Keresés

Én nagyon szeretem, a barátnőm és a szüleim után a focit imádom a legjobban és az azt körülvevő világot.

Nagyon szeretném, ha jó foci lenne itt Magyarországon. Már kisgyermek korom óta arra készülök, hogy talán részese lehetek a felemelkedésnek. Lehet, hogy sokan kinevettek, de én általános iskolás korom óta azért építem az életem és a karriernek még nem igazán nevezhető életpályámat, hogy tudjak valamit segíteni a focinkon. Ezért tanulok, ezért élek. Aztán majd meglátjuk, hogy lesz-e valami belőle. De én mindig szeretni fogom, az biztos.

Ha tudnám, már megmondtam volna.

Lehet, hogy az a megoldás, ha elsorvasszuk, és tényleg legalulról kezdünk építkezni. De lehet, hogy ezzel csak annyit érnénk el, hogy végképp kimúlna az egész.

Marad a remény...

Mi lenne hát a megoldás?:) Hagyni kéne elsorvadni vagy van innen is feltámadás?

:-)
Én így érzem.
A reménykedők miatt ilyen poshadt az egész. Félre ne értsd, nem az ő hibájuk, de ők generálják azokat a folyamatokat, amelyek körülveszik az egészet. Ez is abnormális (mint oly sok minden kis hazánkban :-))

Ciani szokás szerint elvetette a maga negatív hullámának magjait.:))

Nem történne tragédia.

Én nagyon szeretem, akármilyen szar és gyenge mégiscsak a miénk.

én szeretem a magyar focit, ez a mienk, ezt kell(ene) magunkének éreznünk

hajrá LOKI

Hogy egész pontos legyek, mi lenne velünk MAGYAR foci nélkül?
Hétről hétre szidjuk és fikázzuk (talán nem érdemtelenül) a magyar focit mint válogatott mint klubszinten, mégis felmerül az emberben a kérdés hogy vajon mi lenne velünk ha nem lenne ez a szeretett kis magyar foci?
Mert akármennyire is szidjuk azért minden héten új reményekkel kilátogatunk a meccsre hátha csoda történik, aztán csalodottan haza slattyogunk és van ujabb 1 hetünk hogy megjöjjön az életkedvünk...
de azért szeretjük ezt a magyar focit igaz?