„a föld völgyéből egyre csak egyre élet ingere száll föl hozzánk, mámoros, vad nép eped, s falánk hóhérlakomáknak vérgőzös füstje, végtelen vágyak és vonagló kéj, öldöklő kéz, uzsorás kéz, esdeklő kéz, riadt és gyönyör űzte tömeg pállik, rothad nyersen, löttyeteg, ájtatot lehel s vad gerjedelmet, fölfalja és kihányja önmagát háborút költ, s szül lágy művészetet, tébollyal dúl égő örömtanyát, epedve csúszik parázna nászra, s gyermeki élte mámorába’ fölbukik az árból egyre-másra, ám az lesz, mi volt: por és trágya.”
Egyszer volt hol nem volt, volt Candy es Dan Rajtuk kivűl nem volt más Minden aranyszínben játszott A fiú helyes volt és sok trükköt tudott Napfényen és csokin éltünk A fiu bárhova felmászott, erkélyekre kúszott bármit megtett volna Ohh, édes Danny Sebtiben robbantál az életembe és ez tetszett. De Danny, azt mondtad, megigérted, az égre mutatva a Sziriusznak hivják, Kutyacsillagnak,de csak itt, a Földön. Mennyire szeretem hangod emléket a fülemben, mivel már csak egy dolgot lehet szeretni és az nem lehetsz te. Danny a fenegyerek, Candy eltűnt...
Baricco, Alessandro
(… a Tengeróceán c. regényében
olvasható ima-részlet)
„Hát
ezt a sötétséget
fogom
és a kezedbe teszem.
És kérlek,
Uram, Jóistenem
tarts magadnál
csak egy órára tarts a kezedben
amíg eloszlatod a zavart
elűzöd a gonoszt
amely fejemben
a sötétséget
támasztja
meg a szívembe is
beletelepszik,
megteszed?
Elég, ha
fölé hajolsz
ha rámosolyogsz
ha rést nyitsz neki
hogy fény essen rá
aztán el is ejtheted
én megtalálom
az én gondom
megkeresni
hol van.
Kis munka ez
neked,
nekem
nagyon nagy.
Nem sok, amit kérek,
ha ezt kérném.
Nem sértés
remélnem, hogy te.
Nem ostobaság
és nem illúzió, hogy.
Meg hát ez csak ima,
egyik leírásmódja
a reménykedés illatának.”
Ó BOCSÁNAT! Ezt már feltettem. Nézzétek el nekem, de aki most olvassa, annak új lesz. üdv: szilencium Íme egy gyöngyszem, igaz "csak" egy Japán mondás:
"Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre, mintegy pecsétet a te karodra; mert erős a szeretet, mint a halál, kemény, mint a sír a buzgó szerelem; lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai." Énekek Éneke 8,6.
"Félek, elalszom egyszer, s te itthagysz, mint a busz. Pöfékelsz, elgurulsz, és többé sose látlak. Vagy kiröppensz a számon, mint halotból a szusz. Vigyázó lelke rebbenő madárnak."