Pontosan fogalmaztál: volt ő már a polgári koalíció Medgyessy-je is.Tulajdonképpen ezt kérdezem tőled,mint tisztelt ellenzőtől,hogy erről miért is nem beszélünk?...
Az a hír járja, hogy D209-es elvtárs árverezésre ajánlja fel azt a tollat amivel aláírta 1978-ban az SZT állományba lépési nyilatkozatát. Ez a toll ma már világhírű, hiszen ennek segítségével tudta öt éven át az orruknál fogva vezetni a mindenkit és mindent figyelő szovjet szuperkémeket.
Szerintem egy szép román nyelvű előadást kellene tartani Budapestán az Operában december 1-én.
A legjobb lenne, ha a darabot Corneliu Vadim Tudor írná, s a történet a Wass Albert románok és zsidók ellen elkövetett vérengzéseiről szólna.
A végén megkapná Petru Mediosara Tudor tollát ajándékba, miközben az Úttörőszövetség énekkara énekelne. Utána díszvacsorát adhatnának a legnagyobb vállalatok vezetői, melyen természetesen Günter Verheugen is ott lenne.
Ünnepeljünk ezen a héten is. A múltat csak azok akarják végleg eltörölni, akik szégyellik azt.
Országunk és népünk azonban büszke PéterKém fiára, aki öt éven át állt ellen a KGB-nak. Soha se fogjuk felejteni mit tett az országért.
Mint egyszerű minisztériumi alkalmazott, Medgyessy elvtársnak esélye se lett volna bevinni Magyarországot a Valutaalapba. Korábban történtek erre kísérletek, de azok az éber szovjet megfigyelés alatt sorra megbuktak. A bukott kísérletekről fennmaradt dokumentumok számolnak be, amelyek megtekinthetők a KGB levéltárában.
1970-es évek eleje, Medgyessy (KGB által lehallgatott) telefonja megcsörren. Egy úr jelentkezett be:
- Halló, Johnson vagyok a Valutaalapból. Na akkor tárgyalunk a belépésükről?
- Halló Medgyessy vagyok, igen pénteken délután 2 és 3 között jöjjön a pénzügyminisztériumba.
Természetesen a KGB azonnal lefülelte az összeesküvést és megtiltotta Megdyessy elvtársnak a tárgyalást. Hogy az ország mégis be tudjon lépni, ezért Medgyessyt ki kellett képezni a konspirációra. Ezért a párt beléptette őt a KGB által ellenőrzött és irányított magyar titkosszolgálatba. Ott mindent megtanult a KGB-től, azt is hogy hogyan kell átverni a KGB-t. És sikerült. 1978-ban PéterKém már olyan profi módon beszélt a KGB által lehallgatott telefonján, hogy a KGB figyelmét teljesen elaltatta.
1978, ugyanaz az úr:
- Halló, Johnson vagyok a Valutaalaptól. Akkor tárgyalunk a belépésükről?
- Uram téves kapcsolás, Ön Indiát akarta hívni. Itt Magyarország képviseletében Medgyessy beszél és nekünk eszünk agában sincs belépni. Amúgy is zsúfolt a napirendem, legfeljebb pénteken délután 2 és 3 közt lenne időm a pénzügyminisztériumban.
- Elnézést, rossz országszámot hivtam. Nekem is zsúfolt a napirendem, igaz pénteken nekem is van időm az indiaiakra fenntartva egy tíz perces késés jogát. Akkor hívom őket hogy ráérek, Ön pedig vegye úgy hogy nem is hívtam.
- Már el is felejtettem. Egészen péntekig.
Így játszotta ki öt éven át PéterKém a szovjeteket. Persze tudjuk, hogy egy kém csak akkor sikeres ha a partnere se bukik meg. Ma már tudjuk, hogy a Valutaalap emberei is mind titkosszolgálati emberek voltak, különben nem tudták volna az őket is megfigyelő szovjeteket kijátszani.
Wass magyar hazafi volt a háború után (előtt, alatt)
Medgyessy KGB-ügynök volt-e 20 évvel ezelőtt (és most is valakiknek az ügynöke).
A jelenlegi bagázs a bolsi nomenklatúrához tartozott-e alig néhány éve (és most is).
Bejelentem hogy Tamerlán polgártárs e szerzeménnyel jogot nyert arra hogy a reményeink szerint megvalósuló évfordulós ünnepen azt nyitóbeszédként felolvasva kedveskedjen Medgyessy Péternek, a meghívott hősnek. Egy dedikált példányt át is adhat majd a hős elvtársnak.
Az ünnepély résztvevői tapsolnak, vakuk villognak.
Az igazi hősök általában szerény emberek. Nem szívesen mesélnek bátor tetteikről. Ne várjátok hát, hogy Medgyessy Péter személyesen mondja el, hogyan harcolt a hazájáért.
A kémelhárítók munkáját (érthetően) kevesen ismerik. Néha azonban, egy véletlen esemény jóvoltából, egy kívülálló is megtudhat valamit (nem sokat) ezekről a rendkívüli emberekről és titokzatos tevékenységükről.
Nekem is megadatott egyszer. Az alábbi, különös emlékemet tavaly már megírtam. Úgy gondolom azonban, nem baj, ha még többen megtudják, mi történt azon az estén a minisztériumban.
Igen, a minisztériumban dolgoztam és ismertem M. P-t, ezt a halkszavú, szerény, tisztelettudó fiatalembert.
Nem volt feltűnő személyiség, legfeljebb csak azt találták többen különösnek, hogy sohasem vette le (még a legnagyobb kánikulában sem) a zakóját. Azt beszélték, azért nem, mert a zakója alatt, egy különleges táskában, mindig kibiztosítva hordja a középfokúját. Azt is mondták, hogy az egy francia típus, Rigaux-ban készült és csak kevés embernek van belőle. De ezt én csak szóbeszédnek tartottam, nem is foglalkoztam vele.
Egészen addig, míg egy este vissza nem kellett mennem a házba az ottfelejtett kalapomért.
A folyosók már kihaltak voltak, de az egyik irodából furcsa zajokat hallottam. Benyitottam és megdöbbenve láttam M. P-t, amint egyszerre három férfivel viaskodik. Látásból ismertem őket: K. volt az egyik, G. a másik és B. a harmadik. Úgy láttam, az a szándékuk, hogy M. P-t egy székhez kötözzék. A G. már elő is készített egy hosszú, erős subjonctifot. Amikor megláttak, B. rámvetette magát és egy surcomposéval megbénított.
De ez a kis idő is elég volt M. P-nek ahhoz, hogy szabaddá tegye az egyik kezét (azt hiszem, a bal volt) és előrántotta a kibiztosított középfokút. Gyors egymásutánban három villanást láttam. Pronom rélatifok voltak. Aztán egy sistergést hallottam, ráismertem a plus-que-parfait continu sajátos hangjára. A K., a G., meg a B. egyszerre üvöltött fel. Szerintem nem gondolták, hogy ellenfelük ilyet is tud a középfokújával, de hát az egy különleges, francia gyártmány volt. Be kellett látniok, hogy hárman sem bírnak M. P-vel és hátrálni kezdtek az ajtó felé. A hátrálásból csúfos megfutamodás lett. Még az adjectif possessifjüket is hátrahagyták.
"Salut, bisou!" - kiáltotta gúnyosan a győztes M. P. a menekülő K., G. és B. után.
Aztán odajött hozzám és felsegített.
"Megkérem, arról, amit most látott, ne beszéljen senkinek" - mondta. Én megígértem.
Hát, ez történt.
M. P-vel aztán még gyakran találkoztam, de csak köszöntünk egymásnak. Viszont a három támadó, K., G. és B. nem mutatkozott többet.
Az ígéretemet idáig megtartottam, de tovább már nem hallgathattam.
M. P. nagy ember lett. Igaztalanul vádolták. Legalább ezen a fórumon meg kellett védenem őt az alattomos politikai támadásoktól. Remélem, sikerült.
A hőst lehet ünnepelni, de nem hinném, hogy örülne egy nagyszabású, nyilvános rendezvénysorozatnak. Nem azért, mintha félne is bárkitől (egyébként a középfokú Rigaux helyett már felsőfokút használ), hanem, mert ma is szerény ember.
Ajándékok? Ugyan!
Inkább valami szép kitüntetésre kellene gondolni. Hárman adhatnák át: K., G. és B.
Igen, ez az!
Tavaly december elején is láttuk, hogy M. P. él-hal az efféle nemes gesztusokért.
Biztosan meg lenne hatva...
(:-))
Akkor először is ünnepélyesen megnyitom a 25 éves KGB ellenállás évét. Ünnepeljünk közösen. Örvendetes lenne ha Medgyessy Péter személyesen eljönne hozzánk és mesélne hősies harcáról. Legalább megtudnánk hogy miképpen kellett akkor a KGB-nak ellenállni.
Addig is érdekesek az ötletek miszerint az állampolgárok a díszévben esetleg ajándékkal fejezhetnék ki hálájukat a hős nemzetvédő ellenkémnek.
Most óvastam hogy Észak Kórejába még virágot is el neveztek a vezéről Úgy híják aztat hogy 'kimdzsongília' (hű de nehéz vót leírni!) és álítólag szép.Az onokám aki tanút és okos ember aztat mongya hogy nékije vóna pár tipje miképen lehetne be linésíteni rencer tanilag aztat a virágot. Aszonta hogy anak külön rencer tan köllene.
It is meg lehetne próbálni ezel a virágos dologal mer aki a virágot szereti ugyibár.
Aztán az iskolások megemlékezhetnének erről a nagy hőstettről.
Lehetnének a korszakot és a kémelvtárs KGB elleni küzdését bemutató tévéjátékok, színházi előadások is.
Aztán szoborállítás, közterület és iskolák elnevezése a hős antikágébés vezérről.
Kimondottan jól mutatnának a mozdonyok elején a Kémelvtárs portréi!
Persze ünnepeségeket is rendezhetnénk, katonai parádéval (Czinege elvtárs óta úgyis hiányolják a dolgozók).
2003-ban lesz a 25 éves évfordulója, hogy hazánk első Nato katonája, Medgyessy Péter felvette a harcot az elnyomók, a KGB ellen. Tette ezt a KGB színeiben.
Ezennel megkérek mindenkit, hogy tegyen javaslatot, hogy hogyan ünnepelhetné meg hazánk és dolgozó népünk a legszebben ezt az évfordulót.
Be lehet nevezni drámaíró, versmondó és még mindenféle versenyre, melyek megvilágítják e hőstett minden pillanatát.
Az Mszp és szadesz is ünnepelhet velünk, de ha nem akar, akkor csináljon alternatív Medgyessy évet.
