Nem tették még fel a jeles férfiú legújabb remeklését, csak afféle összefoglalót adnak belőle az orbanviktor.hu-n, de hát, segény ember vízzel főz, azt leprázza, amit elibe tárnak.
"Nem semmiből és nem semmire kell építkezni, építkezésünk alapja az a közös meggyőződés, hogy Magyarország és a magyarság jövője történelmi örökségünkön és keresztény erkölcsökön áll" - húzta alá beszédében Orbán Viktor.
Boldog békeidők, amikor még úgy tudta mindenki, a semmiből kell építkezni! Megjegyzem, ez elég sokaknak sikerült az utóbbi ötven évben. Ez ötven év első kétharmadában tulajdonképpen mindenkinek sikerült a semmiből valami kicsinykét építenie, az utolsó harmadában pedig keveseknek bár, de sikerült a semmiből igazán nagyot összehozni. Most be kellene látnom, hogy egy presbiter-gyülekezet előtt nehéz lenne ateista dumával sikeresnek lenni, de azért Magyarország jövőjét feltenni egy erkölcsi rendszerre a mai elpénzéhesült világban eléggé vesztes befektetésnek tűnik.
Történelmi hagyományaink közül meg az elmúlt 500 évben nemigen említhető olyan, ami nemzetünk általános gyarapodását, kiemelkedését hozta volna, hacsak nem említjük a kiegyezést. De egyetlen ilyen apró csoda fél évezred alatt sajnos nem érdemesíti történelmünket arra, hogy afféle sikertörténetté nemesítsük.
A Rákóczi-szabadságharcról szólva megemlítette: a magyar történelemben nem mindig Budapest volt a középpont, voltak olyan idők, amikor erre a vidékre, a Zemplénre figyelt az egész ország, Erdély, az egész Habsburg-ház. A Rákóczi-szabadságharc bölcsője is ez a vidék - hangoztatta.
Bizony, bizony, a magyar történelemben nem mindig Budapest volt a központ, és ez többek között annak is betudható, hogy 1873 előtt ilyen város nem is létezett. Persze nem lebecsülendő Zemplén szerepe, mert például a zempléni tájszólás vált a magyar irodalmi nyelv tájszólásává. Na, persze a szabadságharc is innen indult, ez nem vitás.
Ha csak annyit mondunk: pro patria et libertate - a hazáért és a szabadságért -, ez kevés - szögezte le Orbán Viktor.
"Akik gondviselés nélkül akarnak tenni a hazáért és a szabadságért, azok bálványokat fognak építeni. Szilárd erkölcsi értékek nélkül a haza csak gazdasági vállalkozás, a szabadság pedig túlhajszolt élvezet. Istennel azonban a haza közösség, a szabadság pedig teremtő erő" - tette hozzá.
S mert Rákóczi, a jövőt is előre látta, tudván tudta, hogy egyszer maga Orbán Viktor feddné meg, ha a „pro patria et libertate” jelszót tűzné zászlajára, ezért előrelátóan a „Cum deo, pro Patria et Libertate” megoldást választotta. Megnyugodhatunk hát, hogy Rákóczi nem volt piti kis gazember, mert az igazi orbáni szellemben és hagyományok alapján politizált. (Kis falsot ad a dolognak, hogy ugyanezzel a jelszóval indult Szegedről a fehérterror is, ami igencsak jól mutatja, hogy milyen szépen vissza lehet élni a magasztos mondatokkal.)
Nos, én mindenféle Isten nélkül akarok tenni, akármiért és akármit is akarok tenni. Jogom van hozzá. S, hogy ezzel bálványépítővé válnék? Nem hiszem. Mivel ennek se füle, se értelme, az a gyanúm, hogy Orbán itt egy kicsit megbarnította a nyelvét a tisztelt hallgatóság záróizmai körül való szorgoskodása közepette, merthogy a rendes reformált hitűek szemében mi sem nagyobb bűn, mint a bálványimádás. (Ami szerintük a legrútabb dolog a pápista vallásban.) S mondta ezt a körmenetjáró, miselihegő Orbán Viktor.
Aztán, ha az ember kicsit elgondolkodik a jelenen, és némi üzleti érzékkel rendelkezik, beláthatja, hogy szilárd erkölcsi érzékkel csak haza van, de nincs gazdasági vállalkozás. A jól menő gazdasági vállalkozások igazi erkölcsi alapját az a kijelentés példázza a legstítszerűbben, amit a Microsoft egyik alelnöke tett a nyolcvanas évek végén: „A Microsoft nem akar mást, mint egy méltányos szeletet a piacból. Méltányos = 100%.” És vizsgáljuk tovább a kérdést a racionalitás szemszögéből. Azon országok, melyek ma a világ erejét alkotják, ahol a nemzet emelt fejjel, és tele hassal vallja magát büszkén hazafinak, mind úgy érték el, hogy népességük boldog és elégedett legyen, hogy gátlástalan gyilkos gazemberek gyülevész hadai felvirágoztatták gazdasági vállalkozásaikat. Azok közül, melyek a hit lobogóját emelték elébb magasra, csak egy igazán sikeresről tudunk, ez pedig a Vatikán, ott meg hazafiasságról beszélni nemigen lehet, lévén lakói sajátos nemi eltévelyedési rendszere miatt honpolgárokkal kizárólag import útján van ellátva.
A többi elmebeteg, aki Istent toszojgatta maga előtt, hogy nagy legyen és erős, javarészt romhalmazzá tette hazáját, s éhenkórásszá népét. Egészében véve tehát jobbnak látnám, ha hazámban tehetős vállalkozók százezrei építenének maguknak kastélyt, járnának magánrepülővel, mert az az egész népesség gyarapodásával is jár, mint azt, hogy hosszú tömött sorokban vonuljanak az emberek a templomba, reménykedve, hogy Isten majd lepottyant nekik valami szabadságot, meg jólétet.
A szabadság és Isten viszonyába belemenni itt nem akarnék, pedig ez is megérne egy misét, illetve a beszéd közönségét tekintve, egy istentiszteletet.
A pártelnök szólt a Széchenyi Tervről is, csatlakozva Börzsönyi József református lelkész a Zempléni Református Egyházkerület esperese beszédéhez, aki igehirdetése után méltatta a program jelentőségét az egyházkerület szempontjából.
Vajh, mit adhatott a Széchenyi terv az egyházkerületnek? A propaganda arról szólt, hogy a Széchenyi terv minden forintja 4 magánforintot mozgatott meg. Az egyházak meg tudtommal nem vállalkozások.- (Legalábbis erősen szeretnék ezt magukról elhitetni.)
Orbán Viktor elmondta, úgy képzelték el a közös jövőt, hogy a magyar vidéken magyar vállalkozók, magyar pénzből, magyar mesteremberekkel saját közösségüknek építenek, egyúttal kenyérkereső lehetőséget adnak az itt élőknek. "Azt akartuk, hogy a felemelkedésből részesüljön minden magyar ember, hiszen az ország nem csak Budapestből áll. Minden ország gazdasági programját az méri meg, hogy nyújt-e esélyt a vidéken élőknek is, a határon túl élő magyaroknak is" - tette hozzá.
Má’ megint rúg egyet Budapestbe. Mi a franc fáj ennek a gyereknek a fővárosban? Én nem bánom, ha virágzik Alcsút, meg Alsómájmétely, de azért csak Budapesten él az ország lakosságának ötöde, hadd éljünk már meg mi is valahogy! Ráadásul ezt az országot Budapestre építették fel. Politikailag, gazdaságilag egyaránt. Itt futnak össze a főutak, a vasút, itt halad át a legnagyobb viziút, itt az egyetlen számottevő repülőtér. Ez van, ezen nincs mit siránkozni. Lehetnek Mocsarasrettentőn is remek pékek, papok és ácsmesterek, attól még nem lesz ott infrastruktúra, ha szeretjük őket. Az államnak nem feladata, hogy kihúzza a szarból a tönkrement falusi kovácsot, hanem az a feladata, hogy elérje, az a kovács is eljuttathassa a termékeit a piacra, mitöbb, az, hogy a szerencsétlen fickónak egyáltalán fogalma lehessen arról, hogy létezik az a piac, amelyik amúgy a büdös életben nem lesz kíváncsi a termékére.
Az meg marhaság, hogy az ország gazdasági programját a vidéken élőknek való esélynyújtás méri meg. Az országnak fontos, hogy minden polgárának legyen esélye a boldogulásra, de ez nem gazdasági program, ez politikai program. Hogy helyes program, azt nem vitatom. Azt azonban határozottan vitatom, hogy minden ország gazdasági programjának mércéje, hogy a határokon túli magyaroknak esélyeket nyújtson. Nem mintha nem lenne jó egy ilyes ENSZ határozat, de úgy vélem, ennek kikényszerítése jelenleg még meghaladja az ország erejét.
"Ezért a Széchenyi Terv nem egyszerűen gazdasági terv volt, hanem annak kifejezése, hogy lehetséges minden magyar felemelkedése" - hangoztatta, majd így folytatta: "Ezért készítettünk az egyházi községeknek külön programokat, mert úgy véltük, hogy amit az egyház épít, az mind itt marad az országban, az mind az egész közösség értéke. Azért adtunk az egyházaknak anyagi támogatást, azért hoztunk egyházbarát törvényeket, mert tudtuk, hogy a legjobbakat támogatjuk." Orbán Viktor kiemelte: minden kormány munkájában az ér a legtöbbet, amely felébreszti és megerősíti az emberekben a tenni akarást.
És milyen igaz! A Széchenyi terv valóban nem gazdasági terv volt, hanem annak kifejezése, hogy az intézményesített lopást milyen szép nevekkel is lehet felruházni. És persze, amit az egyház épít, az itt marad az országban. De amit Nagy József, fodrászmester épít, az is itt marad, s Nagy József legalább adót fizet, ami az egyházról nemigen mondható el. Az egyház támogatására adott pénz tehát az állam gazdasági szempontjából kidobott pénz. Az ilyen pénzek nyújtása ráadásul alkotmányellenes is, lévén az egyházak az államtól csak olyan tevékenységekre kaphatnak pénzt, amelyekre bárki más is kaphat: iskola üzemeltetésre, szociális ellátásra, műemlékvédelemre, stb-re. Ha az egyházak valamilyen bújtatott formában ennél többet kaptak, akkor bizony az Orbán kormány alatt sértegették az alkotmányt.
De úgy látszik, az alkotmány ezt észrevette és az alkotmány letéteményesei, a választók is megsértődtek. Az emberek meglátták, hogy az Orbán kormány munkájában ez képviselte a legnagyobb értéket, ezért elküldték őket a bánatba ellenzéknek.
S most bánatosak, ezért aztán erkölcsi útmutatókat nyújtanak nekünk. Az egyházak helyett.
Szegény mi.