Mégsem volt korai ez a topik.
Nagyon jók a felvetéseid, köszönöm.
Ezen az önkéntességen el kell gondolkodnom. Jó nagy adag önismeret kell most, hogy egyáltalán a lelki alkatom alkalmassá tesz-e engem ilyesféle feladatokra. Mindenképpen megfontolásra érdemes.
És látom, hogy érted, mire gondolok. Kapásból mondtál két olyan életmódot, amelyekre én is gondoltam. A sarkítás tökéletesen helyénvaló ez esetben.
Remeteség, spirituális élmények a végsőkig fokozva, önmagamban való elmélyedés, ez is egy lehetőség. Mint ahogyan a zárt eszkimó közösség is.
Mindkettőben el tudom magam képzelni. Kizárólag hosszútávon.
ez esetben mit gondolnál valami békehadtest típusú nemtommilyen humanitárius akármi intézményre, ami lehetővé teszi neked azt, hogy kijuss olyan helyre ahol szükség van rád, és nem a pénzért fogsz dolgozni, hanem embereknek segíteni. biztos hogy ezer hely és feladat közül választhatnál
vagy valamilyen remete-szerű, emberektől elvonult életmódra vágysz?
azt elég nehéz elintézni, hogy egyik pillanatról a másikra tagja legyél pl egy eszkimó-közösségnek (szándékosan sarkítok, egyáltalán nem a vicc miatt, csak hogy érthető legyek) és megéld azt az életet, amit egy ilyen típusú zárt közösség nyújthat. persze ha a hosszab táv nincs kizárva, akkor bármi számításba jöhet.
egyébként szerintem mindenhol mókuskerék van, esetleg addig nem érzed annak amíg csak ismerkedsz vele. de ezt csak gondolom, semmi ilyen tapasztalatom nincs. biztos ismered a történetet a halászról, aki egész nap pecázik és lógázza a lábát...
Nagyon jók a tanácsok, de az az alapvető problémám, hogy nem kalandokat és emlékeket keresek öregkoromra, hanem egy másfajta életet.
Ha elmegyek, lehet, hogy csak egy évre megyek, lehet, hogy tízre, lehet, hogy ötvenre.
De az is lehet, hogy visszafordulok a kikötőből még mielőtt feltenném a lábam egy hajóra.
Ezzel a pénzközpontú, úgymond fejlett nyugati típusú életvitellel nem vagyok kibékülve, nem hiszem, hogy a pénz kell mozgassa a döntéseimet.
Szívesen elmennék afrikába, ázsiába, kicsi eldugott helyekre, hogy megtudjam, hogyan lehet élni ott, ahol nem a pénz és a siker az úr.
Korántsem kalandvágyról van szó, legalábbis azt hiszem. Inkább a saját életemet keresem.
Aztán persze lehet, hogy mégis ezt választom, ami most van, mert nem találok jobbat a magam számára.
De nem akarom úgy leélni az életemet, hogy soha nem is láttam mást, nem ismerek egyetlen alternatívát sem.
Ha kalandot keresnék, biztosan jól tudnám hasznosítani a tanácsod, hogy készítsek webes naplót. De nem kalandra vágyom. A naplóírást, mint tanácsot megfogadom, magam is gondoltam rá, mindenképpen kell, hogy vezessek naplót, hogy később vissza tudjak tekinteni.
Attól félek, kicsit korai ez a topik, félek, hogy majd fantáziában bejárom az utat, és végül maradok itthon a meleg, kényelmes lakásban, a fix munkával és a szélessávú internettel...
Ezt javaslom:
Készits konkrét világcsavargási tervet. Csinálj egy jó kis weblapot. Ott ird le, mire készülsz és miért. Kérj idegenektől egy-egy éjszakára ingyen szállást, cserébe azért, hogy lakóhelyükről részletesebben irsz majd internetes utinaplódba. Keress szponzorokat, akik esetleg segitenek költségeidet fedezni.
...ja, ezt már feltalálta valaki, talán holland volt a srác. Valahol a www-en megtalálható az ő naplója. Ha érdekel, utánanézek.
Utazz, amig lehetőséged van rá.
Szerintem vágjál bele,mert nem fog elmúlni a vágyad a kaland után.
Én is terveztem a főiskolai szaktársaimmal, hogy kimegyünk nyárra Angliába melózni, aztán valahogy abbamaradt a dolog, és azóta is bánom, hogy nem jött össze. Nap mint nap azok a gondolatok járnak a fejemben, mint neked, pedig se lóvém, se családi háttér.
Meg ha má' családi vállalkozás, lehet visszafogadnak, ha hazatérsz (már ha hazajössz).
+1 példa:a barátnőm anyja fiatalkorában az egyetemista társaival végigstoppolta Európát, sokat mesélt az élményeiről, egy csomó országba vannak barátai...ma a szomszéd város polgármesternője...
és ha csak egy évet szánsz kalandozásra? akkor már lesz mit mesélni az unokáknak :)
egy évre valszeg el lehet úgy tűnni, hogy minimális veszteséggel járjon, nem veszted el feltétlenül a munkahelyed stb.
ha nincs éppen itthon senki, akit semmiképpen sem akarsz itthon hagyni, akkor használd ki az alkalmat. nem azt mondom persze hogy mindenképpen menjél, de nekem több imerősöm is elment hasonló szituban amerikába "szerencsét próbálni" aztán félév - egy év után hazajöttek, elmesélték a jó sztorikat (mással nem lettek gazdagabbak :) és utána elkezdtek itthon dolgozni valami egyszerűt, amiből van pénz (egyikőjüknek azóta család és gyerkőc is van)
na egész belemerülök a sztorizásba én is, de érted mit akarok mondani
Attól félek, csak most gondolom így, hogy legszívesebben elmennék innen.
De vajon mi lesz mondjuk jövő év elején? Merthogy addig adtam haladékot magamnak, hogy hátha elmúlik ez az érzés.
De nem tudom.
Itt dolgozok a családi cégnél budán. nem keresek rosszul, ha meglesz a diplomám, jó előrelépési lehetőségek vannak, ez egy középvállalkozás jópármilliárdos forgalommal. Van tehát perspektíva, akármi is lehet belőlem.
Persze nem fogom beverni a főnököm (a saját keresztapám (-: ) orrát semmiképpen, sőt éppen azt várom, hogy a családom, ha megérti az indokaimat, támogasson engem.
Erkölcsileg.
Mert ha egyszer eldöntöm, hogy megyek, akkor szívesebben megyek az ő áldásukkal, de megyek anélkül is.
Azt viszont nem akarom, hogy ha öreg fejjel visszanézek, azon bánkódjak, hoghy miért is nem próbáltam meg.
Már most vannak olyan dolgok, amiket saját döntésemmel hagytam ki, és mostanra nagyon meg is bántam.
De ezek kis dolgok ahhoz képest, hogy az egész életről van szó.
Iskolából van sok, munkából is, még nőből is.
Életből meg csak egy. Jó nagy közhely, de nem mindegy, hogyan éljük le.
Ez a rizsszem-faragás nagyon jó ötlet. Mármint arra értem, hogy ez a vonal nyerő lehet, megélni a turistákból valami egyszerű kis melóval. :-)
(Végülis maketter vagyok, atomjó a kézügyességem.)
Nem mondom, hogy sosem gondoltam erre, és persze manapság is előfordul, hogy úgy érzem, jobb volna a főnök állcsúcsát behorpasztani egy picit és összecsomagolni. Aztán eszembe jut, hogy szeretek meleg vízben fürödni (lehetőleg minden nap), meg akkor teát főzni, amikor csak tetszik; meg az is szembe jut, hogy bár Faludy Gyuri bácsi és köztem akad egy kis szellemi potenciálkülönbség, szegény egy világpolgári élet után egyelőre sütheti a világpolgári sütnivalóját - a kaszást nem tudja otthon várni. Ezt nem kívánom magamnak.
ja ez is egy élet, leszékelni a mókuskereket. viszont sajna nekem ez már nem menne. üres zsebbel a híd alatt nem szívesen aludnék, még a bahamákon se plusz nem szeretném itt hagyni a barátaimat, családot
a vicc az, hogy ez nem feltétlenűl életkorfüggő, biztos van egy halom öreg csóka, akik térdig érő szakállal járja a világot.. biztos érdekes lehet
néhány évvel ezelőtt beszéltem egy fickóval, aki azzal foglalkozik, hogy egy rizsszembe belevési a nevedet aztán a nyaklánc lesz belőle és megveheted. ebből fedezi a világcsavargás költségeit. volt már minden kontinensen, most éppen ausztráliából jött és most marad krétán egy ideig. együtt utazik a nyárral, mert nem szeret fázni.
ha neked nincsenek olyan igényeid hogy komfort, barátok, barát(nő) (esetleg ez tartósan is megoldható, de alkalmi jelleggel mindenképpen, ha ez kieglégít :) akkor ajánlom hogy találj ki valamit, amit a turisták megvesznek és végigutazhatod a nyaralóhelyeket.
ehhez én pl már elkocásodtam (pedig 24, főiskola, félmunka)
Pontosan hogy nem így gondoltam.
Inkább úgy, hogy fogom magam, minimális pénzzel, semmi konkrét céllal, mindent hátrahagyva.
Az a helyzet, hogy 25 éves vagyok, dolgozom, járok éppen egy főiskolára.
És csak azt tudom, hogy nem akarok belekerülni abba a mókuskerékbe, amiben éppen bennevagyok.
Nem tudom, hogy mit akarok, de ezt nem.
Hol van az leírva, hogy muszály így élni?
Egy egész életen keresztül hajszolni a pénzt, aztán család-gyerekek-unokák. Aztán jön a kaszás és vége.
Úgy, hogy gyakorlatilag csak egyetlen egy fajta életmódot éltem meg.
Pedig annyiféle vagy, hogy nem tudom egy kezemen megszámolni.
Erre a fajta csavargásra gondolok.
Ami inkább keresés.
