Az eső összes önálló gondolatom elmosta, ezért és így voltam kénytelen már elhangzott bezáróbeszédlopási okleveles technikusi alapvégzettségem valamikori élmény és vizsgadrukkjából fakadó jólneveltség-mentesítését felhasználni:
Elnézést, hogy ezen a közösnicken szólalok meg (talán nem sértem meg végzetesen a kis Dumás szellemiségét:), de már nincs nickem. A winchestereimen, CD-imen és floppy disceimen való nagy húsvéti rendrakás közben oda kerültek a nickek, ahová valók. (Tényleg nagyon lassú a Fórum, a biztonsági másolatokon, és egyéb listákon való törölgetések, formatálások után jó sok azonos jelszavú nick jelszavának átírása mocskosul lefárasztott.)
Az emlékeimben feszültségekkel telinek tűnő, akkoriban már régóta húzódó szituhoz képest igen kulturáltnak és tanulságosnak tartom az utolsó kétszáz hozzászólásból deadcrow, http és morticia beszélgetését, a plasztikusan eltérő érvelési technikákkal együtt. Nagyon sok a sérelem, ki így párolja le, ki úgy.
De sehol nem robban.
Csaknem a bizonyosságig erősödött bennem az érzés és a tudat, hogy egy ilyen minifórumban vagy inkább mikrofórumban nem tehetők felelőssé egyes nickek egy triumvirátusból és a környezetükből.
Az egész beszélgetésből csak úgy süt a bűnbakképzési mechanizmus, ami zsigeri lehet, úgy látszik kivédhetetlen (magamat is vizslattam).
Ha még (majdan) lesz mód ezt a fórumot (vagy a topikjait) visszaolvasni, feltűnő lesz, hogy a pillanatnyi sérelmek vicces és komolytalan botorságok. Már most se teljesen értelmezhetők a ki-kitörő indulatok.
Nna, ez jó trotlira sikeredett, sebaj, pár utolsó nickemen az elmúlt néhány év jól elszórakoztam, a legjobbnak a Nó genetikája... topik végi színjátékot tartom. Az az érzésem, hogy aki valamennyire belemerült a bloggerkedésbe, nem okoz különösebb gondot, ha magával beszélget, mint ahogy egy drámaírónak vagy vígjátékírónak sem, a színvonaltól függetlenül is. Az öniterjút leszámítva ki akartam próbálni újra és utoljára, milyen érzés topikolni. Szánalmasnak tűnhet, de végül magammal tudtam a legjobban beszélgetni.
Ez van.
Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok, és hosszabb távon is mindenféle jókat.
Elnézést, hogy ezen a közösnicken szólalok meg (talán nem sértem meg végzetesen a kis Punky szellemiségét:), de már nincs nickem. A winchestereimen, CD-imen és floppy disceimen való nagy húsvéti rendrakás közben oda kerültek a nickek, ahová valók. (Tényleg nagyon lassú a Fórum, a biztonsági másolatokon, és egyéb listákon való törölgetések, formatálások után jó sok azonos jelszavú nick jelszavának átírása mocskosul lefárasztott.)
Az emlékeimben feszültségekkel telinek tűnő, akkoriban már régóta húzódó szituhoz képest igen kulturáltnak és tanulságosnak tartom az utolsó kétszáz hozzászólásból deadcrow, http és morticia beszélgetését, a plasztikusan eltérő érvelési technikákkal együtt. Nagyon sok a sérelem, ki így párolja le, ki úgy.
De sehol nem robban.
Csaknem a bizonyosságig erősödött bennem az érzés és a tudat, hogy egy ilyen minifórumban vagy inkább mikrofórumban nem tehetők felelőssé egyes nickek egy 'triumvirátusból' és a környezetükből.
Az egész beszélgetésből csak úgy süt a bűnbakképzési mechanizmus, ami zsigeri lehet, úgy látszik kivédhetetlen (magamat is vizslattam).
Ha még (majdan) lesz mód ezt a fórumot (vagy a topikjait) visszaolvasni, feltűnő lesz, hogy a pillanatnyi sérelmek vicces és komolytalan botorságok. Már most se teljesen értezlmezhetők a ki-kitörő indulatok.
Nna, ez jó trotlira sikeredett, sebaj, pár utolsó nickemen az elmúlt néhány nap jól elszórakoztam, a legjobbnak a MYO-HÁZ topik végi színjátékot tartom. Az az érzésem, hogy aki valamennyire belemerült a bloggerkedésbe, nem okoz különösebb gondot, ha magával beszélget, mint ahogy egy drámaírónak vagy vígjátékírónak sem, a színvonaltól függetlenül is. Az öniterjút leszámítva ki akartam próbálni újra és utoljára, milyen érzés 'topikolni'. Szánalmasnak tűnhet, de végül magammal tudtam a legjobban beszélgetni.
Ez van.
Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok, és hosszabb távon is mindenféle jókat.
a mézbe fúlt gránit páncélvonat,
az árnyaival szagokat nem tapogat,
nem őszibarackozza le
a frissen sózott járdát sohase,
és nem dobálja a hegedűtokokat.
de megcinkeli a libidókármérőt,
és megbuherálja a hifitorztépőt.
olvastam. azt gondolja, van mit elrejteni? ez a nagy tévedés. magától beleolvad. ettől fél. ha elrejti, még játszhat egy kört azzal, hogy egyébként észrevennék.
Találtam egy érdekesnek tetsző töprengést, itt a Metában. Szerintem néhol elavult, és itt-ott nem elég következetes. Még gondolkodom rajta.
"Persze, hogy nem lehet egy gondolatot legyártani és közölni itt, mert egy-egy hozzászólásra szánt ‘illendő’ hely legfeljebb aforisztikus kifejezésre alkalmas, vagy töredékekben, párbeszédekben valósulhatna meg, ehhez persze megfelelő partnerek kellenek, akik nincsenek, vagy csak ritka véletlenek folytán jöhetnek létre időszakos, úgynevezett ‘gondolkodó’ társaságok a szokásos módon köréjük gyűlt sznobokkal, érdeklődőkkel, akik nagyon fontosak, én kötőszövet nickeknek hívom őket. A gondolati produkció aktív közönsége. (Baj akkor van, ha az érdekesség folytán a színpadra tódulnak, magukat is érdekesnek gondolva, tönkretéve magát a produkciót). A fórumok nem gondolatok teremtésére jöttek létre, hanem információk vagy gesztusok cseréjére. A gesztusok a szmájlijelektől a semmitmondó, rövidke beírásokig terjednek, jelentésük a tartalomtól függetlenül kb. ennyi, hogy ‘vagyok, értékellek’, ‘hali’ stb. Ez még el is menne, a majmoknál is van ilyesmi, de nem kis számban vannak olyan elképesztő esetek is, amikor a ‘beszélgetés’ már csak kölcsönösen semmitmondó gesztusokból áll, idáig züllik, tulajdonképpen nincs szó semmiről, a mindennapi életben sem kommunikál úgy senki, képtelenség, de itt lehet. Legalább a viccesség álcája mögé bújna, de azt is csak gesztusszerűen teszi, ha teszi, inkább valamiféle áljópofaságok formális csereberéje cirkulál. Érdekes kérdés, mi váltja ki ezt az irracionális igénytelenséget? (Ugyanis megkülönböztetendő a lapos kommunikációk cseréjétől, vagyis a racionális igénytelenségtől, mely időszakosan természetesnek is tekinthető, az utcasarkon, fordársznál, járműven utazva, unatkozva egy kocsmában, munkahelyen tereferélve stb. mindenki él vele, ki többet, ki kevesebbet.) Vizsgáltam az okát, és nem tudom, tipizáltam egy-két megnyilvánulását, de ez nem maga az ok. Ami biztos összetevő, az a jelenlét demonstrálása, ami talán összefügghet az IRL kapcsolatok fenntartásának vagy lehetőségének szándékával. De ezt bizonyítani kellene. Beszélgetések különböző szinteken folyhatnak szimbólikus sablonokban is, ahol ha a sablon lesz úrrá, már-már új tartalmak se igen vetődhetnek fel, a sablon nem engedi. Eleinte jópofának is tűnhet a séma, de katatón típusú emberek szeretnek ebben megmaradni, biztonságos, nincsenek igazi gondolkodási-megynyilvánulási presztizsveszélyek (hacsak nem lépnek be olyanok a sémarendszerbe, akik kifejezetten azt bomlasztják - ez jobbára agressziót vált ki) aminek a végeredménye, hogy maguk is elunják a saját maguk által felállított keretrendszert, és vagy föloldódnak más beszélgetési, megnyilvánulási lehetőségekben, vagy ebben a szűklátókörűségben megmaradva elhagyják a fórumokat. Ami biztos talaj, a tárgyszerű beszélgetés ilyen vagy olyan színvonalon, tárgykörben, aminek persze nem sok köze van még a gondolatokhoz. A tárgyszerű beszélgetés témája jobbára kívülről jön, adott, nem kell agyalni, kitalálni semmit, politikai események, a világban bennünket körülvevő prózai vagy kevésbé prózai történések, vagyis kényelmesen lehet a készen kapottról véleményeket alkotni. A legnehezebb helyzetben azok vannak, akik magukból próbálnak kitermelni témákat (ezt gyakorta témátlannak nézik, igen tévesen, ilyen alapon témátlannak tekinthetnénk Samuel Beckettet, a Monty Python's Flying Circus-t, és sorolhatnám). Holott igen sok esetben az aforisztikus gondolat lehetősége ezekben a kifejezési formákban, megnyilvánulásokban lapul, játékossággal és az általad említett viccel egybeszőve, ez a közeg adhat teret valamiféle gondolatok kibontására, és nem is divergál a topikok ‘műfajától’. Ez az irányvonal anno a Tasztalon tűnt fel, aztán a pucéran fecsegős topikokkal együtt emiatt jött létre a Kávéház, ahová bejöttek a már fent említett katatónok és más gondolattalan népségek, majd Flying Circus-ként kényszerből emiatt jött létre a Metakazamata, ahol szükségszerűen a pusztulás vár erre az irányvonalra, hiszen el van vágva az utánpótlástól, a közönségtől (ez egy külön téma, hiszen sok topikot ha nézünk, nem teljesen érthető, hogy miért nem e-mailban beszélgetnek, az ok egyszerű, a közönség létfeltétele a színdarabnak, mint ahogy egy tudományos előadásnak is, mindamellett egy egészséges kivagyiság is közrejátszik) ugyebár színészek ritkán játszanak maguknak - bár ez egy érdekes kérdés -, a létrejövetel célja a létfeltételek meghosszabbítása volt, egy nagyon pici esély, hogy összejöhet még valami. Ezért is lett felvéve jó néhány szervezettel a kapcsolat, Zöldekkel, Tilos Rádióval, feministák híján Nőszövettséggel, hogy jöjjenek már ide komolykodni, vagy játszani stb. Nem jöttek. A feministáktól van visszajelzésem, hogy miért nem - nem publikus - a többi helyről nincs, vagy hímezés-hámozás, udvariaskodás. (Szvsz. nem sikerült több ok folytán PR idejére egy szimpatikus arculatot kialakítani.)"
Fazekas Lajos (televíziós) filmrendező, régen, amikor egy kis videóstúdió gyártásvezetője voltam, arra próbált tapintatosan okítani - látva kötözködő, foxi természetemet -, hogy az emberekben, történésekben ne a rosszat, a szennyet, a sötétséget keressem (és találjam meg:)), hanem a jót, ez az ami iganán érdekes feladat. Mert nincs olyan ember, akiben valami értékeset ne lehetne találni, és tanulni is tőle, pláne ha azok az értékek nincsenek is annyira elrejtve. Nem könnyű.. Nagyon megragadtak bennem ennek a hallgatag embernek a mondatai, és hosszú évek során néha, nagyon néha eszembe jut, ha tombol a káosz, a hülyeség, a betegesség, a sötétség. Így jártam a napokban. A szó szoros értelemben szellemként megjelent előttem Fazekas Lajos, és rám nézett, amikor lilah2-n elkezdtek jojózni az idegeim. Sokszor vagyok így deadcrowval is ebben a fórumoknak nevezett szellemtérben, kísértetkastélyban, persze nem mindig. Bizonyára Fazekas Lajos szellemének sok dolga lehet, sokfelé van jelenése, nem ér rá mindig velem foglalkozni.
lilah2 druszám aktivizálta magát a T.Szerkben:)) Megtámadta a Metát is. Én azt hiszem, hogy nagyon súlyos állapotban van. Kérném a nicktársakat, hogy a legnagyobb önmérsékletet tanusítsák vele szemben.
Ezt a 'mocsárbafulladtlovasrohamnak' írt válaszom, ugyanebből a topikból befloodolom ide. Miért ne? Ha katatón rózsák és kék égboltok képei kezdenek ismétlődi gátlástalanul, míg én naivan védek egy perspektívikusank tűnő képi topikot, itt a Metában ugyebár, és nem a linzi virágkiállításon. A szájbertér fórumai nagyban hozzájárultak, hogy évek alatt megundorodtam a tömegembertől, a csürhétől, a csordától, azoktól az emberektől, akik nem az értékekbe kapaszkodnak, hanem egymás nyálkás testébe. És politikailag enyhén jobbra tolódtam. Ha valaki meg tudná mondani, hogy mi az a jobboldal? Mert ugyebár manapság ennek semmi értelme nincs. Holott marxista volta és kicsit vagyok is. Tiszta tudathasadás.
Megfigyeltem, ahogy világunkban a biztos kapaszkodók egyre inkább veszendőbe mennek (biztos kapaszkodó alatt érthetünk valláshoz, társadalmi osztályhoz, városhoz, kisebb közösséghez, családhoz, ideológiához stb. való kötődést), ahogy egyre inkább, minduntalan felbukkanó és eltűnő fantomértékekkel tudunk (tudnánk) csak azonosulni, az emberek ennek arányában pszichologizálódnak.
Mit értünk pszichologizálódás alatt?
A verbális sablonoknak nincs támpontja, lebegnek, és értelmezésük a többségnek igen nehézkes és időigényes, még ha logikus és koherens rendszerben is vannak. Nincs mihez kapcsolni őket, nincs fundamentumuk, nem lehet Istenhez, a nagypapához, a faluhoz, a munkásosztályhoz, a királyhoz stb. viszonyítani, a levegőben lógnak. A nagy eszmerendszerek is eltűntek, így még az értelmiség elitje is a semmiben kapálózik ha fogalmi struktúrákban próbál operálni, azt sincs mihez viszonyítani, kapcsolni. Ha pedig valaki magának épít ki egy logikus kommunikációs rendszert, azt érthető okokból nem értik.
Mi marad?
A végtelenségig beszűkült, közhelyes verbálsémákban rejtekezve a lelkivilágunkkal kapálózunk bele a világba, azzal kommunikálunk minden esetlegességével, kiszámíthatatlanságával együtt. *** Ez egy igen érdekes örvény, egyre kevesebben értik a világos és tiszta gondolatokat, sőt, egyre többen a világos beszédet is képtelenek felfogni, de ha fel is fogják, gyakorta zavarónak értékelik, nem tudják semmihez sem kapcsolni. Márpedig nem tudják, mihez is lehetne? Ezért gyakorta kerülik is, veszélyes ösvény. Ezzel együtt jár az önkontroll és önkritika leépülése is, abnormálisan túlsúlyba kerülnek helyettük a lelki kompenzációk, az egó másra nemigen tud támaszkodni, hiszen ami logika, verbalitás van még, az vagy semmire nem használható, üres közhely (ebből is egyre kevesebb van), vagy pedig verbális zagyválás. A világos beszéd és gondolat a legjobb esetekben is csak a lélekvilág impulzusainak 'fedőszerve', felvilágosodás korabeli maradványokkal való alkalmi operálás. Jobbára ettől is menekülünk, hiszen akadályoz a lelki kommunikációban és tranzakciókban ***, erre jobban megfelelnek a szűkölőben lévő verbális közhelyek és a teljesen sematikus, áttekinthetővé leszűkített, és brutálisan körülhatárolt szerepek ***. Azokba, mint kvázi viszonyítási sablonokba még lehet kapaszkodni, rájuk lehet bólintani, hogy „ja, így már értem".
Most már csak azon kellene elgondolkodni, hogy mik is azok a lelki örvények, amik tetszésük szerint rángatnak bennünket (hiszen igencsak szabadjára vannak engedve, és a kevés és buta sémával igen jól el vannak takarva ***). Természetesen nem a lelki rezdülések jobbik fajtájáról van szó, mert azok eltűnőben vannak, hanem a silányabb, spontán eresztésről ***.
Meg ezen az egészen is el kellene gondolkodni, mert ez nem egy gondolat, még a pszichologizálódás fogalmát sem fejtettük ki, ez az egész csak egy megfigyelés, egy sejtés, amit ma már igen ijesztően, gyakorta gondolatnak is szoktak nevezni. Holott nem az.:)) A durvább gondolati hiátusokhoz tettem három csillagot.
Talán célszerűbb lett volna úgy megfogalmazni mindezt, hogy lelkeink nagy párnacsatáiba ma már nem tud belepofázni a világos beszéd, a racionális kapcsolattartás, elszabadultak a pehelytollak. Mit szólna ehhez nagyanyánk?
[Igen, a hiátusok, csillaggal. Persze-persze. Mit lehet tenni egy topikformációban? Epikurosz kertjébe legalább nem csődülhetett be a plebs. Ha a magánéletem nem lenne zsúfolt, és nemcsak a munkám kötne a géphez, lehet, hogy megőrülnék, és kifüstölném a Metából az összes hígagyú, önállótlan, csak sustorogni és mobilokkal, mélekkel szervezkedni tudó síkhülyét és félsíkhülyét. És az értelmesebbeket is, akik belesodródtak. De kurva nagy mázlim van. Nem érek rá.]
csak ezt már akkor sem látta be, hogy szükségtelen vattázni.(azt már meg sem merem kockáztatni, hogy vattázás nélkül még jobb is, működôképesebb is lett volna)
na, csókolom az összes négyszázat, kivéve a valagfejűeket:))
Te csak ne emlegesd a http négyszáz nickjét, mert még megjelennek a végén:))
No, ettől nem kell tartani, viszont szerintem elsiklottál biztos egy mondat fölött, ti., hogy ez a fórum egy picit mesterségesen lett turbózva, a kelleténél talán tovább is, hogy jöjjenek emberek. Nagyon kis fórumhoz, ritkahozzászólásoshoz nem szívesen szólnak hozzá a kívülről bekukkantók. Nehéz ám huzamosabb időn át egyfolytában ötleteket, gegeket csiholni, főként amikor 6 nickeddel beszélgetsz egy emberrel és önmagaddal, aztán páran még odagyűlnek, és akkor jó. Már írtam pár helyen, hogy úgy tűnik, nemigen van igény a fényesre polírozott ökörködésekre, ezért kellett állandóan vattázni (amiben valamelyest a deadcrow és mások is részt vettek), ami hosszútávon nem megy, ugyebár, borítékolva van a burnout-szindróma.
Tehát én inkább itt keresném annak az okát, hogy ez a fórum kicsi lett, és gagyibb mint volt. Írtam, ez a fórum olyan most, mint amilyen vattázási csalások nélkül eleve lett volna. Nemcsak a http vattázott itt, legfeljebb ő űzte a legkirívóbban az ipart.
Mindegy, szerencsére megtapadt néhány ember, így létezik a fórum, úgyhogy ha monológot akarok írni, akkor biztosítva van a felület. És ez se semmi! Nem szabad lebecsülni:))
nagyon jó, hogy felhozod azt a másik fórumot példának. csak azt nem vetted észre soha, hogy az ilyen "így legalább történik valami"-kísérleteitektôl mennyire lett ez is ugyanolyan kicsi és gagyi.
az egyetlen különbség eleddig ,hogy -hálistennek-, az egész még soha nem lépte át a konfabulálás és kvázi ôrjöngés szintjét. ebben is áll az utolsó reménye.
míg deadcrow nem találja a helyét, mert nem szólnak hozzá, és igyekszik pár másodnivkjével egyetemben minden magáravonatkoztatható részletre lecsapni, hogy aztán dühödt, fenyegetô vagy éppen nagyon kispályásan közönséges visszavágásokat ereszthessen meg, ezzel is fenntartva valamiféle párbeszédnek legalább a látszatát, http négyszáz nickjével egyetemben pedig újra meg újra hasonló akciókat generál, mert számára már csak az alant is folyó fekália turmixolása jelenti a "végre valamit", addig morticia eléggé el nem ítélhetô, undok módon csak figyel. és magatokra is hagy. ha nektek ez kell, pörgessétek.
nna, ennyi mára a mese, ha megfigyelted, eddig sem óhajtottam túl mélyen belemászni a dagonyába, bár egyesek folyton a szoknyám szélét rángatják.
Egyszóval nem adok utasítást a fedett (helyesebben nehezen beazonosítható), kevésbé fedett és nem fedett, valamint közismert nickjeimnek, hogy lepjék el a Metát. Kurva fárasztó. Legkevesebb négy-öt hét (de inkább több), amíg a diverzánsaim valamennyire észrevétlenül beépülnek, és azt a látszatot keltik, mintha ez tényleg egy fórum lenne, és idecsalogatják a valódi embereket. Kívülről. Hát én ebbe majdnem belerokkantam háromnegyed évig. Nem is voltam normális, ez biztos. Már a gordonkára is azt hitte a morti, hogy én vagyok. Mindenkire azt hitte. Csórikámok.
És az is elképzelhető, hogy a Meta 1 év alatt betöltötte a küldetését, hiszen nem par excellence Dallas-típusú fórum (és még az is végetért, pedig sose hittem volna).
2001 végén arról esett szó néhányunk között, hogy a KV-ház elérte a plafont, ott és akkor nem lehet tovább turbózni. Aztán az újítási kísérleteket szívlapáttal kezdték agyonverni olyanok, akik a döglődésből semmit nem észleltek, és a teljesen ártatlan kiútkereső kísérleteken gyakorolták be a delgomb kezelést, a végén már-már elmebeteg beütésekkel, az általános modik egy részével karöltve.
Nnna, szóval pár ember, megkapta a lehetőséget, hogy ami még ott benneszorult, azt itt megvalósíthatta, kiélhette magát (ezen a szabadnak deklarált börtönszigeten), alapjában véve kedvező moderálási és személyi feltételek között. Aztán elfogyott a szusz. Nem teljesen biztos, hogy így van, de könnyen elképzelhető. És valószínű, hogy nem is mindenkinél fogyott el a szusz.
Persze lehet Dallast is csinálni, újra rágni a csontot, mint ahogy most én csinálom (van egy 'gumicsont megrághatatlansági okirata'. c. topi sunyin előkészítve, egy kis froclizásra).
Ja, és persze nemcsak a hozzászólásszám a lényeges, kilóra.
Azt nem szabad elfelejteni, hogy a szemétgeciállat deadcrow nemigen találja a helyét mostanában, holott a fórum intellektuális motorja volt. A http dettó, csak baszik túráztatni az agyát, totál le van terhelve másutt, azt rebesgetik, hogy megint belehabarodott valami nőbe az a marha.
Szóval a passzivitás nem szétverés. Egy fórum egészének az itt folytaknál keményebb ütésváltásokat is ki kell bírnia. Mintha kicsit hiányozna is egy kis pezsdítő cirkusz, botrány stb. Az néha kell, fontos építő tényező, ha nem a T. Szerkben folyik, és nem kimoderálásokkal kezelik, és nem lép túl bizonyos határokat.
Ilyesmik.
(Kitalálhatnék érdekesebb témát is, de csak karbantartom a gépírási tudásom.)
Másfelől pedig általánosabb, kívülről jövő, társadalmi jelenségekről is szó van, nem kedveznek az idők mostanában az agyament trécselésnek.
Ez a fórumszétverési rögeszméd nem állja meg a helyét.
deadcrow aljaskodott egy sort (Ted Kovacs stb.), a http-nek pedig erre föl elment a kedve az egésztől, és ezzel eltűnt egy szekérnyi nick, ami előtte lényegileg vatta volt. Ennyi történt, semmi más. A http és a deadcrow összességében nem 16 órát ül a gép előtt, hanem max. egyet-kettőt. És persze eltűnt néhány kapcsolódó nick is. Viszont a myo elég tisztességesen betöltötte az űrt, némi macerálás ellenére is.
Most műxik a fórum a valós, manipulálatlan hozzászólás számmal, valami ilyesminek kellett volna lennie elvileg korábban is.
Szvsz. ez a szétverési rögeszme modibetegség.
Ha megpróbálom pártatlanul nézni ezt a klubfórumnak indult minifórumot, és pölö összehasonlítom egy másikkal, ami valaha igen nagy volt és jó is (el kellene gondolkozni, hogy az miért lett totál gagyi, és kicsi - én tudom) akkor itt legalább valamikről szó esik - egyelőre.
