Két éve elhunyt édesanyám viszontagságait a bajai kórházban nem publikáltam sehol (ami késik, nem múlik), de mivel mentalitásban úgy tűnik semmi, de semmi sem változik, rá kell mutatnom egy tíz hónapon át szunnyadó esetre: Halálos kimenetelű téves diagnózis.
Ilyen hülye címet, "megpattannak", mintha disszedensekről, vagy rabokról lenne szó ...
Íme, mit is hozott az a gőgösen magabiztos liberálbolsevik kormány, mely számtalan szocialista eszmeiség mellett hitet tevő lakos számára is úgy undorító, ahogy kendőzetlenül látható és tapasztalható: "Megpattannak az orvosok."
Csak az ér ne pattanjon meg a halántékunkon :((( ...
A kamara javaslata szerint egy kezdő szakorvos jelenlegi nettó 90 ezer forintos fizetése helyett 340-360 ezer forintot keresne."
____________________________
Igen! Keressenek! Akár 500 ezret is, csak végre már adják meg nekik. Függetlenül attól, hogy megérdemli mindegyik, vagy sem.
De akkor onnantól szíveskedjen tudomásul venni a tisztelt orvostársadalom, hogy ácsi!
Hogy a beteg kimondhassa: bassza meg kedves doktor úr, megkapták ami után jogosan sápítoznak évek óta, mert az valóban méltatlan, hogy nem minden orvos képes degeszre keresni magát, és akadnak szép számmal olyanok is, akik - tekintve, hogy az egyik legkegyetlenebb hivatásról/szakmáról van szó - bizony igencsak messzi kullognak menő kollégáik mögött. És itt hadd ne mélyedjek el a jól ismert és ezerszer lerágott összehasonlításokban, mely szakágak azok, melyek gyakorlói zsebébe dől a pénz, és melyek azok, ahol a betevőre is alig jön össze valami. Maradjunk abban, hogy valóban piszok unalmas lehet állandóan más kollégák segge mögött szuszogni, holott az asszony annyira szeretne már a többihez hasonló módon méltóságos nagyasszonnyá válni, meg a kölkök is be-bevágnának időnként egy kaviáros szendvicset, a dög unalmas vajaskifli helyett.
Igen! Bassza meg! Így, drabálisan - Dr. Abálisan, hogy hülye szóviccel lágyítsam a zord témát -, ahogy nap mint nap szembesülünk számtalan esetben azoktól, akik az EU hozta divatnak nem engedve, méltóztattak idehaza maradni. Itt, a magyar rögön, ezzel az istenverte magyar néppel kínlódva. Mely nép részéről már alig-alig telik arra a parára, mely karcsúsága miatt mind sürgetőbb lenne valóban egységesen rendezni a béreket.
Na de hát, mindenki csak nem mehet ki. Csak könyörgöm, azok, akik itthon maradnak, ne éreztessék velem azt, hogy ezzel szívességet tesznek nekem. Hogy ezzel kegyet gyakorolnak. És ilyen helyzetből, mindent el kell tűrnöm, mindent igyekeznek eltűretni velem.
Mi mindent?
Újabb lerágott gumicsont!
Minden = tömegnyomor; idegőrlő várakozások; higiénés hiányosságok (mocsok és bűz nem egy esetben); végtelen flegmaság minden szinten (ahogy a nép ajka szokta mondani: asziszi a valagából rángatott ki); diszkrimináció társadalmi hovatartozás függvényében; slehonya bánásmód (mintha egy darab szarhoz nyúlna és nem egy ápolásra szoruló beteghez); a hivatástudat teljes hiánya; és így tovább még hosszasan, a lényeg: a Magasságos óvjon meg attól, hogy beteg légy!
Na de drága jó egészségügy, mi lenne abban az esetben (tudom, ettől nem kell félnünk), ha mindenki egészséges lenne.
Igen-igen, tudom ..., az orvosnak nem az az érdeke, hogy a beteg meggyógyuljon, ahogy az sem, hogy meghaljon. Az orvos érdeke az, hogy a beteg hosszú életkor mellett beteg maradjon. Hogy ekként éltesse az egészségügy a gyógyszeripar képviselőit.
Nekem személy szerint két vállalkozásom is becsődölt (tudom, biztos én vagyok a hülye), de arról még nem hallottam, hogy - példa okáért - kishazánkban egy gyógyszertár húzta volna le krach miatt a rolót.
Szóval, kedves orvos hölgyek és urak, ám legyen, kapják meg mielőbb a béremelést, és ha lehet, jó vastagon, de ha megkapták, szíveskedjenek talán nagyobb alázattal végezni a lám már megfizetett munkájukat. Alázattal és szakmai odaadással. Ne félvállról, ne félseggel megülve a lovat, ne akkora arccal, hogy a páciens legszívesebben kikapna belőle valamennyit, hanem emberi módon, legalább megjátszva azt, mintha valóban hivatásnak tekintenék valóban fárasztó munkájukat!
Ne kelljen beájulnunk attól, hogy nem brit földön, nem a germánoknál, vagy a labancoknál keresik a kenyér mellé valót, hanem idehaza, ebben a leputtyant országban, melynek ezt a rengeteg - mit rengeteg, napról napra több - beteget köszönhetik.
És könyörgöm, a ma kialakult helyzet miatt ne vágják mindannyiunk pofájába azt, hogy köszönjük magunknak, hogy ugribugri Ferenceket, meg celebeskedő Horváthágneseket emeltünk olyan magaslatokra, hogy ilyenné tehették Magyarországot, mint amilyen!
Vannak, akiknek mindez valóban köszönhető, de ez nem mindenki!
És akiknek köszönhető, azok sem mind sültidióta prosztingerek, hiszen akad közülük pár százezer olyan agymosott is, akiket meg lehetett, meg lehet vezetni, na de ez mindig is így volt.
Még egy apróság, ha megkapja, ha netán egyszer megkapná az orvostársadalom méltó járandóságát.
Ha ez bekövetkezik, szíveskedjenek kollégáikat kontroll alatt tartani!
A minőségében szar orvos, a narkomániás orvos, az alkoholista orvos szíveskedjen elhúzni a vérbe, az ilyen orvos mellett ne álljon ki az orvostársadalom, mintegy minden áron védve a mundér igencsak megmattult böcsületjét, hanem paterolják ki szépen más munkát végezni, olyan munkát, ahol ez nem veszélyezteti mások egészségét, kiszolgáltatott emberek életét.
Persze elég szomorú, hogy ma ez még nincs így, azt a pár esetet leszámítva, amikor kínkeservesen sikerült felelősségre vonni/vonatni ezt a valójában burokban élő, érinthetetlen réteget.
(Azok az orvosok, akikkel szemben nagyszerűségük miatt tisztelettel adózom, jól tudják, hogy nem sorolandók az ecseteltek sorába. Ugyanakkor jó lenne, ha azok a fejükhöz kapnának, akik ennek az ellenkezőjével vannak tisztában! Mindannyian halandók vagyunk ...)
Ez az értelmezésem szerint a szememben nem más, mint bűnszövetség!
Számtalanadik alkalommal nézik hülyének az egész országot.
Mintha nem lenne köztudott, hogy a gyógyszerforgalmazás közel akkora üzlet, mint a kábítószer kereskedelem. Ha nem nagyobb, hiszen kisebb a lebukás rizikófaktora.
Tessünk csak figyelni: "A bírság összegének meghatározásakor mindkét esetben súlyosbító körülményként vették tekintetbe, hogy megtévesztő hirdetéseikkel igen sérülékeny fogyasztói réteget céloztak meg."
Egy pillanatig se higgye senki sem, hogy nincs ez nagyon precízen kiszámolva. Előkalkuláció alapján!
Mert: ugye ezeknek a nem gyógyszereknek a forgalmazását valakik, akik erre illetékesek, engedélyezték. Ők tudják miért ... Meg a forgalmazók.
Vajon akad-e olyan elmebeteg, aki ne tudná, hogy előbb-utóbb bekövetkezik a bukta, amennyiben akad a kérdésnek támadási felülete?
Nem valószínűsíthető!
De olyanok mindig akadnak, egy kiváltságos kört képezve, akik tudják, hogy tevékenységük milyen következményeket hordoz magában, csak éppen az a nem mindegy, hogy ez a következmény mikor következik be.
Nos, ezek erre az időszakra, erre a különféle háttérben zajló megállapodosákok szerinti időszakra apellálnak. Jól lehúzni a "sérülékeny fogyasztói réteget", majd mintegy lám, példát statuálunk címszó alatt hosszú éveken át tartó működés után jöhet a látványos "bukás", és annak ódiumai.
Mely ódiumok csak apró csepp abban a tengerben, amit hozamként könyvelhetünk el! "Hozam-tenger" a maga terjedelmével röhögve kibírja azt a bírságot, ami a balga pógár előtt piszokmód jól cseng, csak éppen aprópénz ahhoz képest, amit valójában profitként jelent.
Terjedelmes vastagságával még az olcsónak egyáltalán nem tekinthető népszerűsítést is lazán kibírja: "A cégek ráadásul a tevékenységüket hosszú időn keresztül folytatták, így a megtévesztő reklámok széles körhöz juthattak el."
A bűnszövetkezet jól jár, a büntetés az államkasszát gyarapítja, csak éppen a megtévesztett fogyasztó kártalanításával nem törődik a kutya sem.
Lévén ekként azt feltételezteti bennünk, hogy minden ápolói munkakört betöltő számára kijár a köszönet. Holott ez így nem igaz!
Ugyanis azok, akik csupán olyan amilyen pénzkereseti állásnak tekintik ezt a valójában nehéz munkát, de lélektelenül, éppen csak tessék-lássék látják el feladatukat, netán kifejezetten alkalmatlanok e pályára, azoknak bizony nem jár köszönet. Éppen fordítva: ők köszönjék meg, hogy silányságuk ellenére is kénytelen egy intézmény megtűrni jelenlétüket.
Nem tudom, a következő idézet Révfy Zoltán polgármester saját gondolata-e, miszerint "Egy mosoly nem kerül semmibe, de nagyon sokat jelenthet a betegnek.", de ezzel nagyon rátapintott a lényegre.
Sajnos saját és mások tapasztalata szerint, éppen ezzel a rengeteget jelentő mosollyal találkozunk egyre ritkábban, de hát ez nem csoda a mai hazai időkben, mely életünk teljes spektrumából naponta szedi áldozatait, és bizony ezek köréből a mások gondozását felvállalók sem kivételek, hiszen a már említett arra érdemesek megközelítőleg sem kapják munkájuk ellentételezéseként azt, amit valójában megérdemelnének.
Szép és nemes feladat Tereza anya nyomdokaiban haladni, de ez legfeljebb szingliként felemlő, ha éhes családtagok veszik körül az embert, akkor bizony kénytelenek vagyunk hideg fővel "számító" racionálissággal gondolkodni.
Azt mondja a polgármester: "ha tavaly az egészségügyi dolgozók nem tették volna alázattal a dolgukat, akkor az egészségügy összeroppant volna."
Kedves Polgármester úr!
Szíveskedjen egyszer álruhába bújva végigjárni ápolásra/kezelésre szorult betegként a bajai kórház összes osztályát, és akkor rájön arra, hogy reményeivel ellentétben sajnos ez az egészségügy már össze is roppant. Semmivel sem különb az intézményünk röntgenképe, mint a zsarnokság alatt haldokló társadalmunké, hiszen a nyomorgó körülmények éppen úgy megtalálható benne, mint minta gyanánt a relatíve fényűző körülmények.
Inkább lenne kórházunk minden egyes osztálya minőségében középszolid, de körülményeire tekintve az emberek alapigényeivel összhangban azok méltóságát tiszteletben tartó.
Eddig sem volt valami ej de nagy véleményem a bajai kórház minőségéről, de mától ennek mércéje a szememben egészen mélyre süllyedt.
Csak sajnálni tudom mindazokat a ritka és nagyszerű kivételeket, akik képesek orvosi - egyéb egészségügyi - hivatást gyakorolni számos, a kezében görcsösen iskolai végzettségét szorongató lélektelen szakmunkás között, hogy egy fedél alatt kénytelenek élni az intézmény mindenkori szégyenfoltjaival.
Idézek: "A gépen négy férfi és egy nő volt, közülük négyen súlyosan, egy személy könnyebben sérült meg. Az egyik sérült életvesztélyes állapotban van. A sérülteket három helikopter és mentőautók szállították a kaposvári, a zalaegerszegi és a pécsi kórházba."
Egészségügyünk úgy szar, amilyenné liberálbolsevik népírtóink tették, de íme két olyan kiragadott mondat, melyek miatt végtelen nyugalom kell, hogy megszállja háborgó lelkünket.
Szerintem Varga Jani barátom, egyik azon bajai víztorony környéki utca lakójaként, ahol a kórházba érkezők szertelen parkolási szokásai napi bosszúságokkal járnak, a legvérmesebb álmában sem gondolta volna, hogy javaslata megvalósításra kerül.
Ebben a rendeletekkel, szabályokkal, bürokratikus akadályokkal túldúsított világban üdítőleg hat, ahogy a Város megoldott egy olyan problémát, amit a kórház oldalszárnyi, azaz Pokorny utcai megközelítése okozott idáig.
Talán nagyobb elánnal kellene propagálni ezt a körülményt, akár még pár, regionális napilapban közölt hirdetés útján is, hiszen számtalan vidéki ember számára jelent ez nagy segítséget.
No de milyen mohó az ember: már csak a környéken keletkező terjedelmes "tavat" kéne valahogy kiküszöbölni, hevesebb esőzések idején.
Amikor ilyen esetek kerülnek a sztorivadász médiák rivalizálásának köszönhetően felszínre, hajlamos a nép azt hinni, hogy egyedi esetről van szó.
Egy francokat, hiszen az orvos is csak ember, azaz esetenként gyarló.
Ahogy gyarló az az autóbusz sofőr is az ismeretségi körömből, aki, ha szabadnapos, akkor szív, mint a homok, de van önkontrollja, és csak délután ötig, hogy legyen elég ideje a szervezetének kitisztulni a másnapi munkába állásig.
Egy beszélgetésünk során egy orvossal kapcsolatban bökte ki valaki, hogy az nem komplett, mire egy idősebb asszony a hallgatóságból közbeszólt, hogy az nem lehet, hiszen az orvosok azok mind épeszű okos emberek.
Ő nem ismerte azt a pszichiáter főorvost, aki naponta kétszer látogatott a lakása közelében található palackozott italok boltjába, hogy hogysem, sosem Coca Cola, vagy egyéb üdítő vásárlása miatt, hanem alkalmanként egy üveg Lánchíd konyak beszerzése végett. Hogy miért nem kettőt vitt egyszerre, egy utat megsprórolva magának - lám, a lélek titokzatossága -, ez hosszú évek óta rejtély előttem.
Általános meglepetést váltott ki ismerőseim köréből jó pár évvel ezelőtt, amikor egyik hozzátartozóm műtétjére várva, a majdani műtőorvost lecsekkoltam.
Leellenőriztem az életvitelét, informálódtam vele kapcsolatban: narkomániás-e, rendszeresen alkoholizál-e, rendezett-e a magánélete?
Igen, informálódtam, lévén szerettem volna megnyugtató módon elérni, hogy minél kisebb legyen a "balesetveszély" esélye.
Egyébként egy ilyen recesszió sújtotta országban, egy ilyen szétvert egészségügyű országban ma még inkább javasolni tudom mindenkinek, hogy végezzen kontrollt.
Végezzen, mert a győri eset nem csak Győrre jellemző, tartok tőle, hogy minden egyes napi problémákkal küszködő egészségügyi intézetben akadnak olyanok, akik a "maguk módján" próbálják oldani a feszültséget.
Te Magasságos: hány, de hány esetben leírtam én már azt, hogy békés időszakban zajló népirtás folyik nálunk.
Egy mesterien alattomos, módszeres népirtás, aminek minden bizonnyal megvannak, meglesznek a maga haszonélvezői.
Hiába, na, kell a hely az újaknak, hiszen egyre szűkebbnek bizonyul a ma még általunk lakott medence.
Akit néha a nép gyanútlanul, még "kedvesnővér" megszólítással is szokott illetni.
Így ő az éjszaka kellős közepén, az "ápolónő", a "kedvesnővér" a vízért könyörgő, műtét után lábadozó idős beteg asszonynak: "Én magamért élek, és nem magáért! Hétfőn is így kezdődött ..." - majd sarkonfordult és anélkül távozott, hogy megitatta volna megvetése magatehetetlen tárgyát.
Egy hasonló korú sorstársa kecmergett fel kínkeservesen, hogy segítségére legyen a magárahagyott hálótársának (köszönet érte).
Így, ebben a stílusban, egy előzmények miatt sértődött egészségügyi dolgozó!
Megismétlem: Én magamért élek, és nem magáért!
Mindez Baján, 2008-ban, városunk kórházában.
Nem és nem, nem vagyok hajlandó tovább tűrni!
Rövidesen visszatérek az esetre, előzményekkel és folytatással egyetemben.
A neves szakemberként két évtizede a békéscsabai kórházban dolgozó orvos elismerte a bűnösségét, amiért nem tanulmányozta át a beteg kórlapját. Az asszony belehalt a penicillin-injekcióba.
Nem jogerősen három évi próbaidőre felfüggesztett, másfél év fogházbüntetésre ítélték szerdán a Gyulai Városi Bíróságon dr. O. I.-t, a békéscsabai Réthy Pál Kórház szülész-nőgyógyászát. Tavaly júniusban egy nő belehalt a penicillin injekcióba.
Az orvossal 300 ezer forint pénzmellékbüntetésre is kiszabtak, amit napi 5 ezer forintjával fogházbüntetésre lehet váltani. A bíróság az orvos felelősségét állapította meg, aki azt el is ismerte a néhai K. I.-né halálban - írja a beol.hu.
A viziten az orvos K. I.-né esetében tavaly június 28-án a békéscsabai Réthy Pál Kórházban penicillin injekció beadása mellett döntött. Dr. O. I. nem ismerte meg az asszony kórlapját, így nem tudott gyógyszerérzékenységéről. K. I.-né rövid idő múlva meghalt a kórházban.
Dr. O. I. a haláleset óta nem dolgozik az osztályon, ellene fegyelmi eljárás folyik. Ez járhat azzal is, hogy munkahelyét elveszti - mondta az ítélet kihirdetésekor dr. Varga László bíró.
Az ügyész, a vádlott és védője 3 nap gondolkodási időt kért, így az ítélet nem jogerős.
Dr. O. I. - aki közel 20 éve elismert szakemberként dolgozik - a bíróságon elismerte bűnösségét. A bíróság a próbaidőre felfüggesztés mellett előzetes mentesítésben is részesítette.
Kapossyné dr. Czene Magdolna, a megyei bíróság büntetőkollégiumának vezetője elmondta az ítéletről: ha dr. O. I. három évig nem követ el szabadságvesztéssel járó bűncselekményt, nem kell letöltenie fogházbüntetését. Az előzetes mentesítés révén büntetett előéletűnek sem számít mindaddig - írja a beol.hu."
_______________________________
Egyik énem felteszi a kérdést, hogy nofene, felfüggesztett, háromszáz ...., létezik, hogy egy emberélet alig drágább valamivel, mint az én két cégem felszámolásakor kirótt büntetések együttese (naná, hogy könyvelői felelősség nuku, kizárólag csak te, te balek lehetsz mindenért a balhévívő)?
A másik énem pedig elmereng azon, vajon mi késztette arra az orvost, hogy elismerje bűnösségét? Valóban így vélekedik, vagy csak a jogi képviselője tanácsára tett ekként?
Bárhogy is van, azért azt talán ne veszítsük szem elől, hogy nem egy selejtessé vált lengőkarról van szó, nem egy leejtett vázáról, nem egy félreszabott ruhadarabról, hanem a pótolhatatlan emberéletről.
A figyelmetlenség egy ember halálát okozta. Ami normális körülmények között nem csak a hozzátartozók számára fájdalom, hanem a halál okozója számára is hatalmas lelki teher. Ami független a "balesetmentesen" eltöltött évek számától.
Meglátásom szerint ilyen és hasonló tragédiák után közel sem biztos, hogy szabad az orvost olyan kényes szakterületre engedni, ahol megismétlődhet a sajnálatos eset.
Mert ha, ne adj ég olyan típusról van szó, ki számára az orvosi pálya csak egy olyan szakma gyakorlása, mely az átlagosnál jobb bevételi forrást jelent számára (bizony a szülészeteket okkal tekinthetik ilyennek), és mondván, darab-darab, meg sem kottyan számára egy-két haláleset, azt alapból el kell hajtani haladék nélkül mindennemű orvosi tevékenységtől.
De ha ne adj sors, olyan ember esetében következik be olyasmi, ami visszafordíthatatlan következményekkel jár, aki hivatásnak tekinti az orvosi munkáját, annak esetleg meg kell hagyni a további esélyt a bizonyításra, legfeljebb az egészségügy olyan területén, ahol nem áll fönn a megismétlődés rizikófaktora.
Vajon miért nincs lehetőségünk naprakész információkhoz, aktuális tájékoztatásokhoz jutni a bajai kórház honlapján?
Továbbá vajon hová tűnhetett és miért, e honlap internetes fóruma?
A hivatkozása még mindig látható, de a mögöttes tartalom szőrén-szálán eltűnt (vagy süllyesztőben nyugszik).
Amennyiben az előző vezetés szüntette meg valamilyen ok miatt, akkor az új vezetés szíveskedjen mielőbb visszahelyezni mindazt, amire az abban résztvevők idejüket, energiájukat és pénzüket áldozták véleményük rögzítése során!
Annak okát sem tudnám elképzelni, hogy az új vezetés helyezte talonba, de amennyiben netán mégis így lenne, akkor nem ártana önkritikát gyakorolva visszaállítani az eredeti állapotot, és a továbbiak során is biztosítani a megszólalni szándékozók számára annak lehetőségét.
Az aktualizáláson túl, némi fejlesztés sem ártana ennek a honlapnak.
Legalább ennek, ha már a kórház egyes részei horrorisztikus állapotról tanúskodnak, elég ránézni a sebészeti szárny valamelyik emeletéről a kórbonctan épületére, és máris egy Drakula film díszlete jut eszünkbe, annak hátborzongató állapotáról.
Ez az állapot egyébként sajnos nem egyedi színfoltja, a bajai kórházi tömb összességének ...
Nagyon szeretnék bízni abban, hogy a várossal kapcsolatos internetes fórumok figyelői anélkül is megteszik a szükséges lépéseket, hogy ezeket a problémákat direkt névre címzetten megküldeném az arra illetékesek számára.
Becslések szerint több 100 millió forintos kárt okozhatott az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak három orvos és egy gyógyszerész, akik súlyos rákbetegek kemoterápiás gyógyszereivel üzleteltek, értesült a Népszabadság. Az ügyben a rendőrség nyomoz, az APEH pedig a feltűnően jól élő orvosoknál vagyonosodási vizsgálatot indított."
_________________
Nem világos előttem, hogy a kár okozójaként miért csak "három orvost és egy gyógyszerészt" emlegetnek, amikor nem kis szerepkörrel bír az orvos-látogató és annak kapcsolatvilága is.
E zavaros írásból a lényeg is is leszűrhető: orvosok és gyógyszerész(ek) bizniszelnek a társadalom, a beteg társadalom rovására.
Aki ismeri egy kicsinyt is ezt a társadalmat, mely hosszú évek óta csupán csak a világ banánköztársaságai egyikének tekibthető, nincs oka meglepődni, hiszen ezekben minden olyasmi megtörténhet, ami kultúrkörnyezetben súlyos következményekkel szokott járni, amennyiben egyáltalán mód nyílik a cselekmények megvalósítására.
Ma már frázisszerűen közismert: Magyarország a következmények nélküli országok egyike.
Naivabbak lehetnek meglepettek, de elég egy egyszerű kontrollt végezni, hogy kitűnjék, mennyire "a szabad lehetőségek országa" a miénk, nem kell nekünk óceánokon átkelni, hogy ez az érzés igaznak bizonyuljon.
Tekintsünk kiragadott példa okáért az újabb idők egyik, magas ára miatt relatíve népszerű vívmányára, ez pediglen a Viagra.
Mint a leírásban egyértelműen olvasható: csak orvosi rendelvényre és orvosi ellenőrzés mellett alkalmazható!
Olyannyira nem veszélytelen ennek a segédanyagnak a használata, hogy személyes ismeretségi körömből is tudok olyan önmagát örökifjúnak hívő hódítóról, ki a nála jóval ifjabb imádottjánál e szer segítségével igyekezett "lépést tartani az igényekkel", mígnem ez az igyekezet olyan mérvű túlzott igyekezetté nem vált, hogy váratlan halálát okozta.
Ergo: a Viagra nem veszélytelen!
És mégis!
Az nem kufárkodik ma Magyarországon vele, aki nem akar!
Íme, elég ha csak a GOOGLE keresőjébe ennyit írunk: eladó viagra.
És máris több ezer olyan kínálat terül elénk, melyek között ember legyen a talpán, aki el tud igazodni.
Sokakra valószínűleg nem hat újdonság varázsával, hogy Baján is úgy adják-veszik kézen-közön ezt a gyógyszert, mint ahogy piaci kofa a zellert szokta bejáratott standján.
Köztük egészségügyben dolgozó, vagy egészségügyhöz kötődő személyek is ...
Ugyanakkor a 'gurulóbutatömb' átmeneti uralkodása miatti sokk után nagyon jó lenne végre már, ha az időnkénti külcsíny változással párhuzamosan a belbecs is nívósabbá válna.
Ma sajnos a következőt vélem tapasztalni.
A magyar egészségügy olyan, amilyen, a bajai kórház kis híján olyan, amilyen ... volt.
Nem hallok és látok olyant, ami miatt okunk lenne felsóhajtani: na végre, erre a minőségi változásra várunk évtizedek óta.
Ma sajnos úgy tűnik, nem hogy bárminő változások lennének azok, aminek örülnünk kellene, hanem egyszerűen az a körülmény, hogy nagy baj esetén esetleg mégsem pusztulunk kivert kutyaként el. Valahogy úgy, hogy ne azon filozofálj jóember, hogyan viszonyulnak hozzád; hogy a sorodra mennyi időt kell várnod; hogy milyen költségekkel és meghurcoltatásokkal jár, mire valaki is kezelésbe vesz, hanem örülj annak, ha ezt a szörvájvölt úgy úszod meg, hogy egyáltalán életben maradsz.
Nekem számtalan ismerősöm van, és lekopogjam, általában sikerül "rugalmasan" megoldani, ha gond akad az egészséggel. De emellett látom azokat a szerencsétlen, estelen, tétova, magukra maradt embereket, akik csetlenek és botlanak, akik kevésbé képesek megfogalmazni jövetelük célját, akik kevésbé képesek megérteni a rezignált tájékoztatókat, egyszóval hiányzik a lélek, az empátia, hiányolom azt, hogy senki se felejtse el, honnan jött!
Mert ma mit hallunk, mit látunk.
A csapból is az folyik, ha nem tetszik itthon, menj tovább, boldogulj idegen földön. (Aki a helyedre jön, máris a küszöbön toporog ...)
A csapból is az folyik, hogy más országokban mennyivel jobban megbecsülik az egészségügyben dolgozókat, ápolótól orvosig bezárólag.
Nem tesz ezzel a média mást, mint hogy lovat tesz az itthon maradottak segge alá.
Nem tetszik a stílusom? Nem tetszenek a módszereim? Nem tetszik, hogy akadnak "elvárásaim"?
Örülj ember, hogy itt maradtam, hogy neked maradtam itt, hogy érted maradtam itt, és viseld türelmesen mindazt, ami evvel együtt jár! Örülj annak, hogy egyáltalán rádnézek, hogy megérintelek, hogy kezelésem alá veszlek! Örülj, hogy nekem köszönhetően lesz egy kis esélyed az életben maradásra.
A Gazdasági - és az Egészségügyi Bizottság kezdeményezésére bizalmi szavazást kezdeményeztek a bajai kórház főigazgatója, Dr. Sziegl Zsuzsannával szemben, minek következményeként leváltották tisztségéből.
A bajai kórház új vezetője Dr. Tóth Gábor lett.
Azt hiszem nem lesz irigylésre méltó helyzetben az főigazgató.
A kiemelt fővárosi kórház főorvosi értekezletére az egyik nagy hírű professzor tolószékben betolt két beteget. Rájuk mutatva azt mondta: "Miattad fognak meghalni, mert nem adhatunk nekik gyógyszert". Dr. Maróth Gáspár válságmenedzsernek ekkor kétszázra ugrott a vérnyomása. A professzor azonban folytatta. Nem hajlandó takarékoskodni a betegeken, mert esküt tett. A válságmenedzser azt felelte: "Orvos vagyok, én is a betegek szolgálatára esküdtem. Ennek megfelelően a következő hónaptól az ön fizetését is be fogjuk forgatni a gyógyszerkeretbe."
A párbeszédet dr. Keszthelyi Gyula háziorvos idézi a saját honlapján. Ennek állandó alcíme a következő: Belülről látom azt, amiről az újságok kívülről írnak. Van torzulás. Ezeket igyekezem korrigálni. Hogy mi a téma? A kórházak. A körzet. A rendelő. A bűzlő magyar egészségügy.
Néha nemcsak áttételesen kell érteni, hogy szaglik. Maradva a már megismert szereplőknél: Keszthelyi doktor - immár a kormányzati portálról idézve - az állampolgári jogok országos biztosához fordult nemrégiben, sérelmezve a felnőtt pelenkák felírásának megváltoztatott szabályait.
"A rendelkezések az orvosi szakma teljes vertikuma szerint egyértelműen betarthatatlanok. A betegek kiszolgáltatottságát nyomorult helyzetükben még az is fokozza, hogy kötszert csak sebeik lerajzolása vagy fényképezése után írhatunk nekik, ami adott esetben már gyakorlatilag a tömeges perverzió határát súroló fotók gyártására kényszerítené az orvosokat.
Az új rendelet szerint 18 éves kor felett kizárólag vizelet- és székletinkontinencia együttes fennállása esetén írható pelenka. Csak kétéves kortól, és napi 250 ml-es összvizeletvesztés felett. A rendelésnél figyelembe kell venni az inkontinencia súlyosságát, a napi kontrollálatlanul ürülő vizelet és széklet mennyiségét. Az egy kihordási idő alatt felírható mennyiség alapján számított, naponta felhasználható egyszer használatos pelenkabetétek vagy nadrágpelenkák összfelszívó-kapacitása legfeljebb annyi lehet, amennyi alkalmas a kontrollálatlanul ürülő napi vizelet- és/vagy székletmennyiség biztonságos felszívására."
A professzor és a válságmenedzser vitája, illetve a levél aláírása szerint szociális otthonban is dolgozó háziorvos beadványa jelzi, hogy az egészségügy és a pénz találkozása akár még reform nélkül is egészen eltérő módon érzékelhető a különböző szinteken. De mindenhol drámai helyzetek kísérik. A rendszeren belül vitázók azonban legalább megtalálják egymás tekintetét, meghallgatják a másikat. De a most folyó reformban konkrétan tárgyaló felek, a szakmai érdekképviseletek és a kormányzat már erre sem képes. Ettől a helyzet kezd tragikussá válni. Már, ha a jelenlegi vagy leendő betegek szempontjából nézzük.
Idetartozik még egy idézet, amelyben - az Élet és Irodalom hasábjain - Kiss József vezető egészségügyi közgazdász válaszol Ráday Eszter kérdésére.
"- Még egy feltűnő követelés a Magyar Orvosi Kamara tervezetéből (a jogállási törvényt illetően - NNP): tud arra valami elfogadható magyarázatot adni, miért kapja az orvos betegsége esetén - ezt követeli a MOK - minden más magyar munkavállalótól eltérően jövedelme száz százalékát, és miért járjon neki ingyengyógyszer?
- Ezzel most megfogott, ez a paragrafus nekem is föltűnt, bevallom, nem tudok a kérdésére válaszolni, magam nem tudnám mivel indokolni ezt a kiváltságot, de kíváncsian várom a kamara ezzel kapcsolatos érveit."
Valószínűleg hiába. Az orvostársadalom - különösen nyilvános reprezentációjában - önmaga diagnózisával egyelőre adós. Így most úgy fest, hogy a magyar egészségügyi reform az orvoslás szempontjából a lehető legrosszabb helyzetben indul. A kormányzat által gyógyítani kívánt óriási társadalmi korpusznak egyáltalán nincsen betegségtudata, sőt, inkább küldetéstudatosan tartaná fenn kritikus állapotát. A másik fél, a politika pedig válaszként megpróbálja vagy öntudatvesztéses állapotba hozni a pácienst - például szakmai kamaráik elgyengítésével -, vagy csak egyszerűen nem vesz tudomást arról, amit azok mondanak. Hiszen a jó szándék szikráját sem találja bennük. Így viszont nincs is fék a reformgépezeten. Nincs olyan területe a magyar egészségügynek, amelynek ne kellene szembenéznie egészen radikális változásokkal.
A helyzet szinte kezelhetetlenül stresszeli mindkét felet. És nem azért, mert hisztériára hajlamosak.
A legkevesebb, hogy majd' egy évszázad dermedtségét kellene áttörni néhány hónap alatt.
"Ahogy a szellemi életben nem tűrte az orvos semmiféle kijelentett dogmának a fékező korlátját, éppen úgy a cselekvésben is, természetesen az ország törvényes korlátai között, a teljes szabadságot óhajtotta. Az orvosnak minden reglementáció béklyó volt, amitől szabadulni akar. Ez így volt a múltban. Ám új idők jöttek, új ideológia szorítja ki a régit, új fogalmak keletkeznek, s az új társadalmi életben más az orvosok elhelyezkedése is. A mai társadalmi rendszer gyökeres változásaiba a régi orvosok már nem tudnak beletörődni, csak úgy magukban botránkoznak vagy sajnálkoznak." Fáy Aladár a Budapesti Orvosok Szövetségének elnökeként került ilyen melankólikus hangulatba 1930-ban, nem gondolva, mennyire maradandó a helyzetleírása. Az orvosok közt ma sem lehet megvetendőbb szót találni az új idők emberét jelképező menedzsernél, főként pedig a pénzembernél. Ennél ők feljebb vannak. Eközben évente Magyarországon elköltenek mintegy 1500 milliárd forint közpénzt. Gyógyszert írnak, táppénzt kérnek, rokkantosítanak, vizsgálatokat kérnek, operálnak... És mindebbe nem volna szabad beleszólnia senkinek, mert a gyógyítás szabadsága ezt nem engedi. Legfeljebb ők egymás közt intézik ezeket az ügyeket is. Most azonban szót kért a kormányzat. Kicsit talán hosszú mondatot mond persze. Egyelőre azonban csak az ordítozás hallatszik. A műtőasztalra kiterített betegek feje fölött. Persze jó esetben arról is, hogy miért van az, hogy a világon sehol nem műtenek annyit, mint nálunk. Meglehet, ügyesen, felkészülten. És persze az orvosoknak is az operáció éri meg. Viszont rajtuk kívül az esetek egy nagy részében senki másnak.
Az igazságtalanság veszélye fenyeget, persze: mert a jó szándék vezeti őket nyilván - legtöbbször. Már az alaphelyzet is kritikus azonban.
Marc J. Roberts professzor (Harvard School of Public Health, Boston) Magyarországon járva nemrég azt nyilatkozta: most próbálják csak kezelni Amerikában is azt az óriási ellentmondást, hogy az orvosok, akik az egészségügyi rendszert mozgatják, nem tudják, hogy menynyibe kerül mindaz, amit rendelnek. Fogalmuk sincs azokról az egyre gigantikusabb összegekről, amelyeket megmozgatnak. Ezért egyrészt ők az Egyesült Államokban most kezdenek olyan rezidensképzési programokba, amelyek megtanítják az orvosoknak, hogy mivel jár közgazdasági oldalról mindaz, amit ők a diagnózis felállítása és a terápia rendelése kapcsán tesznek, másrészt már attól is sokat várnak, hogy például arra az űrlapra, amelyen az orvos megrendel adott esetben egy laboratóriumi vizsgálatot, rányomtatnak egy árbokszot. Legalább lássák, mennyit költöttek.
Ahogy - tegyük hozzá - a mi egészségügyi átalakításunk során bevezetett kórházi számlaadási kötelezettségnek is az adná az erejét, ha nemcsak a beteg, de az orvos is átböngészné a nyugtát.
A meggyőző amerikai példa ellenére sem szabad azonban hinnünk a még oly látványos tüneteknek. A felszínen persze a pénzről, és megint a pénzről van szó. Már-már groteszk módon. A francia Le Figaro-ban jelent meg nemrég egy karikatúra az (ott is folyó) egészségügyi reformról: rengeteg zöldköpenyes orvos állja körül a pompásan berendezett helyiségben a műtőasztalt. Operálják a ráhordott irdatlan halom pénzt.
De tényleg nem csak erről van szó. Nálunk végképp nem. Az orvosok és a betegek, illetve az egészségüket őrzők, illetve a társadalom és a gyógyítás világa közötti kapcsolatoknak kellene változniuk. Egyenrangú felek közötti viszonnyá. Jelenleg az orvostársadalom is társadalom felettinek érzi magát, s gyakran a politika is. De ettől még nem találkoznak egymással.
És nemcsak azért, mert a civil világ képtelen kezelni az árrobbanást, amit a gyógyszergyáraktól és az orvosiműszeripartól fűtve az egészségügy produkált. Miközben rengeteg hasznot hajt a szenvedő emberiségnek is. A kérdés az, hogy mindez arányban van-e a külvilág által hozott áldozatokkal. S hogy hajlandó-e az orvoslás világa respektálni a civilek földhöz ragadási kényszereit.
Ismert tétel ebben az ágazatban, hogy egy bizonyos ponton túl hiába a hozzáadott tőke, nem jelentkezik haszon. Kétszer annyi pénztől nem gyógyul meg kétszer annyi ember. Másféle források viszont bőségesen megnyithatók még a gyógyulás javára. Ahogy mélységesen elkoptatott már az a tétel is, amely szerint a szomorúságos magyar testi és lelki állapotok gyógyszerekkel kezelhetők ugyan, de nem gyógyíthatók meg. Ugyanez igaz az egészségügyre és az ő szeretett gyógyszerére, a pénzre. Talán meggyőzőbb lesz azonban, ha előbb nem hazai példát idézek (Kopp Máriától).
A 70-es években a litván férfiak szív-érrendszeri halálozási mutatói nem voltak rosszabbak a svédekéinél, ma ugyanebben a kategóriában a halálozási arányuk ötször magasabb, mint a svédeké. Linköping és Vilnius középkorú férfilakosságában végeztek reprezentatív mintán igen alapos orvosi, pszichológiai vizsgálatot. Azt tapasztalták, hogy a szív-érrendszeri betegségek hagyományos rizikófaktorai nem mutatnak rosszabb jellemzőket.
Szignifikáns különbséget találtak azonban pszichológiai jellemzők mentén: a vilniusi férfiak lényegesen depressziósabbak, sokkal inkább érzik úgy, hogy nehéz helyzetben nem számíthatnak mások segítségére, és sokkal inkább jellemzi őket a krónikus stresszállapot, a vitális kimerültség állapota. Önmagában a stresszhelyzetek nem károsítják az egészséget, ha úgy érezzük, eredményesen tudunk megküzdeni a nehézségekkel, sőt ez a fejlődés, a sikerélmény alapja.
Akkor van a baj, ha a stressz kiváltó okával szemben tehetetlennek érezzük magunkat.
A svéd-litván példában a baltiak hibátlanul behelyettesíthetők a magyarokkal, a svédek egy sor más régi uniós országgal. Ezzel nem okozok meglepetést senkinek. Azt gondolom azonban, hogy a középkorú magyar férfiak felcserélhetők a magyar egészségüggyel, de a politikával is. A két fél közötti viszonnyal pedig végképp.
Hadd idézzem vissza az előbbi bekezdésből a depresszió leírását: úgy érzik, nehéz helyzetben nem számíthatnak mások segítségére. A nehéz helyzet sem az egészségügytől, sem az ezzel foglalkozó politikától nem vitatható el. És ahogy a dolgok haladnak, a depresszió is egyre kevésbé. Mind nyilvánvalóbb, hogy egyáltalán nem számíthatnak egymásra a felek abban a stresszhelyzetben, amely a világ könnyebben kezelhető részén is nagy megpróbáltatások elé állítja az érintetteket. (Vagyis háborúzik egymással mindenhol az orvosok világa és az adófizetők pénzét kezelő kormányzat.) Nálunk annyival súlyosabb a helyzet, hogy a szocializmus gyakran pazarlásba forduló nyomorúsága, szigetszerű fejlődő rezervátumaival zsilipelés nélkül ömlött át az új rendszerbe. Ráadásul a meghatározó orvosok jó része a hálapénzrendszer, és a társadalmi tőkefelhalmozás hasznait szedve éppen az ellenőrizhetetlen állapotok fenntartásában érdekeltek. Talán maguk sem tudják, mennyire. Hogy merre is vezet a jó szándékaikkal kikövezett út. A politika eddig vagy kapitulált a modern társadalomszervezés minden elemét magáról levető eme hatalmas rendszer ereje előtt, vagy mint most, a depressziós szakasz túloldalán, mániás erővel ugrik neki az egésznek.
Mindkét fél stresszként éli át a másik létezését.
Az orvosod szemében az állam verőlegénye vagy, az állam szemében pedig a korrupt orvosi szakma lobbistája - mondja egy kórházmenedzser.
A páciensnek pedig az az érzése, mindez nem történhetne meg vele, ha azok, akikre a sorsát bízta, szóba állnának egymással. Ennek hiányában csak a kölcsönös és lassan pusztító depresszió vár egészségügyre, politikára és ügyfeleikre egyaránt.
Természetesen attól, hogy egy tatabányai gyermekoros vérfertőző életmódot folytatott, az még nem tekinthető orvos-ügynek, de az, hogy ez az orvos, amikor totálisan borult a bili ügyében, és emiatt - mint hírlik - "elment huzamos ideig tartó betegállományba", bizony már a magyar egészségügy sajátossága.
Lévén, ezt a bűnözői szféra nem oroskörből származó tagjai, aligha tehetnék meg ilyen előrelátó módon, ehhez bizony bizonyos értelemben vett cinkosságot vállaló orvoskollegáris segítség szükségeltetik.
A sikkasztó postás, az ittasan balesetet okozó vasutas, a randalírozó rakodómunkás (hacsak nem tejelne, mint egy szoptatós dada), nem valószínű, hogy képes lenne hirtelen olyan súlyosan lebetegedni, hogy hosszú hónapokig "gyógykezelésben" részesüljön.
Az anyám nyugdíja: ......., hadd ne mondjam ki konkrétan mennyi (öt számjegyű annak is a középmezőnyéből), maradjunk annyiban, felettébb méltatlanul kevés ahhoz mérten, hogy az életét annak rendje szerint szorgalmasan végigdolgozta!
Igen, tudom, hogy több millió olyan polgára van banánköztársaságunknak, kik hasonló cipőben járnak.
Így viszont még inkább: azok szoruljanak a legsúlyosabb betegségek legdrágább gyógyszereire, akik ezt a rettenetesen mély társadalmi szakadékot előidézték!
Mocskos és gyalázatos játékot űz velünk a politika, tőlem dumálhat csűrve és csavarva a történések köré vonva bárki amit akar, számomra az ilyen mondatok az egyértelműek és sokkolók: "kilátásba helyezték a gyógyszergyártók, hogy kivonják a forgalomból az olcsóbb gyógyszereket a hasonló hatékonyságúak választékából"!
És ebbe nem azok fognak belepusztulni, akik a bajt hozzák a fejünkre, hanem mi, a mindenkori szenvedő alanyai, mindenkori játékszerei olyan hatalmasságoknak, kik szemében annyit számítunk, mint egy fűben lapuló rakás szar :(.
A bulvársajtó olyan, amilyen, de most egy ilyen forrásból idézem, az intenzív osztályon fekvő Rubint Réka kapcsán a következő sorokat:
"Norbi nem érti, miért kellett a feleségét magánkórházba vinnie, hogy megmentsék az életét. Hiszen sok millió emberhez hasonlóan ők is sok százezer forint járulékot fizetnek a társadalombiztosításnak..."
Én azt hiszem, nem csak a Norbi nem érti mindazt, amit százezrek, milliók nem értenek már évtizedek óta ebben az országban :(((.....
Mely országból épeszű orvos különösebb hezitálás nélkül mielőbb odébb áll.
Saját két szép zöld szememmel láttam a bajai kórház igazgató-asszonyát a legutóbbi testületi ülésen, miként utasította rendre a kórházzal kapcsolatos "rémhírkeltő" képviselőtársait.
Oszt mit hallok e percekben a Bajai TV stúdiójából?
Helyi bombát robbantott az MDF (lám, nem mindenki követi a dávidi trendit), Fábián Sándor, Menczer György, és Kovács István térátadó ünnepi hangulatot rontó módon jelentette be a hírt: a bajai kórház két hét múlva, kereken 150 dolgozóját fogja elbocsátani!
Igen, ahogy kedves régi barátom, Fábián Sanyi fogalmaz: nem lehet véletlen a bajai Szentháromság tér "felújítását" követő ünnepélyes átadása időzítése a kampányidőszak utolsó napjára (azaz szoclib kampánybuli - ez már az én fogalmazásom).
Ej, Sanyikám, emlékszel-e még, amikor megszólítván téged hiúsítottam meg azt a mocskos konspirációt (akkor te voltál egyik alpolgármester), ami a te személyed felhasználása mellett irányult Márfai Péter ellen? Na, azóta vagyok én a "szervezők" előtt feketeseggű, azóta tart lényegében mindaz, ami internetes fórumokon egyesek részéről ellenem folyt/folyik (lásd a halott baja.hu fórum példáját).
Nem tehetek róla, te is és a Péter is túl régi barátok vagytok ahhoz, hogy a szemét politika ne lehessen veletek kapcsolatban befolyásoló tényező személyem vonatkozásában.
Áhh, elkanyarodtam, ez már itt témaidegen, lényeg a lényeg, ha a kórház körül úgy lesz minden, ahogy ma este rendkívüli felhívástokban állítottátok, akkor ismét nagy trauma fog érni sok embert és környezetét.
Igen, erről e helyzetről - ahogy mondottátok - illett volna szólnia úgy Széll Péternek, mint az igazgató-asszonynak. És ahogy Menczer Gyuri pedzette, ez még csak a kezdet ...
És ami még riasztóbb, valamilyen kórházprivatizációt is elkezdtetek emlegetni, na ha valami, akkor ez még hiányzik a népek kedélyállapotához.
De ehhez a kapok-adom, kérem (elvárom)-kínálom dologhoz nagyban hozzájárul a kezeltek körében dívó trendi is, amit tetéz az egymással folyó versengés is, ki ad többet mondjuk a szülésznek. Egymást túllicitálva adni például a szülést segítő orvosnak, ami ma már vidéken is egy-egy sztárdoki esetében 80-100000 forintokra rúg. Közel sem agyok biztos abban, hogy ezt kérik. Na jó, sugalltatni is lehet a kismamának. Mintha bábák idejében nem szültek volna egészséges lurkókat az asszonyok.
Fölösleges műtétekre utalta be pácienseit, amikért ráadásul százezreket kért el dr. V. Attila, a Nyírő Gyula Kórház egyik szülésze - legalábbis páciensei szerint. Az ügyben a Népszabadság értesülései szerint a rendőrség és az Országos Egészségügyi Pénztár is vizsgálódik.
Feljelentették a Nyírő Gyula Kórház egyik szülészét volt páciensei. A betegek szerint dr. V. Attila fölösleges műtéteket akart végrehajtani rajtuk és pénzt is kért az operációkért, amiket elvileg az egészségpénztár is finanszíroz, írja a szombati Népszabadság.
Hiányzott a kölcsönös bizalom
N. Tibor, az egyik páciens férje szerint V. a magánrendelőjében végzett ultrahangos vizsgálat után négy mióma eltávolítását javasolta műtéti úton, amiért 150 000 forintot kért. Ám amikor a műtét előtt a házaspár kézhez kapta az ultrahangos felvételeket, azokon egy másik asszony neve szerepelt. Állításuk szerint az orvos ekkor a "kölcsönös bizalom hiányára" hivatkozva visszalépett N. Tiborné kezelésétől, írja a Népszabadság.
A lap értesülései szerint N.-éken kívül még három asszony jelentette fel V. Attilát. Egyikük vádjai szerint az orvos 150-200 000 forintot kért egy műtétért, - mondván, azt az egészségbiztosító nem támogatja - amit további 50-100 000 forinttal kellett volna megfejelni, mert egy német szakorvos is jelen lett volna.
Pénzért szakértett az ingyenes segítség?
A Nyírő Gyula Kórház és a német állampolgárságú orvos, K. Ottó között létrejött szerződés szerint azonban a doktor díjazás nélkül vállalta a szakmai munkát. Ráadásul a műtéteket az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatai alapján a tb-kasszából is finanszírozták. Az OEP a hivatalos vizsgálat lezárulta után a rendőrséghez fordult..
A Nyírő Gyula Kórház nem tudta megerősíteni az OEP vizsgálatáról szóló értesüléseket a Népszabadságnak. Annyit nyilatkoztak, hogy a kórháznak bizonyosan nem származott extra bevétele V. tevékenységéből. Az orvos a hónap elején mindenesetre közös megeggyezéssel távozott a kórház meddőségi centrumának éléről. V. Attila a kórházigazgató utasítására hivatkozva nem kívánt nyilatkozni a lapnak."
Azért az igencsak lehangoló, hogy ami éveken át csak suttogóhír, az idővel rendre igaznak bizonyul.
Ugyanis mindezt kizárt, hogy ne ismerték volna eddig is igen széles körben, csak éppen bizonyára meg volt az oka annak is, hogy eddig megtűrt volt a jelenség, mint ahogy annak is, hogy most hirtelenjében lecsapott a ménkű.
Imádnivalók az ilyen lájtos megállapítások: "felmerült a pénzkezelési szabálytalanságok gyanúja is, de a feljelentést elsősorban az adminisztratív szabályok vélhető megsértése miatt tették."
Ugye mondani sem kell, milyen hatalmas üzlet a fekete szervkereskedelem, ahogy ahhoz sem kell túl nagy fantázia, hogy a "kipattant ügy" annak rendje szerint el lesz síkálva.
Végtelenül sajnálom, hogy a bajai kórház főigazgatója jelzése ellenére mégsem jelent meg e fórumon, lévén, ha itt lenne, direkt neki tehetném fel kérdésemet.
Így csak olyan félig-meddig költőire kényszerülök kerekíteni.
Tisztelt Főigazgató Asszony!
Vajon mi lehet az oka annak, hogy egy munkehelyi baleset következtében könyöktörést szenvedett életerős férfi, e problémájából fakadóan bajai kórházunk kezeltjeként elhalálozzék?
Hivatalból indult-e vizsgálat az ügyben?
Ha indult, közzé kívánják-e tenni annak eredményét, le kívánják-e vonni a konzekvenciát?
