Az utolsó két bekezdés már a saját szavaimat tartalmazza, azok már nem idézetek. Sajnos a dőltbetűsítő makrót elrontottam, és kissé összemosódik a magánvéleményem a szó szerinti idézettel.
A vastagbetűsítés saját hozzáadásom, az eredeti forrásban kiemelés nélkül szerepel.
Megtaláltam azt a hírt, amit említettem, szóval most pótolom a mulasztásomat: megadom a pontos forráshivatkozást.
Szóval azt írtam, hogy Simek Kitty valamiféle tanácsadó-segítő munkát végzett, legalábbis egy internetes tanácsadó fórumon, és hasonló helyzetű gyerekeknek próbált tanácsokat adni, meg azt is mondta, hogy mindenképp kerüljék el az Ő utját. No, megtaláltam a hír forrását: Mindenkit lebeszélne Simek Kitty a fegyver használatáról!.
,,Ha újra ott lenne, ma már nem tenné meg - Mélyen megbánta Simek Kitty, hogy 16 évesen lelőtte a nevelőapját. A ma 19 éves kisgyermekes anyuka nemcsak maga nem venne többé fegyvert a kezébe, de mindenki mást is lebeszélne erről a végzetes megoldásról! Ma már inkább az otthonról elmenekülést választaná,''
...
,,Nyugalmat szeretnék végre. A Blikknek nyilatkoztam utoljára - közölte Kitty a nevelőszülei jelenlétében Kétújfalun, ahol velük él. Elmondta, hogy nagyon elkeserítik azok a hírek a lapokban, amelyek önpusztító életmódjáról írnak, vagy éppen arról, mennyire elhanyagolja a kislányát. Mint mondta, nem érti, miért kell róla hazugságokat írni, hiszen éppúgy él, mint bármelyik vele egykorú lány. Dolgozik és szórakozik. Sőt, még tanácsot is ad egy internetes fórumon, ahol a hozzá hasonló helyzetben levő lányok kérnek tőle segítséget: olyanok, akike éppúgy molesztál az apja, mint annak idején őt kínozta a nevelőapja. Kitty mindegyiküket óva inti attól, hogy hozzá hasonlóan járjanak el. Mai eszével már tudja, hogy akkor neki sem így kellett volna elintéznie a dolgot.''
Bevallom, keveset tudok ennek a hírnek a valódi eredetéről. Még ebben a rokonszenvező cikkben is tetten érhető egy erősen moralizáló hangnem, ez zavar engem, mert a családon belüli erőszaknak már valahol saját tudománya van, ennél sokkal jobban el kellett volna már mennie szakmai irányba a dolognak, ennek az egész kérdéskörnek a kezelésének. Magarországon úgy áll a családon belüli erőszakhoz való hozzáállás, mint a kémia az alkimisták, a fizika meg Arisztotelész korában: már ugyan vannak szép-szép eredmények, de valahol még mindig hiányzik valami, még mintha nem érett volna tudománnyá össze nálunk a dolog.
Most persze ez kitérő volt, mert az előző hozzászólásokban inkább Simek Kitty személyisége volt a téma. Szóval az az én sejtésem, hogy Ő nem pszichopata, ami számomra azt is jelenti, hogy nem érdemtelen, sőt azt is valószínűsítem, hogy kedves és barátságos ember. Bevallom, elsődleges forrásaim nincsenek, én is csak a bulvárhírekből próbálok valamit kikövetkeztetni, tehát nem megbízható az, amit mondok.
,,a faluban [a lakosok]... addig zaklattak minket, amíg ráment a házasságom, és titokban, három szatyor ruhával menekültünk el otthonról; egészen Sopronig. Gyakorlatilag földönfutók lettünk. Kitty szerintem ezt érezte, azért is ment külföldre. Egyszer azt mondta, ő mindenkire csak bajt hoz. Pedig a családba fogadnám újra – magyarázta Erika. – Két évvel ezelőtt volt egy öngyilkossági kísérlete, amikor a szülinapján csak fél órát láthatta Livikét – tette hozzá a gyám. – Remélem, jobbra fordul a sora.'' (központozás megváltoztatása általam)
Ha Kitty felelősséget és lelkiismeretfurdalást érez más ember sorsa iránt, az számomra azt sejteti, hogy nem pszichopata. A gyám könyvet is készül írni, de egyébként is hiteles személyiségnek tűnik számomra.
Persze a link nem igazolja a gondolatmenetemet (sem a jogi, sem a pszichológiai, sem az etikai érvelésemet), nem is ezért adtam meg, hanem csak a Kitty személyiségéről adható kép árnyalása érdekében.
Köszönöm a figyelmeztetést, valóban kihagytam a legfontosabb dolgot, hálás vagyok a segítségért.
Szóval elismerem, hogy az etika valóban nem naturalizálható, vagyis természettudományos érvekre nem szabad szélsőséges értelemben visszavezetni az etikát. A szélsőséges mértékig végigvitt redukcionizmus az etika terén ahhoz vezetne, hogy bármilyen bűnt fel kellene mentenünk. Egy gondolatkísérlet: képzeljük el, hogy számítógéppel szimulálni lehetne az ember agyának összes idegszálát. Így aztán egy bűnöző agyának működését is szimulálhatnánk ezen a képzeletbeli óriasi számítógépen (az összes idegrostot, szinapszist). A gondolatkísérlet érvelése szerint így a bűnöző minden egyes indítékát meg tudnánk magyarázni, tehát a bűneit mind afféle fizikai szükségszerűségnek kellene tartanunk, és ezen az alapon elvtelen módon minden bűnt fel kellene mentenünk.
Steven Pinker Hogyan működik az elme című könyvében úgy válaszol erre a nyilván tarthatatlan érvelésre, hogy az etika építkezésmódját a tudomány építkezésmódjától függetlennek mutatja be. Mint két teljesen különböző kártyajáték, amelyeknek teljesen mások a szabályaik, lapkiosztásuk.
Keveset tudok eről a témáról, így csak a saját megítélésemet tudom elmondani: egy hüvelykujjszabályt, amit én magam alkalmazok a mindennapi életben az emberek tetteinek, indítékainak és felelősségének megítélésekor. Nem állítom, hogy ,,igazam'' van, vagy hogy a fogalmaim bármilyen szempontból is megalapozottak lennének.
Szóval én nagyjából különbséget teszek ,,pszichopata'' és ,,neurotikus'' jellegű dolgok között. Mármint itt persze a hétköznapi problámákra gondolok általában.
A neurotikus módon viselkedő embernél inkább a megegyezést keresem --- hiszen ha valaki tényleg képtelen kezelni valamit, sír kiabál, csapkod, vagy furcsa módon passzív, elkerül valamit stb..., akkor ott még lehet valahogy segíteni, továbblépni.
Ezzel szemben a pszichopata jellegű problémáknál jobbban hajlok a ,,zéró tolerancia'' elvére. A ,,szociális ragadozó'', ,,érzelmi sivatag'' pszichopata viselkedése persze sokszor nehezen választható el a neurotikus emberek viselkedésétől, részben, mert érzelmi kiüresedés lehetséges neurotikusoknál is, részben pedig mert a pszichopaták jól tudják álcázni magukat.
Szóval nem gondolom, hogy ez a sémám bármi szempontból is megalapozott lenne, de úgy tudom, a pszichopatákat tényleg nem mentik fel a bíróságok (nem számítanak beszámíthatatlannak), szóval talán mégiscsak lehet valami igazságmag ebben az általam hüvelykujjszabályként alkalmazott megkülönböztetésben.
Hogy miért is gondolom, hogy Simek Kittynek a bulvársajtóban felrótt ,,botrányos''' magatartása inkább csak neurotikus tünet, szóval az én sémám szerint bocsánatos, míg a családon belüli erőszak minősített esetei pszichopátiára is utalhatnak, szóval a nevelőapa halála bár sajnálatos, de jogilag nem megtorlandó dolog?
A nevelőapáról semmit sem tudok, szóval itt nem bocsátkozom feltevésekbe. Simek Kittyt személyesen szintén nem ismerem, de valamelyik internetes hírben olvastam Róla valamit, amire felkeltette a figyelmemet (bár nem lepett meg, mert számítottam is rá valahol). A hír szerint Simek Kitty valami önkéntes segítő (vagy legalábbis tanácsadó) munkát végzett, legalábbis az interneten, és azt tanácsolta valamiféle gyerekeknek (nem tudom, hogy azok is bántalmazott gyerekek voltak-e, vagy sem), hogy semmiképp se kövessék az Ő útját, ne ragadtassák magukat ilyen lépésre.
A szándékra és az indítékra figyeltem fel. Most tekintsünk el attól, hogy egy tizenévesnek valószínűleg kevés a szaktudása ahhoz, hogy érdemi segítő munkát végezhessen, meg attól is tekintsünk el, hogy poszttraumás háttérrel talán nem is szabadna segítő munkát vállalni (előbb kell megszabadulni, utána lehet segíteni, ld. Tizenkét lépés program). Engem nem ez érdekelt elsősorban, hanem Simek Kitty személyisége.
Ezek után már szinte meg sem lepett az a hír , amit Calvino idézett Róla az #595. hozzászólásban: ,,Nagyon tetszik neki a bolti eladói szakma, már árazni is megtanult. Úgy véli, szeretni fogja ezt a munkát, mert szeret emberekkel beszélgetni.'' (kiemelés általam). Sosem beszéltem vele, sem nem láttam Őt személyesen, de valahogy mégis barátságos embernek képzelem (persze neurotikus és poszttraumás tüneteitől elvonatkoztatva). Ami pedig a ,,botrányos'' bulvárhíreket illeti, úgy látom, ezek inkább csak a jólismert jellegzetes neurotikus tüneteket hozzák fel szenzációvadász köntösben, ezek etikai jelentősége számomra nem tűnik jelentősnek.
Szóval összegzésül: Ő nem tűnik számomra pszichopatának, sokkal inkább csak neurotikusnak, így az etikai megítélésem felmentő jellegű. Bevallom, hogy nincs élettapasztalatom ilyen dolgok megítélésében, tehát semmiféle hitelessége nincs a szavamnak.
Én inkább a nézetünk lényegi azonosságára figyeltem fel, nem pedig az (általam felületinek érzett) különbségre. Mindketten azt mondjuk, hogy a kerülőút helyett lényegi feltárás kell, jogilag is, etikailag is. Persze ennek megvalósítási útját már valóban különbözőképp látjuk, de ezt a különbséget esetlegesnek láttam.
Mégis, miféle pszichológiai alapismeretetek van nektek az emberi lélek felől ?
Azt gondoljátok: Megdöglött az a szemét, és mostmár meg is szünt évekig tartott lelki terrorjainak, testi támadásainak, megalázó, meggyalázó cseleked-sorozatainak a GYERMEKI lélekre gyakorolt HOSSZÚTÁVÓ kihatása ?
Megdöglött, Kitty kegyelmet kapott, és ettől ő már éppé is vált ?
Nem gondoljátok, hogy ok-okozati alapon pontosan várható volt, és sajnos lekövethető Kitty sorsának ide történt kifutása ?
Kialakulatlan, edzetlen, érzékeny korban ért ilyen támadásokat az ember egy egész életen át heveri ki - vagy sohasem. Ezután mindig fog valami hibázni az életében. Mindegyiknek.
És van, aki később - jóval később, soká, talán tudja többé-kevésbé (a felszínen) "kezelni", saját magát egyengetni, vigasztalódni, de zömében nem. Hanem ez lesz. Ami Kitty esetében is.
Ugye, milyen könnyű ítélkezni?
Majd, majd !
Majd valamikor - soká - talán fel tudja a fejét emelni. Most azért kap bele még mélyebben abba az életstílusba, amibe nevelő apja érzékeny korában évekig brutálisan kényszerítette, mert ott, pontosan ugyanott, azon a ponton akarja gyógyítani magát (és ehhez mintegy "önként, saját akaratból" akar ebben megmártózni), ahol őt megrontották, és ezzel együtt el is rontották.
Nézd, ez is egy vélemény. Különbözik az enyémtől, mert szerintem leginkábbis a büntetését kellene letöltenie. A rehabilitációra meg a világon semmi okot nem látok, lévén, hogy bűnös. Az, hogy egyben áldozat is, figyelembe veendő tény, amit a bíróság figyelembe is vett az ítélet kiszabásánál. (összehasonlításul, a fiatalkorúak emberölésért 5 és 9 év között szoktak kapni más ügyekben)
A poszttraumás stressz, úgy tudom, nagyon komoly dolog. A legsúlyosabb esetek (nemi erőszak áldozatai, háborús veteránok) talán nem is mindig gyógyíthatóak jól, még szakember segítségével is inkább csak afféle ,,kézben tarthatóság'' érhető el.
Nagyon remélem, Simek Kitty esete ennél jobb életútra ad lehetőséget. De a gyógyításhoz az Ő esetében is egy jól felkészült, külön erre szakosodott pszichológus szakember kell (talán több is, egy egész szakmai közösség). Vannak kognitív terápiák, trauma alapú kezelések, sőt többféle megközelítés van. Ezt mindenképpen meg kell Neki kapnia.
Most úgy érzem, talán állami kárpótlásként, vagy a rehabilitációhóz fűződő kárpótlásként, de ezt még nem gondoltam át. A rehabilitáció ügyétől eltekintve is valószínűsíthető a Magyar Állam mulasztása, tehát ezt a szakemberi segítséget akkor is meg kellene Neki kapnia kártérítésképp, ha a a jogtechnikai érveim megalapozatlannak bizonyulnak.
Persze hogy enélkül rosszra fordulna az Ő élete, mint a posztraumás stressz elszenvedőinek általában. Súlyosan meghatározhatja ez a betegség a későbbi életutat, ha kezeletlenül marad. Éppen ezen segíthetne a szakember beavatkozása. Tudom, nagyon sok pénzbe kerül, de költségvetési nagyságrendekhez mérve ez nem említésre méltó (csak magánember számára az).
Nem tartom valószínűnek, ahogy Kitty személyes vonakodása hátráltatná a szakemberi beavatkozást. A poszttraumás stressz az esetek jelentős részében igen súlyos és kellemetlen tünetekkel (rémálmokkal, meg az események filmszerű utólagos és rendszeres átélésével). Szorongás, depresszió, önértékelés zavarai. Mindez elég kellemetlen, és önmagában is elég ahhoz, hogy Kitty igenis akarja a szaksegítséget. Ha mégsem kapott, akkor ennek valószínűleg anyagi okai vannak, nem pedig az Ő személyes vonakodása. A rémálmok szerintem biztosan segítségkérésre indították Őt, ha esetleg mégsem kapta meg a szaksegítséget, az bizony nagy bajt jelez, már a ,,mi világunkat'' illeti.
Mádl Ferencnek óriási tévedése volt, mikor ki tudja milyen tanácsra hallgatva kegyelmet adott ennek a lánynak. Amiatt kapott kegyelmet, amit a bíróság nyomatékos enyhítő körülményként értékelt a javára. Maximálisan börtönben lett volna a helye, nem is kapott sokat. Az meg abszolút nem meglepő, hogy sem a gyerekével, sem a hugával nem törődik, hogy milyen a jelleme az már a gyilkosság előtt világos volt azoknak, akik ismerték.
Igen, valóban az etikai háttér jól kimondott tisztázása lenne fontos a kerülőutak helyett.
Sőt felerészt éppen a jogtechnikai háttér lenne a fontos a későbbi életút szempontjából. Bár Simek Kitty valóban kegyelmet kapott, de ez eseti döntés volt, a köztársasági elnök diszkrecionális joga, és az indoklása etikai szempontból teljesen lényegtelen körülmény volt (gyerek születése).
Ahhoz, hogy Simek Kitty hazajöhessen, boldog lehessen, ne rejtőznie kelljen (a gyámjának meg ne menekülni!) , ahhoz egy jogtechnikailag is teljes megoldás kellene. Szerintem enek útja egy jogtechnikailag is jól megalapozott rehabilitáció, amely mögött az etikai háttér teljes feltárása és feldolgozása áll.
A következő hozzászólásod a másik legfontosabb kérdést illeti, erre külön válaszolok.
Nem, mert közben lefagyott a gépem. De ha van ilyen, az meg a lu túloldala, mert a dologban van egy visszacsatolás: nyilván a későbbi áldozat, a szülő(k) felelős azért leginkább, hogy a gyerek olyan lett amilyen. De ez nem változtat azon szerintem, hogy ez a lány mára morális csődtömeggé vált, aki mindenen áttapos, ha éppen úgy kívánja a saját érdeke. Amiben vastagon benne van az a nevelési hiba is, hogy amikor kellett volna, akkor nem büntették meg - méltányosan, de határozottan.
Így majd jó eséllyel a fél életét fogja sitten tölteni...
Olvastad a verszomjas kommenteket? Mintha nem tudnak, hogy aki ilyen nevelest kap es ilyen a gyerekkora, abbol nem egy igazi cukkancs lesz tizenevesen.
Összefoglalva: a témához tartozó szakmai (pszichológiai) tények alapján (poszttraumás stessz jellegzetes velejárói és a később is meghatározott életút) valószínű, hogy olyan mértékben hermetikusan zárt mikrokozmosz alakult ki a családban, hogy jogosan felvethető az ,,állampogársági'' érvelés a végkifejlet megítélésében. Ha pedig ezt tényleg elfogadjuk, akkor a ,,nullum crimen sine lege'' elve alapján Simek Kittyt fel kell menteni (illetve, most már utólag, legfeljebb rehabilitálni lehetne).
Fontos, hogy a ,,nullum crimen sine lege'' elve nem egyszerűen csak azt mondja ki, hogy nincsen bűn törvény nélkül, hanem azt, hogy nincs bűn olyan törvény nélkül, amely már a cselekmény elkövetésekor érvényes volt. Tehát pl. utólag nem lehet törvényt hozni. Itt persze nem annyira erről van szó, de itt is felmerül, ugyan miért is ítélik el Simek Kittyt egy olyan állam (a Magyar Köztársaság) törvényei alapján, amelynek egyébként Ő nem évezhette védelmét, a törvények gondoskodását, lényegében ,,állampolgárságát''. A bántalmazott gyerekek túlságosan hermetikus zárt, totális, patologikus, öntörvényű mikrokozmoszba vannak bezárva ahhoz, hogy úgy tekintsük, részei az államnak. Nem, nem részei.
Sohasem tudtam magamnak megfogalmazni, mi az, ami nagyon zavart engem a Pécsi Ítélőtábla ítéletében, főleg az indoklásában:
,,A másodfokon eljáró bíróság az ítélet indoklásában súlyosbító körülményként emelte ki, hogy Kitty kivégzésszerűen, ráadásul álmában végzett nevelőapjával, a gyilkossághoz különösen veszélyes eszközt – pisztolyt – használt, másnap pedig szórakozni ment.'' (Wikipédia).
Most mégis megpróbálom szavakba önteni több éve érzett zavarom okát. Elnézést kérek, hogy még kissé éretlen állapotban van.
Egyetlen pédát kiragadva a bíróság érveléséből: még azt is súlyosbító körülményként vették figyelembe, hogy Simek Kitty az esemény után szórakozni ment. Számomra ez a bírói érvelés azért tűnik fölöttébb gyermetegnek, mert ha Simek Kittyt valóban bántalmazták, akkor valószínűleg súlyos poszttraumás stressz alakult ki Nála. A poszttraumás stressz elég nehezen kezelhető dolog, felnőtt ember is csak szakember segítségével tudja kézben tartani, és évekig tarthat, a legsúlyosabb eseteket talán nem is lehet még egyelőre maradéktalanul gyógyítani, csak kézben tartani (remélem, Kittynél azért jobban bizonyul a helyzet, és a tudomány rohamosan fejlődik e téren is). A gyerekek még nem tudnak analizálni, tapasztalatom szerint még azt sem fogják fel igazán, hogy ők tulajdonképpen „bántalmazott gyerekek”. A gyerekek csak mindenféle neurotikus jellegű stratégiákhoz tudnak fordulni, mert elméjük az absztrakcióra még képtelen, ez szerintem „természetes” is (fejlődéslélektani értelemben). Nem tudom, mennyire érvényesült a szakértő (pszichológus) szava a per során (ha volt egyáltalán), sajnos a részleteket nem ismerem, egyelőre a bíró érvelése számomra gyermetegnek és szakszerűtlennek tűnik, de jobb lenne utánanézni.
De ingatagnak tartom a jogi alapokat is. Jónak tartom a Habeas Corpus szakmai érvelését (ld. még ezt is). Szakmai (jogi) paradigma nyelvezetén belül született dokumentum, ezért a téma kutatásában fontos dokumentum lehet. Az érvelést érdekesnek tartom.
Magánvéleményként említem, hogy én picit máskép szoktam érvelni, mint a Habeas Corpus. Végő következtetésem azonban azonos: Simek Kittyt szerintem sem lehet elítélni, mert szerintem tettének elkövetésekor nem volt magyar állampolgár. Valójában „Nevelőapa-Állam” polgára volt, de „Nevelőapa-Állam” a tett utáni tizedmásodpercben megszűnt létezni, és egyébként sem voltak Nevelőapa-Államnak törvényei (autarchia és valószínűleg totalitárius rendszer volt). Így tehát jogilag sincs mi alapján elítélni Simek Kittyt: nem létezik már az az állam, amelynek polgára volt az esemény idején, és Kitty még csak Nevelőapa-Állam törvényeit sem sértette meg, hiszen Nevelőapa-Állam valószínűleg nem számított a végkifejletre, így feltehetőleg törvénye sem volt „gyilkosság” ellen, már ha ugyan voltak törvényei egyáltalán, ami totalitarianizmusról lévén szó, igencsak kérdéses.
Nevelőapa-Állam megszűnésével Simek Kitty magyar állampolgársága automatikusan és pillanatszerűen helyreállt, viszont annál inkább lassú folyamat volt azelőtt a magyar állampolgárság megszűnése (pontosabban váltása Nevelőapa-Állam állampolgárságára): nem lehet éles határpontot mondani, ahogy a bántalmazás fokozatosan kialakította a maga öntörvényű, hermetikusan zárt, totális és patologikus mikrokozmoszát.
Általában véve is, a bántalmazott gyerekek nem magyar állampolgárok, hanem egy szeparatista miniállam polgárai. Ezt szerintem pszichológiai és jogi szakmai érvek egyaránt alátámasztják:
az áldozat (és a bántalmazó) valóságérzékelése általában tényleg torzul, olyan sajátos mikrokozmosz alakul ki, amely totális jellege miatt eltér a normál családi és személyes magánszférától;
a „közönséges” bűnözéstől eltérően, a bántalmazó olyan jogokat vív ki magának és tart fönn folyamatosan, amelyek egyébként állami monopóliumok lennének (a „közönséges” bűnözés viszont vagy nem érint ilyen jogokat, vagy ha mégis, akkor is pillanatszerűen zajlik le, nem pedig huzamosan).
Mindezért szerintem a családon belüli erőszak az állam szupremáciájának megkérdőjelezése, sőt tényleges korlátozása, lényegében szeparatizmus, a kérdés tehát (a prostitúcióra való kényszerítéssel együtt) nemzetbiztonsági kérdés is. Persze ez csak a magánvélemnényem, tehát csak egy sokéves rossz érzésemet, zavaromat akartam most szavakba önteni. Viszont a Habeas Corpus érvelése már szakmai igénnyel született.
Tulajdonképpen egy jó pszichológusi elemzés lenne a legjobban hiányzó szakmai dokumentum (poszttraumás stressz, trauma, abúzus). A Wikipédia cikk egy mondata meglepett, bár tudásom bizonytalansága miatt nem javítok bele. A cikk szerint sem a nemi erőszak, sem a bántalmazás vádját nem bizonyították. Én úgy hallottam, a nemi erőszak vádjára valóban nem lehet (ennyi idő után) bizonyíték, viszont a bántalmazást a rendőrség is bizonyítottnak látta. Sajnos, a forrásra nem emlékszem, sőt bizonytalan is vagyok, ezért egyelőre nem javítom át ezt a mondatot.
Felmentették azt az édesanyát, aki a saját fiát egy sörétes vadászpuskával agyonlőtte tavaly februárban Budapesten. A Fővárosi Bíróság szerdán hozott ítéletét orvosszakértők véleményére alapozta, amelyek szerint a 47 éves asszony szűkült tudatállapotban ölte meg kábítószerfogyasztó fiát, mert az rendszeresen késsel fenyegette és ütötte-verte családját.
A család egy budai villában, jómódban élt, de a 25 éves férfi kokaint használt és ivott is. Gyakran provokált veszekedést a szüleivel és testvérével, és fenyegette őket, hogy elvágja a torkukat. A rendkívül zaklatott idegállapotban lévő édesanya 2008. február 25-én férje vadászpuskájával közvetlen közelről fejbelőtte az ágyban alvó fiát. Erről azt vallotta: "amikor megláttam a fegyverszekrényt, úgy éreztem, csak így védhetem meg a családomat", "még a szemem is behunytam, úgy lőttem" - tette hozzá.
Az orvosszakértők szerint az asszony olyan súlyosan beszűkült tudatállapotban volt, ami képtelenné tette arra, hogy felismerje cselekedete súlyát. Az orvosszakértők szerint kényszergyógykezelésre nincs szükség. Az ítélet jogerős, mert azt az ügyész, a védő és a vádlott is tudomásul vette.
Simek Kitti megtanult árazni március 8. szerda 9:34 [velvet] Simek Kitti bolti eladónak tanul, májusban végez az iskolában. A Blikk szerint a 17 éves kamaszlány hónapokkal ezelőtt „elhagyta” kislányát, Líviát, akit szeretne nevelni, ezért pénzt gyűjt. Simek elmondta, úgy szeretne élni, mint minden más tinédzser. Nagyon tetszik neki a bolti eladói szakma, már árazni is megtanult. Úgy véli, szeretni fogja ezt a munkát, mert szeret emberekkel beszélgetni. Lányát egyébként az apja neveli, akivel Simek Kitti már nem él együtt.
Nekem volt egy lány ismerősöm, akit szexuálisan kihasznált a nevelő apja... méghozzá rendszeresen és elég durván. A lány bevallása szerint én voltam az első nem meleg srác, akivel szóba állt... de csak szóba állt, mivel leszbikus lett. Már attól is forog a gyomra, ha egy fiú megfogja a kezét. Persze nem mindenki lesz ilyen, mindenki másképpen dolgozza fel, de azért... egy-két hónapon belül teherbe esni ismeretlen apától, kicsit gyors felépülés ekkora traumából, nem? Na mindegy. Legyünk jóhiszeműek. Legalább azért, hogy ne érezzük mekkora hőst csinált a bulvár média "szegény lányból", belőlünk meg mekkora hülyét... Szép volt, jó volt, de most már legyen végre vége ennek a tündér mesének! --- m sáv
Figyu! Azt mondjátok meg:ha egy lányt szexuálisan zaklattak (ez esetben a nevelőapja) akkor hogy lehet az,hogy ezután az eset után szinte rögtön összeáll egy surmóval és teherbe esik.Azt hinném utána rá sem bír nézni sokáig egy férfira. Nadenemfurcsa? Jó kis "élettárs" jó kis haverok. Tahó surmó,prosztó szánalmas médiasztárolt banda ez.Hánynom kell.
Miért?... miért?... miért? Mert ha nem járogatna mindenfelé szórakozni, akkor most gyereke sem lenne... sőt, akkor az ágyában alvó nevelő apját sem kellett volna (persze csak is szigorúan önvédelemi megfontolásokat szemelőtt tartva) kétszer fejbe lőnie. Ugy látszik, Simek drága személyiségéhez már szervesen hozzátartozik ez az életforma. Ezért kár volt kegyelmet kapnia, bár az a két éves letöltendő sem tűnik valami soknak egy ember életért cserében. De a viccet félretéve: annak a kisgyereknek ő egyre inkább csak genetikai anyja. Jó volt vele sírni az RTL klub kamerái előtt, na és persze a "megváltozott családi körülmények" sem jöttek neki rosszul, de mára már ezek szerint nincsen neki jelentősége. (ha jól tudom, le is passzolta a volt élettársának... mert feltételezem, a biológiai apát elég bajos lett volna megtalálnia) --- m sáv
azért jó kis élettársa van ennek a mi Kittynknek...
De ez a mondat tetszik a legjobban:
"a részeg srácot egyik haverja kihívta a kocsma elé, és hogy megelőzze a nagyobb bajt, ő maga verte meg. Kiütötte nyolc fogát, és betörte az orrát."
Tehát, a mai viszonyok között a verés az preventív jelleggel bír. Még jó, hogy nem az a filozófia, hogy le kell lőni. Hogy mik vannak? És hogy mik lesznek?
Meg aztán ez:
"nem is akart feljelentést tenni, de a társadalombiztosítás csak akkor fizeti a fogpótlást, ha rendőrségi ügy lesz belőle. Ezért feljelentést tett ismeretlen tettes ellen."
Nem azért cirkuszol, mert megverték, hanem mert pénzt akar ebből kihozni. És a pénz miatt feljelenti a haverjait. Mondhatom, szép kis polgári Magyarország a XXI. században! :(
Felsőszentmárton - A Havaria Press korábbi hírével ellentétben nem Simek Kitty ütötte meg élettársát. Az eset helyszínén Kitty ott sem volt, ő bent táncolt az épületben.
Gyurinak aznap éjjel valaki kiverte nyolc fogát és betörte az orrát. December 30-án, Felsőszentmárton kocsmájában két, külön társaságban szórakozott Kitty, valamint az élettársa. A srác berúgott, és részegen lökdöste, inzultálta a lányt, akinek a haverjai meg akarták védeni: azt mondták, hogy ha nem hagyja abba, összeverik. Erre nem került sor, mert a részeg srácot egyik haverja kihívta a kocsma elé, és hogy megelőzze a nagyobb bajt, ő maga verte meg. Kiütötte nyolc fogát, és betörte az orrát. Gyuri nem emlékezett semmire, és nem is akart feljelentést tenni, de a társadalombiztosítás csak akkor fizeti a fogpótlást, ha rendőrségi ügy lesz belőle. Ezért feljelentést tett ismeretlen tettes ellen.
"Amikor Kittit eliteltek, majd az allamfo kegyelmet adott neki, s ezzel az allam szamara vegetert az ugy, akkor hagytak vegleg magara."
Pontosan így van! Ezzel az ítélettel egy jottányit sem fordult jobbra az élete. Nulszaldósan került ki ebből a cécóból, amit az állam csiholt felette. Ezt tette a Magyar Igazságszolgáltatás! Káosz az egész!
