Ártatlanul szenvedés úgy is mint: Márpedig megeszed azt a főzeléket, ha neked csináltam! Vagy: Nem, nem főzök pacalt, az undorííítóóó! Vagy: Miért nem vagy képes soha azt a rohadék zoknit kidobni a szennyestartóba! Ilyenek?
Mint az köztudomású, az emberiség igen sokat köszönhet a nőknek. A nők találták fel többek között
a szájfényt és a rúzst, a szemceruzát, a függönyt, a szőnyeget, a lábtörlőt, a szalvétát, a kicsi, édes kutyusokat, a rózsaszín babaruhákat, a babákat is, el ne feledjem, a hajcsavarást, a körömrágást, a körömlakkot, a színes magazinokat, a tűsarkú cipőket meg a hátrafelé nyilazást.
na, ecc-pecc, tessék felfeküdni a díványra és kiönteni a lelkit! hogyan éli meg azt, hogy Ön nem elég nőies? azabb szeretne lenni, de nem igazán sikerül? vagy ez egy állapot, amelyet Ön átél de nem érzi eléggé mélynek? vagy magasnak, netán alacsonynak érzi lelkének szárnyalását? vagy csak szimplán útálja az ámátőr pszihologizélősöket? na gyüjjön és mondja!
Nos, ugy latom sokan keseregnek itt a nokrol.
Higgyjetek el nekem, nem kell !
Idezet kovetkezik Marai Sandortol (Fuveskonyv, Helikon kiadó 2002, 86-87 old.):
"Soha nem ertettem a ferfiakat, akik sovarogni es sopankodni tudnak egy no miatt.(...) A nokkel a pubertas multaval, ferfikorom idejen ugy eltem, mint kedves es szukseges tarsakkal, akik az elet nagy feladataiban idonkent szovetkeznek velem is a nagyon nehez sors, az emberi sors elviseleseben. De maskulonben nem vartam toluk huseget, sem kulonos kedvesseget, sem aldozatokat. Orultem gyongedseguknek, testuk izgalmas es megnyugtato boditoerejenek, gyors ertelmuknek, osztonos es neha hosies indulataiknak, elneztem szivos es aprolekos ugyesseguket, amint - eszelos gyermekseggel- rogziteni akartak az emberi erzeseket. De amikor elmentek a szobambol vagy az eletembol, nem gondoltam tobbe veluk. Ilyen a termeszetem, s azt hiszem, csak ez a magatartas melto ferfihez..."
