Reakció egy nagyon gyenge hozzászólásra:
„igényes újságírói terméket akartok látni?”
http://www.nepszabadsag.hu/Default.asp?DocCollID=67728&DocID=65042#65042
Láttam, ha ez igény, akkor hol a bányabéka?
Vezető sajtótermék, vezető főszerkesztővel?
Ha nincs ez a topic, nem emlékszem vissza hajdanvolt szép időkre
Volt egyszer egy merész ifjú a Népszabadságnál, aki olyan cikket merészelt megjelentetni, amely megdobogtatta az akkori műszaki értelmiség szívét.
Arról szólt, ami nekünk fájt akkoron, ami miatt nem lehetett merészet lépni.
Félek, olvtársaim nem emlékeznek erre a cikkre, Eötvös Pál igazítson ki, ha a cím idézésében is tévednék: A mozdíthatatlan lift. Amely született a műszaki előírások betartásával.
Életképtelen lett.
Mára Eötvös Pál is.
Konkrét elemzés helyett hagymázas vizionálás, tele újságírói hibákkal.
Álmai beleírásával:
„Akkor Orbán Viktor képviselő nem tesz látogatást a Magyar Nemzet szerkesztőségében, akkor az ezt követő napon nem egészen úgy jelenik meg a Magyar Nemzet, akkor nincs D–209-es és akkor nincs D–8-as.”
Ok, okozat összekeverése, sugallás, denunciálás.
Ez hablaty, tiszti stílus: első nap tagadom, másnap bevallom.
„A gézengúzok kormányának pr-csapata akkor megtalálja módját, hogy a megváltozott körülmények ellenére, azokhoz alkalmazkodva szervezze meg a nagyszabásút: hol ússzon el az Ezüsthajó alkalmas helyet és körülményeket találva a miniszterelnök Szent István-i (árvízi) földet éréséhez.”
Ez pedig az újságíróhoz méltatlan csúsztatás, mellébeszélés, vízió.
Orbán becsületére legyen mondva, nem klakkban - frakkban ment az árvízsújtott területre.
Ha ezzel a jelenlegi miniszterelnök cannesi nyaralását akarja jelentéktelenné kicsinyíteni Eötvös Pál, akkor az újságírói függetlenséggel, tisztességgel nagy baj van a Népszabadság tájékán is.
Vagy Eötvös is érintett lenne?
Ő már tudja azt a D – napot, amikor a Népszabadság szerkesztőségét is eléri a nyilvánosságra kerülés veszélye. Csak tiszta forrásból, amúgy eötvösösen.
Furcsa ez az ottfelejtett partizánhoz illő robbantgatás Eötvös Páltól. Mintha nem tudná, ki van ma kormányon. Ilyen elmerengés a múltba mindig téveszmékhez vezetett, erről Probatbicol asztaltárs tudna egyetemi szinten oktatást adni az eltévelyedett kollégának.
Illene megtartani.
Tiborc
Ha
NSZ • 2002. augusztus 19. • Szerző: Eötvös Pál
Ha nincs a választási csalás, ha még mindig újra számolnánk, ha Pintér (tábornok) belügyminiszter nem olyan laza és jobban odafigyel a szervezésnél, az ellenőrzésnél, ha érzi, hogy neki is van veszítenivalója, úgy most másképpen ünnepelnénk. Akkor Orbán Viktor képviselő nem tesz látogatást a Magyar Nemzet szerkesztőségében, akkor az ezt követő napon nem egészen úgy jelenik meg a Magyar Nemzet, akkor nincs D–209-es és akkor nincs D–8-as. Járai Zsigmond nem utasítja el a Mécs-bizottság által folytatott törvénytelen átvilágítást, akkor mindenképpen máshogyan ünnepelnénk. A gézengúzok kormányának pr-csapata akkor megtalálja módját, hogy a megváltozott körülmények ellenére, azokhoz alkalmazkodva szervezze meg a nagyszabásút: hol ússzon el az Ezüsthajó alkalmas helyet és körülményeket találva a miniszterelnök Szent István-i (árvízi) földet éréséhez. Akkor Boros Imre miniszternek nem kisgazda eredete kapna váratlanul erős hangsúlyt, hanem – miként országszerte a többiek – az ünnepi beszéd céljára ácsolt emelvényre lépne, s mint a beéneklők próbálna egyet, csendes utolsót a hangfekvésen, a tónuson: melyik is a legjobb a beszéd, a személyiség és az alkalom egysége szempontjából. Melyik a legjobb arra, hogy elmondhassa az (általa képviselt) ezeréves kereszténység versus az elmúlt negyven év (általa nem képviselt) szemforgatásának szörnyű ellentmondásait. Ecsetelje a lobogó hitű országépítő álmok megvalósítóinak nemes harcát a haza kiárusítóival szemben.
De most száraz dokkban az Ezüsthajó, nem száll le az égből az árvizes Szent István napján Orbán Viktor, nem a püspöklila uralja az esti kormányfogadást a Parlamentben (ó, Istenem, hová tévedt a te egyházad? – kérdi egy hitetlen, nem antiklerikális), és Boros Imre sem mond beszédet a haza valamely eldugott szegletében. Mondjuk, a lágy zalai dombok közt meghúzódó piciny magyar faluban, Csödén. Nem erősíti hitben és becsületben a polgárokat, a nemzetet a hazug képmutatás ellenében.
Mindez most nincs. Szegényebb, színtelenebb lett a nemzeti ünnep.
Ha nincs ez a választási csalás, vagy ha legalább számolgatnánk; ha Pintér (tábornok) miniszter nemcsak agyas hanem elég körültekintő egyéniség is, akkor Orbán képviselő nem látogat el a Magyar Nemzethez, akkor talán soha nem tudjuk meg, hogy Medgyessy Péter szt-tiszt volt (feltéve, hogy a gyanút elkerülendő a parlamenti interpellációkra sem figyelünk, a Magyar Hírlapot sem olvassuk). Akkor ha tudunk is a D–209-ről, akkor sincs jelentősége, és akkor kevesebbet tudunk általában és konkrétan is. És akkor kevésbé tudjuk, hogy minél többet tudunk, annál kevesebbet tudunk. És akkor mindenképpen más lenne ez az ünnep: a harangok is úgy zúgnának, mintha bátran zúghatnának, a beszédek is ércesebbek volnának, az infantilis, ám kemény férfiak infantilisabbak és keményebbek volnának, és játszásiból mind úgy csinálnának, mintha játszásiból mindezt komolyan csinálnák. És akkor nem neveti el magát lekicsinylését kényszeredetten leplezve az osztrák kommentátor a televízióban, amikor rákérdeznek: mi is történik most Magyarországon. Rá sem kérdezett volna senki.
Elolvastam teljes fórumukat :))
nagy az isten állatkertje
itt ebben az egyetlen, róla szóló topicban több hozzászólás van :))
kicsit nagyon komolytalan :((
pedig kéne egy jó jobbos lap, ami konzervatív, aminek széliránytól független álláspontja van, amelyiknek nem kicsilatkoztatása, hanem véleménye van :((
A "Megjelent a Nemzetőr" topicban érdemes elolvasni a 9-es számú hozzászólást..:-))) Kerényit magasztalja, miszerint megbocsátható a 90-es éveke elejében ejtett nyilatkozata, meg példákat hoz mások botlásaira is, köztük Assisi Szent Ferencet említi.
Ezen az alapon mindenkinek járna a megbocsátás, nem?
Uramanyám, kerényit magasztalni...
Ha nincs a választási csalás, ha még mindig újra számolnánk, ha Pintér (tábornok) belügyminiszter nem olyan laza és jobban odafigyel a szervezésnél, az ellenőrzésnél, ha érzi, hogy neki is van veszítenivalója, úgy most másképpen ünnepelnénk. Akkor Orbán Viktor képviselő nem tesz látogatást a Magyar Nemzet szerkesztőségében, akkor az ezt követő napon nem egészen úgy jelenik meg a Magyar Nemzet, akkor nincs D–209-es és akkor nincs D–8-as. Járai Zsigmond nem utasítja el a Mécs-bizottság által folytatott törvénytelen átvilágítást, akkor mindenképpen máshogyan ünnepelnénk. A gézengúzok kormányának pr-csapata akkor megtalálja módját, hogy a megváltozott körülmények ellenére, azokhoz alkalmazkodva szervezze meg a nagyszabásút: hol ússzon el az Ezüsthajó alkalmas helyet és körülményeket találva a miniszterelnök Szent István-i (árvízi) földet éréséhez. Akkor Boros Imre miniszternek nem kisgazda eredete kapna váratlanul erős hangsúlyt, hanem – miként országszerte a többiek – az ünnepi beszéd céljára ácsolt emelvényre lépne, s mint a beéneklők próbálna egyet, csendes utolsót a hangfekvésen, a tónuson: melyik is a legjobb a beszéd, a személyiség és az alkalom egysége szempontjából. Melyik a legjobb arra, hogy elmondhassa az (általa képviselt) ezeréves kereszténység versus az elmúlt negyven év (általa nem képviselt) szemforgatásának szörnyű ellentmondásait. Ecsetelje a lobogó hitű országépítő álmok megvalósítóinak nemes harcát a haza kiárusítóival szemben.
De most száraz dokkban az Ezüsthajó, nem száll le az égből az árvizes Szent István napján Orbán Viktor, nem a püspöklila uralja az esti kormányfogadást a Parlamentben (ó, Istenem, hová tévedt a te egyházad? – kérdi egy hitetlen, nem antiklerikális), és Boros Imre sem mond beszédet a haza valamely eldugott szegletében. Mondjuk, a lágy zalai dombok közt meghúzódó piciny magyar faluban, Csödén. Nem erősíti hitben és becsületben a polgárokat, a nemzetet a hazug képmutatás ellenében.
Mindez most nincs. Szegényebb, színtelenebb lett a nemzeti ünnep.
Ha nincs ez a választási csalás, vagy ha legalább számolgatnánk; ha Pintér (tábornok) miniszter nemcsak agyas hanem elég körültekintő egyéniség is, akkor Orbán képviselő nem látogat el a Magyar Nemzethez, akkor talán soha nem tudjuk meg, hogy Medgyessy Péter szt-tiszt volt (feltéve, hogy a gyanút elkerülendő a parlamenti interpellációkra sem figyelünk, a Magyar Hírlapot sem olvassuk). Akkor ha tudunk is a D–209-ről, akkor sincs jelentősége, és akkor kevesebbet tudunk általában és konkrétan is. És akkor kevésbé tudjuk, hogy minél többet tudunk, annál kevesebbet tudunk. És akkor mindenképpen más lenne ez az ünnep: a harangok is úgy zúgnának, mintha bátran zúghatnának, a beszédek is ércesebbek volnának, az infantilis, ám kemény férfiak infantilisabbak és keményebbek volnának, és játszásiból mind úgy csinálnának, mintha játszásiból mindezt komolyan csinálnák. És akkor nem neveti el magát lekicsinylését kényszeredetten leplezve az osztrák kommentátor a televízióban, amikor rákérdeznek: mi is történik most Magyarországon. Rá sem kérdezett volna senki.
...."Dobban a szivünk, könnyes a szemünk: indul a Nemzetőr (tisztelettel hová?!)..Orbán Viktor néz ránk az első oldalról, semmi póz nincs a képen, valami mondat közepén kapte le a fotós........" és így tovább.
Szűz Mária Édesanyánk nézz le ránkTe is onnan föntröl. Magyarok Szent Anyja tekints le a tiéidre hiszen most a Te szíved is dobban a Te szemed is könnyben ázik..... hogy ilyen népnek vagy az Édesanyja, védőszentje.... hogy birod ki?!
Könyörülj rajtunk ne engedd már tovább ezt a (.......) ráadásul pénzért árulják?! Hát erre van szükségünk most amikor az árvíz mindenünket visz?!
Nézz le ránk és könyörülj meg szegény fiaidon akik ilyeneket és hasonlókat írkálnak és azokon is akik engedik ezt.... és bocsásd meg vétkeiket, vétkeinket Istenünk, hogyha mégsem könnyezünk, csak lábadozunk a röhögéstől, mert fáj nagyon fáj ha röhögünk.......
"Merjünk nagyok lenne"!
Dehát így? Könyörgöm mihez képest???
