Kedves krz, ezen otleted szvsz atmehetne az AB-n, de az az erzesem, hogy ezek a "politikai reklammusorok" vagy 0 hatekonysaguak lennenek, ha szeparalnak oket a tobbi musortol; ha pedig azokba beleagyazva jelennenek meg (pl hirado kozben beszurt reklamhirek formajaban) akkor nezhetetlenne tennek az illeto csatornat.
Ezen forumon egyesek kritizaltak OV lepeset, hogy egy politikai nagygyulesen hirdetett meg bizonyos terveket, melyek torvenymodositassal jarnanak.
En magam nem kifogasolom ezen dontset, hisz egy tomegdemonstracio szuksegkeppen a sajto ederdeklodesenek a kozeppontjaba kerul, s ez a teny a javaslatnak megadhatja a kello kezdosebesseget.
"Alkotmányos alapelv az igazságszolgáltatás bírói monopóliuma."
Ez az alamelv miert serulne a Mecs-bizottsag mukodesevel? A Mecs-bizottsag megallapitasanak nincsenek jogkovetkezmenyei - legalabbis tudtommal. Mi tobb, a Mecs-bizottsag senkirol sem fogja azt megallapitani, hogy barmilyen bunt kovetett el. Az egy mas kerdes, hogy a tarsadalom egy resze szerint erkolcsileg elitelendo, ha valaki a III/akarhany valamelyikenek dolgozott. Megjegyzem, ha ez bebizonyosodik valakirol, annak sincs buntetojogi kovetkezmenye.
Hozzatennem, hogy termeszetesen mas okbol esetleg lehet alkotmanyellenes a bizottsag mukodese, de mint latjuk abban sincs egyeteertes a nagy jogtudosok kozott.
Kimondottan utálom, ha a mi kontinentális jogrendszerünk egyes elemeit a brit jogrendszer tartalmilag is mást jelentő angol elnevezéseivel illetik (ez a nagyképű tudálékosság jelentené ma a "szakértelmet"), jelen esetben azonban kivételesen Jó Tündérnek igaza van abban, hogy mindkét bzottság tényfeltáró csupán, s az általa megálapított tényekhez jogkövetkezmények nem fűződnek. Hozzátenném, hogy közszereplőkről lévén szó, én még a személyiségi jogok sérelmét sem látom, az AB vonatkozó határozata értelmében.
Más kérdés, hogy ha a bizottság, vagy annak elnöke valótlan tényeket hoz nyilvánosságra. Ez nem a bizottság alkotmányellenes működését jelenti, hanem a nyilvánosságra hozó jogsértő magatartását, ami független a bizottság működésétől még akkor is, ha ezt a magatartást a jogsértő egyébként mint a bizottság elnöke vagy tagja tanusítja.
Az AB-nek pedig hiába teszel fel újra kérdést, nem tehet mást, mint - res judicata - visszautasítja a folyamodványt. Ahhoz ugyanis, hogy ugyanabban a tárgyban új értelmezést kérj, előbb az alkotmány erre vonatkozó korábbi szabályainak kell változnia.
De ez mind off.
Abban tökéletesen igazad van, hogy az Orbán-javaslat - az esetleges népszavazási kezdeményezést is beleértve - az alkotmány egyetlen tételes szabályába sem ütközik.
1. A Mécs bizottságnak nincs köze az igazságszolgáltatáshoz,
ez egy tévedés.
Ez egy un. fact finding committee. A Mécs bizottságot azzal vádolták, hogy hamari volt, hogy meg kellett volna várni a törvényi felhatalmazást, amit Halmai Gábor és más alkotmányjogászok kételyekkel fogadtak. Mi a helyes eljárás, az AB-hez fordulni a bizottságot létrehozó határozat alkotmányossága kérdésében.
2. Egyébként
az Országgyülésnek van impeachment joga, ami igenis
igazságszolgáltatás jellegü. (vádemelés, eljárás, itélet)
31/A. § (1) A köztársasági elnök személye sérthetetlen;
büntetőjogi védelmét külön törvény biztosítja.
(2) A tisztsége gyakorlása során az Alkotmányt vagy
valamely más törvényt megsértő köztársasági elnökkel
szemben az országgyűlési képviselők egyötöde
indítványozhatja a felelősségre vonást.
(3) A felelősségre vonási eljárás megindításához az
országgyűlési képviselők kétharmadának a szavazata
szükséges. A szavazás titkos.
(4) Az Országgyűlés határozatának meghozatalától kezdődően
a felelősségre vonási eljárás befejezéséig az elnök a
hatáskörét nem gyakorolhatja.
(5) A cselekmény elbírálása az Alkotmánybíróság
hatáskörébe tartozik.
(6) Ha az Alkotmánybíróság az eljárás eredményeként a
törvénysértés tényét megállapítja, a köztársasági elnököt
tisztségétől megfoszthatja.
Namost ugyebár ez nem így van. Mindössze annyi történt, hogy találtál egy alacsonyabb rendü jogszabályt (médiatörvény) amibe _szintén_ ütközik a népszavazási kezdeményezés, utána pedig nem találtad a C. pontot az Alkotmány 28 §-ában.
Felejtéstek már el azt a lökött szociológust, aki a tásadalomban meglévő hatalommegosztó elemekről dumál. A hatalommegosztás nem szociológiai, hanem közjogi kategória. És az elmélete a 17. század közepére datálódik. Attól, hogy a XX. és XXI. században egy agyament szociológus - legyen az brit, amerikai vagy francia - nem talál más témát, mint egy a felvilágosodás korában már kidolgozott tétel újramagyarázását, még nem feltétlenül muszáj hasraesni előtte.
Ugynabban a témában pl. Bibó összehasonlíthatatlanul kompetensebb.
Pindiy helyett: mert eccerűen 12 év nem volt elegendő a független és erkölcsi mércével is mérhető médiaszemélyiségek létrejöttéhez. Ma még a szbadrablás korában élünk.
Sajnos nalunk az ahelyzet, hogy az Alkotmanynak (is) van vagy huszfele ertelmezese, es altalaban - ha meg nem is mindig egyertelmu, ami az Alkotmanyban le van irva - sohasem az alaptorveny szellemet probaljak nezni, hanem a szovegben probalnak kiskapukat talalni. Az Alkotmany meglehetosen sajatos ertelmezeserol meg az azzal kapcsolatos csusztatasokrol azt hiszem a penteki Nepszabadsagban Zlinszky Janos (volt alkotmanybiro) mutatott be egy "mestermuvet" .
Arrol polemizalt, hogy Mecs alkotmanyellenesen hozta nyilvanossagra az erintettek nevet. (Egy korabbi irasra reagalt, ami szerint jogszeru volt a dolog.) Nekem gozom sincs arrol, hogy jogszeru-e vagy sem, de Zlinszky egy ervere felkaptam a fejem. Szerinte mar azert is alkotmanyellenes a dolog, mert az akarhanyadik paragrafus szerint a megvadoltnak alapjoga a vedekezes (ez az artatlansag velelmevel kapcsolatos paragrafus, amit minden jogalam alkalmaz). No most nem kell nagy jogtudosnak lenni ahhoz, hogy az ember belassa ez bizony igen vastag, mi tobb ormotlan csusztatas. A Mecs bizottsag feladata ugyanis csak az, hogy megallapitsa a volt es jelenlegi kormanytagok egyuttmukodtek-e a III/akarhanyas ugyosztallyal es ha igen milyen modon. Bunosseg megallapitasarol szo sincs, sot nem is lehet, mert az akkori jogszabalyok szerint az ilyen jellegu tevekenyseg nem volt torvenyellenes, mi tobb a jelenlegi jogszabalyok szerint sem az. Na most ha egy volt alkotmanybiro is igy csuri csavarja az alaptorvenyt, akkor mit varunk a tobbiektol?
1. "A rádió és televízió
alkotmányos működésének feltételeként a törvénynek KI
KELL ZÁRNIA, hogy a közszolgálati rádióban és
televízióban akár az állam szervei, akár egyes társadalmi
csoportok a műsorok tartalmára meghatározó befolyást
gyakorolhassanak. "
2." Ezért a FIDESZ javaslata az egyetlen Alkotmánnyal összeegyeztethető helyzetet alapozná meg."
tenyleg keptelen vagy felfogni?
egyszeruen nincsenek meg azok az emberek, akiknek mindket oldal elhinne, hogy minden az idealista etikai kodexnek megfeleloen megy. mayd talan 10 ev mulva.
ugyanez a bajom az ab-idezettel is. az ab konnyeden irhat elo idealista dolgokat, csak ezeket senki nem tartja be azota sem. mi tobb, mara oda jutottunk, hogy ha valaki megkiserelne betartani, a legtobben akkor sem hinnek el neki.
ami az ov vedelmeben folyo elvtelen bozotharc velelmezeset illeti, nyugodtan visszafoghatod magad. (sot, direkt kernelek erre.) a debreczeni-zes is uncsi kicsit, no meg alaptalan: szerintem itt tobben kifejtettuk, hogy az ov-beszedbol kirajzolodo elkepzeles tobb elemevel nem ertettunk egyet. en pl elsosorban azert vitatkozom ebben a kerdesben, mert 1) nehezen turom, ha peldatlan baromsagnak neveznek vmit, ami egyaltalan nem pelda nelkul allo, illetve 2) azt is rosszul viselem, ha valaki ugy tesz, mintha a jelenlegi helyzettel minden rendben lenne, es ezert nem hajlando a kerdesrol erdemben vitazni. de szerintem ezekben a kerdesekben nem veled van vitam.
emellett persze az is meggyozodesem, hogy nem egy jovobeni, bizonytalan feltetelekhez kotott, reszleteiben pedig egyaltalan nem ismert nepszavazasi otlettol kellene felteni magyarorszagon az alkotmanyos demokraciat. de ha ez a szived vagya, akkor hajlando vagyok leirni: mivel nem vagyok az alkotmany avatott ismeroje, halvany elkepzelesem sincs arrol, hogy felteheto-e nem alkotmanysero modon vmifele nepszavazasi kerdes a kozszolgalati media mukodtetesevel kapcsolatban. csupan a jozan esz mondatja velem azt, hogy ha valamirol nincsenek erdemi ismereteink, akkor eleg nehez elore torvenysertonek kikialtani. de ismetlem, ezt a vitat ne velem folytasd le, en mayd elfogadom a tanult kollegak velemenyet.
"65. § A közalapítványok gyakorolják a részvénytársaságok vonatkozásában a Gt. 288-300. §-ában meghatározott alapítói, illetve részvényesi jogokat. Nem jogosultak azonban:
a) megváltoztatni a részvénytársaságok alapvető tevékenységi körét,
b) a részvénytársaságokat megszüntetni, egyesíteni, szétválasztani vagy más szervezeti formába átalakítani,
c) a részvénytársaságoktól vagyont vagy nyereséget (osztalékot) elvonni,
d) a részvénytársaságok műsorszerkezetét, továbbá műsorainak, illetve műsorszámainak tartalmát meghatározni"
Az Orbán féle elképzelés megvalósítása pusztán csak egy Elnöki döntés kérdése.
De nem lesz olyan Elnök aki így akarna dönteni::)))
Egyébként az RT nyújtotta elönyök mellett azér ottan az összes hátrány ami a GT törvényből következik.
Simán csődbe vihető és akkor egy problémával kevesebb.
azt is fenntartom, hogy
a Magyar Köztársaság Alkotmányának szellemével teljesen ellentétesnek tartom egy referendummal kétharmados törvény megváltoztatását. ez egy nonszensz. ezt nem lehet megmagyarázni valamiféle vulgáris szövegértelmezéssel.
itt most arról van szó, hogy Orbán Viktor köztéri szereplését megvédendő, mindenféle létező konszenzust lesöprünk az asztalról. itt már régen a Vezérről van szó, az ő nimbuszáról és nem a Köztársaság Alkotmányáról.
ki lehetne mondani, hogy függetlenül Orbán idiotizmusától, a jelenlegi médiahelyzet nem elfogadható, sem morálisan, sem alkotmányos szempontból. emellett könnyen lehetne érvelni, vecsernyésségek nélkül.
de valamiért ezt igy csak Debreczeni
József mondja ki, aki viszont persona non grata lett miután nem vállalt szolidaritást a gazemberekkel.
olvasd ezt el, jó ? ezek a releváns részei az AB vonatkozó döntésének. ez a 37/1992-es döntés részlete. ezek alapján is fent tartod, hogy az Orbán javaslatnak van alkotmánykonform verziója ?
.......................................
2. a ) Az Alkotmánybíróság 30/1992.( V. 26. )AB
határozatában kimondta, hogy a szabad véleménynyilvánítás
joga a kommunikációs alapjogok "anyajoga"; belőle
vezethető le többek között a sajtószabadság alapjoga is.
Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az Alkotmány a
szabad kommunikációt - az egyéni magatartást és a
társadalmi folyamatot - biztosítja és védi, tekintet
nélkül annak tartalmára. A határozat megállapította, hogy
a véleményszabadság kiemelt szerepe folytán a vele
szemben mérlegelendő jogokat korlátozóan kell értelmezni.
Másrészt a véleménynyilvánítás vonatkozásában is
kifejtette az Alkotmánybíróság, hogy a szubjektiv
alapjogok védelme mellett az államot, ahol ez
értelemszerű, intézményvédelmi kötelesség is terheli. Így
az Alkotmány 61. §-ából következik egyrészt a
véleménynyilvánításhoz való alanyi alapjog, másrészt
pedig a demokratikus közvélemény kialakulása
feltételeinek és működése fenntartásának biztosítására
irányuló állami kötelezettség. Az Alkotmánybíróság egy
másik döntése értelmében ( 64/1991.( XII. 17. )AB ) az
állam az alapjog objektiv védelme során az egyes
alapjogokhoz tartozó értékeket a többi alapjoggal
összefüggésben kezeli, s az alapjogok védelmét az egész
alkotmányos rend védelmébe és fenntartásába ágyazza.
b ) A véleménynyilvánítási szabadság a sajtószabadság
vonatkozásában sajátosan érvényesül. A sajtó szabadságát
arra figyelemmel kell garantálnia az államnak, hogy a
"sajtó" a véleményalkotáshoz szükséges
információszerzésnek, a véleménynyilvánításnak és
véleményformálásnak kitüntetett fontosságú eszköze. Ahogy
a sajtószabadság joga a véleménynyilvánításhoz való
jogból mint anyajogból vezethető le, úgy a
véleménynyilvánításhoz való jog kitüntetett volta is
annyiban vonatkozik a sajtó szabadságára, amennyiben az a
véleménynyilvánítás alkotmányos alapjogát szolgálja.
A sajtó nemcsak a szabad véleménynyilvánítás eszköze,
hanem a tájékoztatásé is, azaz alapvető szerepe van a
véleményalkotás feltételét képező tájékozódásban. Az
Alkotmány 61. § (1) bekezdése is egymás mellett
tartalmazza a szabad véleménynyilvánításhoz, továbbá a
közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való
jogot.
A sajtószabadságnak elsősorban külső korlátai vannak
( amelyek a sajtó sajátosságainak megfelelő speciális
intézményekben is testet öltenek, amilyen pl. a
sajtóhelyreigazítás, vagy a "nagy nyilvánosság"
kritériuma a büntetőjogban ). A sajtószabadságot azonban
elsősorban az állam tartalmi be nem avatkozása
biztosítja; ennek felel meg például a cenzura tilalma és
a szabad lapalapítás lehetősége. Ezzel a tartózkodással
az állam elvileg lehetővé teszi, hogy a társadalomban
meglévő vélemények, valamint a közérdekű információk
teljessége megjelenjen a sajtóban. A tájékozódáshoz való
jog, vagyis az információszabadság anyagi és eljárási
garanciáit az állam elsősorban másutt, az adatokhoz való
hozzájutásnál építi ki, nem sajátosan a sajtóra, hanem
bárkire nézve. Demokratikus közvélemény azonban csakis
teljeskörű és tárgyilagos tájékoztatás alapján jöhet
létre. Ennek megfelelően az Alkotmány a
véleményalkotáshoz nélkülözhetetlen tájékozódáshoz való
jogot érvényesíti is a sajtószabadság fent vázolt
koncepciója korlátjaként, de csupán az elkerülhetetlen
mértékben: kifejezetten kötelezi az Országgyűlést arra,
hogy a tájékoztatási monopóliumokat törvénnyel
akadályozza meg.
c ) A véleménynyilvánítási és tájékozódási szabadság
szolgálata a sajtószabadságra vonatkozó sajátosságokon
túl további feltételeket követel meg a rádióval és
televízióval kapcsolatban. Itt az alapjog gyakorlását
összhangba kell hozni megvalósítása technikai
feltételeinek "szűkösségével", azaz a felhasználható
frekvenciák ( belátható időn belül ) véges voltával. A
nyomtatott sajtóval ellentétben ez nem teszi lehetővé a
korlátlan alapítást.
d ) További sajátos megoldások szükségesek az egyelőre
gyakorlatilag monopolhelyzetben lévő országos
közszolgálati rádió és televízió esetében. Rájuk nézve a
törvényhozó olyan törvényeket köteles alkotni, amelyek
anyagi, eljárási, valamint szervezeti rendelkezésekkel a
teljeskörű, kiegyensúlyozott arányú és valósághű
tájékoztatást az egyes intézményeken belül lehetővé és
kötelezővé teszik, és az ilyen működés megőrzését
biztosítják.
3. A rádió és televízió szabadságának sajátos garanciái
nincsenek eleve sem szervezési megoldáshoz, sem jogi
formához kötve. A véleménynyilvánítási szabadságot a
rádió és televízió esetében azonban jogilag részletesen
szabályozott szervezeti megoldásokkal kell biztosítani. A
szervezeti megoldások alkotmányosságát az minősíti, hogy
elvileg képesek-e biztosítani a társadalomban meglévő
vélemények teljeskörű, kiegyensúlyozott arányú és
valósághű kifejezésre jutását, valamint a közérdeklődésre
számot tartó eseményekről és tényekről való elfogulatlan
tájékoztatást.
A szervezeti és jogi megoldások természetesen függnek
attól, hogy milyen az adott országban a rádió és
televízió strukturája: az országos közszolgálati rádión
és televízión kívül milyen helyi közszolgálati, másrészt
milyen kereskedelmi és egyéb adások működnek. A
vélemények bemutatására, illetőleg a tájékoztatásra
vonatkozó fenti feltételek teljesülését a rádió és
televízió egészét tekintve kell biztosítani; a
törvényhozó döntésére tartozik, hogy az ezt a
kötelezettséget alapvetően viselő országos közszolgálati
rádió és televízió mellett milyen terheket hárít a helyi
és kereskedelmi adásokra. A rádió és televízió
alkotmányos működésének feltételeként a törvénynek ki
kell zárnia, hogy a közszolgálati rádióban és
televízióban akár az állam szervei, akár egyes társadalmi
csoportok a műsorok tartalmára meghatározó befolyást
gyakorolhassanak. Az Alkotmány tehát egyrészt garanciát
nyújtó pozitiv cselekvést, másrészt tartózkodást követel
meg az államtól. Az Országgyűlés köteles törvényt alkotni
az Alkotmány 61. § (4) bekezdésében megjelölt
legfontosabb tárgyakon túl is a véleményszabadság
biztosítékairól, mindaddig, amíg ez a fent megjelölt
eredmény eléréséhez szükséges.
A fenti pozitiv eredmény elérésére alkalmas
szabályozásnak ugyanakkor ki kell zárnia azt a
lehetőséget, hogy állami szervek, vagy bármely társadalmi
csoport a műsor tartalmát úgy befolyásolja, hogy a
társadalomban meglévő vélemények bemutatásának
teljessége, arányainak kiegyensúlyozottsága, valósághű
kifejezése, illetve a tájékoztatás elfogulatlansága
megsérüljön. Az Alkotmány megköveteli a rádió és a
televízió szabadságát az "államtól" és egyes társadalmi
csoportoktól. Nem lehet tehát olyan jogosítványuk,
amelyekkel a műsorkínálatot egyoldalúvá tehetik, vagy
tartalmára meghatározó befolyást gyakorolhatnak. Ez a
tilalom a közvetett befolyásolásra és a befolyásolás
lehetőségére is vonatkozik.
Az "állami szervektől" való szabadság követelménye - a
műsorok tartalmát illetően - a törvényhozással és a
kormánnyal szemben egyaránt fennáll. Mindkettő ki van
téve a nyilvános kritikának és a társadalom azon
keresztüli ellenőrzésének. Ezért egyiknek sem lehetnek
eszközei a rádióban és televízióban közzétett vélemények
tartalmi befolyásolására. Az Országgyűlés meghatározó
tartalmi befolyása a rádióban és a televízióban éppenúgy
alkotmányellenes, mint a Kormányé.
Ugyanez vonatkozik az önkormányzatokra, a pártokra és más
társadalmi szervezetekre, érdekképviseletekre és
csoportokra is.
A törvényhozó feladata meghatározni azt a jogi megoldást,
amely alkalmas a vélemények teljeskörű, kiegyensúlyozott
arányú és valósághű bemutatását, illetve az elfogulatlan
tájékoztatást garantálni; s ezen belül a törvényhozó
választja meg azt is, hogy ebben a rendszerben milyen
feladatot kap a közszolgálati rádió és televízió. A
rádiózás és televíziózás jelenlegi feltételeinek
"szűkössége" miatt igen elterjedt a véleménynyilánítási
szabadság garantálásának az a módja, hogy a törvény
sajátos társadalmi képviseletet teremt a tartalmi
kiegyensúlyozottság ellenőrzésére és az ezt biztosító
alapvető szervezeti döntések meghozására. ( Az Alkotmány
61. §-a nem követeli meg, de megengedi ezt a megoldást
is. ) Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy a
véleménynyilvánítás szabadságát garantáló sajátos
képviselettől idegen az, hogy kizárólag vagy
meghatározóan a társadalom politikai képviselete
ismétlődjék meg benne. Pártok konszenzusa, még kevésbé
csupán a parlamenti pártok konszenzusa, nem alkalmas
arra, hogy alkotmányos garanciát nyújtson a
véleményszabadság teljességére. Ellenkezőleg: az államtól
való szabadság azt kívánja meg, hogy se a parlament, se a
kormány ne juthasson a műsor tartalmát befolyásolni képes
szervezetben meghatározó befolyáshoz; ahogy politikai
pártok, azonos feladatra vagy ugyanazon érdek
képviseletére létrejött csoportok befolyása sem lehet
meghatározó.
4. Az 1047/1974.( IX. 18. ) MT határozat 6. pontja
tartalmilag nem azért alkotmányellenes, mert az MR és MTV
felügyeletét - beleértve a szervezeti és működési
szabályzatok jóváhagyását is - a Kormányra bizza, hanem
azért, mert semmilyen további anyagi, eljárási vagy
szervezeti rendelkezést nem tartalmaz, amely kizárná
annak lehetőségét, hogy e jogosítványokkal élve a Kormány
a műsorra - akárcsak közvetetten is - meghatározó
tartalmi befolyást gyakoroljon. Ezért ez a szabály az
Alkotmány 61. § (1) és (2) bekezdésébe ütközik.
III.
Az MTh nem tartalmazza a vélemény- és sajtószabadság
elemi garanciáit sem, s ezért alkotmányellenes. Nincs
azonban más olyan jogszabály sem, amely a
véleménynyilvánítási szabadságot a rádió és a televízió
vonatkozásában jogi és szervezeti biztosítékokkal
alátámasztaná. A szabályozás hiánya - különös figyelemmel
az Alkotmány 61. § (4) bekezdésére is -
alkotmányellenes helyzetet teremtett. A határozat II. 2.
pontjában bemutatott sajátosságok miatt ugyanis a
véleménynyilvánítási szabadság a mai viszonyok között a
rádió és a televízió területén csak akkor érvényesülhet
megfelelő biztonsággal, ha annak módját és szervezeti
kereteit kifejezetten erre irányuló pozitiv szabályozás
előírja. Az Alkotmány 61. § (4) bekezdése szerint a
közszolgálati rádió és televízió felügyeletéről, vezetőik
kinevezéséről, továbbá a kereskedelmi rádió és televízió
engedélyezéséről szóló törvény elfogadásához a jelenlévő
országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata
szükséges.
Az Alkotmánybíróság akkor állapíthat meg mulasztásban
megnyilvánuló alkotmányellenességet, ha a jogalkotó szerv
jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói
feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányelleneséget
idézett elő. Az Alkotmánybíróság a jelen esetben a
fennálló helyzet alkotmányellenességét hangsúlyozza. ( Az
Alkotmány végrehajtásához szükséges törvények meghozását
maga az Alkotmány 78. §-a rendeli el, külön nyomatékot ad
ennek a kötelességnek, hogy az Alkotmány 61. §-a a
rádióról és televízióról külön is rendelkezik. ) A szabad
véleménynyilvánítás alapjogának és a sajtószabadság
alapjogának, továbbá az információszabadság alapjogának
érvényesülését akadályozza az a tény, hogy az ehhez
feltétlenül szükséges szabályozás nem létezik.
Az Alkotmánybíróság hivatalból is jogosult eljárást
indítani törvényhozói mulasztásban megnyilvánuló
alkotmányellenesség megállapítására, s ennek
megszüntetése végett határidőt szabva felhívja a
jogalkotót feladata teljesítésére. Az Alkotmánybíróság
eddigi gyakorlatában a mulasztás megállapítását és a
felhívást mellőzte, ha a megfelelő törvénytervezet
tárgyalását az Országgyűlés megkezdte. Az
Alkotmánybíróság elvi éllel mutat rá, hogy a jogalkotási
feladatot a törvényhozás nem a vita megkezdésével, hanem
a törvény megalkotásával teljesíti. Ezért abban az
esetben, ha a mulasztással okozott alkotmányellenesség
súlyos, s a törvényjavaslat tárgyalása befejezésének
időpontja megközelítően sem jelölhető meg, az
Alkotmánybíróság megállapíthatja a mulasztást, és annak
kiküszöbölésére határidőt szabhat.
Az adott esetben a mulasztás olyan alapjog érvényesülését
gátolja, amelynek a demokratikus társadalom működése
szempontjából kiemelkedő jelentősége van. Ezért az
Alkotmánybíróság a törvényhozó mulasztását
megállapította, s felhívta az Országgyűlést, hogy a
rendelkező részben történt felsorolás szerint 1992.
november 30-ig alkossa meg mindazokat a törvényeket,
amelyeket az Alkotmány 61. § (4) bekezdése előír.
IV.
Az MTh a kormány-befolyás elleni garanciák hiánya miatt
alkotmányellenes. A helyzet a bárhonnan származó
vélemény-túlsúly elleni garanciákat tartalmazó törvény
hiánya miatt alkotmányellenes. Az Alkotmánybíróságnak azt
kellett mérlegelnie, melyik alkotmányellenesség
fenntartása jelenti a jogbiztonságra a kisebb veszélyt,
figyelemmel arra, hogy a kormánytól, a pártoktól, vagy az
országgyűléstől kiinduló befolyásolás
alkotmányellenessége között nincs minőségi különbség. Ha
az Alkotmánybíróság az MTh-t azonnali hatállyal
megsemmisíti, a közszolgálati rádió és televízió teljesen
kikerül a jogi felügyelet alól, illetve a jogilag
működtethető politikai felelősségi viszonyok szférájából.
Ebben a helyzetben csupán a véleménynyilvánítás
szabadságával való visszaélés súlyos eseteiben van mód
fellépni a büntetőjog vagy a személyiségvédelem
eszközeivel. Ezzel a médiumok teljesen ki lennének
szolgáltatva a pártharcoknak, illetve a bennük működő
csoportok hatalmi harcainak; ez az állapot pedig
kifejezetten a véleménynyilvánítás szabadsága ellen
hatna.
nem teljesen ertem, hogy ha a magyar politikai berendezkedesben szerinted is vannak hatalommegoszto elemek, akkor egy ujabb teruletet miert ne lehetne ilyen elv alapjan szabalyozni?
raadasul ov ebben a kerdesben politikai alkut ajanlott, igaz, nem eppen nyertes poziciobol, de hatarozottan alkut. azt mondta, ti csinaljatok ugy, de hagyjatok nekunk helyet, ahol mi meg igy csinaljuk. ez nekem alkunak tunik, es az nem elvi, csak politikai ellenerv, hogy hasonlo helyzetekben az elozo kormany valoban nem kompromisszumkeszsegerol hiresult el. (bar ezt a radikalisok ugye vitatnak.)
nekem az az erzesem, hogy ha nem is az egesz tarsadalomban, de a politika irant erdeklodo, egyaltalan nem elhanyagolhato reszeben eppen a media, es fokent a kozszolgalatisag kapcsan meglehetosen nagy a megosztottsag. erre igenis esszeru megoldast jelenthetne egy jol kidolgozott hatalommegoszto kompromisszum.
valoszinuleg tenyleg nincs ket magyarorszag, eppen ezert nincs szukseg a kozalkalmazotti, a koztisztviseloi karban, az allami intezmenyeknel, vallalatoknal a proporcionalitasra. (nem kovetel a fidesz helyet az mfb, a postabank, az mvm, a malev, stb igazgatosagaban.) de a kozszolgalati media helyzete szerintem kicsit mas.
a nepszavazasi otlet velelmezett alkotmany-ellenessegenek taglalasat pedig tovabbra is meghagynam a temahoz nalam jobban ertoknek. nekem ugy tunik, hogy akad a ti allaspontotokkal meggyozoen vitatkozo velemeny.
És mondta valaki, hogy a közalapítványokat át kell alakítani? Nem feltétlenül, bár ez sem kizárt.
Nem a közalapítványok átalakításáról van szó, hanem a közalapítvány tulajdonában lévő és részvénytársasági formában működő televíziókról szólt a mese.
Mindamellett az alkotmány nem az Országgyűlés hatáskörébe tartozó szervezetek (ilyenek ugyanis nincsenek, mert a kifejezés értelmetlen) átalakítása esetében tilalmazza a népszavazást, hanem az OGY hatáskörébe tartozó szervezetalakítási kérdések esetében, ami egészen mást jelent.
Az OGY hatáskörét az Alkotmány, az OGY által hozott törvények és a Házszabály határozza meg. Azok a szervezetalakítási kérdések tartoznak tehát ebbe a tilalmi körbe, amelyekben a döntéshozatalt az Alkotmány, avagy az OGY törvényben, vagy a házszabályban tételes és kifejezett rendelkezéssel önmagának tartotta fenn.
A közműsorszolgáltató részvénytársaságok esetében az OGY a szervezetalakítási hatáskört generális szabállyal az általa létrehozott, tulajdonosi jogokkal rendelkező kuratóriumoka ruházta át. Ezt jelenti az a kitétel, hogy a kuratóriumok a Gt. szerinti közgyűlési jogkört általánosságban gyakorolják. E hatáskör tekintetében a törvény a 65. §.-ban több korlátozást is felállított, pl. nem változtathatja meg a kuratórium a tevékenységi kört, azaz nem alakíthaja át az MTV Rt-t pl. Tejfeldolgozó Rt-vé, vagy nem alakíthatja át Kft-vé. Ám e korlátozások tekintetében a döntési jogot az OGY a törvényben nem telepítette máshová sem, tehát saját magához sem, mert az az Alkotmánybíróság határozata szerint az alkotmányellenes lenne.
Ebből következően a 65. §-ban kiemelt korlátozások tekintetében ma senkinek nincs hatásköre. A médiatörvény e kérdések körében egy bizonyos szintig (de csak egy bizonyos szintig) megváltoztathatatlan struktúrát hozott létre. Ám e struktúrán belül is bőven vannak olyan változtatási lehetőségek, amelyek az Orbán-javaslatot még tövénymódosítás nélkül is kivitelezhetővé teszik (pl. egy Rt-n belül két csatorna, a műsoridő-sávok valamilyen felosztása akár a holland mintára, stb, stb).
Az említett korlátozások tekintetében tehát nem szervezetalakítási hatásköri kérdésekről, hanem egyszerűen törvényalkotási kérdésről van szó. Ami viszont népszavazás tárgya lehet.
Egy megjegyzésem a figyelemreméltó fejtegetésedhez Lijphart elméletét illetően: a társadalomra vonatkozóan mindenféle elmélet és modellezés csak elvont elmélet. És direkt módon egyetlen társadalomra sem alkalmazhaó teljes egészében. Lijphart elmélete is olyan, mint a sajt, lukacsos. Bár vannak benne, mint a sajtban, egészen emészthető, sőt, finom elemek is. Minden ilyen elmélet alkalmazása az adott társadalom specifikumainak figyelembevétele nélkül csak káoszt eredményez.
Már írtam, hogy a kezdeményezés nekem sem tetszik. Kiemeltem hogy szvsz milyen diszfunkcionális közéleti hatásokat eredményezhet. De ettől még egyetlen alkotmányellenes eleme sincs!
A topik címe pedig ugyebár a vélt (vagy sugallt) alkotmányellenesség lenne...
Bizonyíték? Konkréten mivel ütközik?? Milyen tilalom???
28.§. ?????
Minek a 28. §-a????
Az Alkotmánynak?
Na tessék, Alkotmány 28. §.:
28. § (1) Az Országgyűlés megbízatása az alakuló ülésével kezdődik.
(2) Az Országgyűlés kimondhatja feloszlását megbízatásának lejárta előtt is.
(3) A köztársasági elnök a választások kitűzésével egyidejűleg feloszlathatja az Országgyűlést, ha
a) az Országgyűlés - ugyanazon Országgyűlés megbízatásának idején - tizenkét hónapon belül legalább négy esetben megvonja a bizalmat a Kormánytól, vagy
b) a Kormány megbízatásának megszűnése esetén a köztársasági elnök által miniszterelnöknek javasolt személyt az első személyi javaslat megtételének napjától számított negyven napon belül nem választja meg.
(4) (hatályon kívül helyezve)
(5) Az Országgyűlés feloszlatása előtt a köztársasági elnök köteles kikérni a miniszterelnöknek, az Országgyűlés elnökének és az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselőcsoportjai vezetőinek véleményét.
(6) Az Országgyűlés feloszlásától vagy feloszlatásától számított három hónapon belül új Országgyűlést kell választani.
(7) Az Országgyűlés működése az új Országgyűlés alakuló üléséig tart.
Csizma az asztalon? Hogy kerül oda?
Ps.: Nem az-e inkább az arrogancia és a nagy arc, ha valaki nem ért valamihez, és ennek ellenére körömszakadtáig védi e tárgykörben kifejtett ostobaságait?
Rulez
úgy látom a 175-ös hozzászólás magasságában krz azért terelte a vitát a népszavazás alkotmányellenességéről az általánosabb, politikaelmélet irányába, mert abból önkényesen lehet egyes argumentomokat csemizni....
:-)
pernahajder !
Bármekkora arroganciával is adod elő, ebből csak az derül ki, hogy az Orbán féle népszavazási elképzelés nemcsak az Alkotmánnyal, hanem még alacsonyabb szintű jogszabályokkal is ütközik. Ez nem oldja fel a 28 §-ban korábban már kiemelt tilalmat.
A közszolgálati TV megosztása úgy hogy ne ütközzön az Alkotmánynak ebbe a rendelkezésébe, talán úgy volna elképzelhető, ha a közszolgálati kuratórium (személyileg és szervezetileg) érintetlen marad, vagyis ugyanaz ellenőrizné mindkettőt.
ezt még hajlandó is volnék megbeszélni ha képes volnál visszavenni az arcodból, így azonban semmi esélyed.
1.
Magyarország berendezkedésétől nem teljesen idegen a konszocionalitás, hiszen vannak ilyen elemei, ugy mint
a nemzetiségi önkormányzat, a közösségi, kommunitárius jogi elemek, illetve az arányos választási rendszer. Mindazonáltal ez egy alapvetően többségi demokrácia, ezt tükrözi az egykamarás parlament, az alkotmányos rendszerben az individuális jogok prioritása.
2.
Mit is jelent a Lijphart-féle elmélet amire hivatkozol ?
Vannak társadalmak amelyekben mély megosztottság (vallási, etnikai) tapasztalható a tömegek között, és ezt az elitek közötti megegyezéssel moderálják.
Magyarországon ezzel szemben, az elitek között van mély megosztottság, szociológiailag teljesen igazolhatatlan a két Magyarország elmélet.
Az elitek egyáltalán nem készek a megegyezésre, ami egy ilyen esetben nagykoaliciót jelentene. Két pillérü, karakteresen kétosztatú rendszerben Lijphart elméletéből csak a nagykoalició vezethető le.
3.
Nem a demokráciával általában ellentétes az erőből való politizálás, a kompromisszumképtelenség, amit Orbánék mutattak. Nem, a majoritárius demokráciába belefér, pontosan a konszocionalitással ellentétes. Hiszen a konszocionalitás alapvető intézménye a politikai alku.
Konklúzió :
A holland példára való hivatkozás tarthatatlan, hiszen a konszocionalitás egyetlen emelét emeli be, nyilvánvaló politikai érdekből, a rendszerbe miközben tagadja a konszocionalitási doktrinát általában.
Ez remelhetoleg egy korrekt politikaelmeleti argumentum volt.
