Azér, mert melóban semmi ilyesmire nem volt időm, most meg itthon már helyretettem a Windows-t. A windows jól vizsgázott, nem szoftverhiba miatt dűlt össze majdnem, hanem valami oknál fogva lett egy-két lost cluster, és bad sector a vinyón. Ezzel borult egyet előttem az IBM - asszem ki is cseréltetem a vinyót gariban hamarosan.
Valóban nem a megértéssel csinálja, de mindenképpen az emberi értelem függvénye.
A fényképezőgép - még ha automatika is van benne - nem érti meg a képet. Lehet, hogy fényt mér rajta, meg számolgat ezt-azt, de nem érti. Amikor egy naplementét lefényképezel, a gépednek gőze sincs arról, hogy mi az, ami előtte van, nem gondol róla semmit. Megméri, hogy milyen fényes, aztán a filmre engedi a fényt egy ideig. Ennyi.
Nem az emberi résszel vitázom, hanem azzal, hogy quick a fényképezőgép, és az emberi látás-érzékelés közé majdhogynem egyenlőségjelet tett. Szvsz helytelenül.
a másodikat, hogy gyönyörű, azt nem a megértéssel csinálja az agy.
vannak sémák, érzelmi, érzeti sémák, amiket obozba tesz a memória. amikor történik valami, akkor kell hozzá valahogy állni, azaz van egy visszacsatolás, az ingerre válaszként egyy viszontválasz. ez a vélemény.
nem?
Elkülönülhet. Nem is azt állítom, hogy nem különülhet el, hanem azt, hogy a fényképezőgép ilyesmire KÉPTELEN, ezért is nem helyes az emberi látást a fényképezőgép "látásával" összehasonlítani.
persze kétféle a dolog.
egyik a fénytani.
ott különnféle objektívek kellenek különféle feladatokhoz. de egyik sem azt mutatja, amit a szemeddel látsz, meg kell tehát tanulni gépileg látni, azaz elôre látni azt, ami a képen lehet majd.
merthogy az egyik sajátossága a szemnek, hogy ideoda fókuszál, és abból jön össze az a kép, amit látsz, a másiok, hogy a kép közepe éles, a széleken a periféruikus látás miatt csak lérzékeled a mozgást, de nem látod igazán. (hülyén fogalmaztam, de most nézzétek el) az objektív az minden részén ugyanazt rajzolja, jó esetben. és még ha az ember azt mondaná, hoyg oké, csinál olyat, ami a széleken csak formákat ad, de nem ad részleteket, akkor sem lenne az az érzet, ami látás esetén.
A szem még csak-csak jó objektív-hasonlatnak, az agy viszont nem film, és nem is fényképezőgép. Azért, mert az agy FELFOGJA, MEGÉRTI azt, amit az objektíven keresztül érzékel, a fényképezőgép viszont nem fog fel az égvilágon semmit.
Ezért mondom azt, hogy a fényképezőgép nem lát.
Az ember lát, érez, felfog. A fényképezőgép láttat. Az, hogy a két dolog milyen alkatrészekből épül fel, mindegy. A céljuk egészen más.
"És itt a látást nem csak mint a fények érzékelését értem, hanem mint érzelmek indítótokát, külső dolgok befogadását, és felfogását IS!!!
Ezt nem értem."
Elmagyarázom.
Látsz valamit. Ez érzelmeket indukál benned. Amikor fényképezel, a célod az, hogy olyan képet csinálj, amire ha ránéz egy ember, az azt érezze, amit Te éreztél a téma megpillantásakor.
Ezt a képnek érzelmi feldolgozását nevezem látásnak, ezért nem mondom, hogy a fényképezőgép lát. Nem lát, mert nem keltenek benne érzelmeket azok a dologok ami előtte vannak.
Én ezt nem választom külön. A szem nem lát agy nélkül, az agy sem a szem nélkül. Ha valami objektív lehet, akkor az az szem, az agy, meg minden, amivel látsz. És itt a látást nem csak mint a fények érzékelését értem, hanem mint érzelmek indítótokát, külső dolgok befogadását, és felfogását IS!!!
Az objektív csak megmutat ezt-azt, de nem fog fel belőle semmit. Ergo csupán láttat.
Ha így vesszük, a szem is csupán csak láttat, de szvsz kicsit több szereppel bír, mint egy objektív.
A legjobb objektív a legjobb fényképezőgéppel együtt sem fog fel semmit, csak láttat.
A szemed, az agyad, az érzékeid, azok együtt "látnak".
Az objektív néhány üvegdarab, és egy cső kombinációja. Ezt-azt megmutat, más dolgokat lehagy a képről.
Nagyon ritka, hogy azt fogod benne látni, amit nélküle látsz. Habár a topic nem a fotózásról szól - legalábbis úgy érzem - maga a fotózás ez. Ha össze tudod hozni, hogy az objektívben azt lásd, amit magad látsz az objektív nélkül, akkor vagy ott, hogy más is azt fogja látni a képeden, amit Te láttál, azt fogja érezni, amit éreztél.
Erre törekszik a fotós.
De az életet alapvetően a szemeddel kell nézni, nem objektívvel. Ezért írtam azt, hogy a szemeddel láss, az objektívvel láttass. Láttasd vele azt, amit a szemeddel látsz.
Belenézel és közelhozza a messzit, a láthatatlant, az ismeretlent és az érthetetlent. Elémteszi, készen, fényképrevalóan, belefagyva a pillanatba. Meghamisítja-e amit néz? A részlet az-e ami az egész? Vagy csak egy öncélú kompozíció?
Ránézek az életre és csak ilyen közelhozott részletek jönnek elő. Teleobjektív lenne a szemem? Hol az egész?