Nagy érdeklődéssel mentem el a Rétsági Művelődési Házba január 19-én a Polgári Esték keretében meghirdetett rendezvényre, Bayer Zsolt író-publicista előadására. Ismerem néhány munkáját, a régi magyar vármegyékről írt könyvei, erdélyi történetei könyvtáram megbecsült darabjai.
Az előadó a "társadalmi szerződés" megvalósulásának helyzetét taglalta nagy beleéléssel, esetenként stílusbravúrokkal, érezhetően a közönség (szélső)jobboldali szimpátiájára játszva. Mondanivalója lényegével, a változtatás igényével egyetértek, de alpári megfogalmazásaival nem. Azt a gyalázkodást, gyűlölködést, csalózást, rablózást, a sváb nagyapa vágyálmaként óhajtott kommunista akasztgatást, de legalábbis orrba verést, szájon vágást, virsliujjú, büdös szájú párttitkározást és a hasonló ordenáré megfogalmazásokat én bizony értetlenkedve fogadom. Mi szükség van erre? Mit akar ez az ember?
57 éves vagyok, életem nagy része a régi világban telt el. Nem sírom vissza. Nem voltam az élcsapat tagja, nincs privatizált vagyonom. De a múltamat nem gyűlölöm. Abba a világba születtem én is, a gyerekeim is, a hódoltsági viszonyok már csak ilyenek. Munkával mindig lehetett boldogulni. Jobboldali szavazó vagyok, én is a nemzeti oldal győzelmét várom, nekem is fáj december 5-e. De ilyen stílusban nem lehet politizálni, eszmét, szándékot népszerűsíteni, netán új szavazókat szerezni, legfeljebb elriasztani a bizonytalanokat.
Helyi ember vagyok, az ott ülők jó részét ismertem. A legtöbbjük jobboldali szimpatizáns vagy jó szándékú érdeklődő volt. Ezzel az előadással nem nyertünk új szavazatokat, de sok lehetséges voksot elveszítettünk.
Jó ügyet is lehet rosszul szolgálni. Bayer úr lejáratta azt az oldalt, amit állítólag képvisel, rossz szolgálatot tett a megbízóinak.
ezt nem érted te !
Ha Orbán liberálisból konzervatív lesz, ha Bayer liberálisból véresszájú antikomcsi az egyfajta fejlődés jele, míg ha a szocikból lesznek szocdemek abbiony köpönyegforgatás... :-)
S mostanság zsótika Bérborzzal, Brezsnyevsíratóval, Párttitkárral ül egyoldalon és fröcsög azokra, akikkel néhány éve még kenyeres pajtások voltak. S néhány év múlva mi lesz zsótikából? Kiváncsian várom a jellemfejlődését.
10 évvel ezelőtt még csak 13 éves voltam, azt se tudtam, hogy Zsoci a világon van. Azóta láttam egy párszor, szerintem tökjó fej. Na és, ha kipofásodott? Te se lettél sokkal szebb, mint 10 évvel ezelőtt voltál, vagy igen?
Nézem a Zsocit, ő még most is vonzó férfi, és nagy szíve van. Ha adna egy puszit, még most se tiltakoznék. :O)
Nézem a Jusztot, ha ő akarna puszit adni... hát inkább a ló rúgjon meg.
Szóval azért a zsótinak ideológiai mozgása nem egészen véletlenszerű.
Jól behatárolható a mozgásának iránya és sebessége a magasabb és biztosabb jövedelem irányába.
Átolvasva zsóti "életművét" megtaláltam a kulcsmondatot: "A szervilizmus nem rendszerfüggő, egyszerűen csak jellem kérdése."
Ez maga a zsóti. Úgy kóválygott pártok, politikai áramlatok, ideológiák és érdekcsoportok között, mint az a transzszexuális, aki azon gondolkodik, hogy állva vagy ülve végezze el a kisdolgát.
Való igaz, kipofásodott, meg elpofátlanodott, meg persze pofára is esett.
Kösz PVC, a Beszélős cuccot olvastam (Megrögzött önarcképfestő, ha jól emléxem), csak nemtok Zsóttttal betelni... (91-ben komolyan bírtam a csávót, ahogy lekimirszenezte Kádárt a 168órában). De látom, jönnek a gyöngyszemek.:-))))))).
Ez az egyik kedvencem zsótikától.
Angyalkának is fog tetszeni. Megjegyzem Angyalkának, hogy zsótikánk is igen kipofásodott az utóbbi időben. Ez már a korral jár.
Vége
Bayer Zsolt Népszabadság 1993. okt.29.
Súlyos hibákat követünk el, mindannyian. Elsősorban leírtuk, elmondtuk százszor és ezerszer, hogy a sajtó nem szólhat önmagáról, baj van, ha ezt teszi, s az embereket ez nem érdekli. Annyiszor mondtuk ezt, hogy elhittük magunk is – s elhitte a közvélemény is talán, amelyhez ilyenkor fordulnunk kell. Kár volt, barátaim, nagy kár. Mert a sajtóbéli és sajtó körüli háború minden percében a hatalomról szólt. Arról, hogy a manipulált nyilvánosság, a kettős nyilvánosság, a sorok közötti olvasás, a kódolt üzenetek megértetése és megértése után lesz-e független., szabad és bátor sajtó, amely független, szabad és bátor polgárokhoz, citoyenekhez szól. S lesz-e, ami ehhez feltétlenül szükséges, nyílt, őszinte, önmagában és a társadalomban bízó hatalom a sunyiság, a szuronyok hegyén ücsörgés évtizedei után.
Vesztésre állunk, mindannyian.
Másodszor hibát követtünk el, amikor Hankiss és Gombár szégyenteljes menesztése után kijelentettük: vége. Kijelentettük felháborodva, legyintve, haragosan és nevetve, a minden mindegy most már keserű kacajával. Találgattuk utcán, munkahelyen és kávé mellett, hogy „na, szerinted melyik műsor lesz a következő?”
Nem tévedtünk, barátaim, beletrafáltunk alaposan. S most, hogy tényleg, most csak állunk és pislogunk, esetleg fölényesen hátradőlünk, hogy „most mit csodálkozol, tudtuk előre”. Igen, tudtuk előre, csak nem hittük el, nem mertük elhinni, hogy ez megint lehetséges. Ez v9olt a hiba – vagy csak naivság?
Apró, majd egyre vaskosabb jelek utaltak arra, hogy nem egészen úgy van a szabadság, függetlenség, ahogyan képzeltük hajdan, mert ez a hatalom másképpen gondolja. Mindenekelőtt a sajtóval gondolja másképpen. Nem volt nekik bajuk azzal a régivel. Egészen pontosan csak a „mit”-tel volt bajuk, a „hogyan”-t ugyanúgy képzelik. Kijelentették, hogy az újságíró-tásadalom bűnös. A bűnhödést pedig úgy képzelték, hogy ezentúl majd őket fogja ez az újságíró-társadalom feltétel nélkül kiszolgálni.
Nem számítottak teljesen rosszul. A szervilizmus nem rendszerfüggő, egyszerűen csak jellem kérdése. Bérborz, Brezsnyevsírató, Arafatcsók, Párttitkárpici, a kis mosolygós Moldoványi meg a vackorba harapott Murányi mostanság szélsőjobbos összeröffenéseken sikoltoz, megiazult mára, sőt kiderült, hogy ellenállók voltak, megannyi hős. S meg kellett érnem azt is, hogy Katika ájtatos arccal a pofámba nézzen este tízkor, hogy aszongya, a „Híradó itt is, most is közszolgálati feladatát teljesíti. Gyorsan egy nívódíjat neki!…
Azt azért el tudom képzelni, ahogy nahlik föltelefonálta a Murányit. „Te Lackóm – mondta a teljes jogú -, minden oké, elvállalnád-e a főszerkesztőséget?” „Hát hogy a fenébe ne, Gabóca!” – vidámul erre Lackó, s nyilván el is érzékenyül kicsinység. Aztán ment. Büszkén. Elhivatottan. Bekukkantott Ákihoz, Lojzihoz, áhítattal szorongatták egymás kezét. Az nyilván meglepte, hogy felállt az egész szerkesztőség. Saját köreiben ehhez nem szokhatott hozzá. A szervilizmus ugyanis nem szül szolidaritást.
Vége. Ott tartunk, mint valamikor. Kettős nyilvánosság, kódolt üzenetek, irányított sajtó a két elektronikus médiában. Azok csinálják, akik eddig. Értenek hozzá. Csak ehhez értenek. S ez a hatalom, az első szabadon választott magyar kormány – egyelőre legalábbis úgy tűnik – jól érzi magát.
Elkeserítő. Valahogy meg kéni mutatnunk, hogy van bennünk szolidyarritás, hogy mindent azért nem lehet.
Sajnos, nagyon idős, szellemileg meggyengült embereknél találkoztam hasonló jelenséggel. Azt gondolják, hogy meglopta őket valaki a kórházban, és folyton a pénzüket keresik. Szomorú, nagyon szomorú. Nem illik az ilyesmit kifigurázni. :O(
Ebbe a topikba elég régóta írogatok, tehát kissé elbizakodott beállítás, hogy utánad jöttem. Nem megyek én senki után, mit képzelsz? Ide augusztusban írtam először (272), amikor a te nicked még tétova ötletként se létezett. :O))
Ha ez megnyugtat, nekem tökmindegy, mikor szellentesz te, és mikor a kutyád. Osszátok be magatok között. :O))
Angyali, köszönöm az alapos szintaktikai elemzést, sajnos a zsóti nevét még akkor sem tudnám nagy kezdőbetűvel írni, ha személyesen egy főigazgatónő tekergetné a hereszorítót, egy nagy andrássy úti épület alagsorában.
Vettem a kódolt lehazaárulózást is, ez azt a hatást váltotta ki belőlem, mint amikor a kutyám szellentés után rám néz azokkal a szomorú szemeivel. Mindent megbocsájtok neki...
Néhány egyszerű nyelvtani szabályt szeretnék szíves figyelmedbe ajánlani, kedves megélhetési tüntetőnek álcázott hivatásos hozzászóló.
a) A keresztneveket nagybetűvel kezdjük.
b) A "közpénzel" helytelen. Helyes forma: közpénzzel, ugyanis a szótő a közpénz, ehhez jön a "vel" rag, teljes hasonulással. A pénzel formát akkor használjuk, ha szponzori tevékenységről, pénzeszközökkel történő ellátásról van szó.
c) A "hazaárulóznák" kifejezés az általad használt esetben helyesen: "hazaárulóznék". Példamondat a másik formára: "Az emberek legszívesebben hazaárulóznák az ilyen alakokat, mint amilyen te vagy."
Ha ezeket a szabályokat szem előtt tartod, színvonalasabban végezheted cseppet sem irigylésre méltó munkádat. :O)
Felőlem állhat, bár szerintem kende nem a baloldal szócsőve, míg a derék zsóti ugyebár a jobboldalé. Kende tudtommal nem volt KULTURÁLIS igazgatója egy köztévének, míg a zsóti az alant felsorolt válogatott trágárságok kiötlője és alkalmazója, a duna tvben ámokfutott ilyen statusban. Végül nem kendének kellene elszámolni cca. 100 millió forint előre felvett közpénzel, hanem zsótinak aki vagabund.
Egyébként, ha én holnap egy jobboldali tüntetésen, kiállnék az emelvényre és beleböfögnék a mikrofonba egy-két mélymagyar lózungot, egy kicsit ügynököznék, hazaárulóznák, biztos, hogy a vállatokon vinnétek haza.
Ebben nincs semmi rossz, hiszen ez teljesen igaz. Szegény Jusztnak tényleg disznóarca van. Ha komoly képet vág, akkor kifejezetten, de ha mosolyog, akkor még inkább. Mindig röhögnöm kell, ha ránézek. Ugyanis emlékeztet arra a jelenetre, amikor Váncsa mg. miniszter elvtárs beszélt egyszer a sertéstenyésztés helyzetéről. Neki is kifejezett disznóarca volt, és ahogy a sertésekről beszélt, annyira röhejes volt, hogy azóta se felejtettem el, pedig akkor még kisgyerek voltam. Ha Jusztra nézek, mindig ez ugrik be, HUHUHUHHÁHÁHÁHÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ :O)))))))
Az igaz, hogy a Zsocitól ez azért nem volt szép. Ha mindannyian látjuk is, hogy Jusztnak disznóarca van, nem illik ezt így leírni egy újságba. Végül is erről Juszt nem tehet. Az is igaz, ha nem olyan piti, a személyes sérelmeit dajkáló riporter lenne, rögtön nem a disznóarcára figyelnénk, hanem a szavaira.
Ha ilyen problémád van, akkor peacemaker-nek jajongj. Mindkétszer ő élesztette fel a ténylegesen elsüllyedt kis fröcsitopikodat Bayer állítólagos süllyedéséről. :O)
