Hmmm...
Elsikkadt bicentenárium
Kossuth (mostoha)apánk
Soron kívüli pénzügyi támogatással igyekszik garantálni a Medgyessy-kabinet, hogy ne fulladjon teljes érdektelenségbe a tavaly ősszel még éles politikai konkurenciaharc közepette kezdődött Kossuth-bicentenárium. Az eseménysorozat szeptemberi zárórendezvényeire 200 millió forintot folyósít a kormány.
Pénzhiány miatt meghiúsult a hazai kulturális diplomácia egyik idei nagy vállalkozása: a római Risorgimento Múzeumban tervezett Kossuth-emlékkiállítás. Az egykori kormányzó születésének 200. évfordulóján (ez év szeptemberében) megnyitni kívánt reprezentatív tárlatot minden különösebb hírverés nélkül azért fújták le, mert már tavasszal kiderült: az eredetileg előirányzott 50 millió helyett alig 18 millió forint állt a múlt év végén életre hívott Kossuth Emlékbizottság rendelkezésére. Egy ideig úgy tűnt, az olasz főváros helyett legalább Torinóban, az öreg Kossuth száműzetésének utolsó állomásán mégiscsak megtartható lesz a Magyar Nemzeti Múzeum, a Hadtörténeti Múzeum és a ceglédi Kossuth Lajos Múzeum által rendezendő kiállítás, ám a „pénzügyi adottságok kedvezőtlen alakulása miatt" végül ez is elmaradt - fogalmazott keserű diplomatikussággal a HVG-nek Hermann Róbert hadtörténész, az emlékbizottság titkára.
Nem az olaszországi kiállítás az egyetlen, amely menet közben „elúszott" a bicentenárium programjából. Meghiúsult - vélhetően ugyancsak az előző kabinet más irányú túlköltekezése folytán - az a terv is, hogy New York és Washington után Londonban is szobrot kap a magyar történelem talán legismertebb alakja, aki 1851-ben nagy hatású körutat tett a szigetországban. Ugyancsak beváltatlan ígéret maradt az az elképzelés, hogy a kormányzat lefordíttatja és több nyelven megjelenteti Kossuth emigrációban írt alkotmánykoncepcióját s a dunai konföderációval kapcsolatos elképzeléseit.
A Kossuth-bicentenáriumot hivatalos költségvetés nélkül, voltaképpen minisztériumi maradványpénzekből kívánta megrendezni az Orbán-kabinet. A rendezvénysorozatra eredetileg beígért 300 millió forint központi támogatásnak - amely összeg eleve eltörpült például az államalapítás millenniumának 65 milliárd forintos költségvetése mellett - azonban alig több mint a fele, összesen 188,2 milliárd forint állt végül is az elmúlt hónapokban az emlékbizottság rendelkezésére. A finanszírozási problémák állítólag abból fakadtak, hogy az emlékévet az Orbán-kabinet egyszerűen „kifelejtette" a kétéves állami költségvetésből, noha az ünnepségsorozat forgatókönyvét már 2000-ben kidolgoztatta a Rockenbauer Zoltán vezette kultuszminisztérium. A büdzsében tételesen előirányzott, illetve a szerződésekkel lekötött más programokhoz képest így már ez év tavaszától kezdve egyre rosszabb alkupozícióba kerültek a bicentenáriumi rendezvények.
Hermann Róbert a HVG kérdésére 600-800 millió forintra becsülte egyébként azt az összeget, amelyből a beharangozott eseményeket, továbbá a testülethez befutott méltányolható helyi igényeket finanszírozni lehetett volna. Miközben azonban az államalapítás millenniumához kapcsolódó ünnepségek során például összesen négyszáz szobor és emlékmű felállítását támogatta a kormányzat, most el kellett hárítani azt a mintegy tucatnyi vidéki kezdeményezést, amelyek Kossuthot ábrázoló plasztikák megalkotásához kértek központi támogatást. Más kérdés, hogy e szándékokat Hermann maga is fenntartásokkal fogadta. A szakértő szerint ugyanis azok a települések, amelyek valóban komoly szerepet játszottak Kossuth életében, már régóta rendelkeznek megfelelő emlékszobrokkal. Ráadásul az egykori kormányzó egymaga már eddig is több emlékművet kapott, mint a magyar történelem más nagy alakjai együttvéve. Az ez év tavaszára 1,8 milliárd forintos költségvetéssel elkészült, A Hídember című szuperprodukcióra utalva Hermann viszont jelezte: vélhetően nemcsak Széchenyi, hanem Kossuth is megérdemelné, hogy élete végre egy játékfilm témája legyen.
A Kossuth-emlékév negligálása a kormányzat részéről bizonyos mértékig meglepő volt. Tavaly októberben Orbán Viktor miniszterelnök ugyanis még igényt tartott arra, hogy az addigi protokolláris gyakorlattal szakítva, ő maga töltse be társelnöki rangban (Mádl Ferenc államfő mellett) az emlékbizottság vezető tisztségét. A volt miniszterelnök a továbbiakban azonban látványosan távol tartotta magát a bicentenárium minden rendezvényétől. Még az Amerikában februárban tartott megemlékezéseken sem vett részt, holott azok „véletlenül" éppen egybeestek az egyébként súlyos külpolitikai presztízsveszteséggel végződött egyesült államokbeli útjával. Orbán a választási kampány során is voltaképpen lemondott arról a lehetőségről, hogy a nemzetet egykor integrálni képes, trónfosztó Kossuth alakját „felhasználva" kísérletet tegyen például a hangsúlyozottan republikánus érzelmű, liberális választók szimpátiájának esetleges visszaszerzésére, a szavazatok maximálására. Egyre inkább úgy tűnt, az előző kormány feje maga is mindinkább elfogadta azt az „izgága" Kossuth-képet, amilyennek a kultuszfilmnek szánt A Hídember láttatta a későbbi államférfit.
Kossuth születésének 200. évfordulójához (2002. szeptember 19.) közeledve egyre inkább észrevétlenné kezdtek válni a bicentenárium eseményei, jóllehet egy esztendeje még heves konkurenciaharc látszott indulni Kossuth politikai örökségéért. A historizáló politizálástól korábban idegenkedő szabaddemokraták tavaly ősszel „ellen-Kossuth-évvel" igyekeztek demonstrálni, hogy az „igazi Kossuthnak" valójában ők az örökösei (HVG, 2001. szeptember 29.). A liberális párt által bejelentett javaslatok egy része azonban végül ugyanúgy nem teljesült, mint az Orbán-kormány számos ígérete. Az SZDSZ, nemzeti liberális tradíciójának megerősítése helyett pedig inkább csak politikai marketingeszközként volt képes hasznosítani az elmúlt esztendőben a történelmi évfordulót. Így némiképp talán törlesztésnek is tekinthető, hogy az új kormány megalakulását követően a szabaddemokraták Kossuth Emlékbizottságának időközben miniszterré előlépett tagjai, Görgey Gábor kultusz- és Magyar Bálint oktatási miniszter, valamint a pénzügyek mai felelőse, László Csaba közös kezdeményezésére a Medgyessy-kabinet augusztus elején a már említett összegű támogatást szavazta meg a Kossuth-emlékév zárórendezvényeire. Egyebek közt arra a háromnapos monoki rendezvénysorozatra, ahol Medgyessy Péter miniszterelnök kíván beszédet mondani.
Az államalapítás ezeréves évfordulójának nagyvonalúan finanszírozott eseménysorozata után sokan arra számítottak, hogy a nemzeti legendáriumban kivételes szerepet betöltő Kossuth Lajos születésének bicentenáriumát jelentős eseményekkel igyekszik emlékezetessé tenni a nemzeti tradícióknak állítólag különös jelentőséget tulajdonító s az emlékév finanszírozási keretét meghatározó Orbán-kabinet, amely például a Terror Házának ez év tavaszi megnyitására mintegy 3 milliárd forintot tudott áldozni. Az előző miniszterelnököt a jelek szerint azonban hidegen hagyta, hogy a Kossuth-év az újkori magyar történelem alighanem legnagyobb fordulata, a jobbágyfelszabadítást kimondó 1848-as forradalom vezéregyéniségének kíván emléket állítani. Mindenesetre az emlékév szűkös költségvetésével is alighanem összefügg, hogy miközben a bicentenárium kapcsán jelentősnek mondott tudományos munkák láttak napvilágot, illetve várnak még megjelenésre (először teszik közzé az egykori kormányzó hadtudományi munkáinak gyűjteményét, s ez év végére - Hermann reményei szerint - elkészülhet a hazai történetírás első mértékadó Kossuth-monográfiája is), magának a Kossuth-életműnek a további „feltárását" az emlékév végül nem volt képes ösztönözni. Kossuth magyarországi írásainak még 1948-ban kiadni kezdett gyűjteményéből (amelynek eddigi utolsó darabja 1989-ben jelent meg) a középső három kötet például továbbra is hiányzik. Az emlékbizottság titkára szerint ahhoz pedig egy legalább tízfős történészcsapat szívós kutatómunkájára volna szükség, hogy egyszer majd összeszedjék az olasz, az angol és az amerikai levéltárakban rejtőző további Kossuth-dokumentumokat, gyakorlatilag az életmű második felét. „2052-re talán majd ez is összejön" - jelentette ki a HVG-nek a pénzügyi forrásokért folyó harcokba kissé belefáradtnak tetsző Hermann.
Babus Endre
