Engedelmetekkel, szeretném a segítségeteket kérni az István, a király c. rockoperával kapcsolatos felmérésemhez. Jelenleg diplomamunkámat készítem színházzal kapcsolatos témakörben, melyben az István, a király c. rockoperával kapcsolatos felmérést készítek a Magyarországon élő magyarok és a Romániában élő magyarok véleménye alapján. https://docs.google.com/forms/d/1Avk9INUaJ4BNkfHDnVC8w7EIEu51BOnztXQmi6LaZ-Y/viewform Köszönöm!
Vannak az életben értelmetlen tevékenységek. Ilyen az, amikor esztétikáról vagy ízlésről próbálunk eszmét cserélni azzal a tarsolylemezes turbómagyarral, aki ingerülten buzizsidózik az Alföldi-féle István, a király bemutatója előtt, vagy amikor a Heti Hetes nyomán Alföldi-rajongóvá lett, agresszívan lökdösődő nyugdíjassal próbáljuk megértetni, hogy Gergényi és Gyurcsány rendőrterroristái egy demokráciába talán mégse férnek bele. Aki őszinte kritikát próbál írni Alföldi rendezéséről, az a két fenti hibát egyszerre követi el.
Személy szerint azt éreztem helyesnek, hogy nyitottan és előítélet nélkül megnézem az előadást, kialakítom a véleményemet, és nem teszek úgy, mintha mindaz, ami itt zajlik, normális lenne. Meg se próbálom érdemi kritikával túlüvölteni azokat a veszett harci kutyákat, akik emberemlékezet óta minden közéleti vagy kulturális történést teljes sikerrel ágyaznak a maguk Trianon- vagy holokausztsérültségébe.
Nem az a baj, hogy az egész előadás tömény politikává vált, hiszen az volt már a '82-es (83-as - jav. tőlem) ősbemutatón, hanem az, hogy a legostobább és legsötétebb törzsi gyűlölködés tárgyává tette azt a több mint három évtizede velünk élő mítoszt, az István, a királyt, amely olyan közel áll a magyar nép lelkéhez, mint talán semmi egyéb.
Alföldit a rendezés során láthatóan az a szándék vezérelte, hogy a balliberális oldalt ünnepélyesen visszaemelje a magyarságba, ezt a műveletet azonban szokása szerint olyan gesztusok kíséretében hajtotta végre, amelyekkel a rockoperát nagy ívben belevetette abba a ballibsi kontra népnemzeti gyűlölködésbe, ami már a rendszerváltáskor se volt progresszív, viszont annál unalmasabb és elhasználtabb, még akkor is ha ennek az országnak a rugói rendületlenül erre járnak.
A jobboldali értelmiség persze hibátlanul asszisztált Alföldi performanszához, olyan hevesen ásva a lövészárkokat az eredeti mű védelmében, hogy közben a szerzőpárost, Szörényit és Bródyt is kitagadták a nemzetből. Ezúttal valóban sikerült István és Koppány küzdelmébe az egész társadalmat bevonni - ez a darab cselekményének a lehető legkártékonyabb projekciója. Az István, a király mindeddig - talán az utolsó identitáskapocsként - a magyarság egységét fejezte ki. Idén ez az illúzió is szertefoszlott.
A haza rossz szelleme ismét győzött, mindkét tábor begyűjtötte a hideg polgárháború további muníciójául szolgáló sérelmet, megalázottságot és meg nem értettséget. Már kopogtat a kampány, az újabb alkalom, hogy igazán mozgósítani tudjuk nemzeti indentitásunknak azt a darabját, amely még az István, a királynál is közelebb áll a szívünkhöz. Azt, amiben jobb és bal igazán osztozni tud: a gyűlöletet.
Hogy ne csak az Alföldi-féle rendezésről essék szó: mikor kerültek be az Üdvöz légyen Géza fia... dalba a plusz versszakok? Amelyik Géza kétfelé áldozásáról és Taksony vezérről szól.
Ami biztos: 90-ben a Népstadionban még nem voltak, 2003-ban Csíksomlyón már igen.
Mivel ma mindenhonnan csak István, a király kritikák ömlenek rám, nem bírom ki, én is megírom a saját véleményemet. Már csak azért is, mert szemben a számos fanyalgóval, nekem tényleg tetszett. Sőt, jobban tetszett, mint sok, az utóbbi időben színpadra vitt, az eredetit[...] Bővebben!Tovább »
Mivel Ő ismeri Alföldi előéletét/szerepét/állásfoglalásait/véleményét a világról/karrierjének fő állomásait, mindezekből teljesen egyértelmű, hogy az illető keresztényellenes!
"2010 novemberében szóbeli megállapodást kötött a Budapesti Román Kulturális Intézettel, melyben engedélyezte, hogy a román nemzeti ünnep előestéjén, november 30-án ünnepi megemlékezést tartsanak a Nemzeti Színházban és bérbe vegyék a Nagytermet. 1918. december 1-jén kiáltotta ki a román nemzetgyűlés a megszállt Erdély egyesülését a Román Királysággal, amely azóta is ünnep Romániában. Az engedélyt később visszavonta, mert több párt is tiltakozott ellene"
Érted ugye? A magyar Nemzeti Szinházban akarta megünnepelni Erdély elszakítását. (Nem, nem elszakadását. Arról szó sem volt.)
Fogd már fel, hogy nem közös pontokról volt itt szó hanem erről:
"rúgni akart egyet a keresztény magyarságba"
Illetve:
"Szörényi ..... szte István vett el tőlünk."
Ezeket a "következtetéseidet" nem támasztottad alá még semmivel. Az "Ismeren mindkét művész előéletét, szerepét, állásfoglalásait" szöveg, önmagában nem ér semmit.
Ja, és a személyeskedésed értéke - mint érv - egyenlő a nullával!
6"Ne adjátok oda a kutyáknak azt, ami szent, gyöngyeiteket se dobjátok oda a disznók elé, nehogy lábukkal széttapossák azokat, majd megfordulva széttépjenek titeket.”
Ismeren mindkét művész előéletét, szerepét, állásfoglalásait. Innen szűrtem le azt a következtetést, hogy nagyon nehéz közös pontot találniuk a munkásságukban. De megtalálták ezt a közös pontot az István a királyban, tehát létezik ilyen pont.
Nnna, most akkor az eddigi ismeretkeből sakkozd ki, hogy mi lehet az?
Igen, Szörényi pogánykori magyarság imádata, és Alföldi keresztényellenessége. Ez találkozott az István a király előadásában.