Keresés

„Nem más adja az élet ízét,
mint az égből alázuhanó
s az emberére lelő gond.”

(Hölderlin: Békeünnep)

Ady Endre: A kék tenger partján


Ahol mások élnek, szeretnek,
Én eljöttem ide betegnek,
Csókot temetni, álmot dobni,
Nyugodt partokon nem nyugodni.

Mindig a holnapra mosolygok,
Elvágyom onnan, ahol bolygok,
Úgy vágytam ide s most már szállnék.
Óh, én bolond, bús, beteg árnyék.

Boldog hazug, kinek van istene,
ki rettenetes, de maga a jóság;
kinek sebet kap reszkető keze,
ha leszakitja a tilalmas rózsát.


József Attila

"ha már szeretlek téged,
tedd könnyűvé énnekem,
ezt a nehéz hűséget."

/József Attila: Rejtelmek/

"Ő az okmány, kivel a kellem
a porráomlás ellen, a szellem
az ólálkodó semmi ellen
szól, pöröl szorongó szerelmem."

/József Attila: Megméressél!/

Kezemet nyújtom
Kérlek, ismerj fel
Értsd meg, amit mondok
Kérlek fogadj el
Ha nálad lesz egy kérdés
Nálam biztos lesz egy válasz
Ha választanod kell
Kérlek, engem válassz.

Ákos

Mert kell valaki, akihez beszélsz.
Mert kell egy másik: mások ellen.
Ne álltasd magad!
Ennyi az egész.
De ez - eltéphetetlen.

Rab Zsuzsa: Kötés

Menj mély fölé derengni,
burkolva, játszi színben,
légy mint a semmi,
te minden.

Kosztolányi Dezső

A RÓZSA ÉS A SIR

Kérdi a rózsát a sirbolt:
-Harmat sir rád s ime e titkolt
könnyeket hová teszed?
És ez igy felel a sirnak:
-Vermed mélyén holtak sirnak
a testüket hová teszed?

S válaszola rózsa:-Szálló
illat lesz belőle,illó
ámbra s mézes illatár.
S válaszol a sir:-A testek
bennem mind illattá lesznek
s vermemből mind az égre száll!
/Victor Hugo/

"Vannak igazságok, amelyeket lehetetlen helyesen felfognunk, ha előbb nem jártunk bizonyos tévutakon!"

Lucian Blaga

Türelem

hiányod hull reám halkan
bevallhatatlan feszülete a térnek
ajkadra emlékszik ajkam
míg a szavak lassan szívedig elérnek

Egy porszem világot jelent,
S egy szál vadvirág az eget,
Fogd föl tenyeredben a végtelent
S egy percben élj évezredet.

William Blake

"Elvonta puszta kénye végett
kivül-belől
menekülő élő elől
a legutolsó menedéket."

/József A.: Nagyon fáj/

mint üvegkorsónk friss vize,
melyen átcsillan a nap.
Én szomjas vagyok
s te nem tagadod meg tőlem magadat.

Dsida Jenő

Baranyi Ferenc:
Reggelig

Meggondolatlan éjjel s meggondolt velejéig.
Holnap tovább nem érhet, mi reggelig megérik.
Igézlek, gyújtogatlak, tán lobbot vet a véred.
Köröttünk muzsikával perzselnek a zenészek,
vonóikon az észnél frissebb, veszett iram fut -
reggelre abbahagyják. Reggelre abbahagyjuk.
Pár órafordulat még - és aztán semmi, semmi.
Ketté kell józanodni, hűségbe visszaesni...

Baranyi Ferenc

"Ne fordulj meg, nem lenne úgysem
megoldás már a visszatérted,
csak úgy maradok meg neked, ha
nem hallod, hogy kiáltok érted,
máskor bennem csodát csodáló
szemed kihűlne most, ha látna,
megfosztva gőgöm mákonyától
visszatérésed megalázna."

Ladányi Mihály:

Mi ketten

Akár az ujjak az ökölben
az ütlegekhez összezárva:
szorongunk gyűrötten, gyötörten,
kik jók lennénk simogatásra.

Arany János

Feljajdulás

Nem lettél volna szívem gyermeke,
Csak, mint valál, Istenkéz remeke:
Könnyem szakadna e feldult romon:
És most erőt vegyek fájdalmamon!...

Vallamra ultek a szellemlenyek, farkaszemet veluk nezek
Nem mondtak ok semmit talan, csak ket szot sugtak
Parizs, Halal

(Jim Morrison)

SZERELEM

ahogy az eget
l át h a t ó v á t e s z i egy
madár,egy füstcsík

(Fodor Ákos)

Ima

az a sírás várjon. Várnia kell.
Sokáig, akármeddig, nem tudom.
Az isten verje meg lépteid
nyomát. Lábaidra,
lábaidra vigyázzon.
/ F.Á. /

Ignotus: Akarom

Azt akarom, hogy rámszorulj,
Azt akarom, hogy sírj utánam,
Azt akarom, ne menj tovább,
Azt akarom, maradj meg nálam

Egy forró csók, egy ölelés...
Lázas szivünk összedobogna...
Aztán jöhet, mit bánom én,
A kárhozatnak égő pokla!
...Nincs kárhozat, mely ily gyönyörre
Eléggé gyötrő, kínos volna!

Ady Endre

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.
Reményik Sándor

Én feléd nézek két szememmel
s a szájam zárt, mert titka van.
S feléd lengetem két kezemmel
a szívem, amely nyitva van.

Somlyó Zoltán

Emlékszel? Engem elfeledhetsz.
De a percekre emlékezzél,
mikor odabújtál szívemhez
és magadról megfeledkeztél.

Váci Mihály

álmaim terültek lábaid elé;
lépj lágyan: amin jársz: az álmaim.

/Szabó Lőrinc/

Élj
Úgy, hogy soha
ne szégyelld, ha a világ
megtudja, mit teszel,
mit mondasz,
még akkor is, ha nem igaz,
amit a világ
megtudott.

Richard Bach

"Felismertem, hogy az ember citadellához hasonlatos. Ledönti a falait, hogy megszerezze a szabadságot, de az csak feldúlt, s a csillagoknak nyitott erődítmény marad. Akkor fölébred a szorongás... Citadella, az ember szívében foglak felépíteni."

/Antoine de Saint-Exupéry/

Virul, izzik és világít,
s némán a magasba mered;
szerelemtől, gyötrő vágytól
sír, illatozik, remeg.

Heine