- Szikráztunk hűen, mint kemény gyémántok,
s e táj nem a mi jelünk őrzi meg?
Könyörtelen hűs lencséje az égnek
reánk szűkíti éles fókuszát,
s az embertelen mindenséghez méri
a roskadó ember mozdulatát."
V.M.
"Hittel és emberséggel Első te, kit válallak, Kit szívvel, szóval vallak És álmomba se csallak. Kit bántani nem hagynék, Kiért tán ölni tudnék. Te édes-kedves társam, Miféle szerződés ez? Micsoda Isten írta? "
"ha annyi időm lenne, amennyit szeretnék, kifutnék a bánat ódivatú házából, megfürödnék a tavaszi fényben, könnyű fuvallat szárítaná a bőrömet, eszembe se jutna az elmúlás, amely jelenvalóan él a dolgainkban, mert ott állnál előttem és mellettem, beszívhatnám a bőröd illatát"
A szó se véd,a dal se véd, az utak nem futnak feléd. A van se jó, a volt se jobb, szivárványon a lábnyomod. De lesz-e szó, de lesz-e dal, ha elmúlik a zivatar?
Rám szólt a szívem hogy a játék azt sem védi ki szépen játszik és nem segíthet a varázslat ha az út vége idelátszik álmom a csillagokra mértem időm a földön érik egy kicsit maradj még velem kísérj végig
Sz.É. Kísérj végig
Ha gyermekkoromban találkozom veled, kézenfogva végigviszlek a láncfüves udvaron, és megmutatom neked azt a kavicsomat, amely titkos jeleket sugároz. Ha gyermekkoromban találkozom veled, azt mondom: a Manókirály lerombolta palotánkat, s azóta királyapámmal és három királynőmostohámmal egy sátorban élünk -- de csak azért, hogy te erre azt mondd: gyere velem haza.
Az éjszakai sírásokról nem beszéltem volna, mert a kimondott titok virágporrá válik, és kell, hogy legyen olyan titkom, ami csak az enyém.
Ha gyerekkoromban találkozom veled, némán ugrándozva hazáig futok, hogy különbnek gondolj, mint amilyen vagyok. Egyik tenyeremen egy kis ravaszság lett volna, másik tenyeremen egy kevés rémület. De aztán bevallottam volna azt is.
Percy Bysshe Shelley: A lepke vágya
A szót, mit a sárba rántanak, nem szennyezem én be. Az érzést, mit úgy gyaláz a vak, még te is ne nézd le. Van remény, mi kétséggel rokon, megfojtani hát ki merész? S kedvesebb tőled a szánalom, mint mástól a józan ész.
Mit az emberek így hívnak: szerelem, nem azt adom én neked, de az áhítatot, mit rejt a szívem, s mi megindítaná az eget - a lepke vágyát a csillag után, fényszomjat, mit érez az éj, vágyat, mely a lét sötét kapuján kiröppen az ég felé.
elgondolkodtam ezeken és rájöttem, hogy még ezt a rasszista szarságot sem lehet komolyan venni.. ugyanúgy, mint ahogy a vallást sem.. nem szól másról, csak emberi görcsökről, amiket valami miatt megéri fenntartani..
még fiatalkorú elkövető voltam, amikor rámfogták, hogy antiszemita vagyok.. bevallom, akkor még nem is ismertem a szó jelentését.. továbbá, mivel engem ezzel megbélyegeztek, követelem a kisebbségi jogaimat (mivelhogy csak engem bélyegeztek meg, tehát egyedül voltam több bélyegzővel szemben)..
