Úgy érzem, hogy az agyam mindjárt kinyomja a szememet a helyéről, az kifordul és elgurul... akkor aztán kergethetem.
Miért van az, hogy minden hétfőn így érzem magam!? Meg kedden... meg szerdán... és mindíg amikor melózni kell, vagy suliba kell menni... No meg vasárnap... a szombati pihentető buli után. :(
"de mivel otthon érdekesebb az élet,..."
Igen? Work sux? vagy csak nem annyira jó? Manapság nagyon arra tanítanak, hogy dolgozni szar, a kikapcsolódás meg jó, közben az emberek többsége épphogy a szabad idejében unatkozik (mikor máskor?:)). (Nem a családdal való foglalkozás, hanem a sportok, vagy főleg iszogatás a kocsmában).
Csak túl ne álmodd, mer lekésed, ha azt álmodod, hogy elmész, akkor kár lesz érte:). Úgy értem, hogy ha azt ákmodod, hogy nem mész el, akkor az az az álom rövidebb, és felébredsz addigra, mire el kell indulnod, de ha azt álmodod, hogy elmész, akkor az hosszú álom, és elálmodod a talit:).
naggyonnagggyonnn ááálmos vagyok...
háromnegyedegyig voltam fenn tegnap Ste, félhétkor keltem, jó punyi óráim voltak, kék mennyi négyre vmi gyűlésre, de nem megyek, bááár, ki tudja, lehet, hogy... de nem... nem tudom... még megálmodom addig...
Ja ismerős, velem is ez szokott történni munkaidőben: mivel reggel 7-kor kell kelni (esetleg korábban) egész nap fáradt vagyok, tényleg minden vágyam az, hogy végre otthon legyek, de mivel otthon érdekesebb az élet, ezért megint éjfélkor (vagy később) megyek ágyba és átesem a holtponton (itt már befellegzett), ezért több óráig hánykolódom az ágyban, közben arra gondolok, hogy ez hogy fog hatni a holnapomra és ez csak fokozza az álmatlanságot. Aztán alszom vagy 6 órát (jó esetben) és kezdődik minden elölről. (Szerencsére ez nem mindig így történik, a holtponton pl. ritkán esem át.) Ezek ilyenkor nyáron inkább csak kellemetlenek, de amikor majd kezdődik a munkaidő, hát én bele nem merek gondolni, hogy itt mi lesz...
