Sziasztok! A segitsegeteket szeretnem kerni. Van egy talalmanyom, ez egy gyalogosvedelmi szabadalom. Levedettem itthon, ezt kovetoen megszereztem ra a nemzetkozi vedettseget. A PCT-m AAA minositesu. Azt szeretnem kerdezni, tudnatok-e barmilyen modon segiteni; befektetot, uzlettarsat keresek. Sajnos surgos az ugy. A szabadalomrol keszult egy uzleti terv, azt at tudom kuldeni, ha valaki erdeklodik. Aki barmit tud, kerem ne ide irjon, mert eleg ritkan vagyok fenn, hanem az e-mail cimemre: aorking@gmail.com Innen kuldenem az infokat is. Elore is koszonom a segitseget! Gyuri
Ha igaz a tétel (márpedig igaz), mely szerint a magyar gazdaság nemzetközi versenyképessége egyre kevésbé múlik versenyképes (értsd: alacsony) bérszínvonalán, úgy valóban mindent el kell követni a magasan kvalifikált munkán alapuló, nagy hozzáadottérték-tartalmú termékeket és szolgáltatásokat létrehozó innovatív tevékenységek és vállalkozások fejlődése érdekében.
Ennek a tételnek az elfogadtatása ma már nem igényel különösebb erőfeszítést. Most az ebből fakadó következtetések levonása van napirenden. Nevezetesen az, hogy ez a stratégiai jelentőségű változás, váltás mélyreható szerkezeti változtatásokat feltételez az oktatásban, a gazdaságpolitikában, valamint a kutatás és fejlesztés (k+f) intézményrendszerében. A változtatások (reformok!) nélkül alighanem a jövőben is az állami források megszerzése és a tudományos publikációk száma lesz a siker kritériuma. Győzelmi ünnepet lehet ülni, ha a GDP-arányos k+f ráfordítás növekszik, gyászruhát öltünk, ha csökken.
Magyarország GDP-arányos k+f ráfordítása (1 százalék) 2002-ben mintegy a fele volt az EU és valamivel több, mint egyharmada az OECD átlagának. Ehhez hozzátehetjük, hogy a tízezer lakosra jutó teljes munkaidejű kutatók és fejlesztők száma (14 fő) alapján Magyarország fényévnyi távolságra van Finnországtól a maga 71 fős vagy Belgiumtól és Németországtól azok 32 fős adataitól. Ebben a vonatkozásban Magyarország valahol Görögország és Lengyelország szintjén áll. Van tehát mit pótolni, ha a "tudásalapú gazdaság" megteremtéséért indult nemzetközi versenyben nem akarunk lemaradni.
A ráfordítások növelését sürgetők kara - nagyon helyesen - meglehetősen hangos, de nem eléggé meggyőző. Ennek - a költségvetési korlátok mellett - feltehetően az is az oka, hogy az input oldali megközelítés meglehetősen egyoldalú; kevés szó esik az outputról, vagyis a k+f szektor kibocsátásáról, teljesítményéről; arról, hogy a tudományos kutatás eredményei milyen mértékben járulnak hozzá az életminőség és az ország gazdasági versenyképességének javulásához. Márpedig e téren - finoman szólva - igencsak szerény eredményekkel dicsekedhetünk. Elsősorban a megadott szabadalmak száma jelzi: a k+f szektor mennyiben s milyen hatékonysággal járul hozzá az ország innovációs kapacitásának növekedéséhez. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint száz teljes munkaidejű kutatóra és fejlesztőre 3,1 találmányi bejelentés és 2,1 megadott szabadalom jutott 2002-ben. Az ezer lakosra jutó szabadalmak 26 országra kiterjedő OECD-rangsorában Magyarország a sereghajtók csoportjába tartozik.
Figyelemre méltó, hogy a 143 költségvetési finanszírozású k+f intézet és a mintegy 1600 felsőoktatási k+f hely a maga mintegy 22 ezer fős kutató és fejlesztő létszámával összesen 93 megadott szabadalommal dicsekedhetett 2002-ben. Ezzel szemben a 670 vállalkozási k+f hely mintegy 5,3 ezer fő kutató és fejlesztő számmal 225 megadott szabadalmat mondhatott magáénak. Minden jel arra utal, hogy a hivatásos kutatóhelyeken folyó tudományos munka eredményeinek gazdasági hasznosítására, illetve technológiaéretté fejlesztésére ható indítékok és kényszerek igen gyengék. Vagyis a tudományos eredményekből csak ritkán születik gazdaságilag is hasznosítható innováció. Ebben feltehetően annak is szerepe van, hogy a nemzetközi trenddel szemben, s különösen a gazdaságilag fejlett kis országoktól eltérően Magyarországon a k+f ráfordításokban egyre nő az alap és alkalmazott kutatások finanszírozásának aránya, s csökken az innovációt közvetlenebbül szolgáló fejlesztések részesedése. Alighanem a kutatásszervezés kultúrájában és hagyományaiban rejlő okok is szerepet játszanak a kutatási eredmények gyenge realizálási mutatóiban.
Több kutató és innovatív vállalkozásba történő kockázati tőkebefektetés sorsát volt alkalmam figyelemmel kísérni. Ezek tapasztalatai alapján - az esetleges ellenvéleményeket is vállalva - állíthatom, hogy a magyar kutatók kreativitása elsősorban problémafelismerő képességükben rejlik. Ehhez a szaktudományi felkészültségen kívül veleszületett tehetségre, szintetizáló képességre és nem utolsósorban intuícióra van szükség. Ilyen típusú kutató feltehetően kevés van, de tőlük indul el az alkotómunkának az a folyamata, amelynek az eredménye egy életminőséget javító szolgáltatás vagy produktum, netán a termelékenységet javító technológiai eljárás. Feltéve, ha megszülethet ez az eredmény. Tapasztalataim szerint erre már kevésbé alkalmasak a hazai kutató-fejlesztő intézmények, idesorolva az ilyen típusú cégeket is. Idegenkedés tapasztalható a szigorúan programszerű és célratörő munkastílustól. A magyar kutatóknak nem erősségük a kooperatív magatartás, ezért a hatékony és eredményes munka érdekében szervezendő munkaközösségek, teamek kialakítása is nehézségekbe ütközik. Nem ritka a kísérleti eredmények hiányos, felületes dokumentálása stb.
Sajnos, a vállalkozási szektor innovációs teljesítményével sem lehetünk maradéktalanul boldogok, mert a megadott szabadalmaknak mintegy 70 százalékában a külföldi vagy magyar és külföldi tulajdonban lévő cégek részesedtek. Az adatok szerint a tisztán magyar tulajdonú vállalkozások innovációs aktivitása meglehetősen gyenge. És ne feledjük: a 142 ezer jogi személyiségű társas vállalkozással, s ezen belül a 81 ezer feldolgozóipari vállalkozással szemben az összesen 670 vállalkozási k+f hely tragikusan kevés. Így valójában hiányzik az a piac, amely keresletével szívó hatást gyakorolhatna a hivatásos k+f szektorra, amely most méltán hivatkozhat arra, hogy tudományos eredményeik fogadásához nem partner a vállalkozói szektor. Ezt csak megerősíti az az ugyancsak nemzetközi trenddel szemben érvényesülő irányzat, mely szerint Magyarországon a vállalkozói szféra részesedése a k+f finanszírozásában csökken. Mindez rontja annak az esélyét, hogy Magyarország versenyképes módon kapcsolódhasson ahhoz a nemzetközi innovációs hálózathoz, amelynek kiépítése az EU keretében - az eredetileg elhatározott ütemnél ugyan lassabban - folyamatban van.
Egy gazdaság innováció-teremtő képessége sok vektor eredője. A magyar gazdaság szerkezete történelmi léptékű változáson ment át az elmúlt másfél évtizedben. Leomlott a tervgazdaság időszakában létrehozott struktúrák piaci viszonyok között nem versenyképes része, és kialakult egy új, dinamikusan alkalmazkodó és fejlődő piacképes szerkezet. Ez történt az ipar és az építőipar jelentős részében, a kereskedelemben és a pénzügyi szektorban. Magyarország ma már a high-tech exportban vezető európai országok csoportjának egyik tagja. Mi ez, ha nem innováció?
Ami árnyékot vet erre az átalakulásra, az az, hogy az új struktúrák kialakulásának a forrása jórészt a külföldi tőke és a külföldi kezdeményezés volt. Az intézményrendszer egy része - például a közigazgatás és az egészségügy - kimaradt ebből az átalakulásból, s a vállalkozói szféra - helyzeténél fogva - sem tudott lépést tartani ennek ütemével. A nemzeti tőkeképződés, tőkefelhalmozás lehetőségei részben objektív okok, részben a kormányzati gazdaságpolitikák hibáinak következményeként igencsak korlátosak voltak, és azok ma is. Kérdés, hogy az egyre dráguló munkaerő tőkével való helyettesítését a jelenlegi (reál) kamatszint mennyiben ösztönzi vagy akadályozza? A közelmúlt években az a szerencsétlen helyzet állt elő, hogy a három fő piaci szereplő - a háztartások, az államháztartás és a vállalkozói szféra - közül az utóbbi vált nettó megtakarítóvá. A helyzet 2003 második negyedévében változott. Nos, ha a vállalkozói szféra innovációs képességét mérlegeljük, e tényezőkről sem feledkezhetünk meg.
Az innováció a legkockázatosabb vállalkozói akciók egyike Az ilyen típusú stratégiákat tehát érzékenyen befolyásolja a kockázatviselő képesség. A fenti tényezőkön túl a kormányok gazdaságpolitikai fordulatai további bizonytalanságot teremtenek a vállalkozások számára. Érthető, ha a hosszabb távú elkötelezettséggel járó innovációs akciókkal szemben tartózkodóak. A paternalista állami támogatás sem annyira a kockázatviselő képességet, mint inkább az állami függőséget erősíti. Az üzleti stratégiák egy része álstratégia: kizárólagos céljuk az állami pénzek, kedvezmények elnyerése. Ebben a környezetben a kormányok által hiányolt kockázati tőke "normatív" hozama messze elmarad a külföldön elérhető hozamoktól. Ezért az itt befektetők kockázatviselő (bukástűrő) képessége is kisebb. Az erősen hierarchizált környezetben szocializálódott kutatók és fejlesztők egyébként is fenntartásokkal fogadják be a kockázati tőkét: nehezen elviselhető kényszernek tekintik a tulajdonosi autonómia kisebb-nagyobb részéről a befektető javára történő lemondást. Így érthető, ha az innovációs lánc elején működő technológia-intenzív (mikro- és kis)vállalkozásokat finanszírozó kockázati tőke alig van jelen a piacon. Igaz, az innovációs kínálat is gyenge.
Egy sor jogi-intézményi akadálya is van annak, hogy a k+f tevékenység nyomán született eredmények csak nehezen válhatnak a piacon is realizálható áruvá. A költségvetési k+f intézmények nem léphetik át államigazgatási határaikat, nem alakíthatnak vállalkozásokat stb. Nagyon óvatos magatartásra késztetik a befektetőket a szellemi tulajdon védelmének jogi, intézményi és mindenekelőtt joggyakorlati körülményei. A kutatásban és fejlesztésben kialakult éles versenyben üzletileg elviselhetetlen a szabadalmi jogviták lezárásának évekkel mérhető időtartama.
A k+f támogatását szolgáló pályáztatás és elszámoltatás a tudományos-fejlesztő helyek számára riasztóan bonyolult bürokráciával párosul; a nyomasztó adattengerben csak egyvalami tűnik el, s ez maga a kutatási-fejlesztési cél. A tudományos és fejlesztő műhelyek, valamint az előbbiek és a vállalkozói szféra közötti szakemberáramlás intenzitása kirívóan gyenge. A MTA Szociológiai Intézetének egy, a természettudományi és műszaki tudományi k+f helyeken végzett mobilitási vizsgálata szerint 1989 óta az egy kutatóra jutó munkahely változtatások száma átlagosan 0,41, és az utóbbi öt évben mindöszsze 0,11. A megkérdezettek 74 százaléka 1989 óta és 92 százaléka az utolsó öt évben nem változtatott munkahelyet. Ez a megmerevedett, alig-alig mozduló kutatói munkaerőpiac a kutatás és fejlesztés szakmai és intellektuális megújulásának egyik gátja.
A társadalom és a gazdaság innovációs képességét befolyásoló tényezők leltára bizonyára még hosszan folytatható, de talán ennyi is elegendő annak érzékeltetésére, hogy az innováció olyan készség és képesség, amely történelmileg kialakult szociológiai, kulturális, civilizációs és gazdasági tényezők eredője. Hivatkozni szeretnék az Európai Uniónak a tudásalapú gazdaság megteremtésére irányuló erőfeszítéseire. Az EU úgy döntött, hogy tíz esztendő alatt a világ vezető tudásalapú gazdaságává kell válnia. Ma már bebizonyosodott, hogy ehhez nem elegendő a GDP-arányos k+f ráfordítás növelése (egyébként eddig ebben sem jeleskedett az EU) vagy ún. innovációs politikák kidolgozása. Jóllehet a cél elérésének ezek is feltételei, de önmagukban nem teremtik meg azt a feltételrendszert, amely az Uniót a világ legversenyképesebb régiójává teszi. (A Kaliforniába áttelepült német biotechnológiai kutatók százai nem a jövedelmükkel voltak elégedetlenek.) Ehhez olyan átfogó, a korábban megkötött és megszokottá vált társadalmi szerződések átírását feltételező reformokra van szükség, amelyek Európa vezető országait továbblendíthetik a modernizáció útján. Immár ez a felismerés munkál - nem minden konfliktus nélkül - az EU számos országának kormányzati politikájában.
Ezt a felismerést különösen időszerűvé teszi nálunk a kutatásfejlesztésről és a technológiai innovációról szóló törvény tervezetének a kidolgozása. A törvény - ha (reményeim szerint) a magyar országgyűlés megalkotja - számos régi, elavult és az innovációs folyamat útjában álló jogi, intézményi és gazdasági struktúrát megszüntet, s egy, a k+f tevékenység és a technológiai innováció számára korszerűbb, nyitott, a résztvevők mozgásterét növelő, kompetenciáját, felelősségét és érdekeltségét, valamint a szellemi tulajdon védelmét erősítő modellt alakít ki. Ha elfogadjuk azt az EU-ban már felismert összefüggést, ami az innovációs készség és képesség, valamint a társadalmi-gazdasági modernizáció között van, akkor azt kell mondanunk, hogy az imént nevesített - s az innováció szempontjából nagy jelentőségű - magyar törvénytervezet csak a kezdet. A törvényből áradó szellemiség és a várt hatások alighanem akkor bontakozhatnak ki a maguk teljességében, ha egy átfogó, a közszféra egészére kiterjedő modernizációs program részévé válhatnak; ha a kutatás és fejlesztés megszabadul belső, önmaga teremtette és kívülről rákényszerített béklyóitól; ha egy kiszámíthatóbb és növekedésre ösztönző gazdaságpolitika megkönnyíti a tőkéhez jutást és erősíti a vállalkozói szféra kockázatviselő képességét; ha egy innovációs kísérletre alapozott vállalkozás zátonyra futását a közmegítélés nem tekinti bukásnak, és nem zárják el az újrakezdés lehetőségét; ha a magyar "tudásipar" komparatív előnyeinek és hátrányainak, valamint a rendelkezésre álló erőforrások elemzése alapján körvonalazhatókká válnak a fejlesztési prioritások. Az innovációt valahol itt kellene elkezdeni...
(A szerző a Tudomány- és Technológiapolitikai Tanácsadó Testület tagja. Szövege egyéni álláspont.)"
A kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló törvény koncepciója
OKTATÁSI MINISZTÉRIUM Kutatás-fejlesztési Helyettes Államtitkárság
A kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló törvény koncepciója
Budapest, 2003. szeptember
A kutatás-fejlesztésről és a technológiai innovációról szóló törvény koncepciója [1]
1. A törvény szükségessége
Az éles nemzetközi versenyben az egyes országok versenyképessége, jóléte és a fenntartható fejlődés esélye elsősorban a társadalom és a gazdaság innovatív képességén, azaz mindenekelőtt tudásán, rugalmasságán, tanulási és együttműködési képességén múlik.
A 2002 májusában közzétett kormányprogram és a 2002 augusztusában elfogadott Középtávú Gazdaságpolitikai Program a kutatás-fejlesztést és az innovációt súlyponti területként jelölte meg, kiemelve a következő területeket: innovációbarát szabályozási környezet megteremtése, Magyarország – mint kutatás-fejlesztési helyszín – vonzóvá tétele, a szellemi tulajdon védelmének erősítése, a kis- és középvállalatok innovációs forrásainak bővítése. E célok megvalósítása hosszú távú, törvényi szintű szabályozást tesz szükségessé – a kutatás-fejlesztés és az innováció sajátosságait figyelembe véve – mind a kormányzati irányítás, mind a gazdasági szabályozás rendszere, mind a K+F-tevékenység célzott támogatási eszközrendszere területén.
A kutatás-fejlesztés és a technológiai innováció támogatása általában többéves projektek keretében történik, ami nem illeszkedik az éves költségvetési finanszírozás módszeréhez, ezért a stabil és kiszámítható finanszírozás megoldása – egy elkülönített állami alap létrehozása – törvényi szintű szabályozást igényel.
Az EU 6. Kutatási, Technológiafejlesztési és Demonstrációs Keretprogramjában való eredményes részvétel megkívánja az erőteljesebb illeszkedést az EU-tagországok rendszeréhez, amelyek többsége az innovációs rendszer hatékony működését, biztonságát és koordinációját segítő jogi kereteket törvénnyel teremtette meg. (Törvény segíti az innovációt számos EU-n kívüli országban is, például az Egyesült Államokban, Japánban, Izraelben és Dél-Koreában.)
Az Európai Kutatási Térségbe való eredményes beilleszkedés szükségessé teszi, hogy Magyarország is közeledjen az Európai Unió barcelonai csúcsértekezletén megfogalmazott és közleményben kodifikált azon céljához, hogy az EU 2010-re a világ vezető tudásalapú gazdasági régiójává fejlődjön. Ehhez az EU megítélése szerint szükséges a magán és az állami kutatás-fejlesztési tevékenység összehangolása, a K+F-kapacitások továbbépítése, az interdiszciplináris és multidiszciplináris témák mainál erőteljesebb támogatása. Szintén nagy hangsúlyt ad a Közösség a kutatás-fejlesztési célokra történő ráfordítások növelésének, és azt a célt tűzte ki, hogy 2010-re ennek mértéke érje el a GDP 3 százalékát, és ennek kétharmada vállalati forrásokból származzon. Kívánatos, hogy ennek értelmében Magyarországon 2006-ra a K+F-ráfordítás érje el a GDP 1,8-1,9 százalékát, és ennek mintegy fele vállalati ráfordítás legyen.
Bár az EU által megfogalmazott cél egy ráfordítási (input) mutatóra vonatkozik, e mögött valójában a K+F-tevékenységgel közvetetten befolyásolható konkrét gazdasági célok állnak. Ilyenek, például a világpiaci versenyképesség javítása, a gazdasági növekedés élénkítése, a tartósan magas – és nagy hozzáadott értéket létrehozó munkahelyekkel jellemzett – foglalkoztatottság elérése, az államháztartás, a külkereskedelmi és a fizetési mérleg (ezen belül a tudás és technológia áramlását mérő technikai fizetési mérleg) kedvező helyzete. A kutatás-fejlesztés és a technológiai innováció – nehezebben számszerűsíthető – céljai között talán a legfontosabbak társadalmi jellegűek, mint amilyen az egészséges és képzett népesség, a gazdasági, szociológiai és környezeti szempontokat egyaránt figyelembe vevő fenntartható fejlődés és az ehhez szükséges tiszta, anyag- és energiatakarékos eljárások kifejlesztése és elterjesztése.
Annak érdekében, hogy az innováció jelentősége a társadalom széles körében tudatossá váljon, a tudománnyal, a kutatás-fejlesztéssel és az innovációval kapcsolatos társadalmi szemlélet formálására van szükség. A fejlett országok törvényei ilyen hatást is kiváltottak, és Magyarországon is várható, hogy egy ilyen törvény létrejötte – valamint a létrehozásához kötődő célok és érvek felszínre jutása – kedvező hatást gyakorol e tevékenységek ismertségére és elismertségére.
2. A törvény struktúrája
A törvény – jellege szerint – normatív kerettörvény, ami csak a szükséges mértékben tartalmaz deklaratív elemeket. A célkitűzések deklarálását a preambulum foglalja össze.
Preambulum
Abból a célból kiindulva, hogy
javuljanak a kutatás-fejlesztés és az innovációs tevékenység feltételei, ezzel elősegítve a magyar gazdaságnak a tudás alkalmazására alapozott fenntartható fejlődését, hozzájárulva a magyar gazdaság versenyképességének növeléséhez, a nagyobb hozzáadott értéket termelő munkahelyek számának növeléséhez, az életminőség javításához;
elősegítse a rendelkezésre álló természeti és emberi erőforrások takarékos felhasználását, a fenntarthatóság elveinek érvényesítését;
támogassa az emberi egészség, a természeti értékek és a biológiai sokféleség megóvása érdekében a környezetbarát rendszerek és technológiák kifejlesztését és elterjesztését, valamint az épített környezet megóvását;
az emberi erőforrások, az innovációs és kutatási infrastruktúra és az együttműködés révén elősegítse Magyarország sikeres illeszkedését az Európai Kutatási Térségbe;
döntően a vállalkozási szféra innovációra irányuló ráfordításainak bővülése révén a hazai GDP-arányos K+F-ráfordítás fokozatosan közeledjen az Európai Unió jelenlegi tagállamainak átlagához (1,8-1,9 százalék);
javuljanak a kis- és közepes vállalkozások lehetőségei a K+F-tevékenységbe történő bekapcsolódásra és eredményeinek alkalmazására, innovációs képességeik javítására;
a központi források elosztására nyílt, esélyegyenlőségen alapuló pályázati rendszerben kerüljön sor, a közpénzfelhasználás átláthatóságának fokozásával, valamint a társadalmi és gazdasági hasznosítás szempontjainak tudatos, rendszerszerű érvényesítésével;
érvényesüljön a közszféra és az üzleti szektor közötti hatékony innovációs együttműködés;
javuljon a társadalomban a készség és képesség az új kutatási-fejlesztési eredmények befogadása iránt, fokozódjon a tudományos és innovációs teljesítmények ismertsége, elismertsége és társadalmi rangja;
az Országgyűlés a következő koncepcionális elemeket tartalmazó törvényt alkotja.
1. fejezet
A törvény alapelvei és hatálya
A törvény a következő, az Alkotmányban rögzített általános elvekre épül:
"A Kormány meghatározza a tudományos (…) fejlesztés állami feladatait, és biztosítja az ezek megvalósulásához szükséges feltételeket." [Az Alkotmány (1949. évi XX. tv.) 35. §-a (1) bekezdésének f) pontja.]
"A Magyar Köztársaság tiszteletben tartja és támogatja a tudományos (…) élet szabadságát (…). Tudományos igazságok kérdésében dönteni, kutatások tudományos értékét megállapítani kizárólag a tudomány művelői jogosultak." (1949. évi XX. tv.) "70/G. § (1) bek.)
Az általános alkotmányos elvek alapján a következő elvek és célok rögzíthetők.
A világgazdaságban felgyorsult tudományos és technológiai fejlődés a magyar gazdaság számára kedvező esélyeket hordoz, amelyeket – a fenntartható fejlődés elvének figyelembevételével – ki lehet használni a kutatás-fejlesztés, a kutatási eredmények hasznosítása és a technológiai innováció tudatos, koordinált fejlesztése révén.
A társadalom minél több tagjának ki kell fejlesztenie azt a készséget és képességet, hogy az új ismeretek létrehozásán és befogadásán keresztül, a tudományos és műszaki eredmények révén gazdasági és társadalmi hasznot hozzon létre.
A kutatás-fejlesztésben és az innovációs folyamatban történő részvétel, valamint az ezek eredményéből való részesedés terén érvényesülnie kell az esélyegyenlőség és a méltányosság elveinek.
Olyan intézményrendszerre van szükség, ami megteremti a nemzetközileg versenyképes kutatás-fejlesztés feltételeit, és segíti az új ismeretek gyors gazdasági és társadalmi hasznosulását.
A kutatás-fejlesztésre és az innováció támogatására rendelkezésre álló, központilag kezelt erőforrásokat nyílt, esélyegyenlőségen alapuló, lehetőleg pályázati rendszerben kell elosztani, kiemelt figyelmet fordítva a közpénzfelhasználás átláthatóságára és hasznosulására.
A törvény kezelje kiemelten a kis- és középvállalkozásokat, és különösen azok együttműködését a költségvetési gazdálkodási rendszerben működő és a nonprofit kutatóhelyekkel.
A törvény teremtsen ösztönző jogi-intézményi feltételeket a vállalati kutatás-fejlesztési és innovációs tevékenység, s ezen belül a vállalati ráfordítások növelése érdekében.
Az alapvető elvek és célok érvényesülése, illetve elérése érdekében a törvény tartalmazza a kutatás-fejlesztés meghatározó szereplőinek, így mindenekelőtt az állam, a felsőoktatás, az MTA kutatóhelyei, az egyéb költségvetési és nonprofit kutatóhelyek, a vállalkozások, a gazdasági és szakmai kamarák, a könyvtárak és közgyűjtemények, az innovációt segítő szervezetek és intézmények feladatait, jogait és kötelességeit.
A törvény teremtse meg annak lehetőségét, hogy a gazdaságpolitikában hangsúlyeltolódás történjen a minél több tudást és hazai specifikumot tartalmazó termékek és szolgáltatások elterjedése, a technológiai innováció, a kutatási-fejlesztési eredmények hasznosítása irányában.
A törvény tárgyi hatálya: a kutatás-fejlesztés, a kutatási-fejlesztési eredmények hasznosítása, valamint az ezeken alapuló technológiai innováció támogatása és ösztönzése, az ezeket támogató keretfeltételek kialakítása.
A törvény alanyi hatályába tartoznak az államigazgatási szervek, beleértve az önkormányzatokat is, a Magyarországon bejegyzett gazdasági vállalkozások, a közhasznú szervezetek (így a nonprofit kutatóhelyek) és a költségvetési gazdálkodási rendszerben működő kutatóhelyek (ezen belül az egyetemek, főiskolák, az MTA kutatóhelyei, szaktárcák által felügyelt kutatóintézetek, közgyűjtemények és a szakirodalmi szolgáltatásokat nyújtó könyvtárak), valamint a Magyar Köztársaság területén K+F- és innovációs tevékenységet végző természetes személyek. A törvény tehát egyaránt kiterjed a közszférára, a nonprofit szférára, a vállalkozási szférára és a civil szférára, valamint a természetes személyekre.
2. fejezet
A törvényben használt fogalmak meghatározása
Azokat a fogalmakat kell definiálni, amelyekhez a törvényben szabályozás kapcsolódik. Ez pontosan a törvényszöveg kodifikálása után határozható meg. A feltételezhető fogalmi kör a következő:
Ajaj, attól nem sok jót várok.
Az innovációs transzfer intézményeinek jelen állapotában az inkább olyan lesz, mint a szerzői jogdíj : ha felolvasol egy kultúrházban a saját könyvedből, akkor te fizetsz be X egységet az Artisjusnak és talán majd 0.05-0.06 X egységet eccer visszakapsz.
Az inkubátorházak, a szakportálok többet jelethetnének. Az innvációs parkok sem rosszak, csak néha rávetülhet az ingatlanpanama árnyéka is.
Nyugaton meg tudják csinálni azt, hogy az innovációs tartalom jórészt a KKV-knál épül bele sok termékbe és szolgáltatásba.
Egy ilyen kis (nyelvi közösségű) országban az államnak is segítenie kell(ene) olyan innovációs hivatalok, ötletbörzék és infoközpontok működtetésében, hogy meggyorsítsa az ötlet(tudás) + üzlet egymásra találását.
Azzal nem nagyon vagyunk előbbre, ha az export innovációs tartalma jórészt importált innováció, kevés hazai hozzáadással.
lm
Innováció. Kevés fogalom van, amivel ennyiszer visszaéltek, ami ennyire kifejezné a progressziót, s amit ennyiféleképpen értelmeznének. Mi a fogalom lényege? A kutatás és fejlesztés (a K+F)? A „tudás plusz cselekvés”? A változásra való készség és képesség? A megújulás? Vagy az, amit Josef Schumpeter illetett ezzel a sejtelmesen hangzó kifejezéssel majd száz évvel ezelőtt: a gazdasági növekedés azon része, amit a közgazdászok nem tudnak olyan mérhető tényezőkhöz kapcsolni, mint a tőke, a munka, a föld, a természeti kincsek stb.?
"
Mivel ennek a fogalomnak száz arca van – mind lehet egyszerre is igaz, de gondolhatja bárki úgy, hogy csak az ő megközelítése helyes. Én az első állítást pártolom – egy fontos megszorítással: a kormánynak pontosan meg kell mondania, hogy ő mit ért ezen. A kormányprogram megalapozása során a legtöbb vita épp e körül folyt. Úgy tűnik: a kormányprogram sem tett pontot a vita végére, pedig erre már igen nagy szükség lenne.
Játék két pályán
Ez a vita ugyanis nem teoretikus. Napjainkban a gazdasági fejlődés, tehát a jólétünk, a jövőnk 80-90 százalékban ettől a nehezen körülírható fogalomtól függ.
Az innovációpolitika két nagy tevékenységi területet fog össze, a tudománypolitikát és a technológiapolitikát. Ezeket szeretjük összemosni, pedig egy neves szakember, Havass Miklós szavaival: ezeket más-más pályán játsszák, más-más szabályok szerint. Az egyik célja a megismerés, a másiké az ismeret alkalmazása. Az egyik motivációja a tudós kíváncsisága, a megismerés vágya – a másiké a profit. Az egyik lételeme a tudós (a tudományos intézmény) autonómiája – a másiké a piaci viszonyok, az üzlet. Az egyik kulcsszereplője a tudós – a másiké a vállalkozó. Ma már tudjuk, hogy ha a K+F egy egységnyi ráfordítást igényel, akkor az elért eredmény alkalmazása 10 egységnyit, piaci sikerre vitele pedig 100 egységnyit.
A tudománypolitika közelebb áll bevett gyakorlatunkhoz: az elmúlt évtizedekben is volt tudományos élet, vitákban formálódtak a kutatási programok, a K+F finanszírozási rendszer, bővültek a nemzetközi kapcsolatok stb. A tudománypolitika eredményeit nem kellett feláldozni a rendszerváltás oltárán: fejlődtek az egyetemeink, az Akadémia tudományos közösségei, intézményei. A K+F „csak” anyagilag sínylette meg az átmenet nehéz éveit. A kutatás-fejlesztés részesedése a bruttó nemzeti termékből harmadára, 0,7 százalékra csökkent, ma már 1,0 százalék körül van. Az egy lakosra jutó K+F ráfordítás nem éri el az Európai Unió hasonló mutatójának ötödét. Nálunk ez a szám 1998-ban 36,8 dollár volt, Finnországban 381,4, Svédországban 553,8. Amikor mi a K+F-en takarékoskodtunk – Írország, Finnország, Dél-Korea ide fektették be forrásaiknak nagy részét akkor, amikor még nálunk is szegényebbek voltak! És igazolta őket az élet. Nálunk ennek ellenkezője történt. Ideje lenne átállítani a váltót. Az a kormányzati cél, hogy 2006-ra a K+F részaránya közelítse meg az EU-országok átlagát, az 1,9 százalékot, még elérhető. De ehhez évente 25-30 milliárd forinttal többet kell fordítani kutatásra és technológiai fejlesztésre, négy év alatt meg kell duplázni az erre szánt forrásokat. Kezdetben a növekmény jelentős részét a költségvetésnek kell állnia – s csak fokozatosan lehet növelni a vállalkozói források – ma 40 százalékos – arányát, célul tűzve a kétharmados részarányt.
A tudomány teljesítményei eddig még nem követték az anyagi helyzet romlását. A publikációk száma 1990 és 1999 között emelkedett, a hazai tudományos publikációk súlya a világ teljes tudományos publikálási tevékenységében jelentősen nőtt. Az idézettség (tehát a tudományos munka nemzetközi elismertsége, „visszhangja”) terén a National Science Indicators ugyanezekben az években több mint 60 százalékos emelkedést jegyez!
A magyar kutatók és fejlesztők szakmai kvalitásai mellett rendkívüli alkalmazkodóképességük és kreativitásuk mutatkozik meg ezekben a számokban. Az egymillió dollár egyetemi és akadémiai K+F ráfordításra jutó nemzetközi publikációk száma szerint hazánk (107 darabbal) világelső. Ebben a világelsőségben azonban a tudás és a nyomorúság ötvöződik.
Nem csoda tehát, hogy a magyar akadémiai szféra (az egyetemek és akadémiai intézetek összessége) már megvalósította az integrációt, ezek az intézmények már az EU-ban vannak.
Összességében azt mondhatjuk: a kutatás – a tudománypolitika – területén a nehéz időszakot sikerült átvészelni, a támogatás további erőteljes növelésével nem csupán felzárkózhatunk, de még húzóerővé is válhatunk az EU-ban.
Ami igazán fontos, rendelkezésünkre áll. Vannak világhírű tudósaink, tudományos iskoláink. A finnek, az írek, a dél-koreaiak megközelítően sem rendelkeztek ilyen kvalitású K+F bázissal akkor, amikor a K+F támogatás agresszív növeléséről döntöttek!!
Az igazi gond a technológiapolitika.
A rendszerváltás talán legnagyobb vesztese az ipar volt. Fejlesztőkapacitásának 80 százaléka (számos ipari kutatóintézet, vállalati kutatóhely) megsemmisült. A kutatási-fejlesztési ráfordítások összege a vállalkozói szférában az ötödére esett vissza. Ez világháborús veszteség. És ez az a terület, amely a gazdaság versenyképességét közvetlenül meghatározza.
Eléggé evidensnek tűnik tehát, hogy kevés olyan tevékenység van, amit a kormányváltás után olyan gyorsan mozgásba kellett volna hozni, mint a technológiapolitika. Akkor pedig miért nem teszi ezt a kormány? Miért a bénultság? Nincs koncepció? Van. A kormányprogram megalapozásaként 1999 és 2001 között a szakértők kidolgozták azt, s amely az internetről 2001 novemberétől letölthető, és a lényege a kormányprogramban is tükröződik.
Koalíciós vita van? Nem gondolom. A technológiapolitika bonyolult ügy. Ez ugyanis a vállalkozói szférában zajlik, az anyagi feltételeire a kormány csak áttételesen tud hatni. A technológiapolitika intézményrendszerét a rendszerváltás után a piacgazdaság létrehozásával együtt kellett (volna) kiépíteni. Jól indult a dolog annyiban, hogy az EU-normákat követve a technológiapolitikát meghatározó kormányzati szerv, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság (OMFB) elnöke – Pungor Ernő akadémikus – miniszteri státust kapott. Pungor akadémikus jelentős források fölött is rendelkezett. Ez a szerv ma helyettes államtitkárság, s ami ennél is súlyosabb: a gazdasági szerepe csökkent, az oktatási kormányzat része lett, ahol idegen testként igyekszik funkcióját ellátni. Ma már a gazdasági szférában csak a testület, az OMFB maradt, évről évre szerényebb (ma már elhanyagolható) eszközökkel. Évről évre a könnyebb ellenállás irányába haladtunk – sodródtunk.
Blair mégis aggódik
Kérdés: ha a technológiapolitika vállalkozási ügy, miért nem elég, hogy végre van jól teljesítő iparunk? Tényleg van – de sérülékeny. A beáramlott 25 milliárd dollár tőke nem épült be szervesen a gazdaságba. Nem volt hová: nem építettük ki rendszerré azokat a szervezeti struktúrákat, amelyek az innovációt előremozdítják, azokat a mechanizmusokat, jogi kereteket, amelyekkel a kor színvonalán megoldhattuk volna a hazai ipar dinamizmusának növelését s a multik ezer szállal való „lehorgonyzását”, kutatási bázisunk bekapcsolását a gazdasági folyamatokba.
A technológiapolitika terén szakadék van hazánk és az EU gyakorlata között. Anglia például mindazzal rendelkezik, amivel mi csak szeretnénk: Tony Blair mégis aggódik, hogy nem tudnak lépést tartani a tudományos haladással, az elért eredmények realizálása terén elmaradnak a versenytársaktól. Erre hivatkozva, de a mi sokkal súlyosabb gondjainkra figyelmeztetve, Nobel-díjasunk, Oláh György húzta meg a vészharangot a tudomány napján néhány hónapja. Baj van. Vannak dolgok, melyek távolról jobban láthatók – mint közelről.
Az örökség, amellyel szembe kell néznünk, valóban riasztó.
Az EU-ban évtizedeken át erősítették az innováció pozícióit a kormányzati munkában, nálunk leépítették. Ők egyre több pénzt adtak e szférának – mi egyre kevesebbet. Ők a régiók (a helyi kezdeményezések) szerepét növelték – mi a centrális irányításét. Ők minden eszközzel támogatták a vállalkozásokat – mi többnyire csak a multikat, a hazaiakat legfeljebb a látszat szintjén. Ők a szellemi szféra számára keresleti piacot teremtettek – mi maradtunk a kínálati piacnál, amikor a kutató próbálja hasznosítani eredményeit. Ők rendszert építettek – mi egyedileg, szektoronként akarjuk a feladatokat megoldani.
Szervezet pedig kell
A Medgyessy-kormány dolga igen nehéz, mivel egy megkövült szemléletet és egy riasztó trendet kell mielőbb megváltoztatnia, és évtizedes késlekedést bepótolnia.
A feladatok:
– A vállalkozói szférában olyan innovációt ösztönző csomagot kell kidolgozni és elfogadtatni, amely lendületet ad a fejlesztésnek: a vállalkozók innovációs kockázatát mérsékli, fejlesztési eszközeiket bővíti, versenyképességüket javítja. Létre kell hozni ennek szervezeti, finanszírozási feltételét. Ennek jegyében tovább kell fejleszteni az Európa-tervet.
– Ki kell építeni az innováció regionális irányítási szintjét. Az egyes régiókban olyan irányító testületet kell működtetni, amelynek tagjai a helyi gazdaság meghatározó tényezői (a vállalkozók, a tudományos intézmények, a kockázati tőketársaságok, az alapítványok, az innovációs központok, a kamarák, az MGYOSZ, az MTA, az Ipari Parkok Egyesület területi bizottságai, szervezetei).
– Létre kell hozni (végre) az innovációpolitika kormányzati szintű irányító, koordináló szervezetét. Olyan szervezetet, amilyenek az EU országaiban már bebizonyították létjogosultságukat az elmúlt 35 évben. Akkor is ha az „életünket és vérünket, de...” felfogás mai képviselői szilárd konszenzussal utasítják el 25 éve minden ilyesféle szervezet létrehozását. Ma már elkerülhetetlen, hogy a miniszterelnök vegye kezébe a dolgokat, s mielőbb indítsa be a folyamatot. Az innováció többnyire szigetszerűen működő szervezeteit egy EU-konform rendszerbe össze kell kapcsolni, az ösztönző szabályozási döntéseket meg kell hozni, a helyi erőforrásokat mobilizálni szükséges. Röviden: létre kell hozni a nemzeti innovációs rendszert.
– Tettekkel kell meggyőzni a vállalkozókat (talán még nem késő) arról, hogy vége a hitegetésnek. És meg kell győzni mindenkit: a vállalkozókon, a kreatív szakembereken, az innováción múlik: milyen lesz az oktatás, az egészségügy, s egyáltalán: lesz-e pénz a jóléti fordulatra.
– Végezetül meg kell válaszolni azt a kérdést, hogy miért haladtunk rossz irányba, s az utóbbi fél év késlekedésére mi a magyarázat. Úgy látom: a szellemi szféra érdekérvényesítő képessége elkopott, az ezt szolgáló intézmények jórészt összeomlottak, vagy a (növekvő, új) feladatokhoz képest eleve gyengének bizonyultak. A tudomány – melynek „gazdája” az Akadémia – jelentős többlettámogatást kapott az idén. A technológiapolitikának viszont nincs gazdája, s ennek helyzete 2003-ban – úgy tűnik – romlik. A kormányzati munkában a napi érdekek hosszú ideje felülkerekednek a távlati érdekeken. És a gazdátlan területek hátra- sorolódnak.
Van még egy probléma. Az innováció a politika mostohagyermeke. Az „innováció” zászlóra tűzésével nem lehet csatát nyerni. Innováció nélkül ugyan nagy valószínűséggel háborút veszítünk – de ennek kockázata a távolba vész. És ezt megelőzi mindig egy csata, egy választás.
Mindenki ismeri a finn példát. De nincs, aki követni tudja.
Tényleg nincs?
Rakusz Lajos az MSZP innovációpolitikai munkacsoportjának vezetője
"
Kíváncsi vagyok, mikor indul be a Nemzeti Innovációs Ügynökség és a 7 régiós ügynökség.
lm
Az agráriumban is van újítás, innováció és K+F is.
Az érdekel - engem is és az m2-őn vitázókat is, hogy a szellemi tőke befektetése és a várható gazdasági eredmény között miért van akkora szakadék nálunk - a tőkehiányon túl-, hogy a gazdasági növekedésünk csak kb. 40%-ában alapul K+F-en - és az is importált innováció, mint az Audi, míg az USA-ban cca. 75%-ban saccolják a K+F és a növekedés viszonyát.
lm
Olyan termékekre gondolok, amikkel nagyok lehetnénk, mert más nem nagyon tudja előállítani. Gondolok itt olyamire, hogy gyógynövények, szürkemarha, tönkölybúza, borok (bár ez utóbbi külön topicot is megérdemelne).
Most ne nevess ki, de a Demóban érdekes cikkek vannak ilyesmiről, javaslom, nézz utána.
Üdv! Néhány adat a hazai K+F-ről. Az adatok (KSH) a 2000. évre vonatkoznak (és zárójelben az 1990-es adtot tüntettem fel): kutatóhelyek száma - 2020 (1256); diplomás kutatók száma - 14406 (17550); kutatási témák száma - 21086 (22424); a K+F-re fordított költségvetési forrásmegoszlás - 45,7% (58,6%), vállakozási forrás - 16,5% (38,8%). Néhány egyszerű következtetés az itteni és az előző hozzászólásokban közölt adatokból: elmaradt a szervezeti koncentráció a kutatóhálózatban (hiányzik a kritikus kutatási tömeg), alacsony K+F ráfordítások, alacsony innováció, kevesebb beruházás, elaprózott témák, az alap-, alkalmazott kutatás és kísérleti fejlesztés egységének hiánya. Éppen ezért ( a teljesség igénye nélkül): meg kell határozni az intézményi és témafinanszírozás, a költségvetési forrás és más források arányait és irányait, az államilag finanszírozott (kiemelt) témákat, gazdasági szabályozókkal (adókedvezmény, állami garancia) elő kell segíteni a vállalkozási források növelését ...stb.
A téma érdekes, várom a felsőoktatási kutatástámogatásról szóló kérdéseket: kt
Kedves netizen,
- Az a gond, hogy kevés a magyar ipari szereplő. Pláne a független és tőkeerős.
- Most is ez megy : kutatóműhely kutat, multi levédeti világszerte és a kutatóintézet saját Kft-je is csak jogdíj után fér hozzá ahhoz, amit ott kifejlesztettek. Nem marad a létrehozónál a bevétel.
De még nagyobb gond, hogy a tőkeerős munkaadónak számító cégnél meghonosodott technológiai kultúra csak lassan 'csorog le' a beszállító KKV-khez.
S ha az nincs, akkor egy scomó technológia meg sem 'tapadhat'.
És nem is mindig a tőkehiány az, ami ezt korlátozza, hanem sokszor az ismerethiány.
Egy-egy kiállításon a szórólapokból összerakhat vmi képet magának a látogató, de sok-sok fontos részletről nem értesül, csak a belevág az üzletebe a kiállítóval.
Ezért is kell egy ilyen kis országnak állandóan élénkíteni a kapcsolatokat a KKV-k és a technológiák 'tudói' között.
A hazai innovációs képesség jórészt 'középen' és alatta dől el, hiszen noha a GDP nagy részét a nagyok állítják elő, de a legtöbb munkaerő és szolgáltatás a KKV-knál van.
Ket dolgot lehet itt szamitasba venni:
-Ha a magyar ipari szereplok szamara a kerdeses otlet hasznos, akkor a patentert esetleg fizetnek.
-Lehet(ne) az adott intezmenynek egy patant-office-a ahol megkeresnek azt a fizetokepes (nem) magyar ipari vallakozast amely szivesen fizetne a patent birtoklasaert igy az adott kutatomuhely ill azok akik az eredmenyt letrehoztak, bevetelhez jutananak.
Attól tartok, hogy a BMGE nem tud olyanná válni majd, mint a Yale, vagy az MIT.
Főleg az USA és Magyarország méretbeli különbségei miatt, amit a nyelvi korlát(unk) tovább fokoz.
Hány nemzetközi cégnek éri meg kutattatni/képeztetni az MIT-n angol nyelvű csoportban, s hánynak Budapesten?
Még akkor is, ha itt - úgymond - 15-20, vagy akár 50%-kal okosabb tanulók, PhD-sek vannak (lennének).
Ilyen kis nyelvi közösség számára pl. a 'Hegesztők hetilapja' nem igazán kifizetődő, a kamarák is max. hírlevelet tudnak postázni - ezért számunkra a netes elérés még fontosabb lenne.
Egyébként az USA-ban az NSF (olyasmi, mint nálunk az OMFB volt és a NIÜ lesz), a NIST (szabványügy) és sok más alap beszáll a K+F-be, s sok állami, szövetségi alap is van köztük.
Abban igazad van, hogy nem állami sültglambra kell várni ez ügyben.
De az csak elvárható, hogy az információk csatornázását, a tech-transzfer cseréjét az állam is élénkítse.
A régiós önkormányzatok remélem hamarosan önállóan választott testületek lesznek.
De a fejlesztési forrásokat, az információk cseréjét mégis érdemes országosan koordinálni - már csak azért is, mert sok EU-s alap kifejezetten kooperációkat, klasztereket támogat (CRAFT).
Az egyetemek és az MTA elég jól áll nemzetközi viszonylatban, sok bedolgozást is elvállalnak multiknak. De a KKV-khez kevés 'csorog le' az eredményeikből.
Éppen erről is szól a CORDIS FP5, FP6.
Remélem, kicsit sikerül élénkebbé tenni a következő 5-10 évben a kapcsolatot a K, a F és a hazai KKV-k között, mert elég nagy gondok lesznek, ha nem..
lm
a magyar szamokkal nincs gondom (bar a kod-rol van velemenyem, de masok is ilyesmiket mertek).
rakerestem viszont a roman penetraciora - az eleres tekinteteben a magyar fele alatt van, es oszinten, a haztartasok ellatottsaga sem lehet jobb, hiszen a szamitogepek relativ ara ott meg magasabb.
szal nem a magyar helyzetet probalom fenyezni, hanem azt az idetlen allitast tamadom, hogy a romanok es a szerbek jobban allnanak nalunk...
(itu, oecd anyagokat en is szokok olvasgatni (rohogok is neha az allitasaikon:), de imd-t, nielsen-netratings-et, meg mindenfele egyebet is. az ittk inkabb ujrafeldolgozo muhely ebbol a szempontbol.)
"Nos megint rosszfele kapirgaltok. Akar a mIT-t vagy a Yale-t nezitek, mint a k+f fellegvarat, ezek maganegyetemek, magyaran tevekenyseguket a piaci "igenyek" koordinaljak"
De azert a grant-ek jelentos resze allami forrasbol jon itt is.
"Kerdes ez a bizonyos kutatoi halozat PhD vagy magasabb vegzettseggel rendelkezo reteg milyen kozismert olyan teljesitmenyt ert el az utobbi 12 evben ami a magyar tarsadalom javat szolgalta? Gondoljunk itt szabadalmaztatas, produktifikacio alatt allo otletekre, termekkezdemenyekre. "
Sajnos az a helyzet,hogy sok egyetemi es akademiai kutatocsoport nem tudja felhajtani a szabadalmaztatas koltsegeit. Tudok sajat teruletemrol is par ilyen peldat,hogy lekozoltek tudomanyos kozlemenykent,mert az vegul is nem kerul semmibe, de szabadalmaztatni nem tudtak,mert az sulyos dollarezrek,hogy pl az USA-ra , az EU-ra es Japanra is kiterjeszthessek a vedettseget.
Nos megint rosszfele kapirgaltok. Akar a mIT-t vagy a Yale-t nezitek, mint a k+f fellegvarat, ezek maganegyetemek, magyaran tevekenyseguket a piaci "igenyek" koordinaljak. Nem biztos egyebkent az hogy PhD kepzes vagy az Internetpenetracio a legfontosabb. Nem biztos az, hogy elsodlegesen az elitkepzes a legdontosabb. Sot azt gondolom, hogy a felulrol jovo, kormanyzati sultgalambnak az o varasa a legrosszabb modszer. Jelenleg az alap es kozepfoku oktatas outcome-ja isralmas. A dolgot itt kellene rendbetenni. Az en fejemben egyebkent nem kormanyprogram alapu reform, hanem society alapu reform all. Ebbe a kormany ugy jonne bele, hogy tobb penz marad(hatna) az onkormanyzatoknal ha azok azt bizonyitottan oktatasra koltik es fel tudnak mutatani valos teljesitmenyt. A felsooktatas eseten is valam ilyesmire gondolok: Az allam vonuljon kicsit vissza es a civil szfera (vallakozasok) kapjanak (ado)kedvezmenyt ha tamogatnak (alap)kutatasokat. A magyar (elit)kepzes problematikaja alapvetoen az, hogy olyan embereket kepez, melyekre relative nem igazan van szukseg, igy aztan az adott PhD-vel rendelkezo egyed kivandorol, mert megszerzett tudasaval nem tud az orszagban mit kezdeni. En nem vagyok elitparti, ez lethato. Azt gondolom, hogy a magyar "ertelmiseginek" a magyar tarsadalom szamara kell hasznos k+f-et produkalnia. Az MTA allandoa panaszkodik hogy alulfinanszirozott a "kutatoi" halozat, stb. Kerdes ez a bizonyos kutatoi halozat PhD vagy magasabb vegzettseggel rendelkezo reteg milyen kozismert olyan teljesitmenyt ert el az utobbi 12 evben ami a magyar tarsadalom javat szolgalta? Gondoljunk itt szabadalmaztatas, produktifikacio alatt allo otletekre, termekkezdemenyekre. Egyaltalan milyen az MTA ill az Egyetemek kapcsolata a termelo kozszferaval?
European Information
Technology Observatory (EITO) és az International Telecommunications Union (ITU) szerint :
"az EU országaiban a háztartások átlagosan 18%-ában van Internet, a skandináv
országoknál ez az érték 45% feletti, átlag alatti értékeket pedig a dél-európai országok mutatnak 6-
10% körüli mutatókkal.
Magyarországi elterjedtség
A hazai Internetes piacot különböz felmérések – ugyan eltér eredményekkel – a
következ képpen jellemzik:
• a közel 3,8 millió magyarországi háztartás 17-18%-ában található PC. A háztartások 7%-ában
található Internet csatlakozással ellátott számítógép, ami – a KÓD elemzései szerint - jelenleg
hozzávet legesen 260.000 háztartást jelent.
• 2001. elején - a GKI felmérése szerint - mintegy 850 ezren fértek hozzá az Internethez, 2001.
szeptemberében a feln tt lakosság 18%-a, azaz 1.480.000 f . Ettől kissé eltér en a Netsizer
elektronikus mérése szerint Magyarországon az Internet használók száma 1.125.000 f körül volt,
az Internet hostok száma pedig majdnem 204 ezer volt 2001. november végén.
• a 10 főnél többet foglalkoztató vállalatok 68%-a rendelkezik Internet csatlakozással, ezen belül
leginkább a nagyvállalatoknál terjedt el az Internet (98%).
Az Internet használók számától természetesen elmarad az Internetre el fizet k száma. A
KSH adatai szerint 1999. végén a hazai el fizet szám 138 ezer körül alakult, 2000. végére ez a
szám 58%-os b vüléssel 220 ezer fölé emelkedett. A KÓD elemzései szerint rendelkezésre álló
legfrissebb adatok szerint 2001. augusztusában közel 282 ezer Internet el fizet volt
Magyarországon, amib l 7,7%, azaz közel 22 ezer el fizet az üzleti szektorból került ki."
Az internetet használók aránya 18-20% tudtommal, de a háztartások 6-7%-a éri csak el a netet.
Ennyi akár Romániában is lehet.
Majd keresek számokat is - bár kétlem, hogy az ITU, OECD, ITTK-s felméréséket jobban elhinnéd.
Kicsit lassú a Vodkafone most, de keresek majd.
lm
P.S. 1998-ban ADSL után érdeklődve kezdtem fórumozni, Bp, XVII ker, kábelTV (MatávKábel) van, de nem csillagpontos (2001-ben jöttek), múlt havi ISDN számlám 59 eFt, pedig nem csak az ISDN-t használtam, két mikrohullámos cégnél van már szerződésem, de még várok..
szamokat, konyorgom.
nalunk ugye kb 20 szazalek (ez olyan also kuszob) a penetracio.
szerinted romaniaban es szerbiaban mennyi? (ezt ugye aligha merte az ikb)
No igen, a fogalmak tisztázása is speciális tudást igényel a különböző speciális területeken. :-)
Éppen ezért kellene fokozni a vállakozók és munkavállalók tárgyi tudását a szakmákban.
Sajnos a nyelvi korlátok miatt csak nagyon kevés szakirodalom jut el az érintettekhez, a legújabb dolgokról sokan akkor értesülnek, ha a munkát kiadó cég kikötésében szerepel, vagy a szomszéd fia rátalált a neten.
lm
Nekem teljesen életszerűnek tűnik a felmérés 'eredménye' - járok vidékre, kisvállakozóknak is úgy küldöm el a frissítést, az anyagot, hogy az iskolában dolgozó testvérnek, vagy a szomszéd utcában lakó ismerősömnek írok emailt.
Elég egybehangzóak a felmérések - még a sikert felmutatni akarók sem mértek mást.. (IKB-MEH,stb..)
lm
hagyjatok mar ezt a hulyeseget, pls, hogy a net-penetracio alacsonyabb, mint romaniaban meg szerbiaban.
vacak felmeresek vannak a behalozottsagrol nalunk is, hat meg a masik ket orszagban.
de egyebkent elkepzelhetetlen a dolog.
