A Magyar Nemzet szerint is.Makovecz irt erról egy szép cikket.Mért szerinted nem viseli meg egy 90 éves tudós szervezetét ilyesmi?A hócipő meg azt irta áprilisban hogy Hofi az Orbán testnevelési egyetemen elhangzott beszédétől kapott szivrohamot.Az más?
Most olvastam Palugyai ocsmány nekrológját.Érdekes,az 56-os forradalom idején sötét szerepet vállaló Kalmár Györgyről milyen megható nekrológot írtak a Népszabi ugyanabban a számában.Van egy mondás:halottról jót vagy semmit.Ezt Palugyai nerm ismeri?Az a kitétel pedig hogy szomoru hogy Balogh olyanok társaságában forgolódott akik a szellemi környezetszenyezésben jeleskedtek minden jobboldali számára sértő,nemcsak a halott emlékének.
köszönöm, hogy géptávoli hetem alatt feltetted ezt a RIP-topikot.
(Nagy)atyai barátomat gyászolom Balogh professzor úrban, sok közös kaland és munka után. Hálát adok a Gondviselésnek, hogy Tanár Úr halála gyorsan és szenvedéstől mentesen következett be.
János bácsi, ha eljön az ideje, odafenn újra beszélgetünk. A nálam maradt könyveidet visszadom, a bicskát megtarthatod. Isten nyugosztaljon.
Sajnálatosnak tartom,hogy tudományos munkájának fia általi folytatásához,szerintem is méltatlan úton kellett pénzt szereznie.Az általa gyűjtött talajminták igencsak jól jönnek majd akkor,amikor azok a természetes környezetükből eltünve,máshol nem lesznek fellelhetőek,de a növénytermesztés genetikai vagy egyéb formájú megújításához/pl.talaj javítás/ nélkülözhetetlen lesz az a hazainál ezerszer sokszínübb,még az ember által nem befolyásolt fauna,amelyben a baktérium fajták máshol fel nem lelhető példányai Magyarország számára a genetikai növény manipulációkban /pl.kukorica/ az eddigi élmezőnyben való maradást is segíthetik.
Ez csúcstechnológia,és nem a pénz,hanem a tudás és a gyors helyzetfelismerés hozza a sikert.De pont emiatt ebben is vannak rosszindulatuak,akik vagy az alkotó nagy őtlet hiánya,vagy ellenérdekelt üzleti körökhöz tartozás miatt,érthetően nem akarják a sikert sikernek láttatni.
Részvétem.
Én makogi nyílt levelére reagálva két dolgot írtam egy eltűnt hozzászólásban:
- szegény makogi már elsiratta volt hortit is, akinek - mint tőle tudjuk - mindkét fiát legyilkolták a németek;
- ha a 168 Óra cikke volt a halál oka, akkor bűnrészes Nemeskürty professzor is, ugyanis az ominózus cikkben szégyenletesnek nevezte BJ ösztöndíj-ügyét (a cikk fent van a neten, a 24. szám tartalomjegyzékéből elérhető, az eltűnt hozzászólásban volt link is, de most nincs időm újra előkeresni).
Az a baj, h BJ bizony elég sok kollégájának tevékenyen ártott is (lásd pl. az általam említett Loksa professzor úr). Ezt meg lehet bocsátani (jó keresztény módjára), de elfelejteni nehéz. Palugyaival kapcsolatban akkor értenék veled maradéktalanul egyet, ha ezt a "nekrológot" a sírnál olvasta volna fel. Igazad van, így sem vall túl jó ízlésre a cikk (lehet, h személyes sértettség is motiválta...), de BJ azért nem volt olyan jelentős tudós és ember, akiről később túl sok szót fog ejteni a nyilvánosság, így a P féle nekrológ "elhalasztásának" nem lett volna sok értelme. Egyébként a példádban szereplőket (Kádárt, Hofit) haláluk után elég sokan gyalázták - okkal, ok nélkül - Jancsó még él, de így is megkapja a magáét...
Nekem (és valszeg Palugyainak sem) egyébként nem a kommunista múltja, még csak nem is a polgári pálfordulása csípi a szemem, hanem azok a szövegek, h "milyen nagy ember volt, mennyire megérdemelte a Corvin-láncot stb. Ez egyszerűen nem igaz.
Ha csak simán azt írták volna egy jeles tudóst és kitűnő ismeretterjesztőt veszítettünk el, teljes mértékben egyet értettem volna a hozzászólókkal. Én is borzasztóan élveztem előadásait. Maradjunk annyiban, h nyugodjék békében, az Úr majd megbocsát neki, "hisz az a mestersége"!
Tényleg, most, hogy visszagondolok: hová lett a Rézeleje és a köztem zajlott szóváltás? Gyuribácsi, vazze, -- nem gondulod komojan, hogy ez "egyfajtamegoldás"?
1. Ha Palugyainak nem volt gyomra “emelkedettebb” nekrológot írni, akkor, hagynia kellett volna a dolgot másra, erről eléggé meg vagyok győződve. Ha én nem akarok (bírok) méltatni vagy elméltatni valakit (kerülök néha ilyen helyzetekbe), akkor igyekszem udvariasan, elegánsan (és/vagy trükkösen), kitérni a felkérés elől, nem hogy még magam vállalkozzam, ajánlkozzam rá,
2. ugyanis a mi kultúránkban nem szokás pl. az elhunyt apáról a sír szélén azt ordibálni, hogy a rohadék, mocsok, szemét barma élete utolsó hónapjaiban még a tejre, kenyérre valót is elitta a gyerekei elől (pedig van ilyen, sok), az elhunyt anyáról azt, hogy két éve félrekefélt a család barátjával (ilyen is van, nem egy), mert akkor is apa/anya/ember volt, akinek a távozása általában az éhen hagyott gyereket és a megcsalt férjet is megrendíti, -- ha nem muszáj, nem részletezem, hogy miért. Friss sírt errefelé nem köpünk-hugyozunk-sz@runk le, nem rugdaljuk le róla a göröngyöt meg a koszorút, legföljebb gyorsabban távozunk a temetésről; nem rendezünk nagyszabású tort, rövidebb ideig hordjuk a gyászt, s nem zokogunk fel nyakra-főre, miszerint “istenem, milyen jó ember volt”. (N.B. Kádár temetésén se volt botrány, pedig – ezzel a logikával – lehetett volna: nagy-nagy-nagy, igen nagy. De nem volt. Természetesen. Ne is legyen. Mert ne menjünk ki a temetésre. Mert inkább dúdoljuk el csöndben: “meghalt a cselszövő…”. Mert inkább bontsunk baráti körben pezsgőt. Ámperszeazért nehogy véletlenül bárki összevesse Kádárt Balogh Jánossal!! -- Kár is volt a példáért.)
3. S rövidebb-hosszabb idő múltával már csöndesen olyanokat is mondunk az elhunytról, hogy “sokat bántott bennünket”, “megkeserítette az életünket”, “nem volt jó ember” stb., de az ilyen közléseket akkor is inkább az “Isten nyugosztalja a boldogtalant”, mint az “ott rohadjon meg, ahol van” közlés követi. Kivéve persze, ha az ember palugyai.
4. Vagyis Palugyai (palugyai) -- ha az egyébként állítólag annyira becsült tanárának halálhíre öklendezést váltott is ki belőle – várhatott volna egy picinykét, amíg a distancia megengedi neki, hogy bíráló hangú visszaemlékezés okán -- amire bőven, bármikor találhatott volna apropót -- tollat ragadjon. (Illem, jóízlés, intelligencia, ilyesmik veendők alapul.)
5. “szerintem a tudományos vagy művészeti teljesítmény (…), ill. a halál sem ment fel senkit az emberi gyengeségei, jellemhibái miatti felelősség alól!” -- írod.
Egyetértek. De hozzáteszem, hogy senkinek az utálata sem menti fel az írástudót (?) a józanság, a mértéktartás parancsa, a műfajok szabályai, a jóízlés minimális kötelmei alól.
Ugyanis ez volt (van) a bajom a palugyaival, ill. a “nekrológjával”. S innen nézve qrvára nem érdekel, hogy ki (melyikünk) ismerte jobban Balogh Jánost személyesen. (Vö. “ismerethiány”.) Mert a dolog az ő apropóján általában szól valamiről.
Amit meg arról írsz, hogy B.J. “a Kádár-rendszer kegyeltje is volt”, tessék másoknál is referenciákat keresni, lehet találni, könnyen. (Ezen az alapon ezt Jancsónak ugyanúgy oda lehet nyomni, mint Hofinak, csak hogy fölhördülésre ingereljek néhányakat, csak tessék, tessék.)
Hogy palugyai mit tett és mit nem a magyar tudósok népszerűsítéséért, az engem a fenti összefüggésben teljesen hidegen hagy. Ha valaki szándékosan mások orra alá fingik, mérhetetlenül hangosan és büdösen, de egyébként olyan rózsákat nevel, amiknek a világ a csodájára jár: két különböző dolog. Akkor nézem (szagolom) csak külön az egyiket, ha nincs “szerencsém” a másikhoz. Most akár mind a kettőt – a kedvedért -- ide vehetem, de az egyiktől akkor is undorodom, ha a másik éppen – magában – gyönyörködtetni is tudna.
A halott Balogh János – akaratától függetlenül -- még sokáig fogja minősíteni a még élő palugyait. Aki alkotott egy szabályt, miszerint: bele szabad rúgni a sírba. Bizony, meg is érdemelné. Én ugyan nem fogom tenni, de a tanítványaiért, akiket ő tanít szokásra, senki nem állhat jót. Bízzunk abban, hogy nincs tanítványa, vagy ha van, nem követi őt. Ebből is kiderül, hogy mi jót akarunk palugyainak..., már ami a jövőt illeti.
Köszönöm a minősítést! :) Általában nem szoktam ilyenekre reagálni, de én sem írtam BJ-ről, h egy mocsok, opportunista állat volt, hanem saját tapasztalataimat megosztva próbáltam árnyaltabb képet festeni róla, ami bizony nem mindig az "emelkedett" kutatóé... Persze lehet homokba dugni a fejet, és "szemétnek, féregnek stb." nevezni azokat, akiknek - megalapozottan - más véleményük van a "polgárok" által bearanyozott személyekről, de ez még a tényeken nem sokat változtat.
Azt egyébként változatlanul nem vitatom, h BJ nagy tudású, kitűnő előadói készségekkel megáldott ember volt, ami rám is nagy hatással volt!
Palugyainak (meg nekem) az az "előnyöm" veled szemben, h régóta ismertük Balogh Jánost, aki - nem kell szépítgetni - a Kádár-rendszer kegyeltje (is) volt (lásd 25. hozzászólásomat)! A rendszerváltás után - sok más emberhez hasonlóan - sikeresen fordította köpönyegét, így a "polgári" rendszernél is bevágódott :( Halottakról vagy jót, vagy semmit, de szerintem a tudományos vagy művészeti teljesítmény (lásd Makovecz), ill. a halál sem ment fel senkit az emberi gyengeségei, jellemhibái miatti felelősség alól!
Ja, és - mielőtt kombinálni kezdenél - nem vagyok azonos Palugyaival, bár elég jól ismerem őt is, hidd el, elég sokat tett a magyar tudósok népszerűsítéséért! Úgy látszik gerincesebb BJ-nél, és nem volt gyomra "emelkedettebb" nekrológot írni!
Nyílt levél a 168 Óra című laphoz
2002. augusztus 23. (7. oldal)
Makovecz Imre
Meghalt Balogh János világhírű tudósunk. Mint a Corvin-lánc viselője, kiváló fiát nevezte meg támogatottként, aki folytatja apja munkáját. A 168 Óra című újság megtámadta őt azzal, hogy hazaviszi a pénzt. Piti lenyúlósként kezelte azt az embert, aki egész életében szerényen élt, de tagja lett annak a néhány tucatból álló vezető tudós világnak, akikre oda kell figyelni. Tanácsos odafigyelni még azoknak is, akiket a napi haszon vakká és ostobává tesz, azoknak is, akik azt hiszik, hogy önkényes választott tudatuk felmenti őket a világgal szembeni kötelező felelősségvállalás alól.
Azt az embert alázta meg a 168 Óra című újság, akit tisztelni, szeretni kell, nemcsak azért, mert van miért, hanem, mert minden embernek nevezett élőlény számára kötelező egy öregember iránti tisztelet és bizalom. A nagy tudású öregembertől tanulni lehet. Sok mindent. És vigyázni kell rá. Óvni kell a zaklatástól, nem szabad igaztalanul vádolni, mert már törékeny. A szelleme nem törékeny, de a test, a derék, a térd, az erek a testben bizony törékenyek. Nem bírják már a haragot, nem szenvedik már el a célzott gyűlöletet.
Balogh János az utazás fáradalmait, a televíziós tanítást, a földért, a szülőföldért folytatott küzdelmet még bírta.
Az apa-fiúi ősi kapcsolat útszéli megtámadását, a pénzéhes apa képét már nem viselte el. Elviselhetetlen volt számára a kapzsi embarállattá való visszaminősítés.
Hiába vigasztaltam. A napi telefon nem volt elég. Először csak félig bénán ébredt reggelre, aztán sorra robbantak szét az erek. Meghalt.
Vigasztalan, jóvátehetetlen, gyűlöletes történet. Gratulálok a 168 Óra című újságnak és a háttérben álló Gazdának. Hatékony, kitűnő munka volt. Biztosíthatom a 168 Órát, ilyen támadást egyik bértollnoka sem fog elszenvedni, mert mi, a túloldaliak, erre képtelenek vagyunk. Valami belső erő ezt megtiltja nekünk.
Ez az erő tesz bennünket törékennyé és véd meg bennünket a pokoltól.
Néhány hétre médiaelvonó-kúrás szabadságot írtam elő magamnak, de visszaesőként átlapoztam a távollétem alatt kupcba gyűlt újságokat, s benéztem a fórumba is néhány hír kapcsán.
Aug. 16-án ezt írtad: "gyanítom, hogy holnap az összes ballib lap lehozza a halálhírt de nem átallik majd egy utalást tenni a korvin láncra is. Élén a népszabadsággal." [Átallik: gondolom = átallanak]
Nos, ha elkerülte volna a figyelmedet, mit ad Isten, 17-én egy palugyaiistván ezt írta a Népszabadságban nekrológ gyanánt: "A Tanár Úr nem szűkölködött elismerésekben sem, hiszen a hatvanas évek elején világútlevél birtokosa (…) A rendszerváltozás után azonban, amikor 1993-ban Széchenyi-díjat, 1995-ben Akadémiai Aranyérmet, 1999-ben a Pro Renovanda Hungariae Alapítvány fődíját, végül tavaly a Corvin-láncot kapta meg, egyre többször fordult meg olyan körökben, amelyek, legalábbis a szellemi környezet megóvása helyett inkább annak szennyezésében jeleskedtek." [Kiemelések tőlem.]
Nem emlékszem, hogy nekrológban ilyen hitvány, pitiáner, hányadék, szennyes lelkű megnyilvánulással találkoztam volna. Ha törpepalugyai nem szerette B.J.-t, vagy megbukott nála, maradt volna csöndben s morgott volna az elvbarátai körében. Olybá veszem a szennyiratának üzenetét, hogy eztán ha senki más sírját soha nem is, de a palugyaiét joga lesz majd bárkinek híg sárgával lesz@rni.
Most talán ne Nagy Lelógó Vándordíjakról polémizáljunk. Balogh professzor az egyik olyan ember volt, aki nagyon sokat tett a tudomány és a népszerüsítés eszközével azért, hogy ez a Föld egy élhető világ maradjon _mindenki_ számára.
Sajnos akaratlanul is rátapintottál a lényegre. Balogh János nagy tudású, kiváló előadó volt, de a jelleme - hogy finoman fogalmazzak - nem volt makulátlatlan. Meglehetősen jól ismertem őt is és közeli munkatársait is (dolgoztam is vele). Ha élne az egyik legjellemesebb, leggerincesebb és legúribb magyar professzor, Loksa Imre, sokat tudna mesélni Balogh akadémikus úr ténykedéseiről.
Ennek ellenére én is sajnálom, h eltávozott közölünk, nyugodjék békében! A bevezetővel nem "tekintélyt rombolni" akarok, csak arra szerettem volna rámutatni, h az ifjú "polgárok" tudatlansága itt is kiütközik, és h jószerivel mindenki "megbotlott" annak idején...
A végén még rásütik az "okosok", hogy kommunista bérenc volt, aki a diktatúrát szívvel-lélekkel kiszolgálta. Erre legfőbb bizonyíték a '60-as évekbeli állása.
Kiváncsi vagyok, mikor hozakodnak ezzel elő?
(Inkább sopánkodni kéne azon, hogy azon kevés magyar ember, aki tudását/tapasztalatát nem a saját zsebére fordította, hanem az emberekre, hogy neki miért nem akarnak emlékművet állítani? Miért nem hangoztatja a sajtó nagy csinnadrattával a tragikus hírt?)
Corvin lánc ügyben a tény mindössze annyi, hogy ezzel Medgyessy Péter miniszterelnök úr számára megnyílt annak lehetősége, hogy jelöljön egy elismert embert Corvin láncra. Pontosabban - ha az érintett személy elfogadja - akkor a miniszterelnök döntése végleges.
Azt sem vitatta meg tehát a Corvin-lánc Testület, hogy ildomos-e Balogh János akadémikus professzor javaslata, hogy fiát, Balogh Péter ökológust jelöli a három év alatt összesen 18 millió forinttal járó ösztöndíjra.
Akadémiai forrásból megtudtuk, hogy tudományos körökben általános megdöbbenést keltett az ügy. Apa és fia ugyanis az állatrendszertannal, állat- és faunaismerettel foglalkozó Zootaxonómiai Kutatócsoporton belül önálló, kétfős "szigetet" alkot. Gyakran együtt is publikálnak, így nem lehet teljes mértékben elkülöníteni egymástól apa és fia tudományos teljesítményét. Sokan úgy tartják: a magyarországi tudományos életben számos, Balogh Péternél érdemesebb jelölt akadt volna. Ráadásul ő, 51 éves korával aligha sorolható a "fiatal kutató" kategóriába. Ez még visszatetszőbbé teszi azt a gesztust, hogy Balogh professzor a Corvin-lánc testületi tagságát családtagjának menedzselésére használja fel. Balogh Pétert egyébként olyan csendes, visszahúzódóan munkálkodó kutatóként ismerik, aki sokat publikál, de tartózkodik a közszerepléstől.
