Keresés

Részletes keresés

k2k Creative Commons License 2008.02.07 0 0 226
Jajj nem láttam semmi olyat, amivel ne segitettél volna én megbántódtam...
Előzmény: tumormarker (225)
tumormarker Creative Commons License 2008.02.06 0 0 225

Az aggódás, a támogatás, és amiket felsoroltál, nem azonos azzal amiről én beszéltem.

Mindössze segíteni szerettem volna. Sajnálom.

 

Ne haragudjatok...

 

Miért haragudnánk? Mi csupán tanácsot tudunk adni, de a döntést mindenkinek magának kell meghozni. 

Sok-sok erőt kívánok anyukádnak a gyógyuláshoz.

Előzmény: k2k (224)
k2k Creative Commons License 2008.02.06 0 0 224

Tudom, tudom, tudom...

alapjában optimista vagyok, a Reményt mi adtuk eddig is anyukámnak, csak, most mégjobban le vagyunk keseredve.

Tudja és érzi,hogy mellette vagyunk,

tudja és érzi,hogy egyformán aggódunk érte,

tudja és érzi,hogy nem a statisztikából élünk,

tudja és érzi,hogy minden percen támogatjuk, 

tudja és érzi,hogy nagyszerű asszony.

sosem sajnáltuk, erősek és kemények voltunk, de a szíve szakadt meg műtét után az intenzívre beérve, normális vérnyomással látva anyukámat, majd mikor a kezét megfogtam 185/100-ra emelkedett...

Az viszont nem tudja,hogy minden nap attól a telefonhávástól félek, hogy újra gond van...

Ne haragudjatok...

 

Előzmény: tumormarker (223)
tumormarker Creative Commons License 2008.02.05 0 0 223

Elsőként azt tanácsolnám, hogy az un. túlélési statisztikákat és hasonló marhaságokat gyorsan felejtsd el!

A legtöbbet akkor tudsz segíteni anyukádnak, ha reményt adsz neki, hogy bízni tudjon önmagában és abban, hogy meg lehet gyógyulni. Sok-sok pozitív példát kell felmutatni, itt a neten is találsz sokat, főleg, ha tudsz angolul, mert számos példa van a világban arra, hogy nagyon kemény végstádiumból jöttek ki emberek.

Annál rosszabb viszont nincs egy beteg számára, ha mindenki szemében a sajnálatot, a lemondást látja (orvosokéban, hozzátartozókéban egyaránt).

Nem véletlen a mondás, "a remény hal meg utoljára". De ha az embertől ezt még azelőtt elveszik, hogy meghalt volna, akkor bizony sok jóra tényleg nem lehet számítani.

 

Gondolj bele abba, hogy még senki sem nyert úgy például úszó VB-t, hogy előtte mindenki azt mondta neki: "nem fog sikerülni, nincs esélyed", és ezt el is hitte a verseny előtt!! Akiből kiűzik a reményt és a kitartást azzal a szöveggel, hogy biztosan jön az elkerülhetetlen vég, annak valóban nagyon nehéz dolga lesz, és főleg a félelmei, a rettegése miatt.

A sajnálkozásnál rosszabb terápia pedig nem létezik!!!!!!!

Egy betegnek nem együttérzés kell, hanem remény. 

Azt kell megmutatni, hogy van kiút, és hogy ez a betegség sem feltétlen halálos, akárki, akármit mond!

Ez nem mond ellent az orvosi terápiáknak, maximum annyiban, hogy aki így dönt, az nem hajlandó töbé befogadni a tudománytalan szövegelést a biztos végről. 

És ha netán  mégsem sikerülne anyukádnak, hidd el, annál jobbat, mint hogy reményt adsz neki, nem nagyon tehetnél. Mert megszépíted, megkönnyíted az életét azáltal, hogy a borzalmas rettegését lecsökkented. Annál nagyobb erőt semmi nem ad, mint amikor a szeretteinken azt látjuk, hogy bíznak bennünk, szükségük van ránk, és hisznek a gyógyulásunkban.

 

Magamról annyit, hogy közel 3éve sajnos szintén zenész. ;-)

Előzmény: k2k (220)
Hormonka Creative Commons License 2008.02.05 0 0 222
Anyukámban sajnos egy szintén olyan betegségben szenvedő beteg törte össze a reményt :( Nevetve ment, hogy megmondja anyunak elhunyt a legjobb barátnője, aki szinten ugyanabban a bajban szenvedett, mint ők. Anyunak akkor megszakadt a szíve... többet nem beszélt, aztán este egy könnycseppel a szemében távozott...

Fontos a remény, a szeretettel együtt a leghatalmasabb erő a világon.

Hormonka Creative Commons License 2008.02.05 0 0 221
Kedves K2K!

Megértem, hogy el vagy keseredve, de anyukád egy erős nő lehet, hogy ilyen kitartóan küzd. Reméljük az idegsebész a lehető legtovább hosszított az eljárással. Kívánom, hogy benned is legyen erő, kitartás! Bárhogy is alakul hidd el anyukád tudja, hogy szereted akár az ágyánál virrasztasz vagy akár távol vívódsz, neki most ez az egyik legfontosabb. Pontosan tudom min mész át, én anyukámat sajnos elvesztettem egy gyógyíthatatlan hematológiai betegségben, de tudnod kell az anyukám éveket élt, pedig a leletei alapján jó esetben is csak 1-2 hetet jósoltak neki az orvosok, ráadásul éveig szenvedett már mire egy csoda folytán a diagnózishoz jutott, aztán csak lesték a dokik, hogy túlélte a terápiákat. Anyukám egész életében boldogtalan volt, szörnyű családi háttere volt. A betegsége során mégis megtalálta az igazi szerelmet, és Isten szeretetét, rájött arra amit addig nem tudott, hogy erős és kitartó. Az ember addig él amíg remél, meg addig ameddig szeretik.

Bizom benne, hogy a lehető legjobbra fordulnak a dolgok és sokáig köztünk lesz az anyukád! Bármi is történik Te ne add fel, ő sem teszi. Légy erős! Az erő veled van, illetve benned.

Előzmény: k2k (220)
k2k Creative Commons License 2008.02.05 0 0 220
Ne haragudj, de nagyon el vagyok keseredve!
Nem azon,amit irtál, hanem azon,hogy az anyukámnak, mint otram 3. rosszindulatú daganat.
Az az orvos aki mütötte a Honvédban, azt mondta, hosszitani tudja az életét, lehet, hogy 2 évvel lehet, hogy 20-al.
Komolyan előző két tumor után nem voltam ennyire letörve, de most...minden "nyavalyát" elolvasok.

Talán az a segitség,hogy nem vagyok tul közel és nem látja,hogy vivódom...
Előzmény: Hormonka (215)
Hormonka Creative Commons License 2008.02.05 0 0 219
más
Hormonka Creative Commons License 2008.02.05 0 0 218
Szia tumormarker!

Kezdjük ott, hogy a hálapénz egy nagy csacsiság. A beteg azt hiszi jobban figyelnek rá ha ad, ami nem igaz. Ha valaki lelkiismeretlen a világ összes kincsét és pénzét neki adhatod nem fog változtatni a mentalitásán. Mi kényeztettük el az orvosokat, a beteg viszi a vastag borítékot... És persze ha a doki elfogadja az is baj, ha nem az is. Mert bizony az utóbbiért is meg tud haragudni egy beteg, láttam már olyat. Pénzért vehetsz gyógyszert, szexet, de szerelmet vagy egészséget nem...

Igenis hiszek az orvosokban, nem mindegyikben, de az általam megbizhatónak ítéltekben igen. Egy jóindulatú, de nagy agydaganat műtéte után vagyok két évvel és jól vagyok, a műtét óta van élhető életem ha hiszed ha nem. Olyannyira, hogy ősszel már leszázalékolni sem kellett engem. Igaz voltak egészségügyi panaszaim, de kiderült azt teljesen más megbetegedés okozta, amióta azt is kezelik nincs bajom. Én tudom milyen 24 éven keresztül úgy élni, hogy naponta hőhullámok kínozzák az embert, nem tudtam rendesen közlekedni, sminkelni, probléma volt az öltözködés. A boltban jöttek utánam az eladók, az utcán idegenek leszólítottak gyakran, mert az hitték összeesem. A tanulmányaimat is késve tudtam befejezni. Ma már 27 vagyok és több orvos is akad aki szó szerint megmentette az életemet. Olyanokról is regélhetnék akikben alaposan csalódtam. Az orvosok is csak emberek van köztük mindenféle, és a betegek természete is különböző ugyanazt a szakszerű ellátást van aki kiválónak véli, már meg morog érte, mert mufurc.

tumormarker Creative Commons License 2008.02.05 0 0 217

Hálapénzt meg nem szokott tarifaként kérni normális orvos, a beteg vagy a hozzátartozók tukmálják rá.

 

Én is megértem az elfogultságodat, de ezen kijelentésed alapján azt gondolom,  hogy te is meglehetősen erős torzító szűrőn keresztül szemléled a kérdést. Olyan természetesen nincs, hogy hálapénzt azért fogadnak el, mert a "beteg tukmálja". Ahhoz, hogy az célba érjen, két ember kell. Ha nekem a lelkiismeret azt diktálja, hogy nem jár hálapénz mert nem tudtam segíteni a páciensen, akkor nem fogadom el, hiába tukmálja a beteg.

  

Ami még reményünk lehet, hogy döbbenetesen gyorsan fejlődik az orvostudomány

 

Most erre csak azért nem adok neked linkeket (tájékozódásképpen), mert nem akarom a hitedet lerombolni. Ha bízni tudsz bennük, tedd azt. A lényeg, hogy legyen életcélod, és ne félj a betegségtől.

 

Jobbulást!

Előzmény: Hormonka (212)
Hormonka Creative Commons License 2008.02.05 0 0 216
Az OITI-ben több kedves idős hölggyel is beszélgettem már akik érett koruk ellenére rosszindulatú daganattal voltak műtve évekkel ezelőtt és kontrollra járnak vissza. Vannak pozitív példák is, csak nem mindegy melyik agydaganat fajtáról beszélünk illetve fontosak az előbb felsorolt szempontok is.
Hormonka Creative Commons License 2008.02.05 0 0 215
Kedves K2K!

Nem,nem,nem! Kérlek ne vonjad le ezt a következtetést!

Agydaganat kapcsán nagyon számít, hogy jó vagy rosszindulatú-e az elváltozás, mekkora kiterjedésű, az agy melyik részén helyezkedik el, mennyire van agyi erektől, más daganat áttéte-e stb. Ezek alapján az esetek elég egyediek. Nincs mindenki halálra ítélve! Erről szó sincs. Idegsebész pontos információkat tud adni a daganat kapcsán és az esetleges kezelési módokról. Ma már egyre jobban gyógyíthatóak ezen megbetegedések, bár sajnos még nem menthető meg mindenki. Van ilyen is olyan is. Én csak annak adtam hangot, hogy idővel reményeim szerint minél kevesebb menthetetlen ember lesz. A Gamma-kés, és az az eljárás amit itt a Gyógyhír műsor kapcsán belinkelt valaki igértesnek tűnik, sokat fejlődött az orvoslás.

Egyébként jómagam rendszeresen szedek C-vitamint. ( Rosszindulatú elváltozás esetén napi 1000 mg ajánlott, de több nem. ) A C-vitamin a szervezet számos pontján hatékony, így az agy tanulási részén is és az agyalapi mirigy is sokat tárol belőle. Tanácsos is szedni, mert a tengerimalacon kívül az emberi test sem tudja önmagától előállítani ezt a fontos vitamint,és rákellenes hatását is több kutatás igazolja. E-vitaminnal szedve a Johns Hopkins University orvosai szerint az altzheimer-kór megelőzésében is fontos szerepe van.
k2k Creative Commons License 2008.02.05 0 0 214

Jól értelmeszem amiről irtok??

Nem gyógyitható az agydaganatos beteg??

Élethosszitó mütét csak??

Még akkoris, ha eltávolitják??

azt olvastam,hogy az agydaganatnak nincs áttéte, viszont ő áttét lehet.

Csak ezért nem gyógyitható?

Vagy mindneképpen agydaganatba hal bele a "beteg"?

Előzmény: Hormonka (212)
Hormonka Creative Commons License 2008.02.05 0 0 213
Ami még reményünk lehet, hogy döbbenetesen gyorsan fejlődik az orvostudomány az idegsebészet terén és reméljük a jövőben a központi idegrendszer rosszindulatú daganatait mégjobban orvosolhatják és mégkevesebb értékes embert kell elveszítenünk miattuk.
Hormonka Creative Commons License 2008.02.05 0 0 212
Szia!

Én csak azt tudom velem és a betegség miatt megismert barátnőimmel milyen illetve milyen volt Czirják professzor. Ez alapján saját tapasztalatom szerint állítom, hogy emberséges. Az említett szülő eleve a tragédia miatt sokhatás alatt van ezt erősen számítsuk bele a történtekbe és azért a fia hónapokkal túlélte a műtétet. Tehát az órákig tartó beavatkozás nem volt sikertelen, egy élethosszító eljárás volt. Hálapénzt meg nem szokott tarifaként kérni normális orvos, a beteg vagy a hozzátartozók tukmálják rá. XY nem Isten, hogy bármi alapján megmondja meddig élhetett volna a fia, azt csak az Úr tudja. A műtéti papír aláírásával mindenki vállalja a felelősséget, vállalta a fia is. Tudom, hogy Czirják professzor megmondja a rossz híreket is, az évek során a várakozások alkalmával láttam embereket sírva kijönni tőle. Azt hiszem a fiúnak minden pontos információja megvolt az üggyel kapcsolatban mielőtt aláírta a műtéti papírt. A professzor a legvégső esetben operál, én csak tudom nekem jó egy évet hagyott a gyógyszernek, aminek köszönhetően csökkent a műtétem kockázata, amikor operált már MR(I) mutatta, hogy nem reagáltam a tablettákra. Mindettől függetlenül tényleg sajnálom a történteket.

Van egy ismerősöm akinek a kislányát egy másik OITI-s orvos műtötte évekkel ezelőtt. Az operáció előtt megmondta, hogy a műtét nem gyógyít csak a kislány életét hosszabbítja. Sajnos a kislány a műtét után sokkal el is távozott. Az ismerősöm mindig hangsúlyozza, hogy a lánya mentehetetlen, nagy agytörzsi daganattal szenvedett, máshol vállalni sem merték az operációt, ő sajátkezűleg írta alá a papírt, de mély ellenszenvvel beszél a professzorról, hisz a lánya meghalt. Sajnos ilyen tragédiáknál a mély szülői fájdalom torzít a helyzeten. Minden szülő szíve összeszorul és reméli utólag ha nincs a beavatkozás tovább élhetett volna a gyermeke, de sajnos ezt igazából nem tudni... Lehet, hogy beavatkazás nélkül hamarabb elmegy, vagy amíg él több kíntól szenved a beteg. Fájdalom, de az ilyen súlyos betegek sokat szenvednek és csak az lehet az egyetlen vigasz, hogy többet már nem szenved és amíg élt igyekeztünk megbecsülni, szeretetben élni velük, hogy köztünk lehetett. Az egyiptomiak hite szerint addig él valaki amíg hangosan vagy csendben kimondják a nevét, ameddig emlékszünk rá, mert addig a szívünkben él.
tumormarker Creative Commons License 2008.02.04 0 0 211

Nem szeretnék belekotyogni, de szvsz mindenkinek joga van leírni a véleményét. Neked éppúgy a pozitív tapasztalataidat, mint másnak a negatívat.

Értelmes ember pedig képes elfogadni, hogy az általa tapasztaltak nem feltétlen érvényesek másokra is.

 

A másik amit szerintem erősen keversz ennél a kérdésnél, az a szakmai tudás, valamint az emberi természet és emberi hozzáállás.

Én nem ismerem az említett orvosokat, de amit ti itt leírtatok, annak alapján semmi olyat nem látok, ami feltétlen kizárná egymást, vagy ellentmondásos lenne. Az, hogy valaki szakmailag kiváló, még nem jelenti azt, hogy emberileg is az. 

 

A sok szép cím, és papír szintén jó dolog. A megbecsüléshez önmagában kevés.

Tudod, sok embernek van pl. legmagasabb fokú zenei képzettségről papírja, és mégis, csak nagyon kevés képes közülük olyan művet komponálni, ami igazán nagy hatással van az emberekre, az emberiségre.

 

A sikertelen műtétért én elnézést kérnék, nem pedig pénzt! Ha a páciens menthetetlen volt, akkor is. Ezt nevezzük emberségnek.

Előzmény: Hormonka (208)
Hormonka Creative Commons License 2008.02.04 0 0 210
Amúgy hozzászólásomban semmi olyat nem írtam ami ne lenne nyílt titok:

Csókay féle módszer:
http://www.lam.hu/folyoiratok/szemle/0601/7.htm

Czirják féle módszer: ( Hír Tv videó )
http://www.hipofizis.hu/hirtv.php
Hormonka Creative Commons License 2008.02.04 0 0 209
Czirják professzor hipofízis-műtéti technikáját a világ legjelesebb idegsebészeti centruma a Johns Hopkins egyetem átvette, mégpedig úgy, hogy kollegáikat küldték hazánkba tanulni az általad szídott professzortól.


bocsánat egy ól kimaradt
Hormonka Creative Commons License 2008.02.04 0 0 208
Kedves Nevar!

Nagyon sajnálom a fiadat, de mint Te is írtad a betegsége menthetetlen volt. Ilyenkor a műtét nem a gyógyításért, hanem az élet meghosszabbításért zajlott. Czirják professzor úgy operálta, hogy túlélte a műtétet, és biztos vagyok benne, hogy mindent megtett érte, amit lehetett. Műtéti komplikációk sajnos mindenütt adódnak, a beteg elfogadja mindezt amikor aláírja a műtét előtt a papírt. Elhiszem, hogy sok a harag, fájdalom benned a gyermeked elvesztése miatt, de ezért nem azt az embert kéne lehúzni aki a bajban is mellettetek állt és órákat foglalkozott a műtőben a fiaddal.

Csókay úrat nem akarom lehúzni, de kevesen tudják, hogy ő nem professzor. Sosem tette le a professzori címet, és nem MTA doktor, mint Czirják professzor. Csókayt egyszer egy riporter nevezte tudatlanságból professzornak, amit ő azóta sem kér ki magának, holott nem illetné meg ez a cím. Csókay András a kórházának honlapján is simán dr. jelzővel van feltűntetve, nem véletlenül. Csókayt ezért a szerénytelenségért nem szeretik a szakmájában. Ő jól eladta a médiának, hogy ér-alagút módszere milyen szenzációs, de egyértelmű bizonyíték még nincs rá, az Idegsebészeti Szakmai Kollégium sem találta különlegesnek vagy hatékonyabbnak a mostani eljárásokhoz képest, külföld se vezette be nagy "találmányát".

Tény, hogy Csókay úr éralagút-módszerét egy amerikai lap közölte, de annak IF értéke ( ami azt jelenti a szakmában mennyire elismert orvosi újság jelenteti meg ) nagyon alacsony. Nyári István professzor vagy Czirják Sándor professzor publikációit amerikában és a világ más pontján ötször nagyobb rangú újságok közlik ők mégsem rohannak a médiához dícsőíteni magukat.

Azt se feledd el, hogy az Országos idegsebészeti Tudományos Intézetnek a műszerei is korszerűbbek, mint a János Kórházé. Az OITI évtizedek óta az idegsebészetre specializálódott, bizonyos betegségek műtétjét máshol el sem tudják végezni biztonságban csak ott. Az OITI Európa harmadik legnagyobb idegsebészeti centruma és nem véletlenül nevezik a hazai idegsebészet fellegvárának.

Engem Czirják professzor műtött és nemcsak túléltem, de neki köszönhetem, hogy végre emberi életem lehet, nem kínoznak naponta borzalmas tünetek. Tudom, hogy Czirják professzor egy egyészségügyi portálhoz is nevét, szaktudását, ötleteit adja immár több éve, anyagi haszontól mentesen, pusztán azért, hogy segítsen a betegeken. Évekig az Egészségügyi Világszervezetének (World Health Organization, WHO) dolgozott. Nyilván nem azért foglalkoztatta egy ilyen nagy szervezet, mert kontár lenne. Czirják professzor hipofízis-műtéti technikáját a világ legjelesebb idegsebészeti centruma a Johns Hopkins egyetem átvette, mégpedig úgy, hogy kollegáikat küldték hazánkba tanulni az általad szídott professzort. "Kicsit" többet letett az asztalra, mint Csókay András, csak ő a médiaszereplések helyett inkább műt.



nonno75 Creative Commons License 2008.02.02 0 0 207
Az én kezelőorvosom Debrecenben azt mondta, hogy az agydaganat annyiban különleges a többihez képest, hogy nem képez áttétet, viszont maga az agydaganat lehet áttét. ..
A professzor szerint jelenleg nem vagyok műthető - túl nagy lenne a műtéti kockázat (a mozgató idegközponton van) ... szűk félévem van, hogy a 4 cm-es daganatot az agyamban ne hagyjam tovább növekedni. A Hamer doktor által feltárt Új Orvostudományról hallgattam előadást Barnai Robert előadásában, melynek segítségével tudatosan próbálom napról-napra sok-sok hittel, összezsugorítani. www.ujmedicina.net - ajánlom figyelmetekbe.
Nem vagyunk daganatos betegek. Ez nem betegség, csak egy elváltozás, mely egy egykori sokk, stressz hatására jött létre, amikor megbomlott egy külső zavaró tényező hatására a szervezetünk sejtjeinek normális, harmonikus működése, energiaáramlása.

Én úgy döntöttem, amíg van ép tudatom, igyekszem magamból kihozni a maximumot, nem kesergek 33 évesen, két kislány anyukájaként. Élek, mint minden ember, célokkal, jövőképekkel. Nem adhatjuk fel! Teremtsetek magatoknak, szeretteiteknek minél több boldog és optimista órát, napot s éveket.
ny63 Creative Commons License 2008.02.02 0 0 206
Én nem kjártam végig. Csak "hozzátartozó" vagyok (ez sem boldog állapot...)
Kívánok gyógyulást Nektek!
Előzmény: k2k (205)
k2k Creative Commons License 2008.02.02 0 0 205
Köszi a választ, de mi már a 2. rosszindulatú áttéten estünk most át.
Csak amikor a melle miatt kapott sugarat nem hányt és nem fájt a feje, de most az oinológus azt mondta lehetséges, hogy fog
Ezért volam kiváncsi arra, hogy aki végigjárta milyen arányban fordult elő.
Előzmény: ny63 (204)
ny63 Creative Commons License 2008.02.02 0 0 204
Sajnos, mindkettőnek ez az utóhatása megvan vagy lehet. nem feltétlenül. De ha kell, kell. Még mindig jobb, mint az áttétek...
Légy mellette, és segitsd, hogy tartson ki!
Előzmény: k2k (201)
ny63 Creative Commons License 2008.02.02 0 0 203
Nem kifejezetten az agydaganaté, hanem a rosszindulatú daganaté. A kemoterápia a gyorsan növekvő/osztódo sejteket pusztitja, és a rosszindulatúak ezek közé tartoznak.
Előzmény: k2k (202)
k2k Creative Commons License 2008.02.01 0 0 202
Agydagant feltétlen utókezelése a kemoterápia???
Előzmény: k2k (201)
k2k Creative Commons License 2008.01.31 0 0 201
Szaisztok!_!
Azért tévedtem ide, mert kérdésem volna hozzátok. Hozzátok, akik agydaganatra mütöttek vagytok!
Anyukámat két hete mütötték a Honvéd kórházban.
Szuper dokit ajánlottak, sikeres lett a műtét.korrekt volt mindneki.
De jön az utókezelés
Elkezdődött a sugárkezelés
Anyukámnak azt mondták, hogy mellékhatása lehet a sugárkezelésnek az is, hogy hány, vagy feje fáj!
Ti hogy voltatok ezzel???
Fontos volna, mert nagyon oda van...
Előzmény: nevar (200)
nevar Creative Commons License 2008.01.29 0 0 200
Sziasztok! Ha jót akartok magatoknak, és szeretteiteknek, előbb ne az Amerikai útra menjetek az "emberséges" Czirjákhoz, hanem a János kórházba a Csókayhoz. Nagyon rossz esetben megspórolhattok egy kis pénzt a temetésre. Az emberséges doki tőlünk simán elfogadta a 100-ast egy olyan agytumorra, ami a tudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan - ezt kutatóorvosOK mondták nekünk - amikor már mindent megpróbáltunk!!! Az észleléstől számítva 5 hónap és 10 nap, a műtéttől számítva 4 hónap adatott meg a fiamnak/22/, bár megspékelték kicsit az Amerikai úton egy kis agyhártyagyulladással - amit a műtét közben kapott, és nem csak ő egyedül, és még el is felejtették velünk közölni - ami valószínűleg le is rövidítette a túlélési idejét.
mery32 Creative Commons License 2008.01.26 0 1 199

Kedves Nono!

 

 Szomorú volt olvasni a soraidat, de  nagyon fontos hogy bizz magadban, soha ne add föl ne engedd hogy  a betegséged  uralkodni tudjon feletted. Ajánlanék egy kis olvasnivalót, menj rá a b-17 re és ha elolvastad, meglátod van remény!

 Üdv, Mery

Előzmény: nonno75 (197)
tangerine Creative Commons License 2008.01.24 0 0 198
A múltkor láttam egy érdekes műsort, amiben az agydaganatok helyi sugárkezeléséről volt szó. Ez röviden annyi, hogy egy célzókeretet szerelnek a fejre, majd egy hosszú tűvel beleszúrnak a daganatba, folyadékot szívnak ki belőle, és a helyére sugárzó anyagot fecskendeznek. Sokkal hatékonyabb, mint a külső besugárzás, amely az ép agyszöveten is keresztülmegy, és azt is roncsolja.
A Szent-János kórházban csinálnak ilyet, ha jól emléxem. Azt nem tudom, hogy milyen fajta agydaganatokra jó. Valószínű, hogy a helyétől is függ.

Asszem ebben a részben volt: gyógyhír (224) (jó nagy fájl)
Előzmény: nonno75 (197)
nonno75 Creative Commons License 2008.01.24 0 0 197
Sziasztok!
Most szólok hozzátok először. Fogadjátok együttérzésemet. Nem vagytok egyedül. ... Mindig is tudtam, hogy valami nincs rendben az agyammal, mások is mondták már. Gondolatban sokszor öngyilkos is szerettem volna lenni, de a tettekig nem jutottam el. Sejtettem már évek óta, hogy előbb- utóbb abnormálisan kezdenek a testemben valahol burjánzani a sejtek. Négy éve jelentkező időnként kézbénulásomnak (2-3 percre a jobb karom teljesen érzéketlenné válik) nem tulajdonítottam eleinte jelentőséget. Néha volt cikis helyzet is, a féléves gyermekem a karomból majdnem kiejtettem. A terhességemmel hoztam összefüggésbe, mert akkor észleltem először. Azt hittem, biztos a rossz vérkeringés okozza. Néha a jobb arcomban és a homloküregben is éreztem. Na ez már azért kezdett kétségbe ejteni, de agydaganatra rémálmomban sem gondoltam volna. Nem titkoltam, nagyon sok mindenkinek említettem a "jelentéktelennek" tűnő tüneteimet, válaszva várva, hogy vajon mitől lehet? A háziorvosom B-komplexet írt ki rá. Szedtem egy ideig, de csak gyomorsavam lett tőle. Gyes-ről visszatérve a munkámban viszont már zavaróvá vált. Elmentem a háziorvoshoz, aki ismét B-komplexet ajánlott. Én nemet mondtam erre, mondtam neki, hogy említett doktor úr valami vizsgálatot. Beutalt az ortopédiára, a nyaki gerincem szép. A doopler-vizsgálat is negatív volt. Utána jött a koponya CT, ahol egy 5 cm átmérőjű astrocytoma ??? látható. Ez volt a leleten. Épp éjszakára mentem volna dolgozni, de előtte még a friss leletem jelentését beírtam az internet keresőjébe. Ledöbbenve és könnyek közt, kifakadva olvastam: agydaganat, néhány év túlélési esély ... Igaz ez? Nem tudtam menni dolgozni, lelkileg teljesen összeomlottam. A háziorvosom nem akarta elhinni. (Egy évvel ezelőtt a köldöksérvemre is ezt mondták, "ebben a korban - 32 évesen" nem szokott ilyen előfordulni.) Tehát 2007. szeptemberében derült fény az MR vizsgálaton az agydanatomra, mely 4 cm átmérőjű, magasan helyezkedik el a bal oldalon a mozgató idegközpontra telepedve. Jelenleg nem vagyok műthető, mert túl nagy lenne a műtét kockázata (végtagbénulás stb.), viszont ha tovább növekszik, mindez előbb- utóbb elkerülhetetlen. Vagy mégsem? Félév múlva lesz újabb MR, addig semmi...csak a tudati öngyógyítás? És én addig hogyan ne őrüljek meg? Legalább tudnám, hogy jó- vagy rosszindulatú? A daganat öl meg előbb,vagy a tudat? ....Mélyen együttérzek veletek, bennetek látom a jövőmet, mely talán tragikus, talán reményteli.... Mit tennél, ha tudnád, hogy már csak két évet fogsz élni? Régen sok mindent rávágtam volna. Ma már csak egy vágyam van: értelemben adjon még az Ég annyi időt, hogy fel tudjam nevelni a 7 és 4 éves kislányaimat és ne nekik kelljen engem gondozni. Nem akarom őket ezzel a lelki és fizikai és anyagi teherrel sújtani. Akkor inkább önként vetek véget az életemnek ...de azért most még nem halt meg a reményem ... ami aggaszt, hogy egyre gyakrabban szédülök meg és a daganatomnál enyhe, de szinte folyamatos nyomást érzek a koponyámban és sokszor bizsereg a fejbőröm azon a részen, pedig nincsenek a hajamban a "lakók". Bioptron lámpázni szoktam (ártani állítólag nem árt) és megpróbálnék kevesebbet idegeskedni, de most válok is ráadásul a férjemtől. Az előző évet az ellenségeinek sem kívánom ... De tudom, hogy mások sokkal nagyobb bajban vannak.

U.i: bocsi, hogy ilyen sokat írtam, de ki kellett írjam magamból... és talán van valami jó tippetek. Előre is köszi és kitartást, boldog pillanatokat, amíg csak lehet nektek és családotoknak.


Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!