Hogy a Tao tette volna be a lábát ebbe a szövegrészletbe? :DDD Lehet, bár szerintem itt sokkal keményebb dologról lehet szó. A végletekig fokozott szolipszizmusról.
Az idézet egyébként Az idő újabb cáfolatá-ból származik - bepötyögtem egy offline cuccból; én balga: rábukkantam, hogy a neten is fellelhető. Íme, az alábbi esszécsokorban megtalálható a Cáfolat.
P. s.: Nincs jobb mulatság, mint kánikula idején leredőnyözött hűs szobában szubjektív idealistákat olvasni. Ebédezés előtt egy kis Hume aperetif gyanánt? Hm? :)))
Ez olyan tao-szerű metafizikus képmagyarázat volt, úgy éljek..
Az enyhe keserűséget el kell felejtsük, ha élvezni akarjuk az édeset egyáltalán. Ha bölcselkedni kívánunk, annak meg a magábanvalóan édes ízét semmi el nem nyomhatja.
A kilőtt nyílvessző is mindig előretekint, holott mindig 'érzi' a gravitáció nem csökkenő erejét..Ha eléri az első kozmikus sebességet, akkor körbe keringhet, ha a másodikat, akkor elszakadhat a Földtől, ha a harmadikat is, akkor a Naprendszertől..
Önmagától akkor, ha megfejti önnön lényegét.
Találós fejtés
"Az idő folyó, mely magával ragad, ám én vagyok az a folyó; tigris, amely széttép, ám én vagyok az a tigris; tűz, amely elemészt, ám én vagyok az a tűz. A világ, sajnos, valóságos; én, sajnos, Borges vagyok."
Tennap Borges volt a téma az Arté-n, sajna csak franszoául hallottam, nem németül..úgy mondták ki a nevét, hogy 'Borzsesz'.Németül kilenc kötet van eddig kiadva életműsorozatában, meg pár másik..pl. 'Az idő új megalapozása/:kábé/, és 66 más esszé'..ha jól értettem..
Tangó és misztikum..
Június: Elő-Halidéj hava..
/Ha ismered a régi hónapneveket pl. Kisasszony hava, akkor javasolhatsz valami hasonlókat, hátha elfogadja az €U-konvent..csak igyekezzél!/
Napóleon brumaire 18-ája
Hát, így elsőre államvallást alapítok, és bevezetem a cezaropapizmust, mint egyetlen konszenzusos establishment-aszcendenciát.../is!/
Meg kijelölöm a türelmi zónákat, sőt az intolerancia-zónákat is /az sm-ek részére/...
Bevezetem a direkt futballcsapat-választást, és a kötelező sörfogyasztást...
Boszorkány- és könyvégetés, arisztokrata-autodafék...
Fakultatív közlekedési lámpa-értelmezést vezetnék be...
Eltiltanék mindenkit az olvasástól és a vitától..
Egyelőre ennyi, de még gondolkozom...
Az extenzív 'birodalomrezon'ról át kell térni a modern, az egyéni és kapcsolódó /kisebbségi, egyesülési, vallási/ jogokat kiemelten figyelembe vevő, de nem pozitív megkülönböztetésű /csak felzárkóztató/ intenzifikált államrezonra, felesleges koloncok, sallangok és holtsúlyt képező hivatalok és azok hivatalnokai nélkül.
Az állam működésének hatékonyságával egyetértek, ez fontos elvárás, ám vannak korlátai. A hatékonyság tekintélyt is termelhet ki, ez azonban nem lehet feltétlen érték. Ez a Monarchiára is érvényes lehet.
Mert ez a Monarchia annyira volt liberális, egyben tekintélyelvű, mint amennyire romlott, és ezért fenntarthatatlan.
A Monarchia erkölcsi divergenciájáról pl. jól tanúskodik Egon Erwin Kisch riportkönyve a Redl-ügyről (a sztoriból Dobai Péter regényt, Szabó István pedig filmet generált).
A Monarchia rothadásának esztétikai szemlélete kétségtelen élvezetes. Ha a Svejket olvassuk, akkor pedig kifejezetten röhejes. :)
Vissza kéne térni a _jó_ monarchikus hagyományokhoz,/amikor még az állam hatékonyan és tekintéllyel működött, és a közjó még nem elvont fogalom volt talán/ aztán azon keresztül visszatalálhatunk a klasszikus nyugat forrásaihoz..talán.
Persze, azért Móriczot meg Adyt is vinnünk kell a szívünkben, őket kell leginkább megfigyelni mostanság, meg persze a többieket..Radnótitól Illyésig, Petriig és Faludyig..
Az a baj, hogy egyikről sem tudok lemondani, összes gyökerem ide köt, bár a távolt csodálom...
Föl-Föld obott kőzet
Az európaiság peremvidéke, a monarchia egyik összetevőjének maradéka, az egyik /ősibb/ felének magva.
A Balkán nyugati kapuja, anno a török megállítója, megszelídült kalandozó fenegyerekek játszóháza.
:)
Engedelmeddel, hö, én történelmi aspektusokról óhajtottam beszélni.
Mert "kisember" volt az a magyar srác is, aki Jan Palach után a Nemzeti Múzeum lépcsején gyújtotta fel magát.
Palach is "kisember" volt, hogy maradjunk a cseh példánál.
Kisemberek voltak azok is, akik a lengye balhé idején sorkatonák voltak (ismerőseim, barátaim beszéltek a helyzetről), és összerándult a gyomruk, amikor riadóztatták, teljes menetfelszereléssel, a századukat. Nem lesajnálták a lengyeleket, csak annyit éreztek: rövidesen besz4rnak, mert menni kell, teszem azt, Krakkó felé. Talán legfőképpen a saját életüket féltették, de lengyelt se akartak ölni. (Aztán persze nem kellett.)
Szerintem itten nem lesajnálásról van szó, inkább arról, hogy restek vagyunk tudomást venni a szomszédságunkban élő népek életéről, kultúrájáról.
Politikai példával élve: ha megfeszítenek, akkor sem jut eszembe, hogy például ki a szlovák védelmi miniszter.
Ám tudom, ki az Egyesült Államoké vagy az Egyesült Királyságé.
Lehet, hogy csak az én készülékemben van a hiba, de nem lenne természetes, hogy a környező országok életviszonyairól is legalább annyit tudjak, mint távolnagy országokéról?
Történelmi szempontból ez a megállapítás nem feltétlenül érvényes. '56 a szélesebb világközvéleményben is kicsapta a biztosítékot. (Még a messzi, elmaradt Írországban is, ahol a parlament, egyedüliként, szolidaritási határozatot fogadott el a magyarok mellett. Hosszasan sorolható, mennyire fontos momentum volt a forradalom és szabadságharc a XX. század európai történelmében.)
És hasonló a helyzet Csehszlovákia '68-val, és szvsz '82-83 lengyeleiről sem emlékeztek meg sokan lesajnálóan.
Persze a sztereotipiák éltek és hatottak: például a Műanyagfésűt Farzsebben Viselő Kelet-Német férfiemberekről. Ám ki sajnálta le volna a kelet-német csajszikat a hetvenes években? Vérmérsékletük több volt, mint figyelemreméltó. Legalábbis. Hö.
Én csak arra voltam célozandó, hogy B. A. ugyanannyira peremvidék volt, mint akkortájt Budapest, amikor eme nemes elmék Budapestről vagy magyar költőkről vagy cigányokról (v. ö. Főnix szekta) írtak.
Ez a vidék érdekes. A kultúrák és a régiók csodálatos keveredése. Csak van egy bibije létünknek: nagyon keveset tudunk a környező kultúrákról. Szerintem megtanulni szlovákul, románul, szerbül, horvátul, lengyelül, csehül - nos, mindennek nagyon izgalmas következményei lennének.
Fickándozó jókedvemben pénteken délelőtt Budapesten akartam venni egy-egy lengyel és cseh újságot a külföldi lapok árúsítására szakosodott belvárosi helyeken. Lanyhán megfogalmazott érdeklődésemet enyhe eladói lasajnálás és ajakbiggyesztés követte.
Köszi, ez tényleg érdekes volt.../a vak könyvtárosról nem tudsz közelebbit?/
Elvetemült egy figura lehetett, ha ilyeneket írt...
Hasonló, bár kisebb kaliberű 'fegyvertény' volt, amikor egy szimpla menü-megrendelésből amit a szakácsnő számára egy cetlin firkantottak le, bebizonyította valami illetékes figura /?ügyvéd, magánnyomozó?/, hogy a szakácsnővel bűnös viszonyt folytat a ház ura. Asszem Joyce volt az író. Még Conan Doyle jut eszembe, mint a következtetés preferálója.
Hogyan lehetne még egyet /a következőt/ csavarintani a történeten? Azaz hogyan lehetne a rókát újrabőrőzni:)? Meddig van lehetőség még a kereteket keretbe foglalni? Vagy lehetőség van főszál nélküli regényt írni? Csak az utolsó oldal utolsó szavának utolsó agglutinuma teszi meghatározottá az összes előzményt..
Nem kanyar az, hö. A nyolcvanas években szerintem minden pénzéhes író a dél-amerikaiakat nézegette. Akkor azt mondták, ez egy irodalmi boom (ma azt mondanánk, trendi), és a zászlóshajó kétségtelenül Borges volt, így lett meg a régóta Párizsban élő Cortázar recepciója, ezért is kapott Nobelt Marquez, ezért annyira édi (de tényleg az) Llosa. I tak dáse.
Eco szvsz követte a trendet. Ám Borgesnek Kelet-Közép-Európában is kialakult egy követő irányzata, pontosabban a régió déli, már majdnem a Balkánnak is nevezhető fertályában. (Ezt nevezték akkortájt ebben a térszegletben "borgesismó"-nak.) Már amennyiben balkáninak nevezhető a Párizsban is kavaró Danilo Kis, akinek a történetei, hogyismondjam, sokkal meggyőzőbbek, hitelesebbek, mint Eco filológiai krimijei. Nyilván azért, mert D. K-nak nagyon sok kötődése volt Magyarországhoz.
De ez sem igaz. Borges miért írt verset Janus Pannoniusról? Cortázarnak is van egy novellája, amely Budapesten játszódik. Argentínából ennyire egzotikus térség lenne Magyarország? Hö.
Tördeltél Nagyvilágot? :) Hú, haver. Az a lap hozta leghamarább a Borges-cuccokat. Ebben a periodikában olvastam pl. először az A megfáradt ember utópiájá-t. Hol is volt a szerkesztőség, netán a Széchenyi utcában?
P. s.: Spanyol, argentín fonetika szerint "borhesz". Portugál: "borhes". Ám ez a vén ember Buenos Airesben élt.
Borges életműve nem nyűgöz le minden tekintetben (a portugál fonetika onnan is származhat, hogy J. L. B. ősei angolok, zsidók és portugálok).
Verseket, novellákat, esszéket írt, regényt - legalábbis Borges néven - nem, ahogy kisregényt sem. (Bár néha hivalkodik azzal, hogy Bioy Casaressel összeütött álnéven néhány detektívregényt.)
SZVSZ a leghúzósabb cucc tőle az első elbeszélése, a Pierre Ménard, a Don Quijote szerzője. Nagyon pöpec.
Ménard Cervantes korának és a kor nyelvezetének kiváló ismerője. A XX. század harmincas éveiben elhatározza, hogy újraírja a Don Quijote néhány fejezetét anélkül, hogy elővenné a könyvet(a regényt gyermekkorában olvasta utoljára). Csak a kor és a stílus ismeretében lát neki a munkának. Így is történik: újraalkot néhány fejezetet. Az eredmény döbbenetes: az újraalkotott fejezetek szó szerint azonosak az eredetiekkel.
Persze Borges, ez a kaján csirkefogó, nem éri be ennyivel. Előveszi a két szöveget (ami egy és ugyanaz), és elkezdi az elemzést. Bebizonyítja, hogy Cervantes és Ménard szövegének jelentése, értelme, stílusa szöges ellentétben áll egymással, holott, mint már említettem, a szöveg ugyanaz.
Efféle történeteket, azt hiszem, nem semmi elvetemült elmék találhatnak csak ki.
