és ne feledjük azt sem, hogy a nemzetközi (gazadaság)politikában is az erősebb diktál a gyengébnek. Na most ahhoz eléggé el kell borulni, hogy összetévesszük az erőviszonyokat jelen helyzetben. Nem mi adunk feltételeket az eunak, hanem fordítva. Ha szép a nyakkendőnk beengednek a klubba.
azért azt is lássuk, hogy az EU-nak piac kell
Mivel szépen lassan átvettük a fogyasztáscentrikus életmódot, ezt ki is kell szolgálni. Ehhez vásárló kell, sőt olyan vásárló akiben megvan a hajlam megvenni minden újat, jobbat. Maga az eu iszonyú bürokráciát fog hozni, meg fejetlenséget, viszont helyzeti előnyünk, hogy ehhez már hozzászoktunk. Csak most nagyban fog menni. Az eunak a mi iparunkra vagy mezőgazdaságunkra csak nagyon kismértékben van szüksége, és az eu (gazdasági okokból) kellőképp visszaél a mi elmaradottságunkkal.
Ugyanakkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy nekünk is szükségünk van valami tápszerre, mert szép lassan merülünk el és nem kellene hagynunk, hogy elmenjen mellettünk egy lehetőség. Csatlakozzunk, és legyünk öntudatos tagok. Aki járt már Spanyolországban, görögországban - eu és euro előtt/után - az láthatja, hogy olyan hatalmas változások nincsenek. Vagy a katalánok most nem kevésbé függő függetlenek, mint eu előtt. Ha egy francia élelmiszeriparnak megérte a csatlakozás, akkor talán nekünk is teremt új lehetőségeket, ha okosan élünk vele.
Konkretan mit csinalnak rosszul? Tudomasom szerint igazabol a kormanyvaltas ota tul sok targyalas ezugyben meg nem nagyon volt es ez nem a kormanyon mulik csak feltetlenul. Kisebb egyeztetesek meg mar voltak,de en ott semmi negativumot nem hallottam!-)) Harcolnak a tej zsirszazalekaert es a makosbejgliert is pl., bar nem ezek a fo kerdesek, en megsem gondolom, hogy ez a targyalasosdi ugy mukodne,hogy a Kovacs Laszlo felkapja a telefont es felhivja az EU-parlamentet,hogy hee figyusz holnap kellene egyet targyalni !-))))
"ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A vitában elhangzott néhány olyan gondolat, amely talán igényli azt, hogy megjegyzést vagy válaszfélét fűzzek hozzá. Engedjék meg, hogy ott folytassam, ahol az előttem szóló abbahagyta, azzal a gondolattal, hogy a csatlakozás nem csodaszer. Ezzel én egyetértek. Ezért aztán érdemes is a csatlakozás szó helyett egy másik, talán mélyebb tartalmú magyar kifejezést használnunk, mondjuk a felzárkózás kifejezést, és akkor már láthatjuk, hogy a csatlakozás értelme nem önmagában van, vagyis nem csodaszer, hanem felzárkózásunk eszköze.
Azokkal értek egyet, akik azt mondják, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás segíti Magyarország felzárkózását, két értelemben is. Egyfelől segíti a magyar embereket abban, hogy a ma tőlünk nyugatra ismert életminőség szintjét hamarabb elérhessék, másfelől pedig egyetértek azokkal is, akik azt mondják, hogy van összefüggés egy ország versenyképessége, gazdasági ereje és nemzeti szuverenitásának valóságos tartalma között. És úgy gondolom, hogy belépésünk esetén a magyar nemzet gazdasági értelemben is jelentősen megerősödhet, versenyképessége nőni fog, és a jogilag meglevő nemzeti szuverenitásunkkal sokkal nagyobb mértékben élhetünk majd, valóságosabbá tudjuk tenni, ha az egy erős állam szuverenitása."
„Jelen helyzetben azt látom, hogy csak bizonyos csoportoknak érdeke az uniós tagság.”
Ebben igazad van, legalábbis részben. Biztos, hogy vannak olyan társadalmi csoportok, melyek az uniós tagsággal azonnal jól járnak, míg másoknak rövidtávon hátrányos a belépés. Ugyanakkor hosszú távon gondolkodva (ez akár emberöltőnyi is lehet) valószínűleg (biztosat állítani itt nagyon nehéz) mindenki jobban jár. Én úgy gondolom, hogy egy fejlettebb csoport perifériájaként ma könnyebb a felzárkózás, mint kívülállóként.
„Más csoportok csak azt hiszik, hogy érdekük de tudatos félrevezetéssel sikerül elérni, hogy az uniótól valamiféle sült galambot várjanak.”
A politikai elit szerintem biztos abban – pártállástól függetlenül – , hogy az uniós tagság Magyarország számára jó lenne, és ezt hangoztatják is. Részletes elemzés az előnyökről és hátrányokról azonban a tömegtájékoztatásban nem jelent még meg, de azt hiszem ez nem tudatos félrevezetés, hanem inkább a bizonytalanság. A minisztériumokban készülnek részletesebb háttéranyagok, de ezek nagyon szakmai jellegűek és sok még bennük a bizonytalansági tényező.
A továbbiakban elmélkedésed sarkalatos pontja: előbb zárkózzunk fel, majd egy erős alkupozícióból csatlakozzunk. A fő érv, hogy az elmúlt négy évben növekedésünk üteme jelentősen meghaladta az EU-ét, tehát jó gazdaságpolitikával ez kívülállóként is lehetséges. Valóban, ideig-óráig egy ország magában is szárnyalhat, de ha nem vagyunk a világgazdasági folyamatok meghatározó tényezője, akkor ez bizony rövid idő. Jánossy Ferenc az Akkumulációs lavina című könyvében nagyon közérthetően ír a növekedési trendekről, érdemes belekukkantani, hogy az utóbbi évtized növekedési kérdéseit (is) megértsük.
Az általad leírt negatív hatások valószínűleg igazak. Lesz árszínvonal-emelkedés, talán még a munkanélküliség is növekedni fog, stb. Ugyanakkor a belépés több területen pozitívan hat majd, például az egészségügyben, oktatásban, stb. Kérdés csak az, hogy mi jár kevesebb fájdalommal és több előnnyel? A 2004-es vagy egy későbbi belépés. Szerintem a 2004-es belépés a jobb, de szerencsére ezt sokan sokféleképpen láthatjuk, és több szem…
Ps: Nem hiszem, hogy a segélyek teljesen mellőzhetők, de egyetértek azzal, hogy ha van rá mód, akkor inkább hálót adjunk, nem pedig halat, de előbb meg kell tanulni a hálóval bánni, és a hálót is elő kell teremteni!
amit leírtál, az nem tűnt pártoktól függetlennek. valszeg azért, mert nem is volt az.
mi indított a topicnak ezen a pontján arra, hogy kijelentésed(a pártokkal kapcsolatban) megtedd?
Amiket itt a topiknyitóban leírtam, azt soha senki nem mondta a fideszből se sehonnan. Ezek az én problémáim az uniós scatlakozással kapcsolatban.
De ahogy figyeltelek itt meg megnéztem a weblapodat, Te mint nemzetközi jogászpalánta nagyon jó katonája leszel az uniónak (már vagy is) és nagy ívben tojsz arra, hogy ez az ország nem csak jogászokból és politikusokból áll. Ja igen és a Budapesten túl is van élet...
Ismerem a te fajtádat, egyrészről frankó kis bürokrata másrészről pénzéhes jogász.
Ilyen kell az uniónak.
Ami igazán a béke segge alatt van az a mezőgazdaság. Átláthatatlan, pazarló és nem hatékony támogatási rendszer, zavaros tulajdonviszonyok - és minden ellenkező állítással szemben csapnivaló minőség. Ebben csak az EU hozhat áttörést, még akkor is ha, ott is erősen reformra szorul a mezőgazdaság-politika. A perspektívikus ágazatok - kereskedelem, szolgáltatás, idegenforgalom, IT-ipar - fel fog lendülni a csatlakozás után. Az ingatlanárak biztos emelkedni fognak, de a jövedelmek is, és egészen biztosan tovább javulnak a hitelfelvételi lehetőségek. Persze ez attól is függ, hogy a nagyobb keresletet nagyobb kínálat követi-e, a spanyol tengerparton pl. leestek az ingatlanárak a csatlakozás után, annyira beindult asz építőipar. Mondjuk ez sem feltétlen jó, nem csak a lakás-vásárlóknak, hanem a lakás-tulajdonosoknak is vannak ugyanis érdekei. (A magyar lakosság több mint 80 százaléka.) Szvsz inkább az volt a tragikus, amikor pár éve még annyit ért egy Bp-i lakás, mint egy középkategóriás kocsi. A lényeg viszont az, hogy Mo. nem létezhet önállóan: nincs tőkénk, nincsenek nyersanyagaink, piacunk elhanyagolható méretű, és a maygar munkarerő képzettségével ugyancsak minden ellnkező híresztelés dacára nagyon komoly gondok vannak. Főleg a felsőfokú végzettségüekével, akik az alapjai egy modern gazdaságűnak. Magyarországi multik véleménye szerint pl. a közép-menedzsweri réteg egyszerűen használhatatlan, arra is van már példa, hogy lengyel szakamebereket hoznak ide. Jó lenne leszámolni a mi sz@rtuk a spanyolviaszt látásmóddal: az EU nélkül soha nem jutnánk egyről a kettőre, a világpiacon eladható minőséget pedig még jó darabig csak a multik tudnak termelni - nos ők azonnal le is lépnének a hangyaf@sznyi magyar piacról ha nem csatlakozunk. Nagyon gyorsan visszacsúsznánk még erről a szintről is. Ez a folyamat egyébként már el is indult. Norvégia az északi tengeri olajjal, és Svájc a bankrendszerével megengedheti magának, hogy kimaradjon az EU-ból, de az sem biztos, hogy hosszabb távon nem szívják meg.
Én nem azt mondom, hogy ne legyünk tagog, én azt mondom, hogy később legyünk tagok. A magyar társadalom és gazdaság de főleg a társadalom még nem érett meg erre, kivéve néhány embert akik amúgy is lehúzzák majd a hasznot.
A véleményt persze tiszteletben kell tartani, de azért vitatkozni csak szabad?
Ha mondasz egyetlen olyan európai országot, amely az utóbbi 50 évben sikeres modernizációt (utolérést, felzárkózást) hajtott végre EU-tagság nélkül, akkor lehet hogy igazad van. Ha nem tudsz ilyet mondani, akkor valószínűleg nincs igazad.
Hogy nettó befizetők leszünk-e, az kizárólag rajtunk múlik, már jelenleg is tudnánk annyi pénzt szerezni, ami több, mint a tagdíjunk, pedig még nem is vagyunk tagok (például ha a 12 tagjelölt közül nem mi akkreditáltattuk volna utoljára a SAPARD-irodákat).
Egyébként a következő költségvetésről 2006-ban tárgyalnak, és azért kell most belépni, mert addig már nem lesz újabb beléptetési akció.
Világos. Te mint magyarpolgár és úgy is mint magyar polgár arra szavazzál amire te gondolod. De vannak trendek és a trend most az, hogy az EU-hoz kell csatlakozni. Néhai Varga Béla plébános (az FKGP egyik alapítója) mondta, hogy kis országok a nagyok árnyékában élnek. Egyszerúbben: nem lehet nekünk púposkodni.
Őszinte naivitással (másszóval: bután) kérdem :
Az EU csatlakozás után miért ugranának meg az ingatlanárak?
Az ország egyes helyein már most is olyan magasak, hogy nagyon nehéz elköltözni egyik városból a másikba. Nem biztos, hogy a külföldi vásárlók verik fel az árakat.
Azt sem látom világosan, hogy miért özönlenének ide az EU-ból ingatlant venni, ha itt minden ugyanannyiba fog kerülni, mint náluk otthon. Én ismerek két olyan nyugdíjas házaspárt, akik Belgiumból részben azért költöztak haza, mert itt még ér valamit a nyugdíjuk. Ha itt is olyan árak lesznek, akkor a hazaszeretük fogja csak itt tartani őket.
Sajnos már régen voltam külföldön úgy, hogy nem üdülőhelyen voltam, de annak idején Németországban nagyon elcsodálkoztam azon, hogy az itthoninál nem volt drágább az ennivaló. És mennyivel jobb volt!!
Igazság szerint a rendszerváltás is csak egy bizonyos rétegnek volt jó legalábbis gazdaságilag. Az ügyeskedőknek, a zavarosban halászóknak a korábbi sleppeknek és persze a régi és új politikusoknak. Mégis egyemberként szavazott mellette az ország. Pártoktól függetlenül. Széllel szemben nem lehet...
én sokat gondolkodtam ezen a csatlakozáson.
De komolyan. Különben nem írtam volna le ezeket az aggályokat.
Viszont - megint csak személyszerint - nem sikerült találnom egyetlen pontot sem ami miatt konkrétan nekem az EU-hoz kellene csatlakozni.
Nézd, ez marhaság. Ha kevesebb lé van a költségvetésben, miért járnának jól a tolvajok? Kevesebbet lehet ellopni... Továbbá, az EU nem országokat támogat úgy, hogy a büdzsébe önti a pénzét, hanem programokat. Amit adnak, arra kell költeni, _amire_ adják. Különben jön a tockos.
