Ha lejjebb olvastal volna okosabb lettel volna:
85. hozzaszolas:
"Na, van egy látogatásom a meaculpába, mert a MIÉP szervezi, Csurka, Wittner és más erők közreműködésével, a szolnoki Tisza-ligetben. A móka neve: Robin Horn politikai céllövölde.
Egyben kérem a moderátortól a topik törlését.
A polgári köröktől és azok tagjaitól elnézést kérek, engem is pontatlanul informáltak"
Gondoltam, lassan eljött az ideje, hogy a topikindító előhozakodjon valami magyarázattal.
Tehát:
"Augusztus 20-án a szolnoki polgári körök népünnepélyt rendeznek. Eddig jó. A rendezvény során temérdek lufit eregetnek majd a levegőbe, amelyeken "EU" és "NATO" feliratok díszelegnek. A jelenlévők légpuskákkal lőhetnek a lufikra, amelyek látványosan pukkannak szét, és cafatjaik beborítják az anyaföldet."
Így szóla az indító. Meg vala egy 15. hozzászólás is - szintén Probatbicol tollából -, amely így hangzik:
"Ha elmarad, akkor majd megmondom, hogy mire alapoztam."
Minden elismerésem a tied elvtársnő, az éleslátásodnál csak a humorod kifinomultabb. Természetesen önkritikát gyakorlok, bár mentségemre szolgáljon, hogy hangzás után írtam le a szót, és mivel nem a magyar érettségimre készültem, hát elsiklottam az orbitális tévedés fölött. Viszont nagy megelégedésemre látom, hogy árokbetemető munkád során ezeknek a jobboscsökevénypolgárpöffeszkedőknek - vagy egyszerűbben csak fasisztáknak - rendesen (és sokszor alpári stílusban) odamondogatsz.
Csak így tovább! ELŐRE A LENINI ÚTON!!!
"Ugyanakkor megkérek mindenkit, hagyjátok már végre ezt a Probatbicol-Juszt párhuzamot; aki nem érti, hogy miért, az vagy szörfözzön át egy erotikus oldalra, vagy írjon az anyukája által kapott nevén."
Erről eszembe jutott egy kis rövid történet:
Az aranycsavar titka
Élt egyszer egy öregedő király az öregedő királynéval. Az uralkodó bölcs volt és jóságos, a nép szerette, mert igazságos és megértő volt, békét és nyugalmat hozott országára.
Egyetlen bánata volt a királyi párnak (és persze az országának is), hogy házasságukból nem született gyermek, fiúgyermek pedig egyáltalan, így az király és a királyné szomorúságban és boldogtalanságban pergették napjaikat.
Végső kétségbeesésében a király elment egy mindentudó boszorkányhoz segítséget kérni búbánatára! A boszorkány is jólelkű volt, szerette a királyt és megigérte neki, hogy segítségére lesz. Úgy is tett, három nap-három éjjel imádkozott a szellemekhez, csontot dobált, és füstöt eregetett, sáskát evett, majd kártyát is vetett. Az eredmény nem maradt el, megtalálta azt a varázsitalt, ami segít a királyon és persze a királynén is.
Mondja a királynak:
- Uram, királyom, készítettem egy varázsitalt, beszéltem a szellemekkel, és az égi hatalmak megengedik, hogy fiúgyermek utódod szülessen, ha vállalod, hogy a gyermek apró testi hibával jöjjön a világra! Neked kell döntened, a trónra lesz örökösöd, de nem tudhatod, hogy milyen lesz a fiad testi hibája!
Az öregedő király nem sokat gondolkodott, elfogadta a varázsitalt és nem sokára (a természet rendje szerint) megszületett a trónörökös ifjú király. Az újszülött teljesen egészséges volt, mindenben egy normális gyermekre hasonlított, viszont -ahogyan a boszorkány jelezte- volt egy apró testi hibája. A köldöke helyén egy apró, picike aranycsavar volt. Egyebekben az apró királyfi teljesen egészséges gyermek volt, szépen fejlődött, hamarosan igéretes ifjúvá cseperedett. Azonban a hasán lévő aranycsavar neki is felkeltette az érdeklődését, kiskorában hangos kacárászások közepette csikizte és birizgálta, késöbb komolyabban foglalkoztatta a gondolat, hogy neki miért van aranycsavar a köldöke helyén, és vajon mi történne, ha azt kicsavarná.
Apjától sajnos nem tudhatta meg, miért van neki aranycsavar a köldöke helyén, ugyanis időközben az immár öreg királyt békében, lelkének teljes nyugodalmával magához szólitotta az
Úr, a királyné pedig nemsokára követte élete párját. Az ifjú király ezért hozzáértő embereket fogadott, akik speciális kulcsokat készítettek a csavarhoz, és megprobálták lecsavarni azt. Ám minden probálkozás sikertelen maradt, a kulcsok rendre lefordultak a csavarról, ha nagyon megszorították, akkor pedig fájt a királyfinak.
Nem volt mit tenni, ismét az italkeverő boszorkányhoz kellett fordulni a megoldás érdekében. A boszorkány, aki egy cseppet sem öregedett - hiszen azért volt boszorkány - azt mondta a királynak:
- Uram, királyom, látom életed szomorúságban telik az aranycsavar miatt, minden gondolatodat leköti, az életed célja lett a titok megismerése. Mivel atyádhoz hasonlóan Te magad is jól és szeretettel bánsz népeddel segítek neked. Én nem tudom megmondani, hogyan lehetne lecsavarni az aranycsavart, de elmondom, hogyan jutsz el az én anyámhoz, aki szintén boszorkány, és sokkal nagyobb a tudása az enyémnél. Mondd el neki, hogy én küldtelek, biztosan segíteni fog!
Így is történt, ám az idösebb boszorkány három országgal odébb tanyázott, így a király hosszú útra indult. Útközben rablók támadták meg, de a király erős volt és fiatal korában a legjobb mesterektől tanulta a bajvivást, így gond nélkül lekaszabolta valamennyit. Két év múlva - hála a pontos útbaigazításnak - rátalált a vén boszorkányra, aki úgy hasonlított a lányára, mint egyik tojás a másikra és egy cseppet sem látszott idösebbnek annál. - Hiába, ezek a boszorkányok rejtelyés lények, annyi szent!
A király elmesélte élete történetét, és könyörögve kérte a vén boszorkányt, mondja el neki, hogyan tudhatná meg az aranycsavar titkát! A vén boszorkány így válaszolt:
- Nem csodálom, hogy a lányom nem tudott segíteni, pedig kiváló boszorkányt faragtam belöle, ugyanis a Te eseted, ifjú király egészen speciális. Jó hírem van a számodra, ugyanis létezik kulcs az aranycsavarodhoz, ám nem nálam van, hanem a hetedik országon túl, a hetedik hegyen túl, a hetedik erdőben, a hetedik tisztáson találsz egy kunyhót, ott lakik az én boszorkány anyám, nála van a titkos kulcs! Ha felkeresed, add át neki üdvözletemet, és jó utat, de vigyázz, utadon számtalan veszély leselkedik rád, ha most visszafordulsz, életed végéig nyugalomban és boldogságban élhetsz, de nem tudod meg a titkot, ha elindulsz, nem biztos, hogy élve hazajutsz, de utad végén a titkos kulcs vár rád! Te döntesz, nagy király!
A király ismét nem habozott, útnak indult. Az út valóban veszélyesnek bizonyult, útját immár nem rablók, hanem számukban egyre növekvő fejjel ellátott sárkányok támadtak rá. Az első országhatáron egyfejű sárkány, amelyik a fejét egyszer növesztette vissza, a második ország határán kétfejű sárkány várta, annak fejei kétszer nőttek vissza és így tovább. Elképzelheti a kedves olvasó, hogy a királynak milyen kitartóan kellett a sárkányfejeket levagdosni, mire eljutott uticéljához. A király útja során sokszor gondolt szeretett népére, folyamatosan hazavágyott - lassan tizenöt éve nem látta a hazáját - de mindig azzal nyugtatta magát, hogy hosszú életű lesz, ha hazatér, hátralévő életét népe szolgálatában fogja tölteni.
Elérkezett hát a hetedik tisztásra, ahol valóban megtalálta a legvénebb boszorkányt, akit illendően köszöntött, majd neki is elmesélte jövetele okát és segítségét kérte. A legvénebb boszorkány, aki úgy hasonlított a lányára és unokájára mint három tojás egymásra, és egy cseppet sem látszott öregebbnek egyiknél sem, így szólt a királyhoz:
- Uram, nagy király! Figyelemmel kisértem utadat, elszántságod dicséretes, akaratod és kitartásod követni való példa minden embernek! Nálam van a kulcsa a hasadon lévő csavarnak! Arra kérlek, oh, király, még egyszer és utoljára gondold végig, vajon valóban akarod-e tudni az aranycsavar titkát, vállalod-e a titok megismerésének terhét? Még mindig hazatérhetsz békében és nyugalomban, a lehetőség adott, ám, ha mégis a titok megismerése mellett döntesz, az életedet ezután úgy kell leélned! Vállalod-é?
A király - életében elöször - egy pillanatig habozott, majd elkérte az legvénebb boszorkánytól a kulcsot az aranycsavarhoz a hasán. A kulcs pontosan illett a csavarra, a csavar pedig könnyedén elkezdett forogni annak érintésére. A király elérkezett élete nagy pillanatához, elkezdte lecsavarni a köldöke helyén lévő aranycsavart.
Már csak néhány fordulat hiányzott, amikor a legvénebb boszorkány tett egy utolsó kisérletet:
- Uram, nagy király, még meggondolhatod....!
Ám a királyt már nem lehetett lebeszélni.
Még két fordulat!
Még egy fordulat!
Az utolsó fordulat!
A csavar lejött, és a királynak ekkor......leesett a segge!
Ja és aki nem érti, hogy kapcsolódik ide ez a történet, "az vagy szörfözzön át egy erotikus oldalra, vagy írjon az anyukája által kapott nevén."
Információk szerint (amiket se nem cáfoltak, de nem erősítettek meg) a rendezvényt Juszt László Polgári Kör szervezi, aminek tagjai Bolgár György, Aczél Endre és Mészáros Tamás. Lőkiképzlést a kör tagjai minden hétvégén Juszt László súri birtokán tartanak, aminek csúcspontja az esti őzpörkölt, csak ínyenceknek, vadászati tilalom idején elejtett vemhes őzből elkészítve.
Na, van egy látogatásom a meaculpába, mert a MIÉP szervezi, Csurka, Wittner és más erők közreműködésével, a szolnoki Tisza-ligetben. A móka neve: Robin Horn politikai céllövölde.
Egyben kérem a moderátortól a topik törlését.
A polgári köröktől és azok tagjaitól elnézést kérek, engem is pontatlanul informáltak
És szerinted a Fidesznek annyira jól jön, hogy a széljobb rátelepedett a Polgári Körökre? [Pannon Rádiót hallgatva tökéletesen észrevehető: szinte az összes fővárosi MIÉP-szimpatizáns polgári kör- tag. Ők mozdulnak, nem a jobbközép.]
Szerintem most már úgy ledobnák magukról, mint átázott ember az esőkabátot.
Nem gondolták, hogy ez lesz belőle.
:D
Mit érzel ilyenkor? :)
Nagy és erős vagyok, nagyobb és erősebb mint az ökör - gondolta a varangyos béka, és egyre jobban felfújta magát.
Csak épp szomorú vége van ám a mesének. A varangyos béka sajnos szétdurrant, és a nyálas cafatjait úgy kellett összekanalazni.
Onnan, hogy ha az a Polgári Kör valóban ilyet tesz, az a balsi sajtóban nagy hír lesz. Tehát ha nem lesz ilyen hír, akkor a hír fals volt és Probatbicol mehet meaculpázni valamint megnevezni hírforrását (amúgy szerintem nem fogja egyiket sem).
...én nem kételkedtem, csak elmondtam, hogy mit sajnálnék...
Egyébként hogy derülhetne ki a hír valódisága, ha egyszer Te magad írtad, hogy nem fedheted fel? Így nem ok, hiszen te hiztad, te cáfolod (amit sajnálattal köszönnék meg), szóval nem jó... nekem elég a felvetés - nem a csámscognivaló miatt :-( -, ami akár hihető is lehet, lévén egy kör nem több kör, s sokan olyanok is köröznek, akiket a körök sem szívlelnek... no de az jár körbe, aki akar...
Mellesleg felmerült bennem, hogy aki körbe jár, az vajon hová juthat el?
