"De szerintem nem egyes szervek, egyes hormonok, mifenék lehetnek a 'ludasok' ebben, mert mitől lennének képesek ilyen összetett feladatra?"
Én viszont majdnem biztos vagyok benne.
Tudod Te is, hogy ha csokit eszel, akkor örülsz a fejednek. Ez az orvosok szerint azért van így, mert a csokiban lévő nemtudommi beindítja a fejedben lévő tökömtudjamilyen-mirigyet, és az valami váladékkal elönti az agyadat. És ha az a váladék elönti az agyadat, akkor érzel valamit, amit úgy hívünk, "örömérzet".
Szóval szerintem valami ugyanilyen játszódhat le akkor is, amikor érzelmi vélemény alakul ki benned egy képről, teszem azt: Hú de jó ez a napfelkelte, vagy épp Hú de ronda ez a púpos öregasszony (de jó szociofotó).
Az, hogy testünk mely szervében kelt mindenféle ingerületet a kép látása, és ennek hatására milyen hormonok, és egyéb nyálkás trutyik öntik el a véráramunkat, vagy épp az agyunk egyes részeit, ilyen szempontból tökmindegy. A lényeg az, hogy történnek ilyesmik, és mi mindenfélét érzünk, amikor látunk valamit, nem pedig csupán "látunk".
3 év garival vettem, 7200rpm 40gigás IBM. ICL-sorozatból való, azokkal elvileg nem szokott baj lenni, épp ezért vettem ezt.
Az elmúlt két hétben ktészer mozgattam a gépet, kiakpcsolva óvatosan az oldalára fektettem (elég nagy batár a ház), hogy ki, és beszereljem az alaplapokat. Ha valóban ez nem tetszett neki, akkor ez a vinya egy szar. Remélem, csak valami pillanatnyi elmebaja volt, és nem lesz ilyen többször.
oké, akkor a kérdés, hogy az érzet hol jön létre? hol, ha nem az agyban?
két rész van. az egyik a mechanikus, ami észlel és raktároz, elég szarul ráadásul. amíg a képen jó esetben minden részlet éles, középen és a széleken is, addig amit látunk, középen fókuszált, de a széleken csak a mozgást érzékeled. ha ezt vesszük, ez egyik alapvetô hibája a szemnek, ami miatt minden fénykép idegenül hat.
viszont a dolog nem marad csak tárolt adathalmaz. valamit mindig kezd vele az agy.
amit írsz, azt jelentené, hogy semmiféle érzelmi visszacsatoláűs nincs a látási folyamatodban. látod a képet éés kész. de ilyen szerintem nincs. nagyon fáradtnak kell lenni ahhoz, hogy semmi ne történjen egy impulzus hatására.
Azér, mert melóban semmi ilyesmire nem volt időm, most meg itthon már helyretettem a Windows-t. A windows jól vizsgázott, nem szoftverhiba miatt dűlt össze majdnem, hanem valami oknál fogva lett egy-két lost cluster, és bad sector a vinyón. Ezzel borult egyet előttem az IBM - asszem ki is cseréltetem a vinyót gariban hamarosan.
Valóban nem a megértéssel csinálja, de mindenképpen az emberi értelem függvénye.
A fényképezőgép - még ha automatika is van benne - nem érti meg a képet. Lehet, hogy fényt mér rajta, meg számolgat ezt-azt, de nem érti. Amikor egy naplementét lefényképezel, a gépednek gőze sincs arról, hogy mi az, ami előtte van, nem gondol róla semmit. Megméri, hogy milyen fényes, aztán a filmre engedi a fényt egy ideig. Ennyi.
Nem az emberi résszel vitázom, hanem azzal, hogy quick a fényképezőgép, és az emberi látás-érzékelés közé majdhogynem egyenlőségjelet tett. Szvsz helytelenül.
a másodikat, hogy gyönyörű, azt nem a megértéssel csinálja az agy.
vannak sémák, érzelmi, érzeti sémák, amiket obozba tesz a memória. amikor történik valami, akkor kell hozzá valahogy állni, azaz van egy visszacsatolás, az ingerre válaszként egyy viszontválasz. ez a vélemény.
nem?
Elkülönülhet. Nem is azt állítom, hogy nem különülhet el, hanem azt, hogy a fényképezőgép ilyesmire KÉPTELEN, ezért is nem helyes az emberi látást a fényképezőgép "látásával" összehasonlítani.
persze kétféle a dolog.
egyik a fénytani.
ott különnféle objektívek kellenek különféle feladatokhoz. de egyik sem azt mutatja, amit a szemeddel látsz, meg kell tehát tanulni gépileg látni, azaz elôre látni azt, ami a képen lehet majd.
merthogy az egyik sajátossága a szemnek, hogy ideoda fókuszál, és abból jön össze az a kép, amit látsz, a másiok, hogy a kép közepe éles, a széleken a periféruikus látás miatt csak lérzékeled a mozgást, de nem látod igazán. (hülyén fogalmaztam, de most nézzétek el) az objektív az minden részén ugyanazt rajzolja, jó esetben. és még ha az ember azt mondaná, hoyg oké, csinál olyat, ami a széleken csak formákat ad, de nem ad részleteket, akkor sem lenne az az érzet, ami látás esetén.
A szem még csak-csak jó objektív-hasonlatnak, az agy viszont nem film, és nem is fényképezőgép. Azért, mert az agy FELFOGJA, MEGÉRTI azt, amit az objektíven keresztül érzékel, a fényképezőgép viszont nem fog fel az égvilágon semmit.
Ezért mondom azt, hogy a fényképezőgép nem lát.
Az ember lát, érez, felfog. A fényképezőgép láttat. Az, hogy a két dolog milyen alkatrészekből épül fel, mindegy. A céljuk egészen más.
"És itt a látást nem csak mint a fények érzékelését értem, hanem mint érzelmek indítótokát, külső dolgok befogadását, és felfogását IS!!!
Ezt nem értem."
Elmagyarázom.
Látsz valamit. Ez érzelmeket indukál benned. Amikor fényképezel, a célod az, hogy olyan képet csinálj, amire ha ránéz egy ember, az azt érezze, amit Te éreztél a téma megpillantásakor.
Ezt a képnek érzelmi feldolgozását nevezem látásnak, ezért nem mondom, hogy a fényképezőgép lát. Nem lát, mert nem keltenek benne érzelmeket azok a dologok ami előtte vannak.
Én ezt nem választom külön. A szem nem lát agy nélkül, az agy sem a szem nélkül. Ha valami objektív lehet, akkor az az szem, az agy, meg minden, amivel látsz. És itt a látást nem csak mint a fények érzékelését értem, hanem mint érzelmek indítótokát, külső dolgok befogadását, és felfogását IS!!!
Az objektív csak megmutat ezt-azt, de nem fog fel belőle semmit. Ergo csupán láttat.
Ha így vesszük, a szem is csupán csak láttat, de szvsz kicsit több szereppel bír, mint egy objektív.
A legjobb objektív a legjobb fényképezőgéppel együtt sem fog fel semmit, csak láttat.
A szemed, az agyad, az érzékeid, azok együtt "látnak".
Az objektív néhány üvegdarab, és egy cső kombinációja. Ezt-azt megmutat, más dolgokat lehagy a képről.
Nagyon ritka, hogy azt fogod benne látni, amit nélküle látsz. Habár a topic nem a fotózásról szól - legalábbis úgy érzem - maga a fotózás ez. Ha össze tudod hozni, hogy az objektívben azt lásd, amit magad látsz az objektív nélkül, akkor vagy ott, hogy más is azt fogja látni a képeden, amit Te láttál, azt fogja érezni, amit éreztél.
Erre törekszik a fotós.
De az életet alapvetően a szemeddel kell nézni, nem objektívvel. Ezért írtam azt, hogy a szemeddel láss, az objektívvel láttass. Láttasd vele azt, amit a szemeddel látsz.
Belenézel és közelhozza a messzit, a láthatatlant, az ismeretlent és az érthetetlent. Elémteszi, készen, fényképrevalóan, belefagyva a pillanatba. Meghamisítja-e amit néz? A részlet az-e ami az egész? Vagy csak egy öncélú kompozíció?
Ránézek az életre és csak ilyen közelhozott részletek jönnek elő. Teleobjektív lenne a szemem? Hol az egész?
