Keresés

Részletes keresés

rhynn Creative Commons License 2002.09.26 0 0 2
Bocsi mindenkitől :)
így már jó lesz:

Elkészült az első novella, amely vmennyire előrevetíti az első küldetéseket. Várom a véleményeket.

Ébredés

(Bevezető novella a Phoenix - Project világához)

Két Gigász küzd a hegyek ormán,
fegyverük a harag mint pusztító orkán,
egyik sem nyerhet, hisz egyedül nem élhet,
s e harcban veszik sok százezer élet.

A pusztító villám, Norg haragja,
ellenszegül neki a csillogó szablya.
Terjed a káosz, a pusztítás démona,
Egyetlen reményünk a jóság diadala.

Nem pihenhet a két gigász,
hisz kezükben élet, s halál.
Az utolsó csata, hol bőg a harsona
talán a harc vége, egy új világ hajnala

A próféta utolsó szavai
Az Újjászületés Ötvenedik Évfordulóján



A barlangban a készletek kimerülőben voltak. Emberek kis csoportja rejtőzött ide, mélyen a föld alá, elmenekülve a háború okozta szenvedések elől. Azon a napon, mikor a 23. számú expedíció elől elzárták a világot, minden megváltozott. De ez már hónapokkal ezelőtt volt. Az emberek szenvedtek, s szerettek volna visszatérni a világra, ahol születtek és ahová rendeltettek.

Niklas Anderson, a csoport vezetője magányosan haladt a Vének Tanácsa tanácstermébe. Már csak rá vártak. A mai nap nagyon fontos volt, hisz a tanácstagok arról szavaztak, hogy kinyissák-e az oly régen lezárt ajtókat.
A tanácskozás - vagy inkább a vita- órákig tartott, s nem sikerült konszenzusra jutni. Ekkor úgy döntöttek, hogy szavazással döntenek majd ebben a rettentően fontos ügyben. A szavazás után a Vének (mely igazából nem a kort tükrözte, inkább csak a tisztelet jele volt) úgy döntöttek, hogy ismét visszatérnek a felszínre.
Niklas Anderson elmosolyodott. Minden a tervei szerint alakult.

Egy hónappal a szavazás után megnyíltak a Remény Kapui. Az emberek boldogan özönlöttek a felszínre, bár a boldogságra igazán nem volt okuk. Amit fenn találtak az nagyon elszomorító volt. Az egész város romokban hevert. Az épületek összeomlottak, mindenhol különböző járművek roncsai voltak. Életre utaló nyomot nem igazán találtak. A csalódott tömeg nekiállt az új élet megteremtésének. Ez a nap volt az Újjászületés Napja.

Az Újjászületés Napjának első évfordulóján már teljesen más világot látott a felkelő nap. Az egykori főváros romjain új nemzet született. Terenborg a Napfény Királyságának (az ország lakosai így nevezték országukat) új fővárosa lett. Közben kutatás indult más barlangok keresésére. Egy év alatt a lakosság húszszorosára nőtt. Az emberek lassanként visszatértek régi életmódjukhoz.

Az Újjászületés Tizedik Évében már három város viselte büszkén a Napfény Királyságának Főnixmadarát.

Niklas Anderson kinézett az ablakon. Amerre csak nézett, ünneplő tömegeket látott. Ma van az Újjászületés Napjának tizedik évfordulója. Mindenki elégedett, mindenki ünnepel. Visszafordult az ablakból, s a teremben lévőket vette alaposabban szemügyre. A Bölcs Jonas, a Vének legbölcsebbike gondterhelt arcát nem igazán értette, bár Niklas eufórikus hangulatán is keresztülhatolt valamiféle baljós előérzet. A tanács többi tagja értetlenül figyelte a két férfi néma párbeszédét.
Valaki erőteljesen, gyorsan kopogtatott. Több tanácstag is felszisszent. Ünnepi tanácsnap volt, ilyenkor senki sem zavarhatta őket. Egy órán belül kezdődnie kell az ünnepi ebédnek, majd a következő évek munkájáról fognak társalogni. Legalábbis ez volt a szokás. Nem a kopogtatás.
A kopogás szabályos dörömböléssé erősödött, az ajtó remegni kezdett. Niklas nem igazán értette mi történik. Aztán a következő pillanatban az ajtó beszakadt, s feketébe és vörösbe öltözött emberek özönlöttek be az ajtón. Többen voltak mint a tanácstagok, s mindegyiknél a háborúból származó fegyver volt.
Pedig ezeket már évekkel ezelőtt begyűjtöttük és megsemmisítettük. Gondolta Niklas, s zavartan a csoport felé fordult:
- Segíthetek valamiben?
Több katona is kibiztosította a fegyverét, majd rá és a tanács másik két vezetőjére szegezték fegyverüket.
- Mi a Forradalmi Párt nevében jöttünk, és azért vagyunk itt, hogy átvegyük a hatalmat méltatlan kezeitekből!
Síri csend következett, a tanácstagok elborzadva követték az eseményeket. Niklas idegesen fészkelődött tolószékében.
- Uraim, - fordult barátaihoz - úgy érzem, most jött el az a pillanat, amikor felállunk, s lemondunk idealista álmainkról. A világnak nincs szüksége ránk.
Ezzel, mint aki jól végezte dolgát, elindult az ajtó felé. Lelkében azonban óriási háború tombolt. Nem igazán fogta fel, mi történik, és nagyon csalódott volt. Mélyen benn a szívében elszakadt valami. Egész életemben az új világot szolgáltam, és most ez a hála. Újból kitaszított lettem. Tisztán emlékezett még arra a napra, amikor 2 évtizeddel ezelőtt felszólították országa elhagyására. Nemcsak felszólították, hanem egész életére meg is nyomorították, hogy többé lehetősége se nagyon legyen egy országot irányítani. Tolószéke a gyengeség jele volt, azt meg az emberek nem szerették.

Gondolataiból a fejének szegeződő puskacső ébresztette fel.
- Nem mész te sehova! Királyodnak tervei vannak veled! - erre a katona felemelte a fegyverét és a puskatussal lesúlytott. A sötétség elborította Niklas Anderson eszméjét.

Kínzó fájdalomra ébredt, melyet elsősorban halántékánál érzett. Szemei lassan ráfókuszáltak a vele szemben ülő férfira. Fekete páncél volt rajta, kilétét sötét maszk rejtette. A maszk és a páncél ellenére is tudta ki áll vele szemben. Valahogy érezte.

A páncélos alak sátáni kacajt hallatott, mintha olvasott volna Anderson gondolataiban. A fekete ember felállt és elindult magatehetetlen ellenfele felé.
- Most pedig megfizetsz azért, amit egyszer ellenem elkövettél.
Megfogta az öregembert, és karmait mélyen belemártotta ellenfele tesébe.
Niklas látta ellenfele kezét lesújtani, aztán valahogy minden megváltozott körülötte.

Először csak a fájdalom volt, mely úgy tűnt, hogy soha nem ér véget. A világ sötétségbe borult, de a kínzó, égető fájdalom megmaradt. Ilyen lenne a halál? - kérdezte magától, majd érezte, hogy az elviselhetetlen fájdalom ellenére tudata folyamatosan visszanyeri hatalmát, s egy hirtelen jött gondolat alapján sikerült a fájdalmat csillapítani, majd teljesen megszűntetni.

Aztán valahogy a világ is visszatért régi valójába, de mintha egy teljesen eltorzított lencsén keresztül nézte volna azt. A fekete maszkon keresztül is jól látta a másik ember szemében a zavarodottságot és a félelmet. Nem értette, mi történik, de nem is nagyon foglalkozott vele.
Valami megmoccant elméjében, egy új hatalom, s az egész terem lángra lobbant. Ellenfele motyogni kezdett, egy ősi és nagyon gonosz nyelven, s egy fekete kapu jelent meg háta mögött.
Niklas próbálta visszatartani ellenfelét, de hirtelen jött ereje elpárolgott, a fájdalom visszatért. A Fekete Ember átlépett a kapun, ami hamarosan bezárult mögötte.

Niklas Anderson egyedül maradt.

rhynn Creative Commons License 2002.09.26 0 0 1
Elkészült az első novella, amely vmennyire előrevetíti az első küldetéseket. Várom a véleményeket.

Ébredés

(Bevezető novella a Phoenix - Project világához)

Két Gigász küzd a hegyek ormán,
fegyverük a harag mint pusztító orkán,
egyik sem nyerhet, hisz egyedül nem élhet,
s e harcban veszik sok százezer élet.

A pusztító villám, Norg haragja,
ellenszegül neki a csillogó szablya.
Terjed a káosz, a pusztítás démona,
Egyetlen reményünk a jóság diadala.

Nem pihenhet a két gigász,
hisz kezükben élet, s halál.
Az utolsó csata, hol bőg a harsona
talán a harc vége, egy új világ hajnala

A próféta utolsó szavai
Az Újjászületés Ötvenedik Évfordulóján



A barlangban a készletek kimerülőben voltak. Emberek kis csoportja rejtőzött ide, mélyen a föld alá, elmenekülve a háború okozta szenvedések elől. Azon a napon, mikor a 23. számú expedíció elől elzárták a világot, minden megváltozott. De ez már hónapokkal ezelőtt volt. Az emberek szenvedtek, s szerettek volna visszatérni a világra, ahol születtek és ahová rendeltettek.

Niklas Anderson, a csoport vezetője magányosan haladt a Vének Tanácsa tanácstermébe. Már csak rá vártak. A mai nap nagyon fontos volt, hisz a tanácstagok arról szavaztak, hogy kinyissák-e az oly régen lezárt ajtókat.
A tanácskozás - vagy inkább a vita- órákig tartott, s nem sikerült konszenzusra jutni. Ekkor úgy döntöttek, hogy szavazással döntenek majd ebben a rettentően fontos ügyben. A szavazás után a Vének (mely igazából nem a kort tükrözte, inkább csak a tisztelet jele volt) úgy döntöttek, hogy ismét visszatérnek a felszínre.
Niklas Anderson elmosolyodott. Minden a tervei szerint alakult.

Egy hónappal a szavazás után megnyíltak a Remény Kapui. Az emberek boldogan özönlöttek a felszínre, bár a boldogságra igazán nem volt okuk. Amit fenn találtak az nagyon elszomorító volt. Az egész város romokban hevert. Az épületek összeomlottak, mindenhol különböző járművek roncsai voltak. Életre utaló nyomot nem igazán találtak. A csalódott tömeg nekiállt az új élet megteremtésének. Ez a nap volt az Újjászületés Napja.

Az Újjászületés Napjának első évfordulóján már teljesen más világot látott a felkelő nap. Az egykori főváros romjain új nemzet született. Terenborg a Napfény Királyságának (az ország lakosai így nevezték országukat) új fővárosa lett. Közben kutatás indult más barlangok keresésére. Egy év alatt a lakosság húszszorosára nőtt. Az emberek lassanként visszatértek régi életmódjukhoz.

Az Újjászületés Tizedik Évében már három város viselte büszkén a Napfény Királyságának Főnixmadarát.

Niklas Anderson kinézett az ablakon. Amerre csak nézett, ünneplő tömegeket látott. Ma van az Újjászületés Napjának tizedik évfordulója. Mindenki elégedett, mindenki ünnepel. Visszafordult az ablakból, s a teremben lévőket vette alaposabban szemügyre. A Bölcs Jonas, a Vének legbölcsebbike gondterhelt arcát nem igazán értette, bár Niklas eufórikus hangulatán is keresztülhatolt valamiféle baljós előérzet. A tanács többi tagja értetlenül figyelte a két férfi néma párbeszédét.
Valaki erőteljesen, gyorsan kopogtatott. Több tanácstag is felszisszent. Ünnepi tanácsnap volt, ilyenkor senki sem zavarhatta őket. Egy órán belül kezdődnie kell az ünnepi ebédnek, majd a következő évek munkájáról fognak társalogni. Legalábbis ez volt a szokás. Nem a kopogtatás.
A kopogás szabályos dörömböléssé erősödött, az ajtó remegni kezdett. Niklas nem igazán értette mi történik. Aztán a következő pillanatban az ajtó beszakadt, s feketébe és vörösbe öltözött emberek özönlöttek be az ajtón. Többen voltak mint a tanácstagok, s mindegyiknél a háborúból származó fegyver volt.
Pedig ezeket már évekkel ezelőtt begyűjtöttük és megsemmisítettük. Gondolta Niklas, s zavartan a csoport felé fordult:
- Segíthetek valamiben?
Több katona is kibiztosította a fegyverét, majd rá és a tanács másik két vezetőjére szegezték fegyverüket.
- Mi a Forradalmi Párt nevében jöttünk, és azért vagyunk itt, hogy átvegyük a hatalmat méltatlan kezeitekből!
Síri csend következett, a tanácstagok elborzadva követték az eseményeket. Niklas idegesen fészkelődött tolószékében.
- Uraim, - fordult barátaihoz - úgy érzem, most jött el az a pillanat, amikor felállunk, s lemondunk idealista álmainkról. A világnak nincs szüksége ránk.
Ezzel, mint aki jól végezte dolgát, elindult az ajtó felé. Lelkében azonban óriási háború tombolt. Nem igazán fogta fel, mi történik, és nagyon csalódott volt. Mélyen benn a szívében elszakadt valami. Egész életemben az új világot szolgáltam, és most ez a hála. Újból kitaszított lettem. Tisztán emlékezett még arra a napra, amikor 2 évtizeddel ezelőtt felszólították országa elhagyására. Nemcsak felszólították, hanem egész életére meg is nyomorították, hogy többé lehetősége se nagyon legyen egy országot irányítani. Tolószéke a gyengeség jele volt, azt meg az emberek nem szerették.

Gondolataiból a fejének szegeződő puskacső ébresztette fel.
- Nem mész te sehova! Királyodnak tervei vannak veled! - erre a katona felemelte a fegyverét és a puskatussal lesúlytott. A sötétség elborította Niklas Anderson eszméjét.

Kínzó fájdalomra ébredt, melyet elsősorban halántékánál érzett. Szemei lassan ráfókuszáltak a vele szemben ülő férfira. Fekete páncél volt rajta, kilétét sötét maszk rejtette. A maszk és a páncél ellenére is tudta ki áll vele szemben. Valahogy érezte.

A páncélos alak sátáni kacajt hallatott, mintha olvasott volna Anderson gondolataiban. A fekete ember felállt és elindult magatehetetlen ellenfele felé.
- Most pedig megfizetsz azért, amit egyszer ellenem elkövettél.
Megfogta az öregembert, és karmait mélyen belemártotta ellenfele tesébe.
Niklas látta ellenfele kezét lesújtani, aztán valahogy minden megváltozott körülötte.

Először csak a fájdalom volt, mely úgy tűnt, hogy soha nem ér véget. A világ sötétségbe borult, de a kínzó, égető fájdalom megmaradt. Ilyen lenne a halál? - kérdezte magától, majd érezte, hogy az elviselhetetlen fájdalom ellenére tudata folyamatosan visszanyeri hatalmát, s egy hirtelen jött gondolat alapján sikerült a fájdalmat csillapítani, majd teljesen megszűntetni.

Aztán valahogy a világ is visszatért régi valójába, de mintha egy teljesen eltorzított lencsén keresztül nézte volna azt. A fekete maszkon keresztül is jól látta a másik ember szemében a zavarodottságot és a félelmet. Nem értette, mi történik, de nem is nagyon foglalkozott vele.
Valami megmoccant elméjében, egy új hatalom, s az egész terem lángra lobbant. Ellenfele motyogni kezdett, egy ősi és nagyon gonosz nyelven, s egy fekete kapu jelent meg háta mögött.
Niklas próbálta visszatartani ellenfelét, de hirtelen jött ereje elpárolgott, a fájdalom visszatért. A Fekete Ember átlépett a kapun, ami hamarosan bezárult mögötte.

Niklas Anderson egyedül maradt.

rhynn Creative Commons License 2002.09.26 0 0 0
Itt van pár kérdés, amit eddig tettek fel és még értelmes is:

meg azt hogy képzeled el, hogy ha háborut inditanak egymás ellen, hogy egyezkednek meg maguktol? remélem tévedek de sztem nem sokan akarják majd elfogadni, hogy legyözték őket - ha érted mire gondlok...

Eddigi tapasztalataim alapján egy normálisabb csapattal az egész megoldható, hisz egyik héten te vesztesz, másikban te nyersz. Amúgy minden országnak vannak bizonyos statisztikái, amelyeket alkotáskor csinál meg, s ez alapján egyrészt az operátorok állandóan képesek belső problémákat adni, másrészt meg ha pl. van egy 5. szintű sereged, a másiknak egy 10es, akkor ő dominál. vmennyi számadat lesz, de nem sok. Persze ez most nagyon le volt egyszerűsítve. Játék közbe majd megtanulsz veszteni meg nyerni.

viszont ez a történetért plussz pont sztem elé jo ötlet, de akkor ezeket kiis kéne rakni valahova, hogy a töbiek is letudják olvasni, nem?

de, ki lesz, meg az összes történetet ugye megnézheted (pl. szomszéd ország belügyei, stb) hisz erről szól, részben egy kis BigBrother kukkolás is benne lesz, meg ugye majd mailedre kapsz pletykákat pl. az operátoroktól is. Nem minden lesz nyilvános, lesznek dolgok amit csak 1-1 szövetség fog megkapni stb. Ez még a játék folyamán kiderül.

plussz megvan már ehhez egy kidolgozott szabály rendszer? vagy nekünk kellene kitalálni?

Nagyon nagy alapot kidolgoztam fejbe, most álltam neki megvalósítani. persze módosítás mindíg lehet.

rhynn Creative Commons License 2002.09.26 0 0 topiknyitó
Naszóval sokáig érett bennem a dolog (Kb. fél év) és úgy magamba nagyon sokat pontosítottam a dolgon, most érett meg igazán.

Év eleje felé találtam a neten egy teljesen újfajta játékot, ezt szeretném a Phoenix-Projecttel meghonosítani.

Az Alapok
A játék úgy épülne fel, hogy adott egy világ (vagy mondjuk Európa térkép alapján vagy egy kitalált kontinens). Ez a térkép fel lenne osztva különböző szektorokra, ahol különböző országok vannak. Minden játékos egy-egy országba különböző posztokat tölthet be. Lehet pl.: Miniszter, hadügyminiszter, ellenzéki vezető, egyes rendszerekben király, stb). A játékosok egymás közti interakciókkal szövetségeket kötnek, háborúznak, belső problémáik támadnak stb. Ezeket az interakciókat a különböző operátorok (gy.k. mesélők) vezetik le. Ők irányítják a háborúkat, belső ügyeket stb.

A játék nem a Hódítóhoz hasonló egységgyűjtögetős harci játék lenne, nem is igazán webes alapon szeretném megoldani, amíg a játékosok tapasztalatot nem szereznek, hanem egy afféle nagy mesélős játék alapján.

A játék

Szóval a kezdeti kontines az olyan 72 szektorra lenne osztva. Az új belépők kidolgozhatnának egy olyan 2-3 szektornyi országot vagy államszövetséget, így bővülne a térkép. Ez olyan 10-12 játékosig mehetne, utána az új belépők már nem feltétlenül kapnak új országot, hanem egy működő dologba kell beszállniuk.
Ezután minden héten körülbelül 1 évnyi esemény megy le. A játékosok mind 1-1 operátor alá vannak rendelve, akiknek gyakorlatilag elküldik hogy mit szeretnének abban az évben csinálni. Ha több dolgot akar, akkor lehet 2-3 naponta is csinálni. Az operátor ezután levezeti a történetet hozzáigazítva a világban lévő eseményekhez.
Amennyiben a játékos vmilyen minőségi tudósítást ad a változásokról (bizonyos hosszúságú novella mondjuk 1-1 választásról, belső forradalmakról,nemzetiségi lázongásokról), akkor creditpontokat kap, amiket az országa fejlesztésére költhet. Amennyiben csak pár szóban írja le a dolgot, akkor egy alap creditpontot kap, amiből max a seregét tartja fenn, de azt se mindíg.

Interakció
Erre két lehetőség van: az egyik, hogy a játékos bejelenti, hogy háborút indít pl. és az operátor levezeti. A másik lehetőség, hogy a játékos és virtuális ellenfele (pl. a szomszéd ország kormányzója) megbeszélik a dolgokat, egymás között levezetik a csatát, vmelyikük (vagy akár mindkettő!) leírja saját szemszögéből a történetet, elküldi az operátornak, és akkor az történik amit ők akarnak. Ha nem tudnak megegyezni, akkor az operátor is szivesen segít pl. egy chaten keresztül. Ezekért újabb crediteket lehet szerezni.

Na röviden ennyi bevezetőt, az érdeklődőket szivesen várom itt a fórumon, vagy akár emilbe is: rhynn@mailbox.hu

A játék nem arról szól hogy egy mindíg győztes nagyhatalmat hozzál létre, hanem inkább a politikáról, ármánykodásról, vmi újnak a teremtéséről, s talán értékes tapasztalatok szerzéséről. Leginkább magukban alkotási, írási hajlamot érző játékosokat várok. Ez a dolog nagyon bejött nekem ,szeretném ha itt az rpg.hu és az index keretein belül is megvalósulna a dolog.
Várom a jelentkezéseket.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!