Hamarosan jön a tél és felkellenne készülnöm, -gondolja az egérke..-:)
--
Felix, der „Haus“-Igel von Familie Rehberg, hat die Ruhe weg, das muss man schon sagen. Jetzt wird‘s wirklich langsam Zeit, dass der stachelige Gartenbewohner sein luftiges Sommerdomizil aufgibt, und in das kuschlig-warme Winterquartier unterm Gartenhäusl einzieht. Wenn der Winter über Nacht kommt, dann pressiert‘s wieder... (Der heutige Schnappschuss kommt von Renate Rehberg aus Maisach.)
A süni alkalmas házikedvencnek - nekem legalábbis volt. Természetesen Samu névre hallgatott, bár a szekszvizsgán én is megbuktam volna. Szóval Samu a szoba-konyha részben lakott. Napközben általában a kályha mögött aludta az igazak álmát, estefelé indult vadászatra, főleg a cicatányér irányába. Erdekes módon hamar megszeretett, illetve tán nem is engem, hanem az akkoriban divatozó bőszárú farmernadrágomat. Ha leültem ebédelni, vagy odaálltam mosogatni, először körbekocogta a lábomat, majd felkúszott a nadrágszárban térdig. Ott persze elakadt. Kiráztam, de fáradhatatlanul kezdte elölről. Óvatosan növés iránt lehetett simogatni, a tüskéket csak akkor meresztette, ha megijedt. Ilyenkor viszont füttyentett is, tehát fel lehetett készülni. Pár hónapig volt kedvencke, sajnos a mohóság vitte a sírba. Bezabált töpörtyűből. De emlékét ott őrzöm Bubi a tengeri teknős és Mihók Mihály a mezei egér mellett.
nekunk volt soxor sunink, foleg olyan, ami pici sun volt, es elkoborolt. Feltaplaltuk, aztan elengedtuk. Amig meg jo ido van, rengeteg maszkal az utcan - pl tegnap majdnem elutottem egy egesz mini suncit :((, de hala a jo egnek idoben eszrevettem es elkaptam a kormanyt. Tehat barmikor foghatsz, csak arra nem art vigyazni, hogy esetleg szegeny csak vadaszni indul, es menne vissza a csaladjahoz pl szoptatni a kicsiket. Amde anyukamek baratnojenek volt egesz haziasitott suncije, amelyik tok szelid volt, es mindig hazament hozzajuk ebedelni meg vacsizni :) Talan probald meg, hogy kiteszel nekik kajat (bar mar nem emlexem, mit szeretnek az inyenc suncik -, es akkor hatha maguktol odaszoknak! Igy nem rablod el oket otthonrol.
Nekünk, régebben volt sünink, úgy fogadtuk be őket, mert több is volt. Mindegyiket Jenőnek hívtuk, elnézést ha valaki Jenő.
Az utcán és a telkünkön találtuk őket és csináltunk belőlük felnőtt süniket, majd elengedtük őket a természetbe. Anyumék szerencsések, náluk a kertben most is van süni (a XII. ker.-ben laknak).
Sajnos nincs ötletem, de eszembe jut valami írok.
Nincs valakinek valami ötlete, hogy hogyan lehetne egy sünit a kertembe telepíteni? A kert viszonylag nagy és sok búvóhely akadna számára, én pedig nagyon örülnék ha néha láthatnám a felbukkanó kis élőlényt itt-ott.
