Talán azért veszem könnyen mert nem vagyok féltékeny természetű és nincs kissebbségi érzésem sem. Ugyanis lehet hogy félre érthető, ezért bár nem ide tartozik, úgy érzem meg kell magyaráznom. Nem arról van szó hogy kissebb péniszem lenne mint az elődömnek, ez 19cm hosszú, és megfelelően vastag. Mindössze arról van szó, hogy a nejem az enyémet már túl hoszúnak tartja, és úgy látszik jobban tetszett neki a rövid, de igen vastag pénisz. Amit mind elmondta sosem látott lakadt állapotban, mert mikor levetkőztek ez már mindig merev volt.
Mi csak egyszer beszélgettünk ilyen témáról, mert engem nagyon zavarnak az elődök, nem tehetek róla. Annyit viszont megtudtam, hogy az én elődeim is vastagabbak voltak, tudom, hogy a páromnak tetszett, de azt is tudom, hogy nem csak ez számít.Szerintem (és szerencsére szerinte is :)) a szex nem csak egy paraméterről szól, annál sokkal összetettebb dolog. Ha ügyes vagy, akkor a vastagság/hosszúság stb. hátrányaidat el tudod feledtetni.
Én tudom, most is sokszor látom. És a nejem elmondásából részletesen ismerem, hogy milyen volt akkoriban. Ma már elhízott, s kopasz. A péniszéről például ezt mondta:" Nem volt olyan hosszú mint a tiéd, de tudod mlyen vastag volt?" És csillogott a szeme mikor ezt mondta.
Nem tudom mennyire ide való az én történetem a barátnőmnek én vagyok a negyedik férfi az életében akivel ágyba bújt minden rendben ment , de egy év után azt vettem észre , hogy eggyáltalán nem kivánja a sex et.
Most a havi két alkalom már nagy szó pedig másfél éves kapcsolat után ez már nagyon kevés szerintem.
Amikor kérdőre vontam akkor ő türelemre intett engem aztán egy öszinte percben szóba kerültek az exek és akkor elmondta , hogy az elöző partnereinek jóval nagyobb intim méretei voltak mint nekem sőt közvetlenül elöttem volt egy akinek akkora volt , hogy eleinte fájt neki.
Elmondása szerint nem tud felizgulni azzal a gondolattal , hogy nekem csak átlagos /15cm/ méretem van.
Nagyon szerelmes belém annyira , hogy ez nem érdekelné , de engem ez nagyon zavar.
Szerintem erre nincs megoldás és én nem bánom , hogy szóba kerültek az exei , csak az , hogy emiatt lesz vége a kapcsolatunknak.
Romantikus úszkálásról lehet mesélni, de az intim részleteket ("akkorát szeretkeztünk, hogy még a fülem is kettéállt") kéretik mellőzni - még akkor is, ha tulajdonképpen tök logikus, hogy tényleg hatalmasat keféltek abban a bizonyos öbölben... Elég, ha nem önti szavakba az élmény szexszel kapcsolatos részét.
Az elodom?
Nos, jobb vagyok, leszek es mar akkor is jobb voltam, amikor az meg csak eg yfarkincas sejt volt a 200 millios tomegben.
Vegulis engem valasztottak, nem?
Lord_Oberon
p.s.: Szubjektiv megiteles, de ala tudom tamasztani ugy, hogy atomot robbanthatsz mellette, es allni fog utana is.
Engem akkor hozna zavarba, ha személyesen ismerném az ex-ét, mert akkor valóban pletykaízű és ízléstelen lenne kitárgyalni. Egyébként tényleg lehet tanulni belőle.
Ha biztos, hogy lezárta magában azt a történetet, akkor a múltjára nem lehetek féltékeny. Én ilyenkor azt mondom neki, hogy cicus, akkor még azt sem tudtam, hogy a világon vagy!
Egyszer, amikor a jelenlegivel chateltem, elmondott egy öböl-szintű sztorit az első barátnőjéről. Én a háttérben dühöngtem egy pár másodpercig, mire közölte, hogy ja, igen, ha te most elmondasz egy hasonlót, én szétverem a monitort.
Úgyhogy ilyesmit inkább ne.
Hát az a helyzet, hogy én eléggé rühellem az exes sztorikat. Egy az, hogy olyan idiótán feszélyezve érzem magam, mikor egy vadidegen ember intim dolgairól hallok. De ez még hagyján lenne, ha nem urgana be azonnal, hogy egyszer ugyanennél a macánál én is valakinek az elődje leszek, és akkor meg rólam fog megtudni egy vadidegen pasi egy csomó érdekes részletet:)
Az ember egyébként azért nem szereti hallani az efféle történeteket, mert - szvsz - ilyenkor arra gondol, hogy a párja esetleg nosztalgiával gondol arra a bizonyos exre...
... bár, ha belegondolok, nálam ez úgy működik, hogy épp azok érdekelnek már a legkevésbé, akikről a leggyakrabban mesélek.
Egy ismerős lány azzal kergette az őrületbe a volt barátját, hogy amikor meglátta a srácot az aktuális (őt követő) barátnőjével, megvetően elhúzta a száját:
- Te képes vagy utánam ezzel összeállni??? Hát hogy néz ez ki???
Azért ez se gyenge...
On:
Azt hiszem, az ex-es sztorikból sokat lehet tanulni, ki lehet deríteni pl., mik voltak azok a végzetes lépések, amelyek végül a kapcsolat megromlásához vezettek, de - úgy látom, többekkel egyetértésben - arra nem vagyok kíváncsi, hogy a kedves kivel naponta hányszor, milyen pozitúrában, stb. ...
Pláne ajánlatos kerülni a többször, jobban, könnyebben, élvezetesebben, kellemesebben, stb. szavakat az ex-ekre vonatkozólag.
Nem bírja a büszkeségem :-)
ez a lényeg. Ha nem vesszi észre a mostani, hogy az ex emlegetése fájó lehet, akkor baj van nála a beleérző képességgel. Egy dolog egy szép nyaralási emlék, más dolog egy részletekbe menő riport a szexről.
A tengeri élethelyzet nullázása mindenkinek szíve joga, de hogy miért nem tudnak az emberek ennek kapcsán asszociálni, azt nem értem….hacsak nem olyan szerencsések, hogy a tengerparti élménybeszámolón kívül mással nem találkoztak….:))
Na ja, kit érdekel, ha az előéletében volt egy tengerparti öböl, sőt mi több, azon is felül lehet emelkedni, hogy volt az életében 60 manus.
De azt azért nem hinném, hogy sok (férfi)ember van, aki mosolyogva, kedvesét érzékien, gyengéden simogatva, lelkében boldogsággal telten hallgatná a kedvest az ágyban az eksön után heverészve, aki kb. imígyen csacsog a kókadt darabot szemlélgetve (személyes élmény volt):
De aranyos….olyan jó volt….de furi…az egyik barátomnak is ilyen volt….de az övé keményebb volt….meg hosszabb is….tudod, asszem, az nekem számít….meg az hihetetlen volt, hogy meddig bírta…..de Veled is jó, semmi gond nincs veled…meg most egyébként is téged szeretlek…csak úgy eszembe jutott….szólj, ha ne meséljek róla…
....nem szóltam…ennek minek?...aztán meg el lehet dönteni, az értékelés alapján marad-e vagy sem…rossz szájíz azért maradt…:))…..nem sokáig…..:))
más:
Egyszer, amikor valakinél úgy ítéltem meg, túl sokat beszél, és túl sokat mond(!) az „előzőekről” az én ízlésemhez (és tűrőképességemhez) mérten, és az istennek nem bírja megérteni, hogy ez nekem nem okvetlenül kellemes (többször szóltam érte!), akkor képes voltam arra a hernyóságra, hogy azt találtam neki mondani, hogy ”nem hinném, hogy valaha az életben nőtől kaphatok olyan szexuális élményt, int amit a 2 évvel ezleőtti barátnőmtől kaptam”
…természetesen vérig sértődött…..nem szólt, de érződött, hogy ott motoszkál benne…nem is bírta, csak egy-két hétig, aztán csak kibökte, hogy ez neki milyen rosszul esett.
Akkor elmondtam neki, hogy nekem sem esik jól minden, amit az előző, nem kevés barátjáról megtudok a velem való összehasonlítgatás kapcsán.
Még akkor is rossz érzés, ha éppen az én javamra billen a mérleg egy szempont kapcsán.
Azt is elmondta, hogy mindössze valami egetverő bunkócsapással kívántam ezt vele megértetni, s szó nincs róla, hogy még a Gizi után ácsingóznék, mindössze kicsinyes, ócska bosszú-kisérlet volt…
…soha többet nem halottam egy szót sem a „régiekről”…
Még egy gondolat a témához:
Ha a kedves elmesél egy régi történetet, ami neki kellemes volt az előző partnerével, én meg húzom a számat, meg neheztelek, az nagyon nem jó reakció. Először is azért, mert ebből az jön le, hogy elvárom tőle, hogy ne legyenek kellemes emlékei az elődömmel. Aztán meg ezzel elérem azt, hogy túl sokat foglalkozzon az emlékeivel, többször is átgondolja a múltat, és ebből kifejlődhet az, hogy elkezdi majd összehasonlítgatni a múltat a jelennel. És az nem jó, mivel az idő az emlékeket megszépíti, így én már eleve hátrányban vagyok.
Úgyhogy a múltat szépen múltként kell kezelni, nem tulajdonítani túl nagy jelentőséget neki.
Nincs itt semmiféle vita, csak mindenki leírta a saját véleményét.:o)
Számomra az öblös sztorinak sokkal több információtartalma van a nullánál.:o) Viszont ha már a nullát emlegeted: nekem speciel nulla információra van szükségem az éppen aktuális pasim múltbéli csajait illetően.
Mindez alól kivételt képez, ha én vagyok olyan passzban, hogy kérdezni van kedvem. Megjegyzem, hogy ez eddig meglehetősen ritkán fordult velem elő.:o)
Értem én: az a lényege, hogy baromi irigy tucc lenni, és csak te akarsz geci nagyot dugni abban a kibaszott eldugott öbölben. Mi ebben olyan bonyolult? :o))
értelmetlennek találom az "öblös és hozzá hasonló sztorik" mesélése kapcsán kialakult vita folytatását.
Kiran álláspontját osztom, miszerint van, amit érdemes (lehet) tudni. Amit pedig tudni érdemes, az valami információ a múltról. Az öblös sztorinak NULLA információtartalma van, tehát ha valaki felháborodik a hallatán, tegye (személyisége még indokolttá is teheti). A mesélő meg szégyenkezzen, mert maximum nem-ártani tud vele, használni biztos nem.
Ha meg valaki "agresszívan" kérdezősködik, az vessen magára, ha rosszul esik.
Egy kivétel azért van: az általam nulla információtartalmú kategóriába sorolt történetek mesélése egy esetben hasznos: ha a másikat baszogatni akarom - bármilyen rosszindulatú célból kifolyólag. Ha valami, hát ez biztosan hat.
HA ŐK nagyot dugtak a kéklő öbölben, és TENEKED IS ilyen terveid vannak, már egálba jut.
Félreérted. Kvázi lehet, hogy kúrtam egy baromi nagyot egy elhagyatott kéklő öbölben az előző pasimmal, de soha az életben nem jutna eszembe akár csak olyat is elejteni a jelenlegi pasimnak az előzőről, hogy "milyen gyönyörű volt a tengerpart egy eldugott öblében ketten úszni a kéklő vízben".
Mert alapból magamból indulok ki. Ugyanis ha nekem már ennyitől nem lesznek kellemes érzéseim, akkor simán lehet, hogy a másiknak se. Éppen ezért nem mesélnék sosem történeteket múltbéli pasikról. Még olyan ártatlanokat sem, mint ez az öbölúszósdi. Jobb az ilyen dolgokat nem bolygatni.
Még annyit, hogy a nagypatkánynak igaza van abban, hogy hangulat kérdése az egész, mert simán lehetsz olyan hangulatban, hogy nevetsz egy jót az egészen. Hiszen faszság egy másik ember múltján rágódni, főleg abban az esetben, ha nulla okod van rá. Mindenesetre én nem vagyok híve az ilyen elejtett megjegyzéseknek, főleg, hogy véleményem szerint, sehova sem vezetnek, azon kívül, hogy a másiknak esetleg kellemetlen érzést okozhatnak. Ha valaha is előfordult velem ilyesmi, akkor az csupán a véletlen műve lehetett, egyáltalán nem volt tudatos.
Nos, ez bizony igaz, túl sok illúziója nem lehet az embernek...no de miért is lenne e tárgykörben...előbb-utóbb mindenkinek van múltja...:))
Azért még mindig a stílussal és megfelelő tálalással van bajom a nagy kitárulkozást illetően,
Velem előfordult, hogy elmesélte egy hölgyemény, hogy a campingban sátorban ügyködtek egész éjjel és olyannyira sikeres volt a project, hogy másnap a mellettük ébredező német turista gratulált a hallott hangeffektusokhoz és intenzív sátormozgáshoz.
Azért egy ilyen történet elmesélése még ha sokszor poénnak szánják is, nem okvetlenül sül el szerencsésen - hangulattól függő ugye a dolog - és akkor éppen nem voltam olyan hangulatban, hogy a dolog vicces voltát teljes szépségében érzékeljem.
(na, tegyük hozzá, nem fogalmazott olyan finoman, ahogy leírtam)
Szóval megfelelő hely, idő, hangulat, megfelelő szavak, kellő óvatosság.....és akkor akármit el lehet mondani...
Egy dolog sejteni, feltételezni, sőt, esetleg tudni és egy más tészta naturálisan hallani egy-egy történetet - szóljon az akár szexről, akár érzelmekről.
Szexen túlmenően - az sem okvetlenül esik jól egy holtszerelmes emberfiának, ha azt mondják neki, hogy veled remek a szex, soha rosszabbat, de a három évvel ezelőtti barátomtól annyi érzelmi töltést kaptam, ami egy életre elég, és nem hinném, hogy lesz még valaki az életben, akit így tudnék szeretni.
...nos lehet válogatni a variációk között....sok mindent jó tudni, de szinte mindenkit mag lahat bántani, el lehet kedvetleníteni magunktól...kérdés sikeresen ráhibázunk-e arra a pontra, ami örökre elriasztja azt, akit éppenhogy örökre kívánunk megszerezni....
Legyen még egy példa:
Nem találkoztam személyesen ilyen élménnyel (egyik cimbora igen), hogy azt vallották volna meg könnyek között a gyertya lobogó fénye mellett, hogy milyen magányérzet, szeretetéhség volt az, ami eltöltötte őt 22 évesen, hogy a kutyáját vette rá egy kis nyalakodó-hancúrra és hogy az milyen jó volt....
..asszem, ez a kutya-dolog (még) az én kedvemet is elvenné....de mindenkinek szíve-joga, hogy mit talál bocsánatos múltnak, s mihez nem tud alkalmazkodni....
Ha csak annyit mesél, hogy milyen gyönyörű volt a tengerpart egy eldugott öblében ketten úszni a kéklő vízben, az még akár kellemes hangulatot is teremthet.
Hát nem tudom. Nekem már erről is alapból az jut az eszembe, hogy milyen geci nagyot dughattak abban a kibaszott eldugott öbölben.
Én a magam részéről azt gondolom, két egymást követő partner minimum egy paraméterben hasonlítani szokott egymásra. Ezt véltem megfigyelni. Már csak azért is örülök a pozitvumok kiemelésének, hétha bennem is megtalálta! :)
Belekotyogok ide is annak okán, hogy lehet, hogy én túl érzékeny vagyok, de engem már többeknek, többször sikerült lelomboznia a nagy-nagy mesélgetéssel....:))
Szerintem, mielőtt bárki túl sokat mesélne az előzőekről, érdemes legalább nagy körvonalakban megtudni a hallgatóság ehhez való viszonyulását.
(E tárgykörben (is) van Maupassant-nak egy remek novellája, ahol az ifjú feleség addig-addig tudakozódik, mígnem aztán megismervén a választ mocskosul összevesznek az ifjú férjjel.)
Ami engem illet, nem igazán szeretek tudni túl sokat az elődökről.
Persze, vannak hasznos tudnivalók, ha másért nem, pusztán azért, hogy megtudjuk, mire figyeljünk, milyen hibát követett el a másik, ami miatt ejtve lett.
Persze gyarló az ember, ha rosszat hall a régiekről, attól hízhat a mája, ha viszont olyasmit, amit a másik jobban csinált----hát azzal óvatosan kell bánni.
Valahol egy régi topicban írtam, az sem mindegy, hogy adják elő a dolgot:
Ha csak annyit mesél, hogy milyen gyönyörű volt a tengerpart egy eldugott öblében ketten úszni a kéklő vízben, az még akár kellemes hangulatot is teremthet. De ha elmeséli, milyen mocskos nagyot keféltek ott az öbölben és milyen jó volt a trutyit leáztatni a kéklő vízben, akkor az elbeszélés demoralizáló hatását csak kevéssé kompenzálja, ha azzal finomítja az elrontott hangulatot, hogy milyen murisak voltak a medúzák, ahogy a leáztatott matériára köré sereglettek.
Szóval nem mindegy, mit és hogyan mondanak el.
HA elégedetlen az ember teljesítményével, azt nem illő úgy előadni, hogy a Józsi bezzeg milyen frankón adta elő ezt a figurát, de azért én téged szeretlek igazán drágám, mert olyan jó lelked van…
Annyiban érdekelnek az előző kapcsolatai, amennyiben ettől többet tudok meg őróla, a vágyairól, kudarcairól, félelmeiről stb. Amennyiben elősegítheti a kapcsolatunkat.