Idén sem sikerült eltalálnia a tippelőknek a Nobel-békedíjas személyét. A nagyesélyes Martii Ahtisaari helyett egy bangladesi bankalapítót és bankját díjazták. Muhammad Yunus harminc éve 27 dollárt adott kölcsön egy parasztasszonynak bambuszbútor-gyártásra. Üzleti modelljét már a fejlett világban is követik, és Nobel-békedíjjal is jutalmazták.
Én úgy fogalmaznék, hogy a bűn minden formáját ellenzem. Mármint elvben, a gyakorlatban pedig Isten kegyelmét kérem ahhoz, hogy az elveimhez tarthassam magam.
Hy, Lépcsőmászó!
Az őskonzervativizmusoddal semmi bajom, talán még a királyság gondolatával sem, dehát a társadalom haladását a legjobb szándékokkal sem lehet megállítani....
A konzervativizmus egészséges dolog, amíg olyan értékek őrzésére törekszik, melyek összhangban vannak Isten akaratával (törvényével). Abban pedig teljesen egyetértek, hogy a világot nem okos emberek fogják megváltani a bajaitól...
A diktatúrára visszatérve pedig azt hiszem, hogy egyik fajtája sincs összhangban az Úr akaratával. Ezért mindegyiket ellenzem. A szabadságot (szabad akaratot) pedig a Teremtő ajándékozta az embernek, ezért tartom egy védendő értéknek.
A legjobbakat
bronto
Tudod, egy őskonzervatívval társalogsz, szellemi állapotomra mélyen jellemző, hogy örülnék, ha újra királya lenne Magyarországnak.
Az őskonzervatívok egyik jellegzetessége, hogy bármiféle "gyökeres orvoslástól" irtóznak, és éppenséggel azt kiabálják, hogy ott kezdődik a diktatúra, ha valaki valamiféle bajt gyökerében akar orvosolni :-)
De most gondolkozz vallási kategóriákban. Az ember bűnös. A történelem egyik állandó kísérőjelensége, hogy a bűn ezerféle formában újra meg újra fölbukkan. A gyökeres orvoslás egyetlen elképzelhető formája, a bűnbeesett embert eltüntetni a Földgolyóról. Aki ezt nem akarja, aki megelégszik a legbűnösebbek eltüntetésével, az már be is vezetett egy remek diktatúrát.
Helyes magatartás pedig JK példáját követve elfogadni a világot olyannak, amilyen, és szeretni a benne vergődő embert. A bűnt nem gyökerében kell kezelnünk, hanem jelenségszinten, amikor már a létbiztonságunkra veszélyes.
Hy, Lépcsőmászó!
Igaz, hogy a diktatúrák esetében gyakran előfordult az is, amit írsz, hogy az állam kifosztotta és meggyilkolta az állampolgárait.
De ez szerintem csak egy szélsőséges jelensége volt a diktatúráknak.
Én a diktatúra lényegének továbbra is a szellemi, lelkiismereti és gondolkodási szabadság megvonását (súlyos korlátozását) tartom, ami megvalósulhat kifosztás és gyilkolás nélkül is, és akkor is diktatúrának nevezem....
Itt nézetem szerint ok-okozati összefüggés van (az okoktól a következmények felé haladva):
szabadság korlátozása - erőszak - kifosztás (gyilkolás).
Leghelyesebb a betegséget a gyökerénél kezelni.
Ezért gondolom, hogy a TH-t kicsit másképp kellene megcsinálni....
De ezen nem fogunk összeveszni, ez csak egy vélemény...
A legjobbakat
bronto
A probléma tényleg az egész kiállítás aktuálpolitikai vetülete.
Sokmindent lehetett volna csinálni, lehett volna másképp nevezni - konkretizálva pl. a Rákosi korszakra, de ha már nem, az nem érv, hogy a másik hosszabb ideig használta.
Igy épp az a lényeg veszik el, ami pedig a cél lett volna. Szerintem. Az általános és minden korra érvényes tanulságok.
Tehát pontosan az egyszinten kezelés marad el.
Hy, Lépcsőmászó!
Lehet, hogy sok balos attól az egyszinten kezeléstől van kiakadva, amit írsz, szerintem azonban a Terror házával inkább az a probléma, hogy nem a probléma (a diktatúra) lényegére mutat rá, hanem aktuálpolitikai megfontolásból az egyik diktatúrát "nagyon káros"-nak, a másikat meg "hát igen, az is igaz, de az régen volt, és talán igaz se volt" módon próbálja beállítani.
Ezzel szemben a probléma lényege mindkét diktatúra esetében abban állt, hogy egy ideológiát képviselő csoport az állami hatalom birtokában rákényszerítette ideológiáját az állampolgárok másik csoportjára. Tehát a lelkiismereti, gondolati, stb. szabadság megvonása (súlyos korlátozása) a diktatúrák igazi fenyegetése a társadalomra. Függetlenül a színétől (barna, vörös, stb. egykutya).
És ezt a problémát a terror háza éppenséggel elhomályosítja.
A legjobbakat
bronto
Viszont megjegyezném, hogy a kifelé mutató marketing nagyon egészséges. Eleve a név világos utalás szeptember 11-re, így a mai világ nyomorait is összekapcsolja a kommunisták és a nyilasok egy szinten kezelt akcióival.
Másrészt meg a baloldal nem a kiállítás technikai részletein van berágva, hanem pont ezen az egy szinten kezelésen.
Bizonyos igazság van abban, hogy a kifelé kommunikált egy szinten kezelés a kiállításon magán megbukik, hiszen a nyilasoknak egy termük van, és néhány cellájuk az alagsorban, viszont igazságtalanság lenne elfelejteni, hogy a komcsik jóval több időn át voltak ott, és sokkal jobban szerették a papírmunkát.
Nézd, a Terror Házáról nehéz mit mondanom, ha rám lett volna bízva, nem így csinálom meg. Bemutattam volna párhuzamos sorsokat.
X-et bevitték a nyilas pártházba (dokumentumok, visszaemlékezések, tanúvallomások), ott jól összeverték (elkövetők nevei, bírósági ítéletek dokumnetumai, stb.), utána lelőtték az udvaron. Doksik, helyszín. Mindeközben más marhák nyomatták a nyilas propit (néhány korabeli nyilas dokumentum).
Y-t letartóztatták 1951-ben valamilyen besúgó segítségével, ill. kikényszerített tanúvallomás alapján (mindkettőre dokumentumok), utána becsukták egy cellába (erre azért jó példa a zirci apát cellája), időnként kihallgatták (szabályosan berendezett kihallgatóhelység, doksik. Esetleg élőben eljátszani, akár a látogatókkal, akik szembesülhetnének egy ávós stílusú barommal, aki üvöltözik velük. Utána bírósági komédia (doksik az előre megírt ítéletekről), utána az illetőt fölakasztják (erre megint jó a lenti bitó).
Így személyes lehetett volna, mindenki beleélhette volna magát az egyes korszakok áldozatainak a helyébe.
Miután ehelyett általános népoktatás megy a két diktatúra természetrajzáról, én eléggé didaktikusnak érzem a kiállítást. Ugyanakkor azért a nyilasok is be vannak mutatva alaposan.
Azt hiszem, a témához hozzátartozik egy megfontolás a Gestalt-pszichológiából. Eszerint az ember mindig mindent "alak"-ra ("Gestalt"-ra) és "háttérre" oszt. Az alakot vizsgálom, a háttér meg ott van, valahol tudatos.
Ha mármost rosszul válatsztom meg az "alak"-ot, nevezzük egyszerűen "vizsgálati tárgynak", akkor abból mindenféle gondolkodási hibák származnak.
Jelen esetben a "Holokauszt" teljesen jogos vizsgálati tárgya egy történeti kutatásnak. Végülis más népirtásoktól függetleníthető eseménysor önálló indítékokkal, saját felelősökkel és áldozatokkal, stb.
Egy áldozat, pl. Kertész Imre, teljesen jogosan ír önmagában erről élménybeszámolót, hiszen nem a GULAG-ot élte át, hanem a Holokausztot.
Mindezzel szemben a Holokauszt nem jogos önálló vizsgálati tárgya egy morális elemzésnek. Ha morális elemzésben kiemelem a Holokausztot, akkor szükségszerűen vagy túl sötétre, vagy túl világosra festem a háttérrel szemben, amit ebben az esetben a XX. sz. más népirtásai képeznek. Ha már egyszer kiemeltem a Holokausztot, akkor valahogy meg kell különböztetnem a háttértől, ezért az alábbiak valamelyikét kell mondanom:
1. változat:
- A Holokauszt az emberi történelem mélypontja, sokkal rosszabb, mint az örmények, ukránok, délvidéki svábok és magyarok éhhalálba kényszerítése, meg a XX. sz. többi gyöngyszeme. Miért rosszabb? Csak.
2. változat:
- Amit a zsidók átéltek, az azért mégiscsak társasüdülés volt ahhoz képest, amit az örmények, ukránok, svábok, stb. átéltek. Miért volt a zsidók sorsa sokkal könnyebb? Csak.
A kiút, hogy morális gondolkodásomban a XX. sz. népirtásait általában választom vizsgálati tárgynak, általában mondok véleményt, és nem próbálom a különböző áldozatcsoportok szenvedéseit egymás ellenében kijátszani. Nekem, a kívülállónak, aki mindebből mindeddig kimaradt, végképp nincs ehhez jogom.
Mondjuk vérző szívvel és töredelmesen be kell vallanom baloldali érzelmű topictársaimnak, hogy Magyarországon ezt az egyedül egészséges morális szemléletet a Terror Háza testesíti meg, amennyiben egymás mellé teszi a nyilasok és a komcsik hőstetteit.
Most pedig már tudom, hogy nem értettelek félre, csak egysíkúan reagáltam. A többi magától értetődik. Mint mondtam: pár mondatban...
Ezért szálltam be anno, a jugoszláv témába is, ott is arra próbáltam felhívni a figyelmet,hogy vigyázat - újra előfordulat! Bárkivel, bármikor.
A zsidókkal már megtörtént.
Megpróbálhatom tisztázni, ki mit ért félre? Végre valami érdekes van a topicban, eddig ugyanis dögunalmasnak találtam.
oncogito:
Nézd, annyit világosan érzékelek, hogy nagyon a bögyödben vagyok, és nagyon valamiféle ellentétes oldalra akarsz sorolni. Mint már vagy száz hozzászólással ezelőtt írtam, szíved joga.
Ettől függetlenül a Holokauszt történészi szemléletű vizsgálatát igen fontosnak és érdekesnek tartom, abból az ókori történetírói megfontolásból is, hogy a "történelem az élet tanítómestere".
Csak nem vagyok híve az ünneplési rendhez kötődő baloldali dogmatikának mindenki (más) felelősségéről, és arról, hogy ilyesmi csak a zsidókkal eshetett meg.
Ellenben komolyan és őszintén értékelem Kertész Imrénél, hogy rámutat: ami vele történt, az azért nagyon fontos, mert bárkivel, bármikor megeshet. Veled is, velem is megtörténhet, hogy számodra tökismeretlen emberek kiszámíthatatlan döntései a halálodhoz vezetnek. Természetesen.
Ezért kell a Holokausztra emlékezni, és figyelni mindarra, ami hozzá vezetett. De ez nem önmagában az antiszemitizmus, mert ilyesmi nem csak a zsidókkal történhet. Nagyon fontos gondolatsor KI-nél, amikor az iskolán gúnyolódik, ami az életre kívánta őt nevelni, de elfelejtette említeni, hogy az ő életét Auschwitz határozza meg, ami ott vár rá valahol. Ezt a mulasztást kellene bepótolni. Meg kell említeni hétköznapi beszélgetéseink során, józan perceinkben, kocsmában sör mellett és egyebütt, hogy lehetőségként ott vár ránk valahol Auschwitz. Minden összeomolhat körülöttünk. Ez az érdekes ebben az egész átkozott témában.
asta:
Te annyiban értesz félre, amennyiben az ünneplési renddel szemben nem csak az a formai kritikám van, hogy belefásultunk a sok ismétlésbe. Úgy vélem, a kritizált ünneplési rend logikája szerint Auschwitz kizárólagos zsidó téma, és az akklamáció azt mondja, hogy "nekünk igazaknak most már feladatunk a zsidókat minden (saját) ellenségünktől megóvni, és akkor Auschwitz egyszeri esemény marad".
Ezzel szemben - és ez az, amire KI rámutat - modern civilizációnkat Auschwitz-szerű események egész sokasága fenyegeti, a védekezés pedig messze nem egy irányú hiperérzékenységet jelent, hanem reális szembenézést világunk fenyegetéseivel.
Efyébként a Politikán is fut a "tiltsuk ki KI-t topic. Ez a téma annyira sokrétű, hogy nem lehet pár mondattal világossá tenni, ki, mit gondol.
Nézz be oda is..
Azt hiszem mindezidáig fej-fej mellett "harcoltunk".
Most vagy Te, vagy én félreérthettünk valamit Lépcsőmászó hozzászólásában.
Én a "hervasztó ünneplést" úgy értelmeztem, ahogy a valóságban van is. Nem azt mondom, hogy ez szükségtelen vagy haszontalan lenne, hanem, hogy a dolgok természetéből fakadóan, azok számára, akik nem élték át, a sok ismétlés valóban unalmassá válhat. Ez a szomorú igazság. Ugyanez történik a nemzeti ünnepeinkkel is, mint mikor pl. 56 állami ünneppé és papirízűvé válik. (nekem ez, aki, hacsak gyerekként is, átéltem - nagyon szomorú).
Lépcsőmászó hozzászólását én úgy értelmeztem, hogy KI könyvének érdemét akarta aláhúzni. KI könyve ugyanis, szerintem is, azért emelkedik ki a hasonló témájú írások közül, mert egy teljesen új szemléletmód jelenik meg. Egy olyan szemlélet, amiből az olvasó valóban megértheti, fel tudja fogni, szinte átéli az író által átélt borzalmakat. A szenvtelen, díszmenetes, darabos mondatokkal többet tesz, mint ezer statisztika, és száz sablonos ünnepi beszéd.
Nemcsak neked írom, amit írok, hanem minden eddigi hozzászólónak, akivel külön oldalon állok.
Azért tisztázzunk egy-két dolgot, mert nem szeretem a ködösítést.
Négyszázvalahány hozzászóláson keresztül te/ti taglaljátok, hogy az általad pontokba szedett és jellemzett "hervasztó ünneplési rend" alaján ítélitek meg a zsidókat, a holocaust témát és a könyv értékét.
Viszont azok a "hervasztó ünneplési rendek" üzenik, hogy:
"akárhol, akármilyen formában megismétlődhet Auschwitz, és tökmindegy, milyen új nevet kap."
Eddigi megnyilvánulásaidat/megnyilvánulásaitokat NEM ezen utóbbi mondat ragyogja be enyhén fogalmazva. Mert tagadjátok a kollektív felelősséget, ami pedig pontosan a bizonyos mondat kulcsa és nem aszerint értendő, ahogy ti akarjátok beállítani: ártatlan emberek igaztalan lelkiismeretfurdalás keltése.
Lépcsőmászó, hiszen ha a te megítélésedben is az eddigiek az általad jellemzett "hervasztó ünneplési rendek" jelentik a holocaust témát, ne csodálkozzon senki, hogy ma is vannak, akik ennél továbbmenve fizikai értelemben is tesznek ellene. És nem enyhítő körülmény, hogy nincs benned agresszió, de van benned olyan, ami az agressziót felszíthatja, mert nem hangsúlyozod ki azt a bizonyos mondatot, csak az ellentét meglétét fejtegeted. Régen is élhettek olyan emberek, akik semmi rosszat nem akartak és tettek, de ellene sem egy lépést sem. Ma is azt sugalljátok, hogy unalmas a téma, felejtsük már el, talán meg sem történt, vagy ha igen, nem is úgy és nem is olyan nagyon. Pedig meg kellene tanulni helyesen fellépni dolgok ellen és főleg azt, hogy mik a helytelen dolgok még csírájában, mert ma is és bármikor megismétlődhet minden. Ez a felelősség pedig nincs meg benned (ezért is írtam és hívom fel figyelmed ha elkerülte volna a 352.sz.hozzászólásom), mert számodra/számotokra az a fontos hogy mindenből jobb és baloldalt kovácsoljatok, bármi áron.
Pedig, hogy megint fejből idézzek:
"Nem elég a jóra várni,
a jót akarni kell,
és nem elég akarni,
de tenni, tenni kell"
Ezennel elhagyom a topicot, mert kifáradtam a sok rossz közérzetet adó gondolattól.Attól, hogy engem vádolnak, holott MINDIG visszaütök, attól hogy aki megakadályozni akar rosszat, arra ráfogják hogy provokátor, attól hogy az emberi szenvedést méricskélitek hasonlítgatjátok és attól hogy nem volt a mondataitok között egy emberi szó sem. Vigyétek tovább a topicot ha akarjátok és alakítsátok tetszés szerint - akárcsak a környezeteteket.
Én azt hiszem ezidáig mindent elmondtam, ami a témában véleményem volt.
A baloldali Holokausztmegemlékezéseknek van egy tipikus ünneplési rendje:
1. Utalás arra, ami történt
Itt elhangzik néhány célzás afféle "mi félszavakból is értjük egymást" - stílusban arra, hogy mi is történt a zsidósággal.
2. Rámutatás a felelősökre
Elengedhetetlen rész, mert aki rámutat másra, az maga nyilván nem felelős. A felelősök ellenben: a nagyhatalmak, a Vatikán, a Nemzetközi Vöröskereszt, Svájc, és persze mindenekelőtt annak az országnak a lakossága, ahol a liturgia zajlik. Ellenben soha nem azok, akik a koncentrációs táborokat fölállították, soha nem a német nép egésze, és soha nem az eseményekből kimaradó palesztinai ill. amerikai zsidóság, akik amúgy ugyanolyan tehetetlen szemlélők voltak, mint bárki más.
3. Fölkiáltás (Akklamáció)
"Ez nem történhet meg soha többé! Ámen." Ez is nagyon fontos rész, ugyanis a kortársaknak szól. Közösségbe tömörít "minket", akik a megemlékezést végezzük, és elválaszt azoktól, akik netán nem értenek egyet 100%-ig velünk, pl. mert úgy vélik, a Holokausztban valami nagyon félelmetesen örök emberi mutatkozott meg, ami akárhány formában újra meg újra fölbukkan.
Namost. Kertész Imre azért néhány ponton üdítően eltér ettől a hervasztó ünneplési rendtől.
Először is, nem csak félszavakban, hanem részletesen tájékoztat arról, mit is élt át. Ez nagyon fontos dolog, mert segít megérteni embertársainkat, akik ebben a morbid ünneplési rendben részt vesznek. A könyv nem kirekeszt, hanem bevon.
A második pontot illetően semmi pozitív eltérést nem tapasztalok, a "rámutatás"-ban KI igazhitű liberálisnak mutatkozik, a németeken kívül mindenki felelős a Holokausztért. Azért egy pozitívum mégis: KI nem felejti el, hogy a zsidóság korabeli vezetői igencsak tevőleges részt vállaltak az Auschwitzba induló transzport megszervezéséből. KI fagyosan gúnyos kritikáját szépen megkapják a nácik által fölállított zsidótanács zsidó tagjai.
A harmadik pontot illetően viszont KI teljesen fölborítja az ünneplési rendet, és ezt nagyon értékelem nála. Teljesen hiányzik nála az akklamáció, ellenben világosan beszél civilizációnk instabilitásáról, amelyben akárhol, akármilyen formában megismétlődhet Auschwitz, és tökmindegy, milyen új nevet kap. Ezzel válik a szememben igazán fontos könyvvé a Sorstalanság.
A dolognak ez csak egyik ága. A minden genocidumra utaló.
Van azonban egy ennél konkrétabb vetülete is, amennyiben ez a magyar történelem része is. Itt történt, itt élő emberekkel történt, és itt élő emberek is résztvettek benne. Ezt sem szabad figyelmen kivül hagyni. Ez azt jelenti, hogy nálunk is megtörténhetett ilyesmi. Ezt kell észben tartani.
"A holocaust téma nemcsak a zsidőság témája.
[...]
Az emberi kegyetlenség iszonyata.
Megmutatja, hogy bizonyos körülmények között mennyire mélyre tud süllyedni az ember."
Ezt az Ó-szövetségi Józsué könyvéböl Devereaux által elöhozott, beidézett vers is megmutatja.
(Nem a zsidóság az elszenvedöje, de benne van.
Benne van.)
"És teljesen kipusztítának mindent a mi csak vala a városban, a férfitól az asszonyig, a gyermektől az öregig, sőt az ökörig, juhig és szamárig, fegyver élivel." (Józs. 6:21)
Elegendö a Biblia.
Hmmm..: Sola Scriptura
DE FIGYELEM Ez 'Szentírás'-idézet, nem egy (holmi) Nobel-díjazott könyv!
Megfelelöen (szélesen) értelmezve a holocaust szót és témát ez talán valóban nem csak a zsidóság témája.
Tudniillik NEM relativizálva, DE mégis minden genocidumot emlékezetben tartatva nem csak a zsidóság témája.
Im, Így tehát a Nobel-díjazott könyv valóban érdemes lehetett arra (t.i. a díjra), azért hogy a civ. világ figyelmének ismételt fókuszálásával megmutassa az emberi kegyetlenség legújabbkori mélységeit.
" "Egyébként eddig nem is volt titok és botrány emlegetni, hogy sokszor társadalmi-politikai szempontok alapján döntenek. Amerikában ezt most is, Kertész díja kapcsán is ki lehet mondani. Mo.-n valakik nagyon szeretnék, hogy ne lehessen."
Valakik pedig nagyon, hogy lehessen.
Csak azt nem értem, hogy miért éppen Kertésznél?"
Ha ezt a tényt lám megismerted -és elismered, innen már logikailag következetes és egyszerü a válasz, a Miértéppen-re:
