Egyre kevésbé vannak stigmatizálva? Hát... Talán annyi, hogy egyre jobban keveredünk, egyre mobilabbak vagyunk, és így egyre több más tájegység nyelvét beszélővel találkozunk.
Nekem kicsit fura, hogy a nyelvjárási kiejtést és a köznyelvi ejtést valaki tudatosan váltogassa, pl. - ahogy írod - otthon nyelvjárásban beszéljen, egyébként meg hochmagyarul. Biztos létezik ilyen, de az szerintem nagyon tudatos, intelligens egyén, a többség szerintem észre se veszi, hogy nyelvjárásban beszél. És ez azért van, mert Magyarországon elég kicsik a nyelvjárási különbségek ahhoz, hogy észrevétlenek maradjanak azok számára, akiknek nincs feltétlen fülük / érdeklődésük ehhez. (Ellentétben pl. Svájccal.) Persze nem a köznyelvet beszélőre gondolok, az könnyebben észreveszi a tájnyelvet, de a tájnyelven beszélő nehezebben veszi észre, hogy a köznyelv más, mert a köznyelvet is folyamatosan hallja. (Rádió, tv.)
Amúgy te általában nem gondolod, hogy létezik olyan, hogy a köznyelv felkap egy tájnyelvi ejtést, és az divatba jön, vagy csak a "természetessen" esetében nem gondolod, hogy erről lenne szó?
Azt hiszem, inkább arról van szó, hogy a nyelvjárásiasságok egyre kevésbé vannak stigmatizálva a köznyelvben, így azok, akik nyilvánosan nem, csak otthon használták a regionális sajátságaikat, azok egyre inkább mernek a saját anyanyelvváltozatukban beszélni. És azt hiszem, ez nagyon jó dolog.
Na jó, akkor egy hosszúval. :-)
Nekem is volt egy tippem, hogy dunántúli nyelvjárás, de én fenntartom, hogy divatba jött, és terjed. Hacsak Budapestet nem tekintjük Dunántúlnak. (Vagy mondjuk Budát. :-) )
A mássalhanzó duplázásról jut eszembe (Jappán), hogy nekem meg az hasogassa, amikor az ügyesen, okosan, természetesen, stb. típusú szavakat két essel ejtik. (Ügyessen, okossan, stb.) Pechemre ez a szokás egyre terjed. :-)
fotbal - ezt is a tévében hallottam :-(
Majdnem elfelejtettem, a kedvencem szintén az RTL Klubtól: Dáriusz Mihalcsevszki. Én úgy elmlékszem, hogy a lengyel nyelvben éppen fordítva ejtjük az s és a sz jeleket. Ezért a Darius Michalczewski-t legalább Dárius Mihalcsevszki-nek illik kiejteni.
Ezt pedig már az illetékes is elmondta (azt, hogy hogyan kell a nevét kiejteni).
Sziasztok,
nekem az "hasogassa" a füleimet, amikor az ügyeket bonyolítják. Nagyon szépen divatba hozták ezt a kifordított beszédet. :-(
A reklámokban látható dolgokról pedig külön "topik"-ot lehetne nyitni.
Lavoratoár garnyié---nekem erröl mindig a lavór jut az eszembe. :-)
Miszter maszl - még jó, hogy van miszter proper, mert azt legalább úgy kell kiejteni, mint ahogy leírni.
Jappán, Svejc - elég sok olyan ember szájából hangzott már el így, akik hivatásszerüen használják a szép magyar nyelvet.
Az RTL Klub híradójában pedig Kurucz Péter mindegy, hogy mit mond, akkor is "bántsa" a fülemet, annyira magyartalan a hangsúlyozása.
Ha belépünk az Unióba, újabb gyöngyszemekkel gazdagodhat nyelvünk. Igaz lesz a régi jelmondat, amit a nyelvkönyvekre írtak: Tanuljunk nyelveket!
Elnézést kérek az ékezetek miatt, de valamiért nem tudok hosszú ö és ü betüket gépelni :-(
> A "fájintos"-t én is ismerem. De vajon mi a helyes írásmódja? Én inkább "fáintos"-nak írnám
Mivel ez a szó nem került be a köznyelvbe, nincs is kialakult helyesírási normája, így mindenki úgy írja, ahogy akarja (a "j" ugyanis az "a" és az "i" közé automatikusan beszúródik).
Etimológiai oldalról közelítve a dologhoz, a "faintos" az eredetibb, mivel az a "fa(j)in ~ fá(j)in" melléknév továbbképzése, ez pedig a német "fein" 'finom' szóból jön. Ahogy nézem a Goggle-os találatokat, a közösség többsége is a "j" nélküli változatot használja írásban.
Mivel a "hagyjad" szó származékáról van szó, én nem érzem semmivel sem rosszabbnak a hagy' formát a hadd-nál.
Beszédben és is a hagy'-ot használom, igaz viszont, úgy írom, hogy "hadd".
Nekem az utóbbi időben a legjobban a "hagy" szó ütögette a fülem, de durván.
Nem a rendes jelentésben, hanem, ha így _hallom_:
"Hagy mondjam el, hogy ..."
Ahelyett, hogy "Hadd mondjam el, hogy ..."
Tehát számomra ez a legrondább szó kiejtve, és ebben a jelentésben.
Hozzáteszem, hogy kb. 1 éve lettem rá figyelmes, amióta Budapesten lakom. Korábban sehol nem hallottam így még TV-ben sem. Bár azóta most már ott is felfedeztem néha. Mi ez? Új szleng?
Más. A "fájintos"-t én is ismerem. De vajon mi a helyes írásmódja? Én inkább "fáintos"-nak írnám.
Én nem rondállom a kovi ubit, se az ilyetént, de még a garazsírozásban is azt látom, milyen elemi erővel akarja a magyar nyelv az idegen szót magába szippantani.
(Gara nádor kenegetéséről már a középkorban is beszélhettünk:))
Kvázi nem zavar sok idegen szó, főleg akkor nem, ha valami kvázi használati szabály vagy szokás kíséri, újszerű mondatokat lehet vele gyártani.
Védelmembe veszem a plutykát, még akkor is, ha valaki böszme egy ételnek tartja, megvédem a baszást, és kikattannék, ha nem hagynának bekattanni.
A bekerülési költség sem zavar, valami kedves tévedést látok benne, szinte bájos rövidítés. A tényadat is remek szó, a fontoskodó embereket akár ezzel az egyetlen szóval is lehet jellemezni.
De az már igencsak zavar, ha epegörcs végett mennek a kórházba. És zavarnak a durva helyesírási hibák is. Az iskolában járó gyerekek is. És nagyon zavarnak a felemás írású szavak! Például a pedicűr, a discó, a disk joké, a bébishop meg effélék. De nem a szavak, csak az írásuk.
Ízlelgetem a leírt példáitokat, magam is keresgéltem, de egyre erősebb a megggyőződésem, hogy egy szóra sem tudom azt mondani, hogy igazán ronda...
Miért szerintem ez tök jó szó.
Gyerekkorom monarchisztikus meséi jutnak róla eszembe, ahol a király mellett mindig ott van a kancellár, meg a hoppmester. :-)
> Szerintem lehet találni elép példát a hasonló rövidülésre
Egy pár példa szabad asszociálatlan sorrendben:
találom > talán > tán
miért > mért > mer ~ mér'
köszönöm > kösz
jó napot > napot > 'pot
hála Istennek > hálistennek
bizony Isten > bizisten
hiszen > hisz'
az (névelő) > a (névelő)
viszontlátásra > viszlát
török ağaçï > ács
régi belen, belől, bele stb. > -ben, -ből, -be ragok