Azt sem vitatta meg tehát a Corvin-lánc Testület, hogy ildomos-e Balogh János akadémikus professzor javaslata, hogy fiát, Balogh Péter ökológust jelöli a három év alatt összesen 18 millió forinttal járó ösztöndíjra.
Akadémiai forrásból megtudtuk, hogy tudományos körökben általános megdöbbenést keltett az ügy. Apa és fia ugyanis az állatrendszertannal, állat- és faunaismerettel foglalkozó Zootaxonómiai Kutatócsoporton belül önálló, kétfős "szigetet" alkot. Gyakran együtt is publikálnak, így nem lehet teljes mértékben elkülöníteni egymástól apa és fia tudományos teljesítményét. Sokan úgy tartják: a magyarországi tudományos életben számos, Balogh Péternél érdemesebb jelölt akadt volna. Ráadásul ő, 51 éves korával aligha sorolható a "fiatal kutató" kategóriába. Ez még visszatetszőbbé teszi azt a gesztust, hogy Balogh professzor a Corvin-lánc testületi tagságát családtagjának menedzselésére használja fel. Balogh Pétert egyébként olyan csendes, visszahúzódóan munkálkodó kutatóként ismerik, aki sokat publikál, de tartózkodik a közszerepléstől.
egy unicum volt ebben a mai világban, igazi hazafi.
Sajnos, szándéka ellenére nem adatott meg neki, hogy tisztességes kormány alatt kerüljön az anyaföldbe.
Egyel kevesebb ember akire jó lenne ha hallgatnának a nagypolitukusok, és általában az emberek. Majd ha beledöglünk a saját szennyünkbe , életvitelünkbe előtte jusson eszünkbe a neve.
Nyugodjon békében!
Mélységesen tiszteltem őt -még a távolból is. Igazi tudós, igaz józan a legjobb értelembe vett hazai volt a szememben.
Remek tv műsorokban láttam természettudományi témákban.
Tisztelettel:
VN
MTI - MNO
Életének 90. évében csütörtökön elhunyt Balogh János zoológus, ökológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Balogh tanár úr - aki nem szerette, ha professzorozzák - márciusban volt az MNO vendége. Akkori szavaival és gondolataival búcsúzunk tőle.
Balogh tanár úr márciusban az MNO vendége volt
Az 1963-ban Kossuth-, 1993-ban Széchenyi- és Pro Natura díjjal, 1995-ben Akadémiai Aranyéremmel, négy évvel később pedig a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány fődíjával kitüntetett tudós, a Corvin-lánc birtokosa temetéséről később intézkednek. Balogh Jánost a Magyar Tudományos Akadémia saját halottjának tekinti.
Balogh János 1931 és 1983 között a Pázmány Péter (a mai Eötvös Loránd) Tudományegyetem munkatársa, tanársegédje, adjunktusa, magántanára, tudományos kutatója, osztályvezetője volt. 1966-ban nyerte el az egyetemi tanári címet, két évvel később lett az állatrendszertani osztály vezetője, 1970-től az MTA talajzoológiai tanszéki kutatócsoportjának vezetője. Az ELTE tiszteletbeli doktora és az Osztrák Akadémia tiszteletbeli tagja volt.
1959-től több rádiós és televíziós sorozat szerzője, tanácsadója; e munkája során 28 tengeri expedícióban vett részt. Kutatási területe a trópusi őserdők nagyrészt ismeretlen talajfaunája Dél-Amerikában, elsősorban az Andok és Amazónia területén.
Főbb művei: A zoocönológia alapjai (1952), Lebensgemeinschaft der Landtiere (1958), The Oribatid Genera of the World (1988-90), Bioszféra expedíció (1980), Érdekes szigetek (1982), Haldokló őserdők nyomában (1984), Megsebzett bolygó (1990)