A freeforum-os linkekre mindenki csak a saját felelősségére kattintson rá, adatlopásra alkalmas hely.
Az oda történő beregisztrálás/olvasás után az a veszély is fennáll, hogy az így ellopott jelszavakkal az oldal üzemeltetője belép más fórumokra a sértett adataival és BTK-ba ütköző beírásokat tesz.
Az ottani IRL adatkiadásos esetek miatt a jogi lépéseket megkezdtük, csak az menjen arra a fórumra, aki utána nem bánja, hogy bírósági megkeresésre tanúként vagy tettestársként idézést kap.
Szerintem te kevés időt töltöttél itt, mert nem vetted le, hogy eme bedöglött topik egyik esszenciája a konstans, ótvaros beszólás volt az ide benézőknek. Még most is e szerint reagálsz.:)
“Egy nárcisztikusnak addig kellesz, amíg feltétel nélkül kielégíted az összes igényét, és kontrollt gyakorolhat fölötted. Amikor a kontrollt megszünteted és nem szállítod a kielégülését feltételmentesen, vagyishogy valamiféle viszonzásban is szeretnél részesülni, akkor robban a rendszer. A nárcisz ugyanis semmit sem viszonoz, ami nem szolgálja a közvetlen érdekeit és nem viseli el, ha nincs teljes kontrollpozícióban, mert attól retteg. Ez sok esetben a másik fél önismeretének mélyülésével áll be. A másik fél ugyanis olyannyira elfogy a szolgálatban, hogy segítségért folyamodik, ezt sokszor titokban kell tennie, mert a nárcisztikusnak ez is kontrollvesztés, hogy a másik kimozdul és van olyan felülete, amire ő nem lát rá. Az önismereti munkában az áldozat külső szemmel kezd rálátni a folyamatra, amiben van, és ezzel a mozdulattal a kiszolgáltatott zárt rendszerből kitörni igyekszik. Ezt a nárcista dühvel és bosszúval viszonozza, bűnné és bűntudattá teszi, a tudásra és az önismereti erőre válik féltékennyé, és próbálja lenyomni. A tudás tehát az egyetlen legyőzhetetlen ellenfele a nárcisztikus abúzusnak, úgy társadalmi, mint egyéni szinten. Nem szeretem a nárcizmus szót, mert kiüresedik, mint a divat általában, és ha túl gyakran használjuk, devalválódik. Ha mindenki nárcisztikus, akkor a nárcizmust megtesszük normának, szándékunk ellenére. Az önmagunk szeretése pedig létszükséglet, így aztán a nárcizmus alapjaiban rendben van. Onnan számít zavarnak, amikor az önmagunk nagyszerűségének vagy sebzettségének előtérbe helyezése (attól függően, hogy grandiózus vagy sebzett nárcista-e a karakter) már komolyan fenyegeti a másik ember integritását. Ennek eldöntésében az empátiakészség a mérvadó: belátja-e, hogy a saját nyomora kinyír másokat is maga körül és tesz ellene, vagy nem érdekli, ha ő pusztul, hadd pusztuljon más is. A szadisztikus hajlam akár szándékosan is feltolja ezt, mert a más szenvedése is csak az ő hatalmát igazolja vissza, amitől megnyugszik, hogy mégiscsak az ő kezében maradt a kontroll, még ha a negatív tartományban is. Ha szar is minden, de az legalább értem van! Tehát a nárcizmus helyett én az érzelmi és fizikai kihasználást használom, és azt is differenciáltan: szándékos manipulatív kifosztás vagy önkéntelen sebzett működés. A látszat lehet ugyanaz, a motiváció más. Az empatikus sebzett fejlődésképes, ha esélyt kap, szándéka és belátása van. A saját tökélyét hangsúlyozó, önreflexióhiányos grandiózust azonban a saját túlélésedhez le kell írnod veszteségként. (Erről hamarosan bővebben, ha a kiállításlátogatással végeztem Bécsben.) Ebben a szituációban a változásban reménykedni gyilkos. Társadalmi szintre vezetve addig vagy hasznos, amíg kontrollálható vagy és szervilis. Mihelyst nem, neked annyi, tárggyá válsz és mehetsz a kukába. Az egyetlen ellenfele a rendszernek vagy a még nagyobb erőszak, vagy a tudás. Mindkettő forradalom, ezért tiltja be veszélyesnek minősített képzéseit a féltékeny házastárs vagy a kontrollmániától monofókuszúvá váló hatalom is. Várni a változást azonban hamis tudat, és ezt leírni rohadtul fájdalmas”
