„… gyermekkoromban a vad élet hajnalán: ott fakadt ez a varázs –a jó s hamis mélyekből-, mely kötöz ma is: forrásból lett, gyors patakból, sziklahegyen rőt falakból, napból, mely lekörözött őszi aranyfény között, villámból az ég alatt, amint elszállt, elszaladt, dörejből, vihar, ha forrt, s fellegből, mely olyan volt (bár kéklettek az egek) szemre, mint egy szörnyeteg.”
"Elbújhatsz és elkeveredhetsz, sivatag nyelhet el, vagy ketrec a holdfény burnuszába bújva mint sakál szűkölhetsz az Úrra, lemondva ételről-italról, csak meg ne feledkezz a dalról."
Segítségre volna szükségem! Nemrég sms-ben kaptam egy szösszenetet. Nem tudom, versből való-e, vagy csak vki kitalálta, mindenesetre, ha versből való, szeretném elolvasni az egész művet, mert gyönyörű az idézet. Szóval ha vki tudja a vers címét és szerzőjét, lécci ossza meg velem! Köszi!
"S ha megyek az utcán, Szememen kalap... Mellettem a kutya - Ne félj! - Nem harap! - Csak ugatja a holdat, Ahogy én is régen: - Ébredjetek holtak! - ---------------------- - Talán jobb, ha mégsem..."
„A szerelem nem csupán érzelem. Az érzelemben, mint valami burokban egy kis magocska rejtőzik, amelynek mindig más színe, más illata van. Néha hétköznapi, máskor viszont rendkívül becses és egyedülálló.” (Milan Kundera)
Magam vagyok. Nagyon. Kicsordul a könnyem. Hagyom. Viaszos vászon az asztalomon, Faricskálok lomhán egy dalon, Vézna, szánalmas figura, én. Én, én. S magam vagyok a föld kerekén.