Kedves Mogorvamamája, Régen írtam már, de sokat gondolok rád, nagyon sokat. Amíg nem engeded őt el, mindig csak kínzó fájdalmat fogsz érezni. Ő már elment, sajnos, nem tudsz változtatni rajta. Ő neki már jó, hidd el, ha lenne rá módja, sem akarna visszatérni ide. Csendesítsd le a szíved, és nyugodj meg, és beszélgess vele, meg azzal akivel van az Ő lelke. Meglásd megnyugvást találsz szívedbe.
A születésnapok mindig ünnepek maradnak, kedves Mogorvamamája.
Együttérzek veled, de most, a mai nap nem a fájdalomé, hiszen ezen a napon született.
Én hasonlóan érzek, a születésnapokon nem a gyász az, ami bennem van, nem a fájdalmakra gondolok, hanem arra a csodás napra, amikor megszületett az enyém.
