Keresés

 

"Az álmok síkos gyöngyeit
szorítsd, ki únod a valót:
hímezz belőlük
fázó lelkedre gyöngyös takarót."

 

(Babits Mihály)

 

 

Őri István

 

Valahol

 

Valahol létezel, valahol én is
valamit kérdezel, valamit én is
néha vágy van benne, néha remény is

 

valahol
valamit
te is
én is...

 

 

 

 

Sziasztok!

 

Segítségre volna szükségem! Nemrég sms-ben kaptam egy szösszenetet. Nem tudom, versből való-e, vagy csak vki kitalálta, mindenesetre, ha versből való, szeretném elolvasni az egész művet, mert gyönyörű az idézet. Szóval ha vki tudja a vers címét és szerzőjét, lécci ossza meg velem! Köszi!

 

"Valahol létezel,

 Valahol én is,

 Valamit kérdezel,

 Valamit én is.

 Néha vágy van benne,

 Néha remény is,

 Valahol valamit

 Te is... én is..."

"Műveld a csodát, ne magyarázd!"

/Nagy László/

 

"S én lent vergődöm, és nem tudja más,
Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek.
De légy türelmes. Jön még ideje
Szebb zenéknek. "

(T. Á.)

 

 

 

"Tegnap rajongó, féktelen
szavadból rám Kelet dicsfénye hullt.
Kezed ma szétnyílt - életem
belőle, mint rozsdás kopejka, elgurult..."

(M.C.)

 

 

"Vágy, szenvedély bevonja szárnyát;
Dalaim immár csendesek;
Bennük csak néha-néha zendül
Egy álom, egy emlékezet."

 

(Reviczky Gyula: Ősz felé)

 

 

"Fényes mennyország, mért szálltál le rám,
Ha pár év múltán életed s halálod
Egy halk futam egy ócska zongorán..."

 

(Tóth Árpád: Régi dallamok)

 

 

 

"S ha megyek az utcán,
Szememen kalap...
Mellettem a kutya
- Ne félj! - Nem harap! -
Csak ugatja a holdat,
Ahogy én is régen:
- Ébredjetek holtak! -
----------------------
- Talán jobb, ha mégsem..."

 

-G.E.-

 

 

'Hallja, mig él.

Azt tagadta meg, amit ér.

Elvonta puszta kénye véget

 

kívül-belől

a menekülő élet elől

a legutolsó menedéket'

(József Attila - Nagyon fáj (részlet))

Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz s fülembe morog.

 

 

"És nincs tovább. A többi már,
a többi annyi volt csak,
elfelejtett kiáltani
mielőtt földre roskadt."

 

-Pilinszky-

 

 

„A szerelem nem csupán érzelem. Az érzelemben, mint valami burokban egy kis magocska rejtőzik, amelynek mindig más színe, más illata van. Néha hétköznapi, máskor viszont rendkívül becses és egyedülálló.”  (Milan Kundera)

"Tengerek szíve a pásztorok dalában

Szelek szerelme elhagyot fákon

Tisztaság lángjaot őrzi a fényed

Te vagy a teljesség ezen a világon!"

(Kátai Tamás - A Teremtés és a Tisztaság - részlet)

"Attól, hogy még orvos vagy,
Beteg is lehetsz.
Attól még, hogy bíró vagy,
Bűnös is lehetsz.
Attól még, hogy ember vagy,
Boldog is lehetsz!"

(Fodor Ákos)

El nem vehet se fény, se árny -
a hiányod már hontalanság.

Baranyi Ferenc

 

"Mert ha most kerül, hamar ő keres fel,

most ha nem kell tőled ajándék, ő ad,

most ha nem szeret, hamar érted ég majd

bár nem akarja."

 

-Szapphó-

 

 

Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.


Tóth Árpád

 

"csak a napfény cirógat lágyan…
a kis hülye…
ha tudná mi van belül
magát elhajlítaná
s a görbe térben
talán lenne…Valakié"

 

-M.A.-

"Nincs békém, s nem szítok háborúságot,
félek s remélek, fázom és megégtem,
az égbe szállok s nyugszom lenn a mélyben,
semmi se kell s ölelném a világot"

(Petrarca)

SEBASTIAN GRABOWIECKI

 

SZONETT

 

(részlet)

 

 

Ha a Nap összeütközik kóborló

Égi csillagképekkel, bősz haragra

Gerjedvén, zord lángot lövell mindarra,

Mit századok óta rejt e kék bolygó.

 

Megriad két partja közt minden folyó,

És forrásáig folyik zúgva vissza.

Mennykő csap le lélegző városokra,

Tombol az Etna és minden tűzokádó.

 

Ladányi Mihály

 

Föld! Föld!

 

Nem telik mindig űrhajóra,

hát így, a porig lehajolva

 

nézem a földet: birkacsorda

tapos éppen a hangybolyra,

 

s vaddarázs-raj ereszkedik le

a napraforgó-kráterekre.

Ladányi Mihály

 

Szerenád

 

 

Ezer magány lót utcahosszat --

embert koldulni egyre rosszabb.

 

Idegkórtermében az estnek

boldogok, akik még szeretnek.

JUANA DE IBARBOUROU

 

LAMENTACIONES

 

(fragmento)

 

 

Mutíla mi lengua que aún por él clama.

Ciégame estos ojos que aún buscan su llama.

!Córtame estas manos cobardes que imploran.

Y cierra estos labios que por él te oran!

Convierte en ceniza

EStos pies que aún buscan la ruta que él pisa.

 

JUANA DE IBARBOUROU

 

MADRUGADA

 

(fragmento)

 

 

Amanecer como de humo.

Parece que el sol, malhumorado,

Con len~a verde prepara el fuego

Para cocer su desayuno.

 

El viento es húmedo como recién salido

De un ban~o. En el cielo pálido,

Las estrellas descoloridas

Poco a poco se van borrando.

Ladányi Mihály

Isten

 

Egy vénember terelgeti bennem az esteket,

s egyszemét rám szegezve a józanságra int,

Nyakában kecskeszőrzsák, abban meg csak

penészes

madárlátta viszontagságaim.

"Tünődöm olykor, édesem,

jobb lesz-e már, ha nem leszek?

Lesz-e nyaradnak ősze még

vidámabb, és virága szebb?"



Babits Mihály

 

"Verjétek nehéz vasbunkókkal

rántottává a képünket;

ruhátokról a nyári zápor

lemossa majd a vérünket."

          -Villon-

"Olyan furcsák vagyunk mi emberek.
Az egyik szemünk sír, a másik meg nevet.
A másikról azt hisszük, hogy boldog talán,
Irigykedünk egy vidám szaván.
Azt hisszük, a másik szeme ragyog,
Gondolatai tiszták, szabadok.
Nem vesszük, ó dehogy vesszük észre,
Hogy könnyek égnek csillogó szemében.
Különösek vagyunk mi emberek,
Az egyik szemünk sír, az ajkunk meg nevet.
Hazugság az egész életünk,
Hisz akkor is sírunk, ha nevetünk. "

(Dante)

"Jön és a haja lebben

Csodás vörösesszőke nő

Haja arany mi lenne más

Szép hosszantartó villanás

Vagy láng mely lobot vet kevélyen

A rózsán hogyha hervad éppen"

(Guillaume Apollinaire)