Én nem régen olvastam el A Lepkegyűjtő-t és először csak azt gondoltam, hogy iszonyatos, szörnyű könyv. De ez csak az első néhány pillanatban volt, mert aztán elkezdtem gondolkodni rajta, és végül arra jutottam, hogy ez egyszerre volt jó és rossz könyv. Nekem az alaphelyzet kicsit klisésnek érződött, meg bizonyos leírások benne, (na, meg aztán a legvége!!), a könyv igazán akkor kezdett el tetszeni amikor Miranda gondolataira került sor. Utána már a regénynek az egész mondanivalója rettenetesen jó volt, hogy itt egyfajta "kultúrsokk" - ról van szó, a nép és a művészet között, hogy két világ találkozik, melyek képtelenek megérteni egymást.
Aztán a szimbólikája!! Szerintetek a végét lehet úgy értelmezni, hogy az egyszerű nép inkább hagyja a művészetet meghalni, eltűnni, mintsemhogy meg próbálja érteni, vagy értékelni? Bár talán ezt csak én értelmezem így.
Mindenesetre ez a része írtó jó volt.
Amúgy A Mágus-t néhány napja megrendeltem, illetve, nem hiszem, hogy ez egészen ugyanaz a könyv, azt hiszem inkább egy kiegészített verziója az eredetinek, amit az író késöbb adott ki. Talán Az Illuzionistá-nak hívják? Ez ugyanis svédül van, nem tudom magyarul megjelent-e még?
A Lepkegyűjtőt nagyon szeretem. Mirandának van egy jó mondata: "Ebben az élethelyzetben én egy világot képviselek"-vagy ilyesmi:)
És tényleg. A belőle készült film pocsék volt, Miranda egy ócska cicababa, Fred meg sokkal karakteresebb, de van abban is egy jó rész: mikor Fred összetépi Miranda egy albumát(?), mert nem érti és kiabál, hogy ez érthetetlen, ez csak sznobság és Miranda csak azért szereti, mert azt gondolja, ezt kell szeretni, mert valahol egy professzor azt mondta, hogy ez jó.
Tényleg két világ csap össze, az önjelölt megmondóemberek és a mirandák (sic)-a klasszikus attól (is) klasszikus, hogy mond valamit a világról általában és a Lepkegyűjtő szerintem mond.
A Maggot Fowles '85-ös regénye, valami lepattant antikváriumban vettem 200 forintért. Erősen archaizál, úh. beletört a nyelvezetem, talán újra neki kellene futnom. Magyarra nincs lefordítva, hát nem és fekszem neki, az biztos.
A Lepkegyűjtő nem akármi! A Top X-ben nekem is benne van! (Nem gúnyként írtam a Top X-et, csak hogy Top 3 vagy Top 6 vagy Top 20: tökmindegy, a lényeg a "Top"!) De tényleg nem tudom, mit lehetne róla írni? A filmet láttátok? William Wyler! Én a filmet láttam először, 3 napig padló! Akkor tudatosult bennem, hogy hajlamos vagyok a depresszióra. Azóta is tart. A hajlam, nem a depresszió. Pedig ez már régen volt, 1981-ben, Győrött Filmklub, -múzeum keretén belül. A film nyilván integrálta a párhuzamos látásmódot lineáris cselekményvezetésbe, ezért mikor a könyvet olvastam, kicsit megzavart az első rész utáni újrázás. Mindemellett azon ritka könyvek egyike, amelyekből szándékosan vettem kettőt.
OFF: Hasonló hatással volt rám az "Embervadász" c. film és könyv is (Thomas Harris: A Vörös Sárkány)
ON: Olvastam tőle még egy másikat, valami RARE-könyv volt, nem különösebben jelentős, el is felejtettem micsoda. Az igazat megvallva, a Lepkegyűjtő sem egy abszolúte jó regény, de akit eltalál, azt tutira telibe!
Hú, de örülök, hogy te is ismered!!! :-)
A mágus... Hát én azt olvastam tőle, és jó, bár a vége nem nagyon tetszett (tényleg olyan volt mint egy pofon).
Maggot? Arról nem is hallottam...
Én anyám is olvasta mind három könyvet (igazából ő hozta és ajánlotta nekem mind a hármat, mondván a téma "lélektani").
El se hiszem, hogy van Fowles-topik! Na végre, tudja meg az egész világ, hogy ő a legjobb! Az istókját! Mióta fújom, nem hallgat rám senki.
A lepkegyűjtő nálam az első háromban van (valamelyik topikban leírtam a többit is, de lehet, hogy az origóban). Anyám utálta, depressziós lett tőle... :) Hát ja.
Muszáj megvennem A mágust, ha végre forintközelben leszek. Milyen?
[Belenéztem a A Maggotbe is--tetsz--, de persze nem bírtam. Ideje lenne már azt is lefordítani. És az összes többit. Béke.]
Igen,az szerintem is mesteri fogás volt, hogy mindkét szereplő szemszögéből követhettük az eseményeket.
Igaz, hogy Miranda lenézte és megalázta (dehát melyikünk ne nézne le valakit, aki elrabolja, és egy pincébe dugja, mondván, hogy "szereti"?), de erre ő csak akkor jött rá, amikor elolvasta a naplót.
A napló stílusú regényeket, a levélregényeket, meg az igazi naplókat én is nagyon szeretem:-)
Miranda mélységesen lealázta és lenézte, és én úgy gondolom, hogy ha még talán az elején úgy is gondolta Caliban, hogy elengedi, a végére ez már teljességgel lehetetlen volt.
Tudod, hogy mi tetszett nekem ebben a könyvben nagyon?:o) Hogy mindkét szemszögből olvashattuk az érzéseket és gondolatokat, vagyis nagyon világosan látható volt, hogy melyik fél hogyan is éli meg az eseményeket tulajdonképpen.:o) Különben is én szeretem a napló stílusú regényeket.:o)
A Mágust sajnos nem olvastam. De még csak nem is hallottam róla. Na majd utánanézek, megyek a héten könyvtárba úgyis.:o)
Én a legvégén abban reménykedtem, hogy mégiscsak "szereti" Mirandát annyirra, hogy megesik rajta a szíve, és elviszi egy kórházba...
De tényleg, az embert kirázza a hideg! Semmi esélye nem volt a menekülésre szegénynek.
"A mágus"-ban még nagyobb csavar van. Kicsit olyan a regényeinek a vége, mintha pofon vágnák az embert (nekem legalábbis ez volt az érzésem).
Nem igazán. Sejtettem, hogy az lesz a vége. Bár az elején még reménykedtem, hogy valaki mégiscsak rájuk talál, vagy Miranda mégis valahogy megszökik, de aztán ezt a könyv tovább olvasásával kezdtem szépen lassan feladni.
Huncut egy ilyen sztori, mi? Engem a víz is levert, mert akkoriban sokat gondolkodtam azon, hogy én mit csinálnék hasonló helyzetben.
Én ismerem, de csak a Lepkegyűjtőt olvastam tőle. De azt vagy hatszázszor.:o) Magyarul is, angolul is egyaránt.:o) Az egyik kedvencem.
De tulajdonképpen mit akarunk kivesézni rajta?:o Nekem azon kívül, hogy geci jó könyv, több nem nagyon jut az eszembe. Viszont ajánlom mindenkinek, mert több mint tanulságos.:o)
