Igazán sajnálom, hogy környékünk egyes jobb sorsra érdemes települései, ilyen és hasonló szomorú hírek miatt kerülnek országos fókuszba.
Én annak idején a bajai régió minden községéről nyitottam e fórumban topikot, nem rajtam múlik, hogy olyanok, akik ezekben élnek, nem éreznek késztetést arra, hogy életük mindennapjairól is beszámoljanak, holott a lehetőség adott.
Én egy önkormányzat illetékes vezetőjeként biztos, hogy kijelölnék egy afféle sajtófelelőst, akinek az lenne a dolga, hogy a településükkel kapcsolatban minden olyan helyen megjelenjen híreivel, esetleg reagálásaival, ahol községére figyelmet szentelnek. (Lásd e fórumban példa okáért, a bokodi jegyző igyekezetét.)
Nem tudom, ki a szerencsétlenség áldozata, de enélkül is együttérzek családtagjaival.
"Bácsborsód, a Déli csoport bajnoka Bizonyítványosztás a megyei II. osztályban Bajai Napló [2004-07-12] Labdarúgás
Meglepetésre a 2003/2004-es szezonban a Bácsborsódi SK lett a labdarúgó megyei II. osztály Déli csoportjának bajnoka. A községben 1983-ban volt utoljára „nagycsapat”, az akkor megnyerte a megye II-t, a következő évben azonban kiesett a felsőbb osztályból. Ezután hol a második, hol a harmadik osztályban szerepelt a gárda. 1998-ban a megye III-at megnyert csapat játékosaiból rakták le a jelenlegi együttes alapjait. A 21 évvel ezelőtti és a mostani csapatban egy közös pont van: a jelenlegi edző, Illés Antal, aki annakidején játszott a borsódi sikercsapatban.
– A 2003/04-es szezonnak tizennyolc fős kerettel vágtunk neki – mondta Csontos János sportköri elnök. – A vezetőség az első hat közé jutást tűzte ki célként, ám a szurkolókkal együtt titkon valamelyik dobogós hely megszerzésében reménykedünk. Már az ősszel látszott, hogy a csapat képes a jó helyezésre, hiszen szinte végig a dobogón állt és többször vezetett is. Az első 12 fordulóból kilencet megnyertünk, ám a szezon végén bekövetkezett sérülések, eltiltások miatt az utolsó hármat elvesztettük. Félidőben így az ötödik helyen álltunk, egy ponttal lemaradva a dobogótól. A télen két játékosunk távozott, míg Csúcs Attilát leigazoltuk Bácsbokodról.
A tavaszi mérlegünk: 12 győzelem, 2 döntetlen, 1 vereség. Hazai pályán: 7 győzelem, 1 döntetlen. Ellenfeleink Bácsborsódon ebben a szezonban csak egyszer tudtak a hálónkba betalálni. Öszszességében a 30 mérkőzésből 21-et megnyertünk, 34 gólt kaptunk, ami a legjobb a csoportban. A rúgott 59 találat viszont elég kevés. A bajnoki cím egyébként az utolsó fordulóban dőlt el Sükösdön, ahol óriási izgalmak közepette 0-2-ről 3-2-re fordítottunk. Csapatunkból a védelem nyújtotta a legjobb teljesítményt: Farkas Attila kapus, Fekete Gábor, Várnai Szabolcs, Héhn Csaba, Bognár Pál hátvédek. Mojzes Zoltán és Györe Mihály a középpályán igazi motorjai voltak a gárdának, de jól játszott Zavaros Norbert, Varga Zsolt is. Elöl Veverka Gábor és Grósz Gábor igyekezett az ellenfél védőit becsapni, ám sokáig sérültek voltak, ezért több cserejátékos is szóhoz jutott. Török Gyula, aki az elején csak keveset vállalt, a tavaszt már végigjátszotta. Kiss Sándor szintén részese volt a sikernek. A szezon közben igazolt Csúcs Attila és az ifjúsági gárdából az utolsó mérkőzésekre felhozott Harnóczi Tamás fontos gólokat szereztek. Jól játszott még Banász Krisztián, Balázs Attila és Jenei Zoltán is. Házi gólkirályunk – hosszú sérülése ellenére – Veverka Gábor lett 14 találattal.
Kis falu lévén mindig gondot okozott az ifjúsági csapat kiállítása. Az év elején a felnőtt keretbe visszaigazolt Török Gyula lett a fiatalok edzője. Sikerült egy olyan 20 fős keretet kialakítania, amely mind helyi fiatalokból áll. Minden meccsre ki tudtak állni, és még a cserepadra is jutott labdarúgó, ami igen nagy szó. Tizedik helyezésük – ismerve a nehézségeket – jó eredménynek számít.
Felnőtt csapatunk évek óta szinte ugyanazzal a kerettel vág neki a bajnokságnak. A labdarúgók igazi baráti közösséget alkotnak, szabadidejük nagy részét is együtt töltik. A sportkörnél az edzőtől a gondnokig mindenki társadalmi munkában végzi feladatát. Egyedüli támogatónk a polgármesteri hivatal. Évekkel ezelőtt alakult egy baráti kör – 30-35 fővel –, amely havonta 500-500 forinttal járul hozzá a költségvetéshez. Óriási előny, hogy a játékosok szinte mind helybeliek.
A sikerhez hozzájárultak lelkes szurkolóink is, akik a legreménytelenebb helyzetben is buzdították a fiúkat. Mindenkinek – az edzőtől, a szurkolókon át a polgármester úrig – köszönöm a támogatást.
Valószínű, községünk anyagilag nem bírja el a magasabb osztály költségeit, ezért maradunk a II. osztályban. A további jó szereplés érdekében a felnőtt csapat egyben tartása a legfontosabb célunk, és a jövő érdekében ifjúsági együttesünk fejlesztése."
A rengeteg hátrány és kedvezőtlen körülmény ellenére nem szabad feladni a küzdelmet a fejlődés érdekében – véli Csomor László, aki a rendszerváltás óta vezeti a kistelepülést.
– Mennyit változott a falu az utóbbi, csaknem másfél évtized során?
– A jó kiépítettségű infrastruktúra további felújítása volt az elsődleges. Kiegyenlítettük a gázberuházás hiteleit, teljessé tettük intézményeink, lakásaink gázfűtését. Teret, utakat, buszváró-öblöket és buszvárókat építettünk. Új játszóteret alakítottunk ki. Korszerűsítettük a sportöltöző fűtését, melegvízellátását. Iskolánk ma már szabványméretű, világítással ellátott, aszfaltozott kézilabdapályával rendelkezik. Számítógépterem áll a diákok rendelkezésére. Óvodánk felújítása ütemezetten történik. A teljes padozatcsere után most a nyílászárók cseréje történt meg. Járdák épültek teljes utcahosszban és szakaszolva a község számtalan részén. A valaha elhanyagolt temető ma már vízellátással, aszfaltozott belső és külső úttal, hulladéktárolóval ellátott rendezett terület, a kegyeleti hely igényének megfelelő állapotú. A település egészét érintően törekszünk a rendre és azt tapasztalom, hogy a lakosság döntő többsége társ ebben. A kábeltelevízió-szolgáltatást az ingatlanok 80%-ában igényelték, amihez bekötési díj nélkül jutottak hozzá. Korszerűsítettük a közvilágítást. A kilencvenes években önkormányzati finanszírozású zeneoktatás ma már magán-zeneiskolai háttérrel működik, ahol az iskolásaink mintegy 40 százaléka képezheti magát. Fontosak számunkra az ünnepek, amelynek rendezésében mindig vannak lelkes segítőtársak. Ilyen az Idősek Napja, a Falunap, a Mikulás Ünnep, a Szüreti- és Farsangi bálok. Ezek jelzik a törődést és erősítik az összetartozást, melyre nagyobb szükség van, mint valaha.
– Milyen munkalehetőségek vannak?
– Sajnos ez problémás terület. Eladósodott és megszűnt a szövetkezet, a Bácsalmási Agráripari Rt. privatizációja révén a helyi telepei ismét a munkanélküliek számát gyarapítják. Mindezek kapcsán a természetes élettér, a föld csupán pár család számára nyújt megélhetést. Jelenleg csak két mértékadó munkáltató van, a megyei szociális otthon és az önkormányzatunk. Most indul – 22 fővel – a csökkent munkaképességűek foglalkoztató munkahelye. Ennek kialakításán túl tárgyalást folytatunk kárpitos munkahely kialakítása érdekében.
– Melyek a jövő időszak fontos feladatai?
– Kiemelten fontos az oktatás és nevelés színvonalának emeléséhez szükséges feltételek biztosítása. Viszonylag alacsony a gyermeklétszám, ezért az intézményfenntartás jelentős többletterhet ró ránk, de nem engedhetjük, hogy gyermekeink rosszabb eséllyel induljanak másoknál. Folytatnunk kell az utak, járdák és a sportöltöző átfogó felújítását. A már működő hulladékszállítási rendszeren túl fontos feladat lesz a szennyvízrendszer kiépítése, de ennek időtávja bizonytalan. A jövőben – úgy, mint eddig – mindent megteszünk, hogy Bácsborsódot a békés alkotómunka jellemezze, ahol bármilyen gond mellett sem lehet, hogy bárki feladja. Mert tudni kell, hogy számíthat ránk.
Csomor László 1953-ban született Szigetváron.
1978-ban gépgyártástechnológiai diplomát szerzett, majd tervezőként dolgozott a Kaposvári Villamos Berendezések Gyárában, s termelésirányítóként a Láng Gépgyár Dombóvári Gyárában.
1984-ben költözött Bácsborsódra, ahol a helyi mezőgazdasági szövetkezet műszaki ágazatvezetőjeként dolgozott. 1990-től polgármester. 1998-ban igazgatásszervezői diplomát szerzett. Nős, 4 gyermek édesapja."
Valtozott mar a kozseg hozzaallasa az "idegenekhez"?Anno,amikor gyermekkorom egy reszet ott toltottem,eleg zart kozosseg volt.Emlekszem egy orvosra,egy tanarnore,egy mernokre,aki a TSZ-ben melozott,meg egy szoc.otthon vezetore,akik kulon kis kozosseget alkottak,mert nem akartak befogadni oket.Utoljara a szoc.otthon diri adta fel,es hagyta el a falut....
Mijo,te valoszinu ismerted oket :)))
Valahol szégyellem, hogy ennek a tiszta és szimpatikus településnek még nem nyitottunk saját témacímet, most pótolom.
Amit egyúttal felhasználok arra is, hogy gratuláljak térségünk ama ritka polgármesterei egyikének, esetünkben Csomor Lászlónak, kinek nincs riválisa a rövidesen zajló önkormányzati választásokon.
Kedves Laci, további sikereket kívánok a munkádban !
– A 2003/04-es szezonnak tizennyolc fős kerettel vágtunk neki – mondta Csontos János sportköri elnök. – A vezetőség az első hat közé jutást tűzte ki célként, ám a szurkolókkal együtt titkon valamelyik dobogós hely megszerzésében reménykedünk. Már az ősszel látszott, hogy a csapat képes a jó helyezésre, hiszen szinte végig a dobogón állt és többször vezetett is. Az első 12 fordulóból kilencet megnyertünk, ám a szezon végén bekövetkezett sérülések, eltiltások miatt az utolsó hármat elvesztettük. Félidőben így az ötödik helyen álltunk, egy ponttal lemaradva a dobogótól. A télen két játékosunk távozott, míg Csúcs Attilát leigazoltuk Bácsbokodról. 
A sikerhez hozzájárultak lelkes szurkolóink is, akik a legreménytelenebb helyzetben is buzdították a fiúkat. Mindenkinek – az edzőtől, a szurkolókon át a polgármester úrig – köszönöm a támogatást. 
