Abrahams Antigravitációs Elmélete: ha a teret gumihártyának képzeljük el, a tömegvonzás ennek besüllyedése, minthogy amikor a gumihártyárasúlyt helyezünk, ez besüllyed, és a közelében lévő golyó közeledni kezd felé. Az antigravitáció a gravitáció ellentéte. Tehát ha a "gumihártyát" valamilyen módon meg tudnánk emelni, vagy alulról felnyomni, a golyó távolodni kezdene; antigravitáció jönne létre.
Először is, le kell szögezni, hogy az antigravitációs gépbe minimum annyi energiát be kell fektetni, amennyi a lebegtetni kívánt cucc felemeléséhez kéne az adott helyről a végtelenbe, vagyis amilyen mély potenciálgödörben van jelenleg. Ez az energiamegmaradás miatt van így. Gondoljunk el egy rugót, most elektromos mezőt képzeljünk el, mert azt lehet árnyékolni. A rugó fezsítetlen állapotban van. Alatta egy pozitív töltés. Odaviszünk egy neg. töltést, ráakasztjuk a rugóra. A poz. tölt. vonzani kezdi, a rugó nyúlik, energiát tárol az el. mező rovására. A poz. t. alatt van egy félgömb alakú lemet, amit elforgatunk 180 fokkal, így leárnyékolja a poz. töltést a neg. elől. Azért félgömb, hogy ekvipotenciális felületen mozogjon, így elméletileg munkát nem kell végezni a mozgatásához. Ekkor, mivel leárnyékolta a poz. t.-t, a negatívot visszarántja a rugó, ezzel energiát nyertünk a semmiből. Továbbforgatva megint érződik a poz. töltés hatása, megint nyúlik a rugó és így tovább, energia a semmiből. Tehát valamilyen elektromágneses indukció kell, hogy fellépjen, mikor árnyékolunk, ami a Lenz-törvény értelmében a félgömb forgatását akadályozza, így folyamatosan munkát kell végezni, hogy forogjon a félgömb.
Nyilván ugyanez a gravitációnál is. Pl. elképzeltem(érdekes módon pont azelőtt pár perccel, hogy erre a topikra találtam), hogy mi lenne, ha csak úgy le lehetne kapcsolni a magerőt, mint egy lámpát. Akkor a hatalmas Coulomb erők, amik nekifeszülnek a protonoknak, nameg az őrülten "nyüzsgő" neutronok szétvetnék az atomot, óriási energia szabadulna fel a semmiből. Aztán meg visszakapcsolnánk, és egy "egyszerű kis fúziós szerkentyűvel" visszapaszíroznánk a protonokat, neutronokat a magba, ahol a magerő ismét összetartaná őket, és felszabadulna a magfúziónál "szokásos" irdatlan energia. Tehát ez lehetetlen, így az antigrav.- nál is először be kell fektetni azt az energiát és utána kell megnézni, hogy megéri-e, hogy eztán már lebegünk?:)
Vélemény?
Figyelmetekbe ajánlom a következő linket:
http://origo.hu/tudomany/vilagur/20021217azeddigi.html
A legújabb eredmények az ősrobbanásról és a „sötét anyag antigravitációs” hatásáról.
Na erről az elméletről mi a véleményetek:
A tágulásért felelősek lehet az univerzum határán található galaxisok is, amik kb. 13 milliárd fényévre vannak tőlünk és a fényűk csak mostanában ért el hozzánk, vagyis a Hubble több napos expozíciója során ezeket észlelte a legtávolabbi objektumoknak. Úgy tudom, hogy ezek közel fénysebességgel távolodnak tőlünk, s mivel ~300.000km/s sebességgel repesztenek a többi galaxishoz képest a tömegük is óriási lehet. Ennek következtében olyan gravitációs hatást fejt ki a beljebb levő galaxisokra(csoportokra), amely szétrántja őket az univerzum szélei felé -> vagyis ez a jelenség okozhatja a világegyetem tágulását?
Vagy lehet, hogy nincs köze hozzá, hogy fénysebességgel robognak azok a galaxisok, mert a tér nyúlik meg a tágulás során?
"Szerinted megnyúlik a fénynek a hullámhossza, ha surubb közegen halad át?"
Pont ellenkezoleg, lerövidül. A sürübb közegben a fény sebessége kisebb, mint vákumban, és mivel
a frekvenciája változatlan marad, a hullámhossznak le kell rövidülnie. De amint kilép a fény a
sürübb közegbol a vákumba, ismét felveszi az eredeti c utazósebességét, és ezzel együtt az eredeti
hullámhosszát is. (Ha van egy lézere valakinek akkor kiséreltileg is igazolhatja, csak különbözo
vastagságú üveglapon kell átbocsájtani a monokromatikus fényt, és megfigyelni a hullámhossz (szín)
változását (azaz változatlanságát).)
Szerinted megnyúlik a fénynek a hullámhossza, ha sűrűbb közegen halad át? Abban igazat adok, hogy a Nap színképe nem változik se reggel, se délben. De ha a fény tegyük fel 5 milliárd évig utazik, akkor rettentő mennyiségű „sötét anyagon” kell átverekednie magát. Ez nem nyújtja meg a fény hullámhosszát? Nem lesz vörösebb? Vagy lelassul a fény sebessége? De azt nem teheti mert az éterben közel 300e km/s kell haladnia. Valamilyen hatással kell lennie rá.
A lenyugvó nap ugyan tényleg vörösnek látszik, de ennek nem sok köze van a vöröseltolódáshoz.
Nész meg a Nap színképvonalait délben és este, nem fognak eltolódni a vörös irányába estére.
Nem rég láttam egy filmet a Spectrumon, ahol megdöbbenve tapasztalták a tudósok, hogy a távoli galaxisok messzebb vannak, mint ahogy számolták. Feltételezik, hogy ezt a extratáguló hatást az antigravitáció taszító hatása okozza. A távolságok mérésére a szupernova robbanásokat használták, amelynek fényereje közel mindig állandó. Így az a szupernova, amelynek fénye nagyon halvány, az nagyon is messze van.
A galaxisok vörös eltolódását más is okozhatja, mint a tágulás következtében a fényhullámok megnyúlása. A vörös eltolódást másik okozója lehet, hogyha a fény sűrűbb közegen halad át. Pl.: a lenyugvó nap fénye vörösebb lesz, mert a légkörben sokkal több utat tesz meg a fény, mint amikor merőlegesen süt le ránk. Szóval a vörös letolódás nem csak a távolság aránya, hanem a közeg sűrűségre is utal. Minél messzebb van a galaxis tőlünk, annál több csillagközi anyagon kell átverekedni magát a fénynek, hogy elérjen hozzánk és a színképe annál jobban tolódik el a vörös felé. Az arányokat nem tudom (tágulás/közeg sűrűség között), számolja ki az aki ért hozzá.
Tény, hogy az univerzum gyorsabban tágul, mint ahogy számították és ezért az antigravitációt teszik felelőssé.
Valami trükkös módon kiszámolták, hogy ha létezik is egy, a gravitációnál is gyengébb ötödik alapvető kölcsönhatás, akkor legalább annyival kell gyengébbnek lennie a gravitációnál, mint annak az elektromágnesességnél.
Hát jobb híján egyelőre valami analógiával próbálom elképzelni azt, ami még nem is létezik :)
A gravitáció és az elektromosság között egy nagy különbség mindenesetre, hogy gravitációnál csak 1 töltés van, és csak vonzóerő. Ugyanakkor mindkettő a töltésekkel egyenes és a távolság négyzetével fordított arányban változik.
Energiát a Földről felsugározni mostanában nem lehet. Van olyan fejlesztési irány, amikor lézersugárnyalábbal közvetítenek energiát egy repülő eszköz alsó felületére, ahol az a levegőt annyira felforróshtja, hogy robbanásszerűen kiterjed, és ez a gáznyomás hajtja felfele az eszközt. (Kísérletileg már repült ilyen tárgy.)
Aztán energiát lehet még mikrohullám formájában is sugározni. (csak ez jelenleg még nem működik "rendesen" - nincs kidolgozva)
Szóval úgy képzeled az antigravitációt, mint az elektromosság analógiája (vonzás és taszítás is van)?
Még nem tudni, hogy millyen lenne (és egyáltalán hogyan). :)
Warp: féregjáratok elméletileg létezhetnek (ha az a Warp), fizikusok szerint.
