héttel késõbb ez is oda vezetett, hogy a picsa bement Gnómhoz sírni, hogy mi állandóan összemocskoljuk a konyhát, és ezt õ nem vállalja, hát õ kilép ettõl a cégtõl, ahol õt mosogatólánynak nézik, mire persze Gnóm elõjött üvöltözni velünk, és csak nehezen tudtuk megállni, hogy ne csapjuk szét a pofáját ott, ahol éppen áll.
Volt egy amerikai is a cégnél, egy echte texasi bunkó, bizonyos John. Állítólag valami hiperszuper üzletkötõ volt odaát, Bunkóciában, és most ideette a fene, hogy a Lófasz Rt. set-top boxjait adja el az itteni tuskóknak. Na, ez a John egyszer járt minálunk, amikor Gnóm odavezette õt az asztalainkhoz, és mondta neki, hogy "...and these guys make the 3D graphics." John bólintott, de köszönni, azt nem tanult meg, de nem baj, mi se köszöntünk neki sose. Reggelenként elvonult mellettünk, és szóba se állt a "niggerekkel", mert hát ugye mi egyszerû gépkezelõk voltunk neki. Munkaügyben is ritkán beszéltünk vele, de akkor rendszeresen George-nak szólítottuk, vagy egyszerûen Mr. President-nek, amit egyébként nem igazán értett, de nem is baj. Neki nem akartuk odaadni a buglistát, csak bemutatom: õ is ott volt, remélem, azóta felfordult már.
Szóval a buglista végül elkallódott, és senki sem küldte el a Blaxxun-nak. Hetekkel késõbb került elõ, csodák csodája, a soros heti **** részeként. Gnóm felháborodottan kikérte magának, hogy "ilyen papírokat" írogassunk, hát ilyet nem szabad, mert "megrontja a cégek közötti jó viszonyt", mert ugye õ "évekig építette a jó kapcsolatot a Blaxxun-nal!" Mondtuk neki, hogy teljesen normális dolog megírni az engine fejlesztõinek a fellelt hibákat, de ez õt nem érdekelte. Engem külön **** a buglistáért, amit "majdnem elküldtem", és "még jó, hogy észrevették, hogy mire készülök."
A Blaxxun pedig maradt, és ez lett azután a cég bukásának kezdete.
Szóval, ott tartottunk, hogy **** se ért a Blaxxun, semmit se lehetett vele megcsinálni. Utánanéztünk kicsit a neten, hogy mégis mi a túró ez, honnan szalajtották ezt az ótvar bugware-t. Kiderült, hogy ez egy ingyenes VRML engine, bárki letöltheti, és nekiállhat virtuális várost csinálni. Egy gyerekeknek készült játékcucc! Gratulálunk!! Ezek a balfaszok erre alapoztak egy több százmillió forintos céget. Merthogy több százmillió ment el a projectre már addigra is, hogy mi odakerültünk. Arról nem is beszélve, hogy a cég fõemberei hetente új kocsit vettek maguknak, fizetést nem is ismertek hét számjegy alatt, és naponta repülgettek a világban ide meg oda, tárgyalgatni, bár eredményét sose láttuk ezeknek a tárgyalásoknak. Mr. President-nek közben már a harmadik cicababát vették fel tolmácsnak, de aztán végül mégis mind kirúgták, mert George barátunk egy csinos fiú mellett döntött...
Idõközben én már a negyedik fõtéren dolgoztam, újból elölrõl kezdve, mert érkezett egy várostervezõ csaj, aki 2-3 napig járt hozzánk, roppant lelkesen dolgozott a terveken, aztán õt se láttuk többet. A francia **** maradt, megint áttervezte a fõteret, és ennek megint örülhettem. A többiek közben mindenféle cégek irodaházait és üzleteit építették, azokét, akik már vásároltak ilyesmit. A város mindenféle koncepció és terv nélkül készült, összevissza pakolgattuk a szocreál panelházakat, és az egészbõl egyre kevésbé látszott kisülni bármiféle értelmes dolog. El ne felejtsem, a fizetésünket rendszeresen elfelejtették kiadni. Az elsõ hónapban még csak-csak megkaptuk, bár másfél hét késéssel, de aztán rendszeresen a cég nehéz anyagi helyzetére hivatkoztak. Mi meg elhittük. Hát persze.
No de a munkaügyekre visszatérve, immár tisztán látszott, hogy a cég a csõd felé tart, és semmi értelme ez ellen tenni, mert itt a hülyeség akaraterõvel találkozott, ami, ugyebár, a legrosszabb párosítás. De mivel azt tanultuk az oviban, hogy ne adjuk fel, és mindig keressük a megoldást, összetanakodtunk, hogy most mégis mi a savanyú lófaszt csináljunk, mert abból nem élünk meg, ha ezek a seggfejek csõdbe viszik a munkahelyünket. Arra jutottunk, hogy elhívjuk a Studio 21-et, a magyar komputergrafikai ipar egyik legjelentõsebb szoftverforgalmazóját, hogy mutassa be ezeknek a balfaszoknak, hogy mit tud egy rendes, tisztességes játékprogram-engine, és dumáljuk rá õket, hogy vegyenek egy ilyet a Blaxxun helyett. Meg is beszéltünk egy idõpontot velük, aztán kollektíven bementünk Gnómhoz, és elmondtuk neki, hogy dugja fel magának a **** Blaxxunját, mert ezzel sose jutunk ötrõl a hatra, nézze meg inkább azt, amit majd az S21 hoz. Gnóm elgondolkodott azon, amit mondtunk (ezt nem vártuk volna), és nagy kegyesen megengedte, hogy az S21 megtartsa az elõadását.
Az S21 a VirTools nevû játékmotort ajánlotta nekünk megvételre. Ez egy nagyon sokoldalú rendszer, amiben szó szerint programozás nélkül, néhány nap alatt meg lehet csinálni egy Half-Life szintû játékot, vagy kevés programozással akármilyen más játékot is, pl. egy Tomb Raider-klónt, csak a beépített scriptrendszerbe kell pár sort beírni, és a megfelelõ grafikákat elkészíteni. Láttam már pár 3D engine-t életemben, köztük általános célúakat is, de ettõl a bemutatótól kevés híján leraktam a hajam. Szó szerint mindent meg tudtunk volna oldani vele, és tökéletesen meg lehetett volna csinálni vele a tervezett virtuális várost, csak éppen nem olyan kinézettel, mintha Pistike elsõ 3D-s programját látnánk, hanem, mondjuk, mintha a Doom 3-ba csöppentünk volna bele. Ráadásul sokkal gyorsabban tudtunk volna vele dolgozni. S az ára is remek volt: mindössze 1,5 millió forint. Igazán nem tétel egy ekkora projectnél!
Gnóm megköszönte az elõadást, és miután az S21-es srácok távoztak, éktelenül lehordott minket, hogy mi "ekkora költségekbe akarjuk verni a céget", és "mit képzelünk" (ezt mindig mondta), és végül kiadta az ukázt, hogy marad a Blaxxun, és nem érdekli, hogy nekünk tetszik-e. Errõl tehát ennyit.
Telt-múlt az idõ. Eljutottunk az ötödik új fõtér-tervhez, de ezen már csak röhögtem. Végül eljött a napja, hogy Gnóm befektetõi megunták, hogy semmit sem kapnak a pénzükért, és követelték, hogy a Lófasz Rt. mutasson fel valami eredményt, valamit, ami azonnal eladható. Na, ebbõl lett csak igazi káosz! Kiderült ugyanis, hogy Gnóm már az elsõ naptól kezdve kész termékként árusította a virtuális városát, mintha máris használható lenne, mi több, a set-top boxokra és magára a szolgáltatásra is vették már fel az elõfizetéseket, meg persze a pénzeket, holott még nem is gyártották a gépeket! A csávó úgy képzelte, hogy mi beülünk majd az irodába, pöccre elindul az egész project, és 2-3 hét múlva már teljesen készen van a város az összes épülettel. Hát persze! A dolog vége egy számonkérés lett, Gnóm mindenkit hivatalos hangnemben utasított, hogy 13:00 órakor jelenjünk meg a tárgyalóban, ahol számot kell adnunk arról, hogy az elmúlt 2 hónapban mit végeztünk, mit modelleztünk.
A kérdéses idõpontban a tárgyalóban népes közönség gyûlt össze. Ott volt az összes befektetõ is, akiknek szintén nem írom le a nevét, de elég az hozzá, hogy köztük volt az egyik legnagyobb magyar kereskedelmi bank igazgatóhelyettese, és a három nagy mobiltelefon-szolgáltató közül az egyiknek a marketing-igazgatója. Gnóm szigorú arccal utasította az elsõ kollégát, hogy mutassa be a modelljeit. Ez a srác dolgozott a legkeményebben közülünk, még egy kávéra se állt meg napközben, ez volt ugyanis az elsõ 3D grafikusi munkahelye, és nagyon küzdött azért, hogy megkapaszkodhasson a szakmában. õ egy egész óriási irodaépületet modellezett és textúrázott le az elmúlt egy hónapban, ahol még a golyóstollak is ott voltak az íróasztalon. Vagy egy fél órán át mászkált az avatárjával, mutogatta, hogy ez itt ez, az ott meg az, ez itt a recepció, az egy lift, amivel fel is lehet menni, és így tovább. Végül odaért egy kávéautomatához. Ez egy roppant egyszerû object volt: egy téglatest, és rajta a mi kávégépünk képe, mint textúra. Ez a gép itt, a virtuális valóságban azonban valamivel nagyobb volt, mint az avatár figurája, holott az igazi gép alacsonyabb volt, mint egy ember. Gnóm erre azonnal lecsapott.
- Áhá! Miért ilyén nágy ez a gép?! - Hát mert... mert ekkora lett. Majd összehúzom, nem vettem észre. - Hát ez egy szár! Hásználhatátlán! Ez így téljesén rossz! Ezt csináltéd égy hónápig, he?! - Hát, ezt, de...
De ekkor Gnóm már üvöltött, azzal fenyegetõzött, hogy kirúgja a srácot, mert hát ez mégiscsak botrányos, hogy a kávégép tíz centivel magasabb, mint a valóságban. Hogy emiatt nem halad a project! Mert ilyen **** kell foglalkozni! Lassan nyilvánvalóvá vált, hogy miért is kell nekünk most hirtelen megmutatnunk, hogy mit csináltunk eddig: mert a befektetõk elõtt ránk akarja kenni, hogy miattunk nem halad a munka.
Következett a következõ kolléga, aki már körülbelül egy hónapja a Blaxxun **** javítgatásával foglakozott, mindenféle scripteket írt, amik nélkül az egész fos még annyira se mûködött volna, amennyire. Bemutatta azt az egyetlen épületet, amit még régebben csinált, majd mondta, hogy nincs több, mert azóta az engine-en dolgozik. Gnóm erre vele is ordítani kezdett, hogy ez micsoda kifogás, õ nem hiszi, hogy nincs ideje modellezni mindezek mellett!! Az már csak hab volt a tortán, hogy amikor a srác be akarta mutatni az épületét, az Internet Explorer VRML kezelõje valamiért ****, és nem jelent meg az avatár figurája. Gnóm ekkor már habzó szájjal üvöltözött, és mindennek elmondta a gyereket, amiért **** az épületet! Mintha az õ hibája lett volna, hogy a laptopon **** az IE. Ekkor már a befektetõk próbálták csitítgatni, hogy állítsa már le magát, vegye már észre, hogy hol a helye a világban. A következõ bemutatkozó én voltam, de az én munkámba nem tudott belekötni, sem az utánam következõ kollégáéba. Az ötödik srác meg nem mutatott be semmit, a gépe ugyanis már két hete mûködésképtelen volt. Ilyen apróságokon azonban már nem akadt fenn senki.
A bemutató után leültünk, és vártuk a folytatást. Nem is maradt el. Gnóm felénk fordult, és még jobban elkezdett üvölteni. Elhordott minket minden ****, lusta disznóknak, henyélõknek, megfenyegetett, hogy kirúg minket, ha nem adunk azonnal magyarázatot arra, hogy miért nincs kész a város, és még tõlünk fog kártérítést követelni az elmaradt hasznáért. Csendesen megjegyeztem neki, hogy mi kezdettõl fogva jeleztük, ha valami nem mûködött, õ az, aki leszarja a dolgokat. Na, erre lett csak igazán feltolva a hangerõ, erre velem kezdett ordítani a baromja, hogy én kussoljak, mert én csak lógatom a lábam egész nap, én dolgozom itt a legkevesebbet. Kértem, hogy ne ordítson velem, mert esetleg visszaordítok. Üvöltött tovább. Erre én is felemeltem a hangomat. A különbség, hogy én nem százhatvan centis, láncdohányos kis gnóm vagyok, és a hangom kissé vaskosabb. Nekem egy kis seggdugasz ne ordibáljon, engem nem érdekel, micsoda vezérigazgató úr õ, meg hány milliója van! Leordítottam a haját, mint a hadseregben a kopaszoknak, közöltem vele, hogy menjen a ****** a **** városával együtt, ha már idecibál egy halom szakembert, akkor hallgassa meg a szakvéleményüket, és ne okoskodjon bele olyasmibe, amihez nem ért! Nekem ne durrogjon, hogy nem dolgozunk, egy hónapja próbáljuk helyretenni a ****, de kontárokkal nem lehet együtt dolgozni. Különben se fizet annyit, hogy eltûrjük ezt a hangnemet. Szóval szépen a fejére olvastam az addigi összes hülyeségét, a befektetõk füle hallatára, akik persze ezután nem is maradtak sokáig ott. Gnóm egy darabig hápogott, majd szünetet rendelt el, és kiviharzott.
Fél órával késõbb jött a KamuMûvészet vezetõje, Zoli, a fõnököm, aki egyébként nem volt ott az iménti balhén, és csodálkozva mondta, hogy felhívta õt Gnóm, hogy engem azonnal rúgjanak ki. Nem értette miért, hiszen ismert engem évek óta, és tudta, hogy jómunkásember vagyok. Mondtam neki, hogy nem is vártam mást, és ezzel a balfasz Gnómmal amúgy se szívnék tovább egy levegõt. Erre Zoli megkérdezte:
- De Tamás, mondd már meg, mi a **** kell chatelni munkaidõben? - Hogy mit? Chatelni? - kérdeztem vissza megütközve. - Igen, mert azt mondták, azért kell téged kirúgni, mert folyton az Interneten chatelsz munkaidõben...
Na, ERRE ment fel bennem a pumpa, felálltam, és olyat tettem, amit nem írok ide le, mert az beismerõ vallomás lenne, és Gnóm simán feljelenthetne érte, ha netán erre eszi a fene. A lényeg, hogy Gnómnak rossz volt. És azóta sem vagyok a cégnél.
Epilógus:
Kollégáim rövid idõn belül valamennyien, egy kivétellel elpályáztak a cégtõl. Az egy kivétel az a kezdõ srác volt, aki a helytelen méretû kávégépet rajzolta. Nagy palimadár a gyerek, ugyanis Gnóm annyira beetette õt a kampószövegével, hogy azóta eladta mindenét, belefeccölte az összes pénzét a cégbe, és most résztulajdonosként gürcöl tovább. Néha felhívom õt, olyankor elmondja, hogy ugyan pénzt azt még nem látott (nyár óta), de õ érzi, hogy rövidesen bejön ez a biznisz, nagy pénz van ebben, és hisz abban, hogy Gnóm sikerre viszi a vállalatot. Tiszta Hit Gyülekezete. Nézegettem az Interneten a virtuális város mostani képeit, hát, nem sokat változott, amióta eljöttem. Új fõtér van, természetesen. De új épület egyetlenegy sem.
Néhány hónappal távozásom után, amikor már kezdtem elfelejteni a céget, hirtelen feltûntek a médiában, mégpedig egy PR cikk formájában, az Indexen. Meghívták magukhoz az Index tudósítóját, hogy bemutassák neki az egyedülálló, szinte hihetetlen, szupermodern, elképzelhetetlen találmányukat! Az egyetlen virtuális várost a világon! Kis szépséghibája volt a dolognak, hogy az indexes nem körmölte le minden szavukat szolgai módon, majd rohant vissza a szerkesztõségbe leközölni, hanem utánanézett az állításoknak, utánaszámolt a Gnóm által elmondott számoknak, és végül a cikkben pontosan leírta, mekkora átverés ez az egész. Hadd idézzem az Index cikkének részletét, amelybõl tisztán kiviláglik, mekkora **** ez a Gnóm, az õ hiperszuper projectjével együtt.
"Vajon ki akar egy Quake-arénában bolyongva mikrohullámú sütõt, intim betétet vagy éppen rotációs ekét vásárolni, amikor az online boltokban sokkal egyszerûbben és gyorsabban beszerezhet mindent, nem is beszélve a sarki szupermarketrõl. A célközönségként megjelölt vidéki, számítástechnikában járatlan vásárlók hogyan fogják kezelni a sokfunkciós készüléket, ami azért valójában egy Windows XP alapú számítógép, és nem rendelkezik az eligazodást segítõ "Filmet, de azonnal!" vagy "Vásárolj be hétvégére!" feliratú gombokkal. Ki bajlódik egy olyan internetkapcsolattal, amivel csak letölteni lehet? - fogalmazódnak meg bennünk a kételyek, de minden belénk szorul, mert a szolgáltatás döbbenetes üzleti megoldásaira terelõdik a szó.
Az Lófasz Metropolis elõfizetõinek 275 ezer forintért meg kell vásárolniuk a cég által kínált gépet, és azután havi 10-11 ezer forintot kénytelenek fizetni a barangolásért. Ha a virtualitás után sóvárgónak nincs 275 ezer forintnyi készpénze, elég ha csak 50 ezret csenget ki, viszont három éven át havi 15 ezer forintot kell fizetnie, ami összességében majd 600 ezres költség. Ráadásul a havidíj nem tartalmazza a számítógép részleteit, a cég papíron megtartja a gépeket, és két év alatt egyszerûen költségként leírja a törvényben meghatározott amortizációs hányadot.
Mindezért cserébe a felhasználó kap jó sok mûholdas csatornát, persze leginkább kínai és üzbég nyelven, egyirányú, mûholdas internetkapcsolatot, valamint jogot arra, hogy elkölthesse a pénzét a videótékában, a zeneboltban, vagy bármilyen, a rendszerhez csatlakozó boltban. Persze ha nincs hagyományos internetkapcsolata, akkor semmit sem ér az egész.
Hogy mi ebben az üzlet? A cég persze minden internetes vásárlás után osztalékot kap, ráadásul még bérleti díjat is szed a város virtuális parcellái után, de a nagy pénz mégsem ebben van. Az Lófasz ugyanis nem költ tévéreklámokra, és elárusítópontokra, inkább multilevelmarketing-módszerekkel teríti az árut, azaz az Amwayhez vagy az Avonhoz hasonlóan jutalékért cserébe ügynököket toboroz, akik a saját barátaikra, szomszédjaikra vagy éppen a sógorukra próbálják majd rásózni a virtuális várost minden kiegészítõjével együtt.
"Eddig 5700-an jelentkeztek az Lófasz Metropolis forgalmazására, pedig az üzletkötõknek elõ is kell fizetniük a forradalmi szolgáltatásra" - mondja az ügyvezetõ, mi pedig gyors fejszámolásba kezdünk, és megállapítjuk, hogy ha minden tag hetente csak egy embert szervez be, akkor Metropolisnak pár hónapon belül minimum százezer lakója lesz.
Már persze ha sikerül eladni egy olyan szolgáltatást, aminek minden eleme kapható külön is, a "Hihetetlen innováció!" és a "Virtuális jövõ!" címkék nélkül. Mûholdas letöltést például a Matáv is árul Sky DSL néven, csomagtól függõen körülbelül 13-16 ezer forintért, a virtuális várost pedig rengeteget találhatunk a neten, elég ha csak beütjük egy keresõbe a 3D platformot készítõ német cég, a Blaxxun nevét. A szoftverrel számos háromdimenziós csevegõ szobát meglátogathatunk, de például a francia Grenoble városka digitális útjain is sétálhatunk. Tömegre azonban ne számítsunk, a háromdimenziós chat nem olyan népszerû, mint a hagyományos csevegõ oldalak, Grenoble-ban például többszöri próbálkozásunk ellenére még csak egy kanadai háztartásbelivel sikerült összefutnunk.
Az Lófasz vezetõi bizakodnak a jövõben, reményeik szerint a Metropolis népszerû lesz a vidéki fiatalok körében. A beszélgetés alatt mindvégig csillog a szemük, mint a tizenéves kiskamaszoknak, amikor Verne-könyvet olvasnak, úgy mosolyognak, mint Orbán Viktor a Széchényi-terv meghirdetésekor. Persze igazán nagyot már nem bukhatnak, hiszen saját bevallásuk szerint eddig 170 milliót fektettek a projektbe, információink szerint pedig egy-egy leendõ ügynöktõl 30 ezer forintot kérnek majd az induláskor belépési díjként. Ez pedig 5700 betanított segédügynökkel számolva már szerény, egymillió forintos nyereséget eredményezhet."
Szóval ez az az eset, amikor hazajön külföldrõl egy senkiházi mûmagyar, és azt hiszi, itt majd õ lesz a jani, mert nyugatról jött, és itt majd jól meggazdagodik, mert itt olyan buták a vidékiek, hogy minden **** el lehet nekik adni. A cikk megjelenése után állítólag dührohamot kapott, és sajtópert akart indítani. Ez már nem is droid, ez már egy MECHWARRIOR! Ne vegyetek virtuális várost. Köszönöm a figyelmet."
A legnagyobb gond,hogy nem csak én buktam bele,hanem egy kedves kollégám és barátom is /akinek azóta már nem vagyok olyan kedves/,fejenként cca félmillióval.Ő kp-ben fizette ki a gép árát én hitelre vettem,de pár hónap múlva egyikünket sem engedett fel a műhold...Ha belegondolunk,nem lett volna ez egy rossz bolt,még akkor sem,ha a virtuális város nem működik.Hiszen akkori árakon agy P4 szgép és 36 havi Internet-előfizetés együtt lett volna 400000.-Ft.
hihi, akkor sanszos, hogy elfog tünni? Most nekem is itthonról bejelentkezve MSNre csak az email címe jelenik meg a contact listnél az Attila helyett...ez fura. Mind1, a hétvégén akkor kirobogózok hozzá és megkérdem személyesen! :D
Attila be van okítva a messengerembe. Még mikor ott voltam, akkor regisztráltam be a nikkjét... Te is meg tudod találni. msn messenger, és rákeresel a mélcímére. Add. Ennyi.
Hmm...honnan tudod hogy újpesten vannak? Én mindenképpen megszeretném őket találni és meg is fogom, ezért megköszönnék minden segítséget amit megtudsz adni. Ha valami ismerős mondta akkor az emailcímét, vagy ilyesmit! :D Majd lemondok, ha beszéltem azzal a csákóval! :D
"Ide, vagy a csanad (kukac) mailbox.hu-ra eltudnád küldeni az irodájuk címét azért, vagy valami táámpontot, hogy hogy tudnám őket megtalálni, mert beszélnem kéne az Attilával"
Télleg nem tudom a címüket. MSN Messengeren: attilamarti@hotmail.com De elég ritkán online.. :)
"náluk maradt egykét cuccom, megpróbálnám visszakérni! :D Mikor költöztek el a KFKI-ból? Mókás a dolog, bekell látnom."
Szerintem jobb ha lemondasz róluk. :)
"..lehet felhívom az Attilát, hogy nem tud-e valami munkát szerezni! ;)"
Épp akartam javasolni :)))
"Amikor az ASTRA kiszállt, akkor kivel csinálták a technologyt?"
Eutelsat.. Amúgy amit tv adásként pusholnak mpeg4-ben, egy rakat fos. Az mpg2 is ganaj minőség, de az előbbi.. borzalmas. Persze ez a szolgáltatót minősíti, nem Attiláékat.. Amúgy Ő meg megpróbálta megmagyarázni nekem, hogy azokat a tömörítési hibákat, hiányosságokat tv-n nem látni.. Módom volt kipróbálni, az mpg2-t is meg az mpg4-et is látni monitoron, mpg2-t meg tv-n is nézek minden nap (UPCD). Hát, ha az mpg2-n látom hogy hulladék, úgynevezett "digitális minőség", akkor az mpg4-et hajítsuk ki.. úgy ahogy van. A tompa hangról nem is beszélve. Szoftverfejlesztőként szörnyű látnom, milyen szart adnak el milyen marketingszöveggel..
"Amikor én eljöttem akkor még úgy volt, hogy ASTRA a műholdat, Vodafone a mobilt szolgáltatja... érdekes elképzelés."
A GPRS-es hozzáférési oldallal mindig is baj volt. Már az elején sem értettem, mire jó az egész.. Úgy ahogy van, halott ötlet.
Amúgy a Pantel is rájött már a vidéki net szolgáltatás üzleti lehetőségeire, a WiMax-os rendszerüket tesztelik, vagy már vélgeztek is vele, úgyhogy az ilyen cégeknek mint az AOS, Etics, mittomén, befellegzett. A Pantellel lehet versenyezni.. ha valaki öngyilkos akar lenni, csak tessék...
Nekem az az első szabály, hogy az a munka, ami úgy kezdődik, hogy fizetnem kell egy nagyobb összeget, az már rég rossz! :D Az embernek fizetnek a munkaért és nem pedig fordítva! :D
"A piramisjáték sohasem tudja teljesíteni a kötelezettségeit a tagság nagy részének. A túléléshez minél több tagot kell magához csalogatni és megtartani, ezért a szervezők közösségi öntudatra/szolidaritásra próbálnak hatni, miközben fenyegetik a kívülállókat és a szkeptikusokat."
Hát igen, én az elején tudtam, hogy ez egy kamu, de mint szeméyli asszisztens leszartam, amíg fizetik a fizetésemet. Két hónapot meg is kaptam, csak az utolsó maradt el. Mind1.
Durva volt látni egykét alkalmazottnak a tekintetét, amikor oltották őket a hülyeségekkel. Győzködtek, hogy hagyjam abba a sulit, mert nincs értelme, itt vár rám a milliomos élet....és mindezt úgy mondták, hogy mr hónapok óta nem kaptak fizetést és kölcsönökből éltek...durva mit tudnak csinálni az emberekkel....
az internet megjelenésével olcsón lehet piramist szervezni, sok piramisépitő különböző hírcsoportokban próbálkozik: "alt.business.home" vagy "alt.make.money.fast", vagy egyszerűen spammel.]
Legutóbbi eset a FTC v. FutureNet, Inc volt, itt a cég 195-794 dollár befizetésre havi 5000-125000 dollár jövedelmet ígért, WebTV eszköz forgalmazásából. A szervezők kihasználták California szabályozatlan elektronikai piacát. 1 milló dollár jóvátételre kötelezték őket, és eltiltották őket a további piramosjátéktól.
Piramisjátékra utaló jelek
Óvakodjon az olyan üzleti tervektől, ami túlzott jövedelmet ígér és nincs eladható terméke. Az ilyen a Ponzi sémára hasolit, ahol a később érkezők fizetnek a korábban belépőknek. Ez a séma gyorsan összeomlik.
Óvakodjon az olyan üzleti tervektől, ahol jutalékot fizetnek az új tagok beléptetéséért, különösen amikor nincs is termék, vagy pedig elkülönített díj jár a felső-vonalbeli tagoknak. Ugyanakkor ne feltételezze, hogy egy termék vagy szolgáltatás megjelenése megszüntet minden veszélyt. Az FTC találkozott olyan piramis működéssel, ami mögött megjelentek ajánlatok: befektetési lehetőségek, jótékonysági segélyezések, off-shore hitelkártyák, (hamis) ékszerek, drágakövek, női alsóneműk, kozmetikumok, tisztító szolgáltatások, elektromos készülékek.
Ha az üzleti tervben szerepel termékeladás, ellenőrizze, vajon az ára nem túlzott-e, vajon az új tagoknak kötelező-e drága raktárkészletet megvenni, vajon a tagok csak az új belépőknek adnak el terméket vagy külső vevőknek is. Ha bármelyik ezek közül fennáll, akkor a „termék eladás” csak elfedi a piramis sémát és csak végnélküli beszervezést és termékfelhalmozást végez.
Óvakodjon az olyan üzletektől, amelynek titkos a marketing terve, tengertúli vagy speciális kapcsolatra hivatkozik, amit nehéz ellenőrizni.
Óvakodjon az olyan tervektől, ahol késleltetik a megegyezést és arra kérik a tagokat, hogy bízzanak az üzletben. Sok piramis úgy hirdeti magát, hogy induló fázisban van, pedig sohasem tudnak vagy nem is akarnak elindulni. A piramisjáték sohasem tudja teljesíteni a kötelezettségeit a tagság nagy részének. A túléléshez minél több tagot kell magához csalogatni és megtartani, ezért a szervezők közösségi öntudatra/szolidaritásra próbálnak hatni, miközben fenyegetik a kívülállókat és a szkeptikusokat. Gyakran a kormány a célja a piramistagok kollektív dühének, különösen, amikor a sémát felszámolják. Az FTC megbízottai már előrelátók, elkerítik a tárgyalótermet és őrséget állítanak, amikor összeomlott piramisról kapnak peraktákat. A piramis tagok fele úgy érzi, hogy becsapás áldozata, amit túl későn állított meg az FTC, a másik fele viszont a kormánybeavatkozás áldozatának tartja magát, ami megfosztotta őket a milliomossá válástól.
Végül óvakodjon az olyan lehetőségektől, amely megpróbál tőkét kovácsolni a nagy tömegek érdeklődésére számító hi-tech és az új szabályozatlan piacokból. Minden befektető gyors meggazdagodásról fantáziál, de tény, hogy a legtöbb hi-tech vállalkozás rizikós és minden jelentős nyereség egy év kemény munka után jelentkezik.
Ide, vagy a csanad (kukac) mailbox.hu-ra eltudnád küldeni az irodájuk címét azért, vagy valami táámpontot, hogy hogy tudnám őket megtalálni, mert beszélnem kéne az Attilával, náluk maradt egykét cuccom, megpróbálnám visszakérni! :D Mikor költöztek el a KFKI-ból? Mókás a dolog, bekell látnom.
Most suliban írom a diplomamunkámat konkrétan! :D Aztán majd lesz valami, lehet felhívom az Attilát, hogy nem tud-e valami munkát szerezni! ;)
Amikor az ASTRA kiszállt, akkor kivel csinálták a technologyt? Amikor én eljöttem akkor még úgy volt, hogy ASTRA a műholdat, Vodafone a mobilt szolgáltatja... érdekes elképzelés.
Hát, kb. 2003 októbertől járogattam be, aztán 2004 januárban eljöttem onnan "végleg".. Vártam a csodát, mert az ötlet nem lenne rossz, nálunk ilyen még nincs, lehetne is akár belőle valami. Akkor veszített 10 lehetségesből 9-et a dolog, mikor megtudtam hogy már nem az Astrával kombinálnak. Onnantól csak lefelé mehet az egész műholdazás. Nem a konkrét céggel van bajom, hanem a tendenciával.
"Én tavaly előtti nyáron dolgoztam ott, mint a marketing director (Jack Shuford) személyi titkára."
Akkor már elkerültük egymást :)
"KONKRÉTAN hol lehet megtalálni most a céget és/vagy MArti Attilát?!"
Asszem valahol újpesten vannak, engem már nem is érdekel, mert eléggé lepusztította magát. A multimédiás "irodájukat" látva egy szemétdomb lett az egész.. Ami a MM-t is minősíti! Ha arra gondolsz, hogy követelésekkel mész neki, nem hiszem hogy van értelme sz össze-vissza trükközések miatt..
"Elég konkrét? :D"
Az :)
Te most merre dolgozol? Szeretnék lassan belefogni a Drift2 fejlesztésébe, amihez csak három dologra lenne szükség. Tudod.. :)
"Nagyon pozitív dolognak tartom, hogy egyre több fórumon zajlik az MLM-hazugság leleplezése."
Az MLM működik. Méghozzá jól. Egy gond van vele. Hogy a nagy számokra találták ki. Amerika, pl.. Kisebb országokban ÍGY, ahogy most, nem szerencsés használni. Ott más rendeszerek hatékonyabbak. Az amway is működik, a termékek is jók. Nálunk sikerült ezt is elrontani. Magyarország rulz.. :)
Pár szó erről az egészről, amit saját MAGAM tapasztaltam:
Semmilyen (számítástechnikai) szakmai szintű menedzsment nincs a cégben. Nincs olyan vezető aki értene a szoftverekhez, hardverekhez. Mikor pénz érkezik, a lehető legátgondolatlanabbul költik el. Náluk semmilyen szintű ergonómia nem létezik. Ahogy céghierarchia sem. Össze-vissza folyik minden, egyik feladatot a másik alá rendelik, aztán másnap vissza az egész, aztán letolás, azért, amelyik éppen nem készült el..
Semmilyen korszerű szoftveres megoldást nem akarnak/tudnak megfizetni. Korszerűtlent sem. Hihetetlenül elavultat igen.. vrml... :(
Akkor is hagyják hogy ott dolgozz, mikor állományba se vagy véve, nem fizetnek ki semmit. Utólag sincs fizetés. Az RT. ide-oda pakolgatta a pénzt.. trükközés megy minden szinten a forintokért.
Attila szeretné csinálni az egészet, de úgy ahogy ő jónak látja. Szakmailag semmilyen értéke sincs annak amit csinál. A cég értéktelen - sőt végeredményben kimondottan csak veszteséget termel - mivel hozzáértő gárda nincs, termékük nincs. Több mint 20 éves tapasztalatom meghallgatja, igazat is ad, mégis mást csinál.. Olyan mint egy gyerek, aki mindent megmozgat csak hogy birtokolja a játékát. Ha módosítani, változtatni kell (mert KELL!) nem akarja. Ezért mondom, hogy csak BIRTOKOLJA az ÖTLETÉT, amit már persze sokan kitaláltak, másoknak is eszükbe jutott... Érzelmileg kihasznál mindenkit a fenti önös célja érdekében, ilyen szövegekkel "cserbenhagynak xy-ok, mikor már csak pár hónap kellene..." és hasonlókkal.
Mindenesetre sikerült látni, és relatíve olcsón megtanulnunk(akik csak munkánkat, szakértelmünket fektettünk bele, pénzt nem), milyen embereket kell elkerülnünk, jó messzire.
Kedves Mindenki,
Csak most találtam meg én is ezt a topikot, és még nekem is érdekes dolgok vannak benne. Én kb. két évvel ezelőtt hallottam erről a "fantasztikus" dologról, és miután eljártam ezekre a "meeteng"-ekre, komoly dolgnak tartottam és nagyon jó ötletnek is. Megvettem egy konfigurációt potom 400.000 Ft-ért. Akkor mindennel elárasztottak (természetesen igéretek) hogy részvényeket kapunk, az első 100 vásárló még nagyon jól is járhat ha a részvényeket bejegyzik, gyors műholdas internet, virtuális város, telefonálási lehetőség, és persze még sorolhatnám. Egy ideig ment is a net, aztán nem tudtunk feljelentkezni a proxira, aztán hiába telefonálgatások ide-oda. Persze mindenki eltünt mint a szél. Kb. egy hónappal ezelőtt találtam egy hirdetést a multimedia.hu-n hogy ők vették át. Felhívtam őket és készségesen álltak rendelkezésemre, de erről az egészről ők nem tudtak semmit. Áthidaló megoldásnak átállíttatták az antennát az EUTELSAT W3-ra. De azóta ott is csend. A lapjukról levették a hirdetést is...
Ha valaki tud érdemi információkat, szívesen venném.
Eh. Hát ha ezt tudom. Most találtam csak rá erre a topicra. Nekem kicsit másmilyen a sztorim, belülről éltem át a dolgokat. Tavaly nyáron (2003) az EticSnél dolgoztam mint tolmács/fordító/személyi titkár Jack Shuford alatt. 4 hónapig voltam ott, aztán meguntam, mert éreztem hogy ez egy sűlyedő hajó, de nem gondoltam volna, hogy ekkora szélhámosok. A probléma az, hogy nem fizették ki másfél hónap munkabéremet. Fizetési meghagyás megvolt ugye, jogerőre emelkedett ,vagy mi, de a bankszámláikon nincs pénz amiről leemelhető lett volna a pénz. Egy régi kollégával sem tudom felvenni a kapcsolatot...viszont azt tudom, hogy Marti Attila hol lakik, nagyon gondolkodom, hogy elmegyek hozzá, hátha szemtől szembe képes lesz információt szolgáltatni, hogy mikor látom a pénzem.
Csak néhány info arról, hogy milyen volt a management: amikor odamentem nem tudtam semmit a cégről, nem bírom az MLM dolgokat, de nem érdekelt, mert én csak tolmács voltam. Startup cég, jött valami befektető, első dolog: Marti Attila és a Jack kaptak egy legújabb, legdrágább telefont (ok, nem nagy kiadás, csak TELJESEN felesleges). vett a cég két VW Golf-ot, MA-nak egy VW Passatot, meg még egy VW valamilyen minivant....erről ennyit. No comment. Egy hónap után már zsebből fizették a balekabb munkatársak a benzint, hogy eltudjanak menni előadást tartani.
ha van valakinek bármilyen infója bármiről azt nagyon szívesen látnám.
Talán nem kell elmondanom, világos a nic-ből is, hogy azonos vagyok az eddig Spc777 néven író személlyel. Azt a nicket letiltották, ezért a váltás.
Régen jártam itt, annál inkább sűrűn fordulok meg bíróságokon.
Nem is régen az cég valamikori oktatási igazgatójának munkaügyi perén voltam tanu, ahol megjelent - szintén tanuként - az irányjelzőnek nagyarccal nyilatkozó MA is. Rezzenéstelen arccal állította a bíróságon, hogy Dr. M.Gy., akit ő maga nevezett ki oktatási igazgatónak, nem állt az AOS alkalmazásában. Hogy az az ember, aki akkor több az AOS - énél jobb ajánlattal bírt, aki hétről hétre munkaterveket készített, aki oktatási anyagot állított össze, aki bejárta az országot MA megbízásából, csupán hobbiból járt be nap, mint nap az AOS irodájába.
Ugyanarról az emberről beszélek, akivel szemben jogerős ítélet született egy AOS befektetővel szemben, 5.000.000 Ft körüli összeg plusz kamatai tekintetében.
Ugyanarról az emberről vanszó, akinek a cége egy jogerős munkaügyi végzés kapcsán, ami már közel egy éves nem képes 75.000 Ft-nyi jogos munkabért kifizetni egy volt munkatársnak.
Arról a személyről beszélek, aki megalomániás irodabérlése kapcsán megfosztotta saját cégét az érdemi munkától, majd mivel nem tudott bérleti díjat fizetni, az irodai bútorokat adta zálogul. Azokat a bútorokat, melyeknek alapanyagait - talán - a mai napig nem fizette ki, és a kivitelező A.P. kénytelen a mai napig úgy gondolni, hogy barátságból tervezte, menedzselte, és szerelte az iroda fényűző berendezését.
Folytassam?
Nem teszem! Új szervert kellene az irányjelzőnek indítania! :)
A tanulság! Bármi, amit ez az ember mond, éppen annyira igaz, mint, amit eddig bármikor mondott, vagy tett. Ez csupán egy simlis pincér!
Nem kívántalak keresztre feszíteni, ha így tünt volna, akkor valahol túl erősre sikeredett. Annyiról volt szó mindössze, hogy egy másik topicban szintén találkoztam a hozzászólásoddal, és az tűnt ki számomra, amit már említettem is....Lehet, hogy nem kellene túlreagálnom, de sajnos megvan az okom rá.:-(
Kicsit nehezen emésztem meg a mai magyar valóságban a blöfföléseket, az illúziók gyártását, aminek nagyon sok olyan ember érzi kárát,(anyagit és erkölcsi is) akik ugyanúgy hisznek és bíznak az új dolgokban mint akárcsak Te vagy én. Ennek a cégnek az esetében ha csak egy-egy hozzászólással hozzá tudok segíteni ahhoz embereket, hogy legyenek résen és nézzenek a dolgok mélyére, akkor már megérte, mert számomra nagyon kedves és hiteles emberek vesztettek százezreket és milliókat a "bolton":-((
Mindemellett nagyon sajnálom, hogy ez így történt, és még mindig folyhat tovább a "púderezés" egy olyan ötlet mögé bújva, ahol kockára tették éveken keresztül a befektetők vagyonát és az új dolgokba vetett hitét. (Nem 30-eFt-ról van szó!! Nem ennyit fektettek be az üzletemberek részvényvásárlás címén a Nagy Ötletbe, ami a vezérigazgató magánszámláján landolt és nyoma veszett. Ja, hogy közben megszűnt a cég? nagy kaland, ez a részvényvásárlás nagy rizikója...:-( Nem mondom el, hogy mely befektetőnek hogy alakult a sorsa, de elhiheted, hogy a rendőrségi kihallgatásokon nem a legszebb emlékeket élik át újra, és emellett lelki nyugalommal "dolgoznak tovább".
De legalább az általad említett cikket jól megírták, ebben mindig profik voltak, és persze abban is, hogy "a jövő héten köttetnek meg a szerződések":-)))
Ha egy hozzászólás nem a Te inged, akkor máskor légyszíves ne vedd Magadra, ha pedig nem vagy az etics (amely szó kicsit hasonlít az etikára:-))) - elkötelezettje akkor szerencséd van!:-)
Beírtam ide egy linket, ami nem tartalmazott semmi rosszat a cégről, erre rögtön letámadnak, a cég tagjának titulálnak, én meg miután próbálom magam megvédeni, még azt is állítják rólam, hogy az Etics Rt nagy rajongója vagyok... Hát köszönöm szépen...
Ott voltam én is az 5000 tag között... Megvan nekem is a véleményem az AOS-ről, hidd el... Nem a legjobb...
Ettől függetlenül mindig is híve voltam az új dolgoknak, így a virtuális bevásárlóközpontoknak is. Most emiatt ugye nem kapok leszólást?
Amúgy a cikkben szó sem volt arról, hogy honnan van az a 160 M Ft. Ahogy MA-t ismerem, ha ő ekkora összeget mond, az valójában csak a töredéke, és azt is beleszámolta, amit ugyan megcsináltak neki, ám ő elfelejtette kifizetni a szolgáltatásokért a díjakat...
Amúgy te tényleg azt gondolod, hogy ebből az 5000 embertől szedték össze ezt a pénz? 160 M Ft-ot? Fejenként 32e-t? Azért ne túlozzunk már...
Úgy tűnik ide már csak rosszat, és anyázást lehet írni... Ha valaki nem ezt teszi, csak vmi semleges hírt bepötyög, azonnal keresztre is feszítik... Hát szép...
Biztosan igazad van a látogatottságot illetően, ezt nem vitathatom, jobban ismered.:-))
Miután reagáltál minden mondatomra, kíváncsian vártam volna az utolsóra is a reagálást......
Az mlm-ellenes cikkel kapcsolatban pedig az a véleményem, hogy a cikk írói jogosan gondolkodtak el bizonyos benyomásokon az említett céget illetően. Talán ők is tudnak valamit, mint az a többi 5000 extag, nem gondolod???
(Egyébként én nem éreztem egyértelműen mlm-ellenességet a cikkben!)
De ha Neked bejött az Etics-re átkeresztelt cég, akkor ennek biztosan vannak kézzelfogható eredményei is a számodra, az a többszáz ember, akik esetenként milliókkal támogatták az álmot és most a rendőrségre járnak kihallgatásokra és futnak az elfolyt pénzük után, ők mellébeszélnek......