Én kezdtem a topikot s aztán szinte teljesen el is felejtkeztem róla, hiszen azóta a kislányunk egészen jól leszokott a dologról. Egyébként ő is kikap érte, ha agresszív. Teljesen egyetértek azzal, hogy a gyerekem (de senki más sem) élheti ki az agresszióját mások kárára.
Nagyon tetszett Alice, a történeted a cigányokkal kapcsolatban. Érdekes volt a számomra látni, ahogy a kislányom utcán is minden előítélet nélkül odament üldögélő cigányasszonyokhoz, és köszönt nekik, akik egyébként kivétel nélkül mind nagyon kedvesek voltak vele, rámosolyogtak. Én örülök, hogy nincsenek előítéletei (persze egyikünk sem ezzel születik), és igyekszem úgy nevelni, hogy ne is legyenek.
Nem hinném, hogy igaza volt az állatorvosnak, abban, hogy lemosódik a spóra, szerintem csak egyszerűbb az embernél a kezelés a csupasz bőrön, ezért imádkoztunk mi is azon, hogy a fejbőrre ne terjedjen át, mert azt legalább olyan nehéz kezelni, mint az állatot a szőrzet miatt. A gombaspórák nagyon nehezen mosódnak le és csak 80 c fok felett pusztulnak el. Egyébként a Lufi kutyán még most is látszik a macskagomba helye, nagyon lassan nő ki a szőr a már egyszer fertőzött területen és a lábán ritkább is maradt a szőr.
Macskagombát az én lányom is szedett össze. Van a Mátra alján, Szücsiben egy kis horgásztanyánk, a lányom átment az egyik szomszédhoz, ahol egy fehér kicsi cica volt. Azt hittem, hogy a vendég kislányé a cica, de utóbb kiderült nem volt gazdija. Amikor áthozta hozzánk, láttam is hogy eléggé magaalatt van higiéniailag a cica és mondtam is neki, hogy ne ölelgesse, ne fogdossa, engedje haza, mert biztos a faluból csatangolt el. Így is volt, a halőr el is vitte. Kb. 1 hét múlva kikarikásodott a lányom. Szabályos köröcskék jöttek a kis mellére, ahová a cicát szorította és az alkarjára, ahová a cica hozzáért. Be is utalt a kerületi bőrgyógy. a Bőrklinikára, ahol mintát vettek és le is fényképezték, mert olyan "gyönyörű" volt (a főorvos asszony szerint, az más dolog, hogy én majdnem szörnyet haltam, olyan ronda volt). Szóval az én lányom gombáját lehet, hogy most már oktatásoknál használják. Sokat szenvedtünk vele, mert ecsetelni és krémezni kellett. Rémálmaimban se jöjjön elő! Szegény Lufi kutyánk is elkapta, őt is vittem azonnal a dokihoz, nehogy visszafertőzze a lányomat. Azon már csak imádkozni tudtunk, hogy a hajas fejbőrre ne terjedjen át, mert onnan aztán kiírtani, hát.... Azóta nem nyúlunk kóbor cicákhoz, bármennyire aranyos.
Az nekem volt meg macskatenyeszto gyerektelen koromban. A macskakbol lehetetlen volt kiirtani... Rolam elmult hamar, mert ugye en furdok is es lemosodnak a sporak. Legalabbis igy magyarazta az allatorvos :)
Otvarbaol nem vagyok profi, lehet hogy marhasagot irtam, nekem is csak meseltek az erintettek :)
Úgy látom átmentünk bőrbetegségekbe, de mindegy... :-)))
De akkor már ideírom azt is, ami még gondot okozott. Volt a gyerekeiteknek macskagombája? Tudjátok az milyen? Nagyon észrevétlenül kezdődik, jellemző rá, hogy kisebb vagy nagyobb, de szabályos kör alakú pörsenés, olyan, mintha mondjuk egy 1 forintosnyi vagy 2 forintosnyi, vagy akár csak egy lencsényi kör alakú területen mintha smirglivel átdörzsölték volna a bőrt. Namost az benne a gáz, hogy ha ilyenkor azonnal nem kezelik valami hathatós gombalölő szerrel (pl. Nizoral), akkor elterjed, és akkor már belülről, gyógyszerrel is kell kezelni meg kívülről is, és kb 6 hétig tart.
Általában macskák terjesztik, de embertől is lehet kapni, persze általában csak olyanok kapják el, akik hajlamosak a gombákra.
Ótvar nem foltosodik, az keményen sebes, hólyagos. Nekünk egy óvodai karmolásból alakult ki, és hosszú hetekig volt otthon a gyerek. Elég vacak dolog volt. Nagyon fertőz és nagyon terjed. Ja, és a gyerek egy elég jónevű és jó környéken levő budai oviba járt, tele jólszituált szülőkkel.
En attol is kiakadtam amikor amugy rendezett nenikek tapiztak a kolkot a babakocsiban.
Tetu es tarsai :)
Van nekem ket unokahugom, eloszor a nagyobbik lett babas es a dolgot eleg lazan kezelte, ahogy kell szvsz, gyerek a foldon jatszott, homokozott stb. Nem is volt vele semmi gond, beteg sem volt soha. Egy evre ra megszuletett a huganak a kisfia aki viszont a lakast naponta 2x mosta fel! Igaz nem volt nagy de akkor is! Szoval minden sterilizalva, cumi nem a foldre de az asztalra esett mar fozte. A gyereken egyszer csak kijott valami foltosodas, ok is allergiara tippeltek, mignem a szomszedban lako oreg ciganyasszony el nem magyarazta: otvar az aranyom, otvar! :)))
Surgosen elkoltoztek. Viszont a gyerekek (azota ott mar hugi is van) allandoan betegek, fuluk, mandulajuk stb. A nover kisfia meg 4 evesen felmaszott a kotelen a tornaterem tetejere. Kerdeztem az anyjat, nem fel-e hogy leesik (akkor nekem meg nem volt), azt mondta nem. Akkor nem maszna...
Akkor nektek nagy mázlitok volt a Nittyforral! Mi megmostuk a gyerek haját (friss az élmény, az estéinket most is azzal töltjük, hogy átnézzük a gyerek haját, de már csak elvétve találunk serkét) vele, aztán másnap reggel találtunk mozgó állatkát. Akkor nem találtam viccesnek, de most már olyan élmény, amiről jókat lehet mesélni :-) Mellesleg az osztályban csupa jól szituált, tiszta gyereknek volt, ja, és a tantónéninek is. Meg rajtam is voltak serkék...
Attól persze lehet, hogy én is frászt kapnék, ha valaki csak úgy lecsókolná a gyereket az utcán, de ezek csak előítéletek, sajnos :-(
Ó, szerintem ez a topic már amúgy is kinőtte kicsit a kezdeti kérdést, szóval nem annyira nagy baj, ha ezzel kapcsolatos dolgok is szóba kerülnek.
De ha már a tetü, rüh fóbiád jelentkezett, hadd meséljem el, nálunk hogyan zajlott.
Akkoriban költöztünk be a lakótelepre, és állítólag a rüh terjedéséhez elég az is, ha megfogsz valaki után egy kilincset, aki rühes volt. Nekem akkor a lányom másfél éves volt, és ő csalánkiütést kapott először. Azzal kezelték szegényt, de semmi hatása nem volt, ugyanis ő a rühatkára allergiás kiütéssel válaszolt. Na szóval vagy 2 heti diétázás stb után kerültünk a bőrgyógyászhoz, aki nagyítóval nézte végig a gyerekem testét, és fel is fedezte két ujja között a rühatka járatát. Kaptunk valami löttyöt, amivel az egész családnak át kellett kennie magát egészen a nyakáig, aztán minden ruhaneműt vagy ki kellett 90 fokon főzni, vagy átvasalni, vagy 3 napig a szabadban szellőztetni. (Netuddmeg milyen volt a loggiánk 3 napig... ) De ezzel vége is volt.
A tetüvel iskolás korukban találkoztam, és elég szörnyű élmény volt. Ugyanis a kislányomnak akkor vállig érő copfjai voltak, és éppen azokat fontam be reggel - épp odasütött a nap - mikor hirtelen olyan kis mozgó lényeket láttam a hajában, amikről először azt hittem, hogy muslicák, és nagyon lassan esett le nálam a húszfilléres - máig látom magam az ablak előtt, a gyerek haját fésülve, ahogyan azon morfondírozom, hogyan kerültek a gyerek hajába muslicák - de mikor végre leesett, azonnal azt ondtam, mindkét lány itthon marad, ma nincs iskola, ezek után fogtam egy cellix ragasztót, ráragasztottam egy két lényt a lány hajából, aztán rohantam le a gyerekorvoshoz, vittem magammal, mit csináljak én ezekkel. Az csak annyit mondott: "Ja, tetű? Tessék Nittifort venni a patikában, azzal megmosni a gyerek haját... " - én meg felháborodottan támadtam neki, hogy mi az meg sem kérdi, melyik iskolába, melyik osztályba jár?
Na másnap tetüellenőrzés lett az iskolában, aztán kiderült, hogy néhány szerencsés gyerektől eltekintve, szinte mindenki tetves, de míg a szülői értekezleten mindezt elmesélte a tanítónő, ő is a haját vakargatta ösztönösen :-))) - a szülői végére meg már minden szülő vakaródzott pusztán a téma miatt.. :-))) - a Nittifor egyébként azonnal és véglegesen kiirtotta a tetüket, épp csak egy hajmosás volt az egész.
Ha úgy vesszük máshoz képest nem nagy dolog például rüh,tetü /erre az elsőre nem is gondoltam ideáig, tényleg, hogy ez is lehet :-o/, de mondjuk azért nem sok kedvem van hozzá, hogy a gyerekem /egy van, 19 hónapos/ ez miatt vakaródzon, legyen rossz a közérzete, ecsetelgessem ilyen picin, moshassak át mindent stb mikor még közösségbe sem jár...
Nekem soha nem volt egyik sem, se rüh, sem tetü és persze, hogy nem azt mondom, hogy ezek csak koszos, hajléktalanon vannak, sőt!!
Mivel viszont az ilyen közeli érintkezésnél ilyen emberekkel nagyobb az esély, hogy előforduljanak ilyenek így nem tartozik a legnagyobb vágyaim közé az ilyen puszik kapása...
Nem akarok erről bővebben foglakozni, csak éppen nekem ez a véleményem.... úgyhogy nem igazán hatódtam meg a jelentem sajnos...
A történeted így leírva nagyon megható viszont...
Aztán nem jártak többet vissza?
Uhh, nem akartam ennyire belemenni ebbe a témába, csak a történetet gondoltam elmesélni...
Bár kicsit off amit írok, de azért idekívánkozik a te hozzászólásod mellé.
Nem tudom így hirtelen beazonosítani, hogy mennyi idősek a gyerekeid. Mindenesetre ez a tetü, rüh, cseppfertőzés félelem szvsz. ha nem is alaptalan, de nemolyannagydolog, amitől érdemes lenne parázni.
Én nem vagyok cigány, sőt még piszkos sem, sőt mindig volt fedél a fejem fölött, sőt állandó orvosi ellenőrzés is biztosítva volt stb., de bizony nekem már mind a két lányom volt tetves is meg rühes is! Meg a fél osztály, meg a fél ovoda. (Cseppfertőzött is, de az nem rasszfüggő). Nem olyan nagy ügy az egész. Egyrészt ezek az élősködők állítólag elsőként a túl tisztán tartott gyerekeket támadják meg, másrészt a kezelésük igen egyszerű - (már ha megtudtad, a tünetek mitől vannak! :-))) ). Miután én már mindezt végigcsináltam, egyáltalán nem félek semmiféle koszos emberektől, csak akkor, ha bicska van a kezükben.
Szóval én inkább meghatónak találtam azt a jelenetet amit leírtál. Mikor még a lakótelepen laktunk, nagyon sokszor jöttek lakásról-lakásra becsöngetve cigány asszonyok, kinőtt ruhákért satöbbi. A többiekkel ellentétben én minidg odaadtam nekik ami akadt, mert amúgy is nehéz volt a tárolás. Inkább nevettem a meséiken - szinte mindenki azt mondta, hogy a nővérem (sógorasszonyom, szomszédasszonyom, húgom, ángyikám stb) éppen kórházban van és IKREKET szült, és nincs mit fölvegyen.
Különösen emlékezetes volt számomra az, miköor egy kb. 8 év körüli kislány csöngetett be - gyönyörű gyermek volt. Előadta a szokásos szöveget, csak éppen nála az anyukája szült éppen ikreket - itt közbevágtam, mondtam neki, hogy ugyan kislányom hagyd ezt a mesét, adok én neked anélkül is, gyere be, aztán mikor összeszedtem az aktuális pakkot, megkérdeztem tőle: "Játék nem kell?" Te el nem tudod képzelni azt a boldogságot, ami ellepte az arcát, csupa mosoly lett, és egyszerre visszaváltozott gyerekké - "De igen!" - No összeszedtem egy csomó játékot, az akkori gyermekdotációknak hála, mindig akadt fölösleg - netuddmeg mennyire boldog lett. A ház előtt várták a kistestvérei, és rögtön szétosztotta köztük a többit.
Tegnap velünk éppen az agresszió ellentéte esett meg. Lenn voltunk sétálni babakocsi nélkül és elhaladtunk egy pad mellett amin nagy batyukkal cigány család ült és nagyon koszosak voltak, /persze most a lényeg az, hogy szörnyen koszosak voltak, rendetlenek, gondozatlanok, ami persze a nem cigányoknál is van nagyon is, tehát nem ezért írom/szóval, elmentünk mellettük és a kisfiú a fiacskám elé állt és lóbálta elötte a kulcstartóféle macifigurát, én meg terelgettem elfele onnan gyorsan a gyermekem, mikor a kislány /kb. 10 év körüli/ odafutott és megfogta a Rolandom arcát /nagyon koszos volt a keze,mindene/ és adott neki egy puszi az arcára. Nagyon megijedtem, először azért, hogy mit is akar, aztán utána meg másért. Olyan hülyeségkre gondoltam, mint cseppfertőzés, tetű...
Szóval ilyen egy eset amikor viszont nem örülök az agresszivítás /ami persze vitatott, hogy van-e kisgyerekenél ugyebár. :)/ ellentétjének sem....
:(((
A mi ovinkban is volt egy iszonyú agresszív kiskölyök (nevezzük őt Rolandnak:)),aki annyira goromba és verekedős volt,hogy ha felbukkant,minden kispajtás visítva elmenekült.
Egyedül az én csöndes,szelíd fiam fogadta őt el olyannak,amilyen. Órákig tudtak ők ketten szépen,békésen játszani,harag,vita,veszekedés és verekedés nélkül.
A 4 év alatt egyszer,egyetlenegyszer láttuk kárát ennek a barátkozásnak.
Roland akkor "véletlenül" rácsapott egy fakockával a fiam fejére.Sírás,vér,ragtapasz...
Az én gyerekem könnyei már régesrég fölszáradtak,ez a kisfiú viszont egész nap vígasztalhatatlanul zokogott.
Mit is akartam ezzel mondani?
Semmit. Csak elmeséltem.
Én a "rohadt" kifejezést a legtöbb esetben kiterjeszteném a szülőkre is. (tisztelet azon kevés kivételnek, aki látja a problémát és szeretné is megoldani, de szerintem az ő gyerekeikkel nem is lesz baj, ők azok, akik kinövik majd az agresszivitást, ha a szülő nem csak gondolkodik a megoldáson, hanem elég határozott is tud lenni) A baj az, hogy a legtöbb szülő tényleg életre való csemetét lát, örül, ha a gyerek a múzeumban felmászik a tárlóra és meglovagolja a kitömött kiállított vadkant, majd megsértődik, ha a teremőr rá mer szólni a gyerekre. Életre való csemetét lát akkor is, amikor a gyermek egy koncerten fenn ugrál a színpadon, és feldönti a zenészbácsi gitárját, majd ha a zenészbácsi elmeséli, hogyan illik viselkedni egy koncerten, megsértődik és kikéri magának, hogy az ő gyerekét más nevelje. Ugyanezen szülők és gyerekek ellen nem tud lépni a pedagógus sem, mert a szülő ellenséget lát benne. Mindez személyes tapasztalat, sajnos...
(A legegyszerűbb azt mondani, hogy ha verik a gyereked, azért az óvónő a felelős, vagy hogy oldd meg te a problémát, de ha megoldásként a "lenyúzom a bőrödet" mondatot alkalmazod, akkor szörnyeteg vagy :-( )
Nem személyszerint utálom azt a gyereket, hanem mint egy viselkedésforma megszemélyesítőjét (hiszen már azt se tudom hogy nézett ki, a nevére sem emlékszem).
Ami az ovodaváltást illeti, éppen az volt a baj, hogy új ovodába került akkor (a régi vállalati ovoda volt, és mivel a férjem eljött onnan, ki kellett venni őt. Az új meg "tanácsi" - akkoriban túlzsúfoltak voltak az ovodák, örültünk ha egyáltalán valahová beveszik, ez is 40 fős csoport volt. Azóta több választási lehetősége van a gyerekes anyáknak, akkoriban más volt a helyzet.
Ami meg ezeket a szerencsétlen pedagógusokat illeti, szvsz. örülnek, ha inzultus nélkül telik el egy napjuk. Ma már a gimnáziumban pl. azt sem szabadna megtenniük, hogy óra előtt elpakoltatják a mobiltelefonokat. Szóval nagyon rossz felé vezet ez az út, ugyanis nagyon kevesen vannak, akik komolyan fel tudják fogni, hogy hol az a határ, amíg szeretem a gyereket, és hol kezdődik az, mikor már kifejezetten ártok nekik az engedékenységemmel.
Ovono manapsag foiskolai diplamaval lehet az ember. Az 3-4 ev + tanulas. Hogy ott mit tanulnak pontosan nem tudom, de biztosan azt is hogy ha Pistike csepeli Julikat mint a repat akkor Pistike kezet le kell fogni es pl. leultetni egy szekre kulon es beszelgetni vele errol-arrol. Aztan ha Pistike hosszabb idon at nem hagy fel ezen szokasaval akkor a szulokkel torteno beszelgetesek utan van nevelesi tanacsado, pszichologus, pszichiater, gyogyszerezes vagy elektrosokk (mar bocs). Ha ovoneni elnezi hogy a gyerekek egymast utik akkor haza kell kuldeni mert nem tesz eleget a feladatanak. A szuloknek van szaja, lehet beszelni a vezetovel, a tanacs oktatasi osztalyaval, a szocialis gondozokkal vagy, magamat ismetelve, van masik ovoda.
Azt hiszem ez a topic azert indult hogy a harapos kedvu gyerekek ketsegbeesett szuleinek adjon tanacsokat. Mert nem minden harapos/verekedos gyerek szuloje nezi tetlenul amit a gyereke csinal, orulve a gyerek eletrevalosaganak. Es azon tul hogy rohadt koloknek titulaljuk imadott magzatat, talan valami ertelmeset is lehetne mondani neki. Mert valszeg nem fogja lelovetni a vadasszal. Az a gondolat hogy most a gyerekere valaki gyulolettel gondol nem fog neki sokat segiteni.
A munkajukat rosszul vagy egyaltalan nem elvegzo embereket (ovono jelen esetben) ki kell rugatni. Vannak rossz ovonok, sajnos, mint rossz bolti eladok, rossz konyvelok, mernokok, orvosok stbstb. Az hogy valakinek sajat belso psziches problemai vannak, meg nem kellene gatja legyen a munkaja elvegzesenek. Ha mas nem azert mert ezert fizetik (abba ne menjunk bele hogyan). Az en fiam a bolcsiben tanulta meg a dada kifejezest :(. Otthon soha nem hallhatta. Tehat vagy egy masik gyerektol, vagy magatol a dadustol. Szerencsere nem tartott sokaig a gyerek ottani karrierje.
Hat ezt oszinten sajnalom :(.
En ovodavaltason gondolkodtam (akar fizetosbe is vinnem) 1 honap utan, mert a gyerek a kezdeti beilleszkedest nehezen vette (az elso sikeres het utan nem akart menni, sirt, bepisilt). Mostanra (1 honap alatt) rendezodott a dolog, de max. Karacsonyig adtam idot magunknak, az uj ev uj ovit jelentett volna ha a gyerek nem szokja/szereti meg az ovodat/ovonenit/gyerekeket. Pedig tuti nem bantotta senki, itt az eroszakot nem hagyjak az ovonenik :). Talan az idejeben tortent valtas a te gyerekednek is segitett volna.
Valahogy ugy tunik nekem, hogy neked van egy problemad (a te gyerekedet bantjak) es azt varod hogy azt masok oldjak meg. Ha az ovoneni nem allt a helyzet magaslatan, akkor ott a vezeto ovono, a tanfelugyelo, vagy a masik ovoda. Egyszeruen nem birom megerteni hogy felnott emberek hogyan tudnak egy bolcsis/ovis koru gyereket gyulolni ilyen vehemenciaval... :( Es plane ennyi ido utan!
Röhögni fogsz Idike, de ha az életét nem is, de bizony az alsó tagozatos éveire komoly kihatással volt! Az addig mindenki iránt nyitott kislány nem mert új társaságba menni, félt a többiektől, stb.
Éppen azt próbáltam szemléletesen érzékeltetni, hogy mennyire könnyedén és vidáman tudják ezeket a dolgokat kezelni azon az oldalon, ahol épp a gyerek a támadó fél, ugyanakkor mennyire megszenvedi az, aki a szenvedő.
És igenis: rohadt kölyök. Nem tudom mi okom lenne rá, hogy máshogyan nevezzem.
Tudtommal egyébként ezeket a gyerekeket, akikről írtam, egyiket sem verték otthon. Csak éppen természetesnek találták, hogy ilyen "életrevalóak".
Mint pedagógus én is tudom, hogy van jópár kolléga akit nem érdekel az agresszivitás megoldása, vhogyan nem akarnak tudomást venni róla, vagy konfrontálódni, nem tudom miért? Nyilván kényelmnesebb:(((
Nekem az a tippem, hogy azert mert a sajat magukban levo agresszioval sincs kedvuk konfrontalodni, illetve arrol se akarnak tudomast venni. Talan felnek szembenezni vele, mert nem tudjak, hogyan kell kezelni, mert sose tanultak meg (pl gyerekkorukban).
Komolyan szavam nincs. Ennyi indulat evtizedekkel ezelotti harapasok miatt? En nem emlekszem arra hogy haraptam, arra igen hogy verekedtem de nem en vertem valakit hanem verekedtem valakivel. A masik is reszt vett benne tevolegesen :) Hogy ki kezdte azt mar tenyleg nem elemezgetnem, nem emlekszem. Es nem volt allando szereploje a harcaimnak, es foleg fiuk voltak, ritkabban lanyok. Meg persze gyakorlasnak a tesoim, akik bar kisebbek de ketten vannak :)
Arra a kerdesre, hogy mit csinalnek ha az enyemet bantanak, hat meg elkepzelni sem tudom hogy a gyerekem eletet szisztematikusan keseritse meg egy masik gyerek es az ovono/tanitono ne tegyen semmit. Illetve en tennek, legvegso esetben ovodavaltas. De mire van az ovono az ovodaban? Enni adni? Mert ha meg a nyilt agressziot sem kezeli akkor hazamehet.
Volt egy korszaka a gyerekemnek (2 evesen) amikor agressziv volt a jatszoteren, szep szabalyosan nyomta be a homokba nala kisebb gyerekek fejet de azon tul hogy elvittem onnan es megmagyaraztam neki hogy nem csinalunk ilyesmiket (mi sem bantjuk), moralisan hiaba kozelitettem volna a kerdeshez, neki meg nem volt moralja. Az hatott ra hogy a masik gyerek orditott, abba is hagyta szepen, az egesz tartott egy jatszoteri homokozos szezonig. Egy tartosan agressziv gyerek mogott szvsz agressziv szulok vannak akiktol a gyerek a konfliktusok megoldasanak ilyen modjat latja. A ketevesre haragudni eleg nagy butasag, a szulojere annal inkabb lehet, plane ha nem tesz semmit. De most irtsunk ki minden harapos ketevest? Az enyemet kar lett volna, mostanaban mar lovagias a kicsikkel, segit nekik es jatszik veluk szepen :) Megtanulta...
Tenyleg Alice, evek multaval ez miert annyira fajo neked? Ez az ovodai elmeny hatarozta meg a lanyod eletet? Emiatt nem ment egyetemre, nem ment ferjhez, nincsenek gyerekei? Elkepzelni sem tudom.
Hát igen, sajnos ez is benne van a pakliban. A szomorú az, hogy az általam említett gyerekeknek egyáltalán nem bunkó szülei voltak, akikről az ember mondjuk feltételezi, hogy megvárják a sötétben, hanem inkább olyanok, akik természetesnek tartották, hogy istenem, most ilyen korszaka van, majd kinövi. Biztosan ki is növik nagyrészét, de ne má' az én gyerekem kárára! Üssék a tulajdon szüleiket, ne a más gyerekét.
És sajnos az a baj, hogy mára szinte félnek fegyelmezni a gyerekeket, mintha az valami személyes szabadság megsértése vagy korlátozása lenne... holott személyes szabadsága csak olyannak lehet, akinek már a döntésiért is vállalniuk kell a felelősséget. Azért ezt tudatosítani kellene.
Mint pedagógus én is tudom, hogy van jópár kolléga akit nem érdekel az agresszivitás megoldása, vhogyan nem akarnak tudomást venni róla, vagy konfrontálódni, nem tudom miért? Nyilván kényelmnesebb:(((
Valahogy én is ezt tartom kivitelezhetőnek, hogy ha már a saját szülője nem állítja le a csemetéjét akkor majd én megmondom neki merre hány méter. Igazából nem tudom mi is ajobb, de ha közösségbe jár a gyerekem és nem vagyok ott megakadályozni a balesetet, másik szülő ill. nevelő nem tesz érdemlegeset, akkor nincs más választásom mint magam megoldani ahogy tudom. És reménykedni, hogy nem lesnek rám a megfenyegetett gyerek szülei a sarkon....
:-)))
Nem biztos hogy pont ezeket a szavakat használta, mindenesetre igen komoran hangzott. És bejött.
A kisebbik lányom emiatt a rohadt kölyök miatt teljesen visszahúzódóvá vált az ovodában, nem játszott senkivel, alig szólt valamit. Az ovónő meg kijelentette nekem, hogy a gyerekem hülye. (Nem ezekkel a szavakkal, hanem, hogy jobb lenne kisegítő iskolába vagy ilyen helyre adni.) Meglehetősen járatlan voltam az ilyen dolgokban, de azt biztosan tudtam, hogy a lányomnak nincsen semmi baja, az előző ovodában minden remekül ment nála. De itt állandóan iskolai teszteket csináltattak velük, egyszer volt egy nyílt nap, ahol a gyerekek mindenféle alakzatokat határoztak meg, és pl. a négyzetre azt kellett mondani, hogy "4 egyenes által határolt terület", meg ilyesmik. Borzasztóan fel voltam háborodva, akkor mentem el otthondolgozónak, és megmondtam az ovónőnek, hogy kész, kiveszem a gyereket az ovodából, köszönjük a szívességet.
Most így utólag, ahogyan elolvastam a beírásaimat ebben a témában, rájöttem, hogy elég agresszíven hangzott mindaz amit leírtam, hát igen, ez a dolog rákfenéje, hogy az agreszivitás agresszivitást szül. Senki nem szent, és nem lehet csodálkozni, ha egy szülő a gyerekét ért sérelmeken úgy felháborodik, hogy agresszíven reagál ezekre a dolgokra.
Hát a szomszédasszonnyal, ainek a lánya megharapta a pici lányom ujját (pontosabban inkább átharapta, szörnyű volt), nemigen tudtam mit kezdeni, mert hálistennek azonnal hazamentek. Nem engedtem át hozzá a gyerekeket vagy 2 évig.
Az ovodás verekedős kislánnyal az anyám végzett, mikor megtudta mi az ábra. Mikor ő ment a gyerekért, megkérdezte, hogy melyik az a lány, aki folyton megveri. Aztán odament hozzá, és azt mondta neki, hogy ha mégegyszer hozzányúlsz az unokámhoz, lenyúzom rólad a bőrt. Több verés nem volt, bár az ovónő igen helytelenítette anyám hozzáállását - de erről az ovónőről is tudnék egy kisregényt írni.
A másik lányomnál, mikor volt ez az eset, mindenkit felháborított, hogy a szülők még csak nem isérdeklődtek a kicsavart kislány iránt. Akkor még a lakótelepen laktunk, és a játszótéren felfedeztem ezt a gyereket, és bizony, szép hangosan elmondtam a véleményemet azokról, akik kicsavarják a lányok karját. Nem bántam meg, és szarok rá, hogy ezzel milyen lelki törést okoztam annak a gyereknek.
Kicsit kezd elegem lenni abból, mikor álandóan az agresszivitást akarják megérteni.
