Morgenstern, ez az !
De ezek nem U betűk (magánhangzók), hanem a vízszintes vonalak a hosszú "tá" ütemek, a kis u-k pedig a rövid "ti" ütemek, mint a morzében ! (Tudod, ahogy a verslábakban jelölik a rövid és hosszú ütemeket pl. az anapesztusz a "uu -"). Tehát a verset úgy kell olvasni, hogy Tá. Ti ti. Tá, tá, tá. ... stb.
Ha tehát a morzére asszociálsz, lehetne a vers egy elnéptelenedett süllyedő hajó utolsó távíró-üzenete...:-/
Az, hogy hangzik, hogy "semmi sem kerek".
Ennek az lenne a mondandója, hogy nem tökéletes a világon semmi. És hát ezek a karakterek meg a vers formája sem kerek, tehát passzolna elvileg.:)
Nos?
Mustár,
ez egy létező vers, gimnáziumi irodalomtankönyvekben is benne volt (az én időmben), az a címe, hogy A hal éji dala, a költője pedig... ööö... valami skandináv neve van.
Szóval az van, hogy irodalomból azt kaptuk leckének, hogy adjunk címet egy szövegnek, úgy hogy legyen is vmi értelme, frappáns legyen, meg ilyenek:)
Nekem semmi jó nem jutott eszembe.
Szóval kábé ez a szöveg:
-
U U
- - -
U U U U
- - -
U U U U
- - -
U U U U
- - -
U U U U
- - -
U U
-